Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-18 / 11. szám
Budapest, 1925 március 1». $ Pock Ede halálára A hír, hogy Fock Ede* is elmúlt az 'élők sorából. nem érte váratlanul azokat, akik tisztelték ezt az egészen kivételes, egészen finom, egészen előkelő egyéniséget. Hosszasabban betegeskedett már* orvosat lemondtak róla és akik Budapest sorsát szivükön viselik, már hetekkel ezelőtt nagyon jói tudták, hogy a budapesti városházának emez egyik legnagyobb értéke veszendőben van. Pedig élete teliében, munkakedvének, alkotó tehetségének legszebb villásában vitte el tőlünk a kérlelhetetlen végzet. Pock Ede harmincöt esztendőn át szolgálta Bu~ dapest székesfővárost, die mielőtt eljutott a tanácsnoki székbet, amelynek ő mindig díszt és tisztességet adott, mint egy akkumulátorba gyűjtötte) ömagába á tudást, a tapasztalatokat, a kultúrát és nem volt a városházán egyetlen lélek sem, aki annyi értéket hordott volna magában, mint ez az előkelő, finom, angol megjelenésű, az európai nívót is messze meg- twladó modorú és műveltségű ur. Ha a városházát reprezentálni kellett valahol, nemcsak idehaza, de a fegmiivefltebb nyugaton is, nem találtak szerencsésebb és. praktikusabb megoldást minthogy a sok- sok reprezentáns közül kiválasztották Pock Edét, a mérnököt, aki mindenhol és mindenkor megbecsülést hozott Budapest nevének. Szeretetreméltó, bájos egyénisége’, utoférheteftlen modora, nemes és puritán jelleme, okos, a szakszerűség által soha le nem nyűgözött I agy vékáé rengeteg barátot és tisztelőt szerzett neki. A legszimpatikusabb a legkedveltebb társadalmi lények közé tartozott Budapesten Fock Ede, ugyanakkor azonban teljes odaadással szentelte) maga munkájának, lelkesedéssel dolgozott Budapest jövőjéért és azok közé tartozott, akiket Budapest nagy polgármesterei boldogan és dicsőségesen választót tak fftso munkatársukká. Tizennégy éven át vezette áz ut- és csatornaépítési' ügyosztályt, 5 állította fc és ő hajtotta végre a ÜárCzy-féie nagy útburkolási programmot, az ő érdeme az Ördögárok cs az Aranyhegyi-árok befedése. Laikusok előtt szürkén és jclen- léktelenüi hangzik ez, aki azonban közelről látta az ő hatalmas munkáját, nagyon jói tudja, hogy Budapestnek őriási területeit mentette meg az övenkint szinte törvényszerűen visszatérő árvizvcsatdelem- től és a családok ezreinék- adta meg a nyugalmat, hogy a tavaszi esőzések után sem kell elhagyni szegényes kis otthonukat. Egyike volt a leglelkesebb harcosoknak, aki egész odaadással kiiz-dött azért, hogy végre negyven esztendős készülődés után meg szülessék Budapest ipari és kereskedelmi kikötője, amely nélkül tranzitó-kereskedelem el sem képzelhető, Hosszú éveken át hallottuk az ő örökös, szünet öélkiU való sürgetését, hogy Budapest apró kis balkáni városok nívója alá sülyed, ha a dunai kikötő építése nélkül akar iparban és kereskedelemben ver eenyrei kelni a szomszéd államokkal. Ennek a mérnökembernek százszor több érzéke volt a közgazdasági kérdések iránt, mint: akárhány kimondott közgazdaság! szaktudósnak, dq akárhány gyakorlat) közgazdásznak is. Egyik legnagyobb érdeme, hogy a magyar bányák megnyitásával a főváros útvonalait ma már kizárólag hazai fedőanyaggal burkolják. Fóck Ede már ifjúkorában megjárta Amerikát és a nyugat nagy Városait, ahol mindenhol gazdag tapasztalatokra tett szert Ezeket a tapasztalatokat azután minden munkájában érvényesítette, úgy hogy a szakemberek között is a legnagyobb tekintélyre tett szert Az ő érdeme a bitumen-mezőtelep létesítése, valamint az anyagvizsgáló-állom ás felállítása is. A kurzus, dacára annak, hogy nagyon Jól tudták. bogy ebből a szelidszivü, igaz emberbarátból aam lehet a gyűlölet politikájához csatlóst csinálni, aejn mert hozzányúlni. Tudása, elérhetetlen