Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-25 / 12. szám
Ara 3000 kor. •TizennegVfdik évfolyam Budopest, 1925 március 25. 12. szám. : líIiiL-JliWlllüni-ffll-UÜ nm»iHfflBmmnhütarf»B!W3aHi HomriH ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egéw VAROS!, POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden szerdán* évre 150.000 korona. Félévre Szerkesztőség és kiadóhiva75.000 kor. Állandó mellék- tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz„ let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon: 137—15. szám Rakovszky belügyminiszter: a választás után tűnjön el minden ellentét Súlyos vád a kurzus ellen, amely csak politizált és gyűlölködött A lipicaiak vitték a főváros lejtőjén vágtató, fékezheitetlen szekerét a biztos romlásba. Ezt állapította meg F ar- kas József miniszteri tanácsos, a VI. kerületi RPpka-párt ügyvezető elnöke azon a lakomán, amelyet a terézvárosi nagygyűlés után a kormánybiztos tiszteletére rendeztek. Ez a színes, szimbolikus mondat, amelyben nagyon sok szónoki erő nyilatkozik meg, talán a legtisztább és legvilágosabb rezüméje áz elhangzott beszédeknek. Wolffék óriási felelősségét az elmúlt öt esztendőért ugyanis nemscak Farkas József állapította meg, de megállapította teljes egyöntetűséggel a nagygyűlésnek és a vacsorának minden más szónoka is. Az a párt, amely ezúttal zászlóbontását tartotta a Terézvárosban, ahogy nean tartozik Wolffékhoz, a jobboldali szélsőséghez, éppen úgy nem örököse annak a rezsimnek sem, aineiy a városházán a háború kitörése előtt uralmon volt. Mégis csodálatosképen senkinek eszébe nem juthatott, hogy erre az előző rezsimre vádakat szórjon, amint azt öt esztendőn át és még ma is a fajvédő és antiszemita községi párt cselekedte és cselekszi. A legnagyobb bizonyítéka ez annak, hogy Wolffék még ma sem tudnak mással takaródznü, mint azokkal a hazugságokkal, amelyeket Bárczy István Budapestjére tolnak. Az a rezsim, amely most fog elkövetkezni a városházán, de különösen az a párt, amely Ripka Ferenc kormánybiztos vezérlete alatt áll, feltétlenül objektív a múlttal szemben, legyen az a mult a há- boruelőtíi korszak, vagy legyen az a kommunizmust követő rezsim. Annál fontosabb tehát, hogy ez az objektiv ítélet, amely a nagygyűlésen és a vacsorán többek szájából hangzott cl, a legnagyobb egyértelműséggel a kurzus bűnösségét állapítja meg. Ezt cselekedte maga Rakovszky Iván belügyminiszter is, aki kijelentette, hogy ha a főváros eddigi közigazgatásában vannak és voltak hibák, ez azért történt» mert nem az újjáépítésre gondoltak, nem a régi alapokra akartak újabb épületet emelni, hanem a politizálás és gyűlölködés vezette őket. Ez volt az alapgondolata Ripka Ferenc kormánybiztos beszédének is, aki mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy amint az eszmék és az elvek üzletté válnak, a tömegek elfordulnak tőle. Pedig a jobboldal keresztény és nemzeti eszméket hirdetett, de ezt olyan módon és olyan hangon cselekedte, mintha az csak néhány ur paten- tirozott szabadalma volna. De 'mondott konkrétumokat is. Vádat emelt etllenük azért, mert elmulasztották a legjobb pillanatban a főváros külföldi kölcsönétnek rendezését és vádat emelt ellenük különösen azért, mert a polgárokat faji és felekezeti szempontok szerint osztályozták és visszautasították a segitő- kezet csak azért, mert az más felekezethez tartozott. Konkrét vádakkal állott elő Ercky Károly is, aki talán mindenkinél jobban ismeri Wolffék belső életét, tehetetlenségét és tehetségtelenségét. 