Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-18 / 11. szám
Budapest, 1925 március IS. 5 Ehrlich G. Gusztáv a válaszúton A tőrzsfonok revízió aló vette politikai felfogását • • • Próbafúrásokkal fenyegette meg Vázscmyi Vilmos a választójogi bizottságban a kormány elnökét. Ott kezdődött a tréfa, hogy a miniszterelnök kijelentette, hogy nem azért tartanak üléseket, hogy azokat Vázsonyi képviselő úr felszólalásai töltsék ki. Vázsonyi erre szokásos szellemességével kijelentette, hogy a miniszterelnöknek nagyon ritkán lesz szerencséje az ö beszédét hallgatni, mert csak néhány próbafúrást óhajt végezni és amennyiben a próbafúrások kőszén helyett csak a föld meddőségét fogják mutatni, akkor nem fogja folytatni a vitát. El kell ismerni, hogy Vázsonyi Vilmost ezúttal sem hagyta cserben szellemessége, de a hasonlatok ősi jellegét, a sántaságot ő sem tudta eltüntetni. Nem is kell szakembernek lenni ahhoz, laikusok is tudják, hogy a próbafúrásnak merölegcsn kell megtörténnie, mert ellenkező esetben, ha a fúrás ferde irányt kap, soha sehol kőszénrétegre nem fog bukkanni. Félő, hogy az ellenzéki taktika ilyen ferde irányú próbafúrásokat, fog végezni és nemi találja meg a fekete gyémántot, amely pedig bőségesen áll rendelkezésre. De ezeknek a próbafúrásoknak tudatosan kell ferdének lenniük, mert különben hogy mondhatná Vázsonyi: itt állok a fúróval, de hol a szén? . .. Gyűjtik az aláírásokat szerte a városban, telnek az ivek, pedig még el sem érkezett az aláírások hivatalos ideje, sőt még a hivatalos iveket sem bocsátották ki. Vájjon kinek. lehet ilyen sürgős a szervezkedés, kik azok, akik legkevésbbé biztosak a maguk dolgában. V(dóban nem csalódik a nyájas olvasó, ha Wolff Károlyra és pártjára gondol. A kortesfogások igen mulatságos válfaját találták ki ezek az urak. Aláíratnak iveket, amelyekről ők maguk tudják legjobban, hogy ezeken az iveken egyetlen egy eddi fás sem lesz érvényes: Bíznak azonban a közönség járatlanságában és félénkségében. A közönség ugyanis tisztában van azzal, hogy egy embernek csak egy ivet szabad aláír ni. Ha semmis is tehát az az aláírás, amelyet most Wotffék papirosaira imák, keresztény községiék elérik legalább is azt az eredményt, hogy majd ha egy más párt az igazi ívvel jön, a szerencsétlen, megriadt szavazó a büntetéstől való félelemben nem mer másodszor aláírni. Valószínű, hogy a többi pártoknak tesz módja és ereje, hogy felvilágosítsa a közönséget, mi csak mint jellemző tünetet szögezzük le, hogy Wolff Károly és pártja már nem is arra törekszik, hogy szavazókat szerezzen önmagának, de megelégszik azzed is, hogy másnak ne legyen szavazója. _ _______ ______________ Tá rsasutazás | május 15-én Triest—Velence—P'lorenz tartózkodással M Rómába és Nápolyba Visszautazás a President Wilson amerikai gyorsgőzösön Triestig. Rendkívül mérsékelt árak. Elsőrangú ellátás. Prospektussal szolgálnak : COSULtCH Triesti Hajózási Társaság VII., Thököly-út2. és a Me etje.yiroda összes fiókjai. ) ANCSURÁK GUSZTÁV RÉZMÜ VESMES TER IX, FERENC- U. 39. I Vöröarézmunkák Ónáiuk\ TELEFON: /. 8-47. PARADI VIZ gyomorhetegeknek, vérszegényeknek, gyógyital. Üdítő borvlz. — Egyedárusltás: Forrásfermék is Asványrákereskedelmi r.-t. V., Perczel Mór-u. 2. Telefon: 5-53. A7. Erzsébetváros egykori törzsfőnökének olyan gondjai támadtak, amelyek régebben sosem kínozták: a levitézlett törzsfőnök sose töprengett afelett, hogy hová tartozzék, mert hovatartozását a mindenkori kormány eleve megszabta. Ehrlich G. Gusztáv mindig és mindenkor a mindenkori kormány hajcsárja volt, politikai meggyőződését házhoz szállították neki és az Erzsébetváros fökortese sohasem aggályoskodott annyira, hogy a házhoz szállított meggyőződést kritika tárgyává tette volna. Ilyen volt a fiatal Ehrlich G. Gusztáv. De a fiatalság elmúlt és Ehrlich G. Gusztáv élte alkonyán egy szép fejezettel akarja gazdagítani politikai életrajzát. Már jóval túl van a hetvenen s most