Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-25 / 12. szám
Budapest, 1925 március 25. 3S%ÜZäM%5> TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Az OMKE és Sándor Pál jubileuma Jubilál az OMKE. Megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepli és e nagyszerűen kiépített érdek- képviselettel együtt jubilál Sándor Pál nemzet- gyűlési képviselő, az OMKE elnöke is. Ha Sándor Pál politikai pályafutását vizsgáljuk, meglátjuk benne az OMKE fejlődésének irányvonalát. Huss év előtt lépett a politika porondjára Sándor Pál, a szabadelvű eszunék e meggyöződéses harcosa és ahogy a kereskedelmi érdekeknek e nagytudásu védelmezője gyarapodott hírben, erkölcsi súlyban és tekintélyt) e|i, ugyanúgy erősödött hatalmas harci szervezetté, a szerény keretek között megalakult OMKE is. És ma, amikor az OMKE jubilál, nem is kell egyebet tennnük, mint felsorakoztatni Sándor Pál harci sikereit, hogy a maguk egészében lássuk az OMKE sikereit. Húsz év előtt ment át erősebb offenzivába Magyarországon az agrárius érdek és Sándor Pál már' akkor ia magyar kereskedelem érdekeit védte azokkal a hibásan értelmezett agrárérdekekkel szemben amelyeket Zselénszki Róbert gróf képviselt. A Trt-igyar kereskedelemnek már akkor sem volt könnyű a helyzete ia magyar parlamcintben. D a- r á n y 1 Ignác volt abban az időben a földművelési ügyek minisztere s nem egyszer megtörtént, hogy az akkori kormány félhivatalos lapja, amely egyszersmind & miagyar kereskedelem németnyelvű orgánuma is volt, keményen mjegleckézitette Darányi Ignácot és kitanitotta arra. hogy Magyarországnak még a földművelésügyi minisztere sem helyezkedhetne szembe az ország, kereskedelmi érdekeivel Voltak épen az agrárirányzat erősödése ébresztette abban az idöbetm öntudatra a Lipótvárost, melv szakított is a hagyományokkal és jogászi helyett kereskedőt küldött Sándor Pál személyében a parlamentbe. A politikai események elfogulatlan szemlélői megállapították, hogy Sándor Pál megjelenése a magyar törvényhozás ■ porondján a sikerek egész sorozatát hozta a magyar kereskedelemnek. Vele vonult be a törvényhozásba a kereskedelemnek az a képviselője, aki igaz voltában tárta fel a kereskedelem jelentőségét iaz ország fejlődésére. Ennek felismerése nehezen! tört utat azok soraiban,, akiknek osztályérdeke önkénytelenül is tiltakozik az olyan tanok befogadása ellen, amilyeneket Sándor Pál hirdetett. Ez az osztályérdek lázadozott a múlt héten is a nemzetgyűlésen, amikor Sándor Pál elmondta nagy koncepciójú beszédjét, amelyben felölelte a magyar gazdasági válság okait és a gazdasággal szemben elkövetett hibákat és mulasztásokat. Bátor, szókimondó volt, de ennek a bátorságnak és szókimondásnak nem az arrogancia, nem a mindenáron való okrvetetbenkedés, hanem az alapos tudás, a mély meggyőződés és használni akarás volt a forrása. Ezek az előkelő tulajdonágok ütköztek ki miniden szavából és imponálóan hatottak még azokra is, akik akár elvi, akár felekezeti szempontból ellenfelei Sándor Pálnak. Oly nyíltan, mindem kertelés nélkül, mint (ahogyan azt Sándor Pál tettle, még senki sem adott kifejezést annak a: meggyőződésnek hogy a Néprzöveíség magyarországi főbiztosa hibásan értelmezi hivatását, félremagvarázza a küldetését mert a főbiztos (feladata nem Magyarország szanálása, hanem annak biztosítása, hogy Magyarország pontosan fizesse külföldi kölcsönelt. E lap hasábjain • mi magunk is nem egyszer kifejtettük, hogy a szanálásnak az a módja, mely az adózó polgárságtól mindent elvesz, válságba sodorja az ország egész gazdaságát. Sándor Pál parlamenti beszédében tudományos megalapozást kapott ez az igazság, mely oly ellenállhatatlan erővel markolt bale a lelkekbe, hogy az illetékes miniszterek máris- több olyan baj orvoslására szánták el magukat, amelyekre Sándor Pál rámutatott. E bajok természetesen leginkább