0 mondotta ki a nagy szót, hogy a kurzus alatt 240 városatya közül legfeljebb negyven dolgozott és hogy a kurzus urai henyéltek akkor, amikor a német városok legnagyobb építkezéseiket a legrosszabb papir- márkával fedezték. De igy ment ez tovább is. A gyűlés minden szónoka őket tette felelőssé Buda pest leromlásáért és őket tette felelőssé azért, hogy Budapest polgársága között megingott az egyetértés. A polgárság öntudatlan, hatalmas felkiáltása volt ez a terézvárosi nagygyűlés, amely boldogan köszöntötte a megoldást. A polgárságnak látnia kellett, hogy nincs más megoldás, mint az ellentétek megszüntetése és a gyiilölsógnek a társadalmi életből váló örök száműzetése. Meg kellett éreznie mmden- kineik, hogy csak olyan zászlót szabad követni, amely Budapest székesfővárosnak újjáépítését tűzte ki célul. A belügyminiszter mondta, hogy hosszú évek keserves munkája szükséges addig, amig mindezt a célt el lehet érni. Ám Budapest polgárságát ismerjük annyira, hogy nem fog csodákat követelni, de szorgalmas és odaadó munkával maga fog dolgozni a jövő kiépítésén. Ez a polgárság sohasem akart egyebet, mint nyugodtan, zavartalanul dolgozni és ezt nem engedték neki a forradalom, meg az ellen forradalom. Ha Wolffék megértették volna ennek a városnak a lelkét, soha nem keltették volna fel önmaguk iránt azt a mindent elsöprő ellenszenvet, amely most háborogva zudul feléjük. Csak nyugalmat kellett volna adótok és ehelyett zaklatták a polgárságot, amely most készül a válaszra, most készül a végső leszámolásra. A R i p k a - p á r t péntek esti gyűlésén, amelyről külön cikkben számolunk be, felszólalt Rakovszky Iván belügyminiszter is, akinek a főváros életére vonatkozóan igen nagyjelentőségű mondanivalói voltak. A belügyminiszter legelőbb a politikai helyzetet világította meg és kifejtette, hogy mindenütt, ahol a polgárság akarata ellenére a marxista alapon álló pártokkal szövetkezett, a polgárság utóbb kénytelen volt előttük fejet hajtani. A hidra feje Ezek a szövetkezesek rendszerint akkor következnek be, ha bizonyos polgári pártoknak nincs meg az erejük, hogy önmagukban elérhessenek bi- nyos kitűzött ideálokat. Itt van például egy polgári párt az országban, amelynek tulajdonképen csak a fővárosban van és volt szerepe, vagy létjogosultsága és amely mindössze néhány képviselővel szerepelt eddig a parlamentben is. Ennek a pártnak azért volt eddig létjogosultsága, mert mindig más pártokkal járt karöltve. Ennek a pártnak vezéreit láttuk együttmenni Andrássyval, Hock Jánossal, E s z ; c 1 1» á z y ’ .<T, de dara m i Ernő vei is. Énnek a pártnak a vezére, aki egykor azt hangoztatta, hogy a szélsőségekkel szembeszáll és le fogja törni a hidra lejét, most ti is egyik feje a hidrának. Egy olyan polgári párt, amely a marxistákkal megtalálja a szövetséget, sohasem teremthet jó gyümölcsöket a polgárság számára. A miniszter ezután áttért a speciális fővárosi kérdésekre. Eldugult tápláló-csatornák Amikor az ország szanálásával kapcsolatban a főváros közigazgatásának leegyszerűsítésére is kellett gondolni, azzal a váddal illettek bennünket, hogy ezzel a redukcióval csak az állami szanálást majmoljuk. Amikor azonban az ország fővárosa a szegénység és a nyomorúság napjait éli, akkor a takarékossági rendszabályokat, ha fájnak is azok egyeseknek, minden körülmények között be keli tartani. Nem akarunk belenyúlni a főváros autonómiájába, nem akarunk semmit megsemmisíteni, csak egyszerűbben, kevesebb levelezéssel akarjuk az ügyeket intézni. Nem ügycsoportokat, hanem csak ügyosztályokat akarunk megszüntetni. A belügyminisztériumban a 25 ügyosztályt 12-re redukálták; ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy ma sokkal jobb és gyorsabb az