kezdi a csapodárt játszani. Nem képzelünk mulatságosabb látványt, mint ezt az öreg erzsébetvárosi polgárt, aki napról-napra változtatja szerelmét. Mi a célja ezzel a csapodársággal, mi a szándéka ezzel a mindenfelé való kacérkodással ? Pár héttel ezelőtt örök hűséget esküdve odaborult Ugrón Gábor keblére. Akik a hűségesküt hallották és a fellobbanó szerelem első csókjának elcsattanását hallották, gyanút fogtak és suttogva mondták egymásnak: Ehrlich megesküdött, tehát bizonyos, hogy ott akarja hagyni Ugronékat. Ennek a felfogásnak van valamelyes jogosultsága, mert hiszen látjuk az életben, hogy a vadházasságban élők akkor esküsznek meg, amikor el akarnak válni. Egyszóval: hogy elválhassanak, megesküsznek. A feltevés helyessége hamarosan beigazolódott: Ugrón Gábor arcáról még le se kopott a rouge, amelyet Ehrlich csókja maga után hagyott és G. Gusztáv egy bájos libbenéssel belevetette most magát V á- zsonyi Vilmos karjaiba. A megcsalt Ugrón dicséretére mondjuk, hogy ez a hűtlenség nem fájditotta meg nagyon a szivét. Az Ugrón pesszimizmusának jellemzésére pedig csak annyit, hogy ez az ölébe zuhanó szerelem nem nagyon vidította fel a szivét. G. Gusztáv még az Ugrón ölében visszaemlékezett Vázsonyi csókjaira és édesebbnek találta azokat. Egy pillanat s már együtt volt az Erzsébetvárosi-Kör választmánya, amely elnökének indítványára kimondotta, hogy otthagyja a szabadelvű polgári ellenzéket és csatlakozik a V á z s o n y i - f é 1 e ellenzéki blokkhoz. A szerelmi bohózatnak ez lenne a harmadik felvonása. A választásoktól ugyan még jó néhány hét választ el, de azért nincs kizárva, hogy G. Gusztáv megtoldja a harmadik felvonást egy negyedikkel és a két jóbarát közül egy harmadikhoz csatlakozik. Az okok ? Az Istennek s Ehrlich G. Gusztávnak az utjai és szándékai kifiirkészhetetlenek, sőt néha illogikusak. Ehrlich G: Gusztáv azt mondja, hogy mindent el kell követnie W o 1 í- f é k városházi uralmának megsemmisítésére. Nos, Gusztáv cselekedete ellentmond a gondolatnak, mert a cselekedet olyan, mintha a hősszerelmes W o 1 f f é k uralmát nem megsemmisíteni, de meghosz- szabbitani akarná. Ha Ehrlich G. Gusztáv észszerűen akarta volna a gofidolatot megvalósítani, nem lett volna szabad igy cselekednie. A mai Ehrlich G. Gusztáv talán ismeri még a tegnapi Ehrlich G. Gusztávot. Ez a tegnapi Ehrlich G. Gusztáv úgy okoskodott, hogy nem mehet együtt azokkal, akik a szocialistákkal együtt akarják megvívni a községi választásokat. És nem mehet velük azért, mert a polgár s á g jórésze idegenkedik a szocialistáktól és nem szavaz egy olyan listával, amelyen szocialisták is szerepelnek. Tiszta polgári párttal akart tehát szövetkezni, mert csak igy tudta elképzelni, hogy a polgárság tömören és egységesen vonul fel Wolffék ellen. Ez az elgondolás helyes is volt, mert valóban sok olyan polgára van a fővárosnak, akik inkább a W o 1 f f - f é 1 c polgári pártra szavaznak, semhogy a szocialistákat erősítsék. És ez az elhatározásuk oly erős, hogy még Vázsonyi sem kell n e- kik, ha Vázsonyit csak úgy kaphatják meg, hogy vele együtt egy pár szocialistát is át kell venni ők. Nem firtatjuk, hogy a polgárság ezen töredékének politikai felfogása mennyiben helyes, vagy helytelen, csak utalunk arra, hogy a tegnapi Ehrlich G. Gusztáv is ennek a töredéknek a fejével gondolkozott, a maga felfogása szerint tehát helyesen gondolkozott. Mi történhetett tehát, hogy Ehrlich G. Gusztáv okosabb lett még önmagánál is és most már megkockáztatja azt, hogy Budapest polgárainak egy része ne szavazzon liberális jelöltekre, mert nem akar rászavazni szocialista jelöltekre ? Ezért mondjuk, hogy Ehrlich veszedelmes játékba bocsátkozott, amikor a polgárság egy részét arra akarja bírni, hogy a választásoknál olyan viselkedést tanusitson, amely meggyőződésével és lelkiismeretével ellenkezik. A liberalizmust látja talán kockán Ehrlich G. Gusztáv? Ugyan! Ugrón Gábortól, Bárczy