magasságon álló mfiveltséfo olyan tekintélyt kölcsönzött neki, hogy7 az utolsó négy esztendő városházi urai is kénytelenek voltak meghajolni előtte. Nagyon kevés bölcs cselekedeteik egyike volt ez. mert a rendkívüli nyelvtudású és páratlanul reprezentáló Pock Edére Igen nagy szükségük volt. Megtörtént az a hihetetlen dolog, hogy Pock Edének, a mérnökembernek kellett elutaznia a kurzus uraival Londonba, Párisba, Bázelbe, hogy rósztvetgyen a főváros pénz ügyi tárgyalásaiban. Nem tudtak máskép hálásak lenni iránta, a anuit esztendőben kormányfőtaná- csossá nevezték ki. Fock Ede mérhetetlen, és pótolhatatlan vesztesége a fővárosnak amit semmi sem jellemez jobban, minthogy sírjánál még a kurzus egyik iegexponái- tabb alakjának is el kellett ismernie: ’.Félő, hogy ebben a koporsóban nemcsak Fock Ede múlandó testét temetjük el, hanem azoknak a reményeknek jórészét is, amelyek megtestesülése, valóraválása nagyrészt Fock Ede személyéhez volt fűzve a főváros jövőjét Illetőleg.“ Pogány Béla. Ingyenes tűzoltóság a hiztosltó-táraosfigoknoR A főváros pénzt és életet áldoz azért» hogy a biztosítók nagy haszonnal dolgozzanak Mialatt Budapest népe szívszorongva állta körül a lángbaborult terézkörutl palotát és elszörnyü- ködve mérlegelte a rengeteg kárt, amelyet a pusztító elem okozott, azalatt a magyarországi biztosító társaságok vezérel ielégedetteo dörzsölték kezeiket a nagy haszon reményében, amelyet a tűzkár jövedelmez nekik. Amott megrémült arcok, itt meg boldogan mosolygó szemek. Amott aggodalmaskodva számítják a kárt, amelyet a magánfelek és a biztositó társaságok szenvednek és ugyanakkor a 'biztosító társaságok a hasznot mérlegelik, amelyet a tűzvész alkalmából zsebrevágnak. És nekik, a biztositó társaságoknak van igazuk, s nem a közönségnek. Mert a tűzvész is jó üzlet a biztosítóknak. Nincs az a tűzkár, amely busásan meg ne térülne az által, hogy az ingóságok tulajdonosai a tüz- veszedelem rémétől megijedve, a biztosítókhoz sietnek s vagy uj biztosításokat kötnek, vagy pedig felemelik a biztosítási összeget. Minden nagyobb tűzvész után igy szokott ez lenni, s most is, a terézkörutl katasztrófa után pontosan bekövetkezett, amit a biztositó társaságok vártak: a pánik úrrá lett a lelkeken és még füstölögtek a romok a terézkörutl bérház mentén, amikor a közönség már tömegesen kereste fel a biztositó irodákat, hogy az elemi csapások ellen legalább anyagilag védekezzék. Állapítsuk meg tehát, hogy a terézkörutl tűzvész igen jó reklám volt a biztositó intézeteknek. Ennél jobbat még drága pénzen se szerezhettek volna maguknak. Szinte azt mondhatnék, hogy éppen jókor jött ez a katasztrófa a biztosítóknak, mert felkeltette az emberekben a veszedelem gondolatát és a biztosítás szükségességének az érzetét. A helyzet ugyanis az, hogy a veszedelemtől való félelem eltompul, ha egy-egy katasztrófa nem rázza iel a ;elkeket. Az emberek, ha évek alatt nem pusztít cüzkatasztrófa, abban a hitben ringatják magukat, hogy7 a veszedelem .esélyei csökkentek, sőt talán végleg el is múltak. És ebben a lelkiállapotban elhanyagolják a biztosítást, hogy megtakarítsák a biztosítási dijakat. A múlt heti tüzeset halomra döntötte ezt az okoskodást: a lángbaborult palota meg- élemlitő hangon kiáltotta az éjszakába a veszedelmet, amely mindenkit fenyeget, ha nem gondoskodik vagyonának biztosításáról. És a város megértette a vésztjósló kiáltást és tömegesen megrohanta a biztosító irodákat. A kár, melyet a tűzvész okozott, még ki sincs fizetve, de az összeg, amelyet a biztosítók ki fognak fizetni, már ötszörösen megtérült. És ezért mondjuk, hogy jó üzlet az ilyen tűzvész. Jó üzlet a biztosítóknak, sőt csakis a biztosítóknak. Ezt a jó üzletet még jobbá teszi, bogy Budapest fő- és székvárosa a