a kereskedelmet érintik, amely legtöbbet szenvedett a legújabb adórendszertől. forgalmi adóktól, kényszerkölcsönöktől és val- gyonváltságoktól. Évek óta gyötörnek ezek a bajok s nincs nap, hogy ezek a bajok egyéni katasztrófákban ne robbannának ki, de a jajgatás nem találkozott megértéssel. Sándor Pál ajkán újból megszólalt minEddig csak nagyvonalaiban ismerjük a főváros I,925-re szóló ,,arany“-költségvetését; tulajdonképen csak a bevételi és kiadási főcsoportok végösszegeit publikálták, de annyit már most megállapíthatunk, uogy ebben az aranyköltségvetésbeu temérdek a talmitétel. Tudvalévőén az összes bevételek . , . 90,723,539 az összes kiadások , . , 92,948.890 a deficit ....... 2,225.351 aranykoronát tesz ki. Végeredményben tehát arról van szó, hogy 92.94 millió aranykoronát, másszóval 1,580.131 papinmilliárdot fog adóban és más formában Devasauű a fővaros saját fiain. Természetesen az aztán más lapra tartozik, hogy fog-e sikerülni a „bevasaiás“, amikor a kereskedelem és az ipar a ltgszoniorubb, a leggyászosabb idejét éli, amikor minden pang, amiből más időben pénzt lehetett csinálni. Gazdasági válság, fogyasztási krízis, szanálás, mind-mind szövetkezett ellenünk. Ilyen viszonyok között mint képzelik a városházán, hogy az egyre romló és gyöngülő fogyasztás mellett 8.5 millió aranykoronát tud beszedni a város forgalmi adó-részesedés és 7 millió aranykoronát községi fogyasztási adó, 3.04 millió aranykoronát városi vám- és 2 millió aranykoronát vigalmi adó címen ? Úgy látszik, hogy a városházán túlságosan rózsásnak látják a jövőt és a kelleténél optimisztikusabban Ítélik meg a helyzetet. i. A rossz idők egy kissé — úgy látszik — magukat a városházi urakat is megijesztették, mert például a forgalmi adó-részesedést, amelyet a nyers költségvetésben 12 millió aranykoronára preliminál- tak: a végleges költségvetésben már csak 8.5 aranymillióval szerepeltetik. De még igy is túlzott optimizmussal vannak beállítva a bevételi tételek, nem is szólva arról, hogy a pénzügyi osztály néhány olyan adót is beállított a bevételek közé, melyet a kormány nem engedélyezett. így a 2 ló millió aranynülliós deficitet úgy akarja fedezni a tanács, aogy az általános kereseti adó 5 százalékos kulcsának 7 százalékra való felemelését kéri a kormánytól. Pedig az állami költségvetés vitája során a pénzügyminiszter egész határozottan jelentette ki, aogy ehhez nem fogja megadni az engedelmet. A városházán • 60 százalékos pótadót akarnak kivetni, pedig a hivatalos lap 1924 október 7-íki számában megjelent 171000. számú rendelet kimondja, hogy a pótadó 50 százaléknál nagyobb nem lehet. Végül nem engedélyezte a kormány a községi jövedelemadót sem, amelyből 2 millió aranykoronás bevételt állított be a főváros a költségvetésbe. így tehát a levegőben lógnak a főváros következő bevételei: 2.25 millió aranykorona, amelyet az általános kereseti adó kulcsának 7 százalékra való felemelésével akar szedni a város. 1.42 millió aranykorona, a községi adópótlékból remélt jövedelem. — a pénzügyminiszter ugyanis csak 50 százalékos adópótlékot engedélyez, a város pedig 60 százalékosat preliminált. 2.00 millió aranykorona jövedelmi adó. Ezt a kormány nem hagyta jóvá. 5,67 millió aranykoronára rng tehát az a bevétel, amelyet a városházán ugyan beállítottak a büdzséden szenvedésünk és nyomorúságunk, s az ő szavától kinyíltak a szemek és hallottak a süketek. Jól tudjuk, hogy a magyar gazdasági élet sokkal betegebb, semhogy beszédekkel meg lehetne gyógyítani. De a gyógyulás folyamatának megindításához feltétlenül szükséges a betegség alapos ismerése, a diagnózis csalhatatlan megállapítása, Sándor Pál kiteregette a gazdasági élet minden baját s hisszük, hogy ezzel meg is indította a gyógyulás folyamatát. Mindezt el kellett most mondanunk, mikor az OMKE jubilál. Mert az OMKE-t