ügykezelés, mint azelőtt. Ilyenformán tehát ezt a fővárosnál is keresztül lehet vinni. Ami megfelel Magyarország belügyminisztériumának, valószínű, hogy elegendő lesz Budapest városának is. Nem áll az, amivel vádolnak ugyancsak bennünket, hogy ennek a redukciónak keresztülvitelénél személyi politikát folytatunk. Nem tekintünk semmiféle személyi kérdést, legfeljebb egy személyi politikánk lehet, a főváros összlakosságának személyi kérdése. Újra kell építem mindent Sehol nem vittek végbe a forradalmak olyan rettenetes pusztítást, mint Budapesten. El kell szánni magunkat; újra kell építeni mindent, mert uj viszonyok teremtődtek, ríj közállapotok keletkeztek. Ha a főváros eddigi közigazgatásában vannak és Morcuk hibák, ez azé c történt, mert nem erre a> újjáépítésre gondoltak, nem a régi alapokra akartak újabb épületet emelni, hanem a politizálás, gyűlölködés vezette őket. Most a fővárosban uj párt alakult, a polgári párt. Ennek a pártnak programmja az: szűnjenek meg az ellentétek és vessenek véget a gyűlölködésnek ott, ahol kenyérkérdésről van szó. Ez a párt épitőpárt akar lenni. Egy olyan törvényhatóságot kell megalakítani, megszervezni, amely újraépíti az utolsó üzemig az egész uj fővárost. Ez óriási munkával jár és természetesen nem történhetik meg mindez hónapok alatt, esztendők keserves munkájára van szükség. Becsületes honatyákra és városatyákra van szüksége ennek az országnak. A választások után tűnjön el minden ellentét. Nem politizálni, hanem dolgozni kell. Azzal vádolják az uj pártot, hogy vissza akarja állítani a régi bűnös Budapestet. Ez a párt a bűnöket el fogja taposni, ellenben vissza akarja állítani R régi virágzó Budapestet. A üres makit juttat az építőiparnak Megkezdődnek a tavaszi tatarozások — Százhatvan tárgya van a közgyűlést pőtló tanácsülésnek Ripka Ferenc kormánybiztos, mint ismeretes, igen pregnánsan kivárna a főváros tanácsától, hogy a főváros tehetségéhez, anyagi erejéhez és egyéb körülményeihez mérten, minél níagyobb erővel indítsa meg a közmunkákat, hogy azáltal az iparnak munka 1 e jh ető se g et, a munkanélküli tömegékniek pedig kenyeret juttasson. A kormánybiztos természetesen elsősorban az építő iparra gondolt amelynek fellendülése rendszerint magával szokta hozni az egész városi gazdasági életének uj éle trek ejtését. Örömmel kell látni, hogy a főváros közgyűlést pótló tanácsülésének, amelyet ezúttal a szerdád ünnep miatt kedden délután tartanaik meg. tárgysorozatán bőségeden szerepelnek az olyan tanácsi előterjesztésiek, amelyek a munkaalkalmak biztosítását és az építőipar fellendítését célozzák. Hatalmas, nagy alkotásokról, sokmilliárdos építkezésekről tercnésaetesien ezidöszerint nem lehet szó, hiszen a főváros költségvetése, a legnagyobb erőlködés mellett is deficittel záruk más Pénz pedig rendelkezésre egyelőre! mein áll. csak ama újabb tizenötmilliárd papirkorona, amelyet a kormány további építési kölcsön cimém juttatott a fővárosnak. A közgyűlési-pótló tanácsülés tárgysorozatából mégis az látszik, hogy a Városházán komolyan foglalkoznak elsősorban a tavaszi tatarozás! munkálatok megkezdésével. de azonkívül egyéb toídozássali és foldozásstah amelyek fey isi sok milliárdot emésztenek fel. Ezek között a® építkezések között szertepel elsősorban a pesti és budai Vigadó-épületiek tatarozási munkálatai, amelyekre 500 millió papirkorona fedezetet kért dr. Bérezel Jenő tanácsnok. Ugyancsak ő kér 400 milliót a központi kezelés alatt álló hivatali épületek tatarozására. Ez az összeg a központi és uj városházán az oromfalaknak és oromzatnak a vakolására, 0,-r nAHÁ'iára a tomnv hádoírfediele má-