maga pénzén tart fenu egy nagyszerűen kiépített tűzoltó-szervezetet a biztositó társaságok részére, Budapest évente milliárdokat áldoz arra, hogy a biztositó társaságokat éppen csak akkora kár érje, amennyi egy7 üzlet reklámköltségeinek megfelel. Valahol tűz keletkezik és a főváros tűzoltósága oly buzgalommal rohan a veszedelem színhelyére, mint- íia Budapest vagyonának megmentéséről lenne szó. Pedig.csak a biztositó társaság vagyona forog kockán, csak a biztosító társaságok látják kárát annak, na a tiizveszedelem tovább harapódzik. S hát nem mulatságos, hogy Budapest Ilyen áldozatokat hoz gazdag biztositó társaságok vagyonának megmentésére, vagy az üzleti haszon feljavítására ? Biztosítási szakkifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy a magyarországi biztositó társaságok mindent a fővárosnál viszontbiztosítanak anélkül, hogy a viszontbiztosításért egyetlen fillér biztosítási dijat fizetnének. Budapest nagyszerűen szervezett tűzoltósága csökkenti a biztositó társaságok kockázatát és a redukált kockázatot a fővárosnak köszönhetik, amely a saját költségén tartja fenn a tűzoltóságot. Ha külföldi vendégeket beavatnánk ebbe a furcsa és érthetetlen helyzetbe, azok bizonyosan mosolyognának azon a nagylelkűségen, amellyel a főváros a biztositó társaságok anyagi érdekeit védi. Hogy ez a helyzet csakugyan megmosolyogni való, azt már megérezték a városházán Is, még pedig már évekkel ezelőtt. És megérezvén a helyzet nevetséges voltát, szabályrendeletet dolgoztak ki, amelynek lényege, hogy * a tüzbiztositási dij 10 százalékát adják le a biztosító intézetek a városnak, amely az igy befolyt jövedelemből tartaná lenn és lel- lesztené a tűzoltóságot. A szabályrendeletet a törvényhatóság közgyűlése is jóváhagyta és el is juttatták a belügyminisztériumba, azonban a minisztérium máig sem szankcionálta. Nem tudjuk, nem is kutatjuk, miféle érdek az, amely ily nagyjelentőségű ügy elintézését késlelteti. Régebben úgy volt, bogy a biztositó társaságok befolyásos politikusoknak juttattak egy-egy sinecurát és a befolyásos politikus a fizetés fejében azzal tette magát hasznossá, hogy igyekezett a biztositó társaság üzleti érdekeit megvédelmezni minden olyan esetben, ahol érdekellentétek támadtak a biztosító társaság, a város és az állam között. Hogy a magyarországi biztositó társaságok ma is juttatnak ilyen sinecurákat befolyásos politikusoknak, nem tudjuk. Feltesszük, hogy szakítottak ezzel a rendszerrel. Annál rosszabb, hogy a belügyminisztérium nem járul hozzá egy olyan szabályrendelethez, amelyet a főváros jogos érdekeinek védelmére hozott a városháza. A biztositó társaságok sokkal gazdagabbak, semhogy a kormány támogatására szorultak volna és sokkal nagyobb évi nyereséggel dolgoznak, semhogy a fővárossal kitartassák magukat, arról nem is szólva, hogy Budapest ma sokkal szegényebb, semhogy7 gazdag intézetek nyereségét a magáéból gyarapítsa. Ami eddig csak groteszknek látszott, felháborítóvá lesz, ha hozzáképzeljük annak a tűzoltónak tragikus sorsát, aki a terézköruti tűzvésznél hivatásának, hősies kötelességtudásának lett az áldozata. Amily elismeréssel adózunk a fővárosnak, amiért minden habozás nélkül odaállott az oly tragikus halált halt tűzoltó családja mellé, épp oly megdöbbenéssel észleltük azt a közönyt, amellyel az érdekelt biztositó társaság vette tudomásul ennek a hősies viselkedésű tűzoltónak tragikus halálát. Mert ha már abba sem tudunk belenyugodni, hogy a város pénzét áldozza fel a biztosító társaságokért, az aztán az elbizakodottság és arrogancia netovábbja, liogy pénzünkön felül még életünket is odaadjuk az eféje vállalatoknak. TUNGSRAM Bárkinél vásárol TUNGSRAM LÁMPÁT a kitűnő minőségért az Egyesült Izzólámpa- és Villamossági R„-T. szavatol.