Istvántól, Sándor Páltól, R a s s a y Károlytól talán mégsem kell félteni a liberalizmust. Egyébként nem is vagyunk annyira áthatva az Erzsébetváros kiskirályának liberalizmusától, mert tudjuk a múltból, hogy meg tudott alkudni a saját liberalizmusával is, li a ezt egyéni érdeket igy kívánták. Emlékszünk választási harcokra az Erzsébetvárosban, amelyekben Ehrlich nem mindig állott annak az oldalán, akinek liberalizmusa minden kétségen felül volt. Országos hirii, kipróbált szabadclviiségii politikusok ellen vonultatta fel hadait és győzelemre segített olyanokat, akiknek értéke meg sem közelítette azokét, akik az ő jelöltjével szemben állottak. Az Erzsébetvárosnak évtizedeken át egész jelentéktelen képviselői voltak a parlamentben, akikről az a hir járta, hogy liberálisak, de nagy teltekben ez a liberálizmns sohasem nyilatkozott meg. Vagy talán sok haszna volt az országnak abból, hogy Morzsányi Károly liberális volt ? Ehrlich G. Gusztáv különös előszeretetet érzett a törpe és szürke egyéniségek iránt. Szerette őket, mert mellettük még ő is valakinek látszott és szerette őket, mert tudta, hogy t ő 1 ;e függnek s ezért akarata szerint is cselekszenek. A szabadelvű ellenzéki pártban nyilván nem bálványozták annyira, amennyire szerette volna, ebben a pártban talán nem látták benne azt a mindenható törzsfőnököt, akinek ő képzeli magát nagyzási hóbortjában. Ehr- lichnek végre meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy ma már nem az, aki volt, csatlakozzék bár az egyik, vagy másik párthoz. Reméljük, hogy a legközelebbi választások végleg kiábrándítják őt önmagából. Méltóságos üzemigazgatók Az üzemek felülvizsgálásának elsS eredménye, hogy a nagyüzemek vezetőit kormány- főtanácsosokká nevezik ki A Fővárosi Hírlap többször megemlékezett már az üzemeket ellenőrző bizottság munkájáról. A bizottság a legtökéletesebb titoktartást fogadta és azt, amennyire emberileg lehető, szigorúan be is tartja. Munkájukról felvilágosítást nem adnak, legfeljebb az ellenőrzés technikájáról informálják rendkívül röviden és szűkszavúan a sajtót. Ez természetes is az olyan kiváló szakférfiaknál, akikből a bizottságot összeállították. Egyébként is rendkívüli érdekek fűződnek ahhoz, hogy a bizottság munkáját felesleges és felületes közlések ne zavarják. Mindazonáltal kétségtelen az, hogy a bizottság munkája már jelentékenyen előrehaladott és véleménye már szinte teljes egészében kialakult. Az a jelentés, amelyet az üzemeket ellenőrző bizottság készíteni folg, nem fog meglepetéseket tartalmazni, hiszen régóta tisztában vagyunk azzal, anélkül, hogy az üzemek könyveibe és legtitkosabb műhelyeibe betekinthettünk volna, hogy mely üzemnek milyen hivatása van és ennek a hivatásának hogyan felel meg. Nagyon jól tudjuk, hogy mely üzemek nélkülözhetetlenek, melyek fejtenek ki árnivelláló tevékenységet, melyeknél fontos az, hogy monopolizálják a közszükségleti cikkek előállítását, de nagyon jól tudjuk azt is, hogy van az üzemek között több olyan, amely sem nem rentábilis, sem nem hasznos, amely a háborús szükségesség szülötte és amelynek más hivatása nem lehet, mint hogy az ipart fölösleges konkurenciával zavarja. Kétségtelen, hogy a főváros hatalmas üzemei ma is nélkülözhetetlenek és ezeknek, amelyek egyébként hivatásukat is kitünően betöltik, fenn keli ma- radniok. El sem képzelhető az, hogy a Gázgyár, vagy az Elektromosművek ne legyenek a főváros kezében és elképzelhetetlen az, hogy a Községi Élelmiszerüzem ne folytassa tovább Budapest fogyasztóközönségére nézve páratlanul fontos hivatását. Tudatában van mindennek a bizottság is és egészen bizonyos, hogy ennek a meggyőződésének a jelentésben is határozott nyoma lesz. Ha a bízottVolt-e már Keleten? Látta-e már azt az isteni nyugalmat, mellyel a török és az arabs az élet viszontagságait viseli? Ezt nagyrészt az erős, hamisítatlan babkávé bőséges fogyasztásának köszönheti. Cselekedjék hasonlóképen! Meinl Gyula.