legméltóbban úgy ünnepeljük, ha elnökének küzdelmeit, keserves harcait és sikereit méltatjuk. S mert bizo- dalommal nézünk Sándor Pál további küzdelmei elé, töretlen reménnyel várjuk az OMKE további sikereit is a magyar kereskedelemért vívott harcokban. be, mely 5.67 millió aranykorona azonban a — levegőben lóg. Ilyenek a bevételek. Most lássuk a kiadásokat. A kiadásoknak közel 40 százaléka személyzeti kiadás. És ebben a hatalmas számban jut kifejezésre Wolff Károly kurzuspolitikája. A rettenetesen megdagadt személyzeti kiadásokban jutnak kifejezésre azok a hatalmas nyugdíj- és végkielégítési summák, amelyeket Wolffék a kidobott tanítóknak és tisztviselőknek fizettek; ebben a számban jut kifejezésre az a politika is, mely az uj állások kreálásában és a kortesek alkalmazásában élte ki magát. Természetesen az ilyenképen megnőtt kiadásokhoz igazodott az egész büdzsé. Viszont konstatálni kell azt is, hogy a műit év közepéig a közigazgatási alkalmazottak járandóságának 75 százalékát háborús segély és kedvezményes ellátás címen az állam adta. A múlt év Julius 1-én azonban az állami kiegészítés megszűnt és ilyenformán óriási teher szakadt a főváros nyakába. Ez az egyik oka annak, hogy a tavalyi büdzséhez képest az idén egy félmillió aranykorona hijján 60 millió koronával, 193 százalékkal emelkedtek a bevételek. A kiadások — Szintén. íme igy fest ez az aranyköltségvetés. Előkelő silbak az Angol-Magyar Bank háza alőtt. Az A n g o 1-M agyar Bank diszőrséget kapott: Krausz Simon állandóan a bank előtt sétál fel és alá s azt a látszatot kelti, mintha soványitó kúrát tartana. A lá.szat csal; Krausz Simon, nem meggyőződésből, hanem kényszerűségből sétál ott. Ennek a kényszersétának előzményei vannak. Mikor a londoni Marconi-társaság menesztette Isaacs urat, Isaacs kénytelen volt az Angol-Magyar Bankban viselt alelnöki állását is otthagyni). A Marconi- társaság Isaacs helyére White urat delegálta az Angol-Magyar Bankba s úgy látszik, hogy egy White és egy Krausz Simon nem férnek meg ugyanígy bankban. White már a megérkezése első napján felismerte a bank gazdálkodásának hibáit s ahol csak lehetett, keresztezte Krausz Simon intézkedéseit. Az ellentétek hamarosan annyira kiélesedtek, hogy White teljesen beszüntette a személyes érintkezést Krausz Simonnal és rendelkezéseit csak levél- fa e n k ö z ö 11 e vei e. Ezek a rendelkezések P a- rancsnak is beillenek, amennyiben vagy utasításokat, vagy tilalmakat tartalmaznak. Nem tűröm ezt, nem engedem meg azt — Írja White, az Angol-Magyar Bank levelező tagja. S minthogy Krausz Simonnak ilyenformán alig akad tennivalója a bankban, a bankhoz való tartozandó- ságát úgy demonstrálja, hogy az utcán sétál a bank kapuja előtt, azonban úgy látszik, hogy ezt az állását sem tartja már sokáig, mert While u.r angolos németséggel igy nyilatkozott: Der Herr Krausz muss seinem Hut nehmen und Weggehen. Ami ékes magyarsággal azt jelenti: Krausz urnák a kalapját kell vennie és el kell távoznia. Nos, Krausz ur már gyakorolja magát a távozásban. Nehezére esik a válás és egyelőre próbaválásokat rendez a bank kapujában. De a kalap már a kezében van... A Kereskedelmi Bank közgyűlése a szokottnál ünne pélyesebb és tartalmasabb volt. W e I s s Fülöp, a bank érdemes elnöke, felolvastatta az angol részvényes-csopor11a 1 kötött megállapodást, 'melyből kitűnik, hogy ez a külföldi érdekeltség a legteljesebb bizalommal bizta rá a Kereskedelmi Bankra a 110 milliárdját és hogy az intézet vezetősége tökéletesen szabad kezet tartott fenn magának minden üzleti vonatkozásban. A szombati közgyűlés az igazgatóság összes javaslatait elfogadta, előterjesztéseit tudomás Sürgönyeim t LUXAUTÓ MERKÚR RÉRAUTÓtZEM Bud^-e^t V. k rillet» Gróf Zichy Jenő u. 11» Talmi tételektől hemzseg a untot költségvetése 1,580.131 papfcmiliiárdra rug a főváros költségvetése
