Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-18 / 7. szám
Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 február 18. 7. szám. HHmumiiBiiltffiiHilifciilíBiiimilbiltPinampuiDmriinaiHauiani inhtdiikniiiniilbüidiüaiiiBiiidtt« ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIK AI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megj elenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz Telefon: 137—15. szám „A kormánybiztos úr sajtójáéról beszólt a napokban Petrovácz Gyula képviselő a ne mzietgy ülésen és a Fővárosi H irta p cikr két idézte. A cikk címe és szövésre szó szerint e Fővárosi Hirla p-banj jelent meg és így nem tévedhetünk, amikor abban a bitben vagyunk. hogy Petrovácz képviselő a Fővárosi Hírlapot nevezte a kormánybiztos sajtójának. Petrovácz képviselő ur talán még soha sem találta fején a szöget, megállapításai szinte kivétel nélkül hibásak szoktak lenni és igy nem mondunk újait, ha azt állítjuk, hogy ez a megállapítás is messze járt a valóságtól. Konstatálnunk kell azt, bár a legkisebb mértékben sem érezzük magunkat sértve. Csak éppen azt akarjuk leszögezni, hogy a Fővárosi Hírlap mindemtől és mindenkitől független. nekünk senki s.em parancsol, nem vagyunk kötve se pártokhoz, se személyekhez; de a magunk jószántából — ha bármennyire nem tetszik is ez Petrovácz képviselő urnák — igenis támogatjuk Ripka Ferenc kormánybiztost minden becsületes, észszerű és eredményesnek ígérkező törekvésében. Kötelességünk ez a magunk elveivel, a kormánybiztos jószándékáival, de légióként Budapest jöveindő- iével szemben. Ha ilyen értelemben gondolta és mondotta Petrovácz képvisíelő ur. hogy mi a kormánybiztos sajtója vagyunk, akkor nincs ellenvetésünk. Ha azonban úgy képzelte hogy a Fővárosi Hírlap oktalan tömjénezésre, cseléd! hízelgésre, vagy meg- •gyöződéstelen fejbólogatásra, Wolff Károly táborának szolgai dlrilljéban megszokott „csac|senolás“-<ra vagyunk kaphatók: akkor — mint már annyiszor — ismét tévedett a képviselő ur. Persze az ö oldalukon nem ismerik az objektivitás fogalmát, ott nem tudják azt, hogy a túlsó parton i!s lehetnek becsületes és okos emberek és egy város érdekében boldog örömmel, tapssal és kalaplengetéssel kell fogadni mindem életrevaló, segítő gondolatot, ünnepelni kell minden cselekedetet, amely épit) és alkot. Sajnos, jó öt esztendeje annak, hogy nem lendülhetett tapsra a tenyerünk. Pedig leróttuk volna mi — a politikai ellentétek kikapcsolásával — az elismerés, adóját Wolf fal. Csili ér y vei, Petro v á c z-c a 1 és Sipőcz-cel szemben is, ha nem az alkotásnak, de csak az akarásnak jeleit láthattuk volna is. Ez az Íróitól!, amelyet Petrovácz ur árubabocsátotttnak szeretne feltüntetni, mindenkor úgy mozog és mindenkor úgy mozgott., ahogy azt Budapest általános érdekei kívánják. Nemcsak Sipőcz Jenőnek, de Bárczy Istvánnak is voltunk mi ellenzéke és nemcsak Wolff Károllyal állottunk mi kiegyenlithetetilenül éles ellentétben. de szemébe mondták nem egyszer a magunk véleményét Vázsonyi Vilmosnak is. Igaz. hogy nem állhattunk soha olyan élesen ellenzéki alapon, hogy az érdemeket a város polgársága nevében becsületes, nyílt, férfias szóval, kertelés és hízelgés nélkül ne nyugtáztuk volna. Jött azután olyan idő. amikor Bárczv István és munkatársai teljesen, tökéletesen igazolódtak. Bár- czyék azok közé tartoztak, akik hivatalos működésűk. ellenállásuk idején már soha ki nem törölhető módon beírták nevüket a város történetének legszebb lapjaira. Olyan teremtő munkát állítottak káp- rázó szemünk elé, hogy el kellett némulnia a kritikának; de bőven kárpótolta az újság hasábjait az alkotásokról szóló beszámoló, amely volt olyan érdekes. mint a gáncsoskodás. Budapest polgárai vannak olyan komoly emberek, hogy szívesebben olvasnak az élen állók alkotásairól, mint semmittevésükről. De szolgálhatunk Petrovácz képviselő unnak eklatánsabb példával is: a hozzá sokkal közelebb álló Folkusházy Lajos alpolgármesterével. Igazán a polgárság és a sajtó pergőtüzében állott Folkusházy, a háborús közélelmezési tanácsnok: de mikor bebizonyosodott, hogy becsületesen és jól sáfárkodik. szinte egy csapásra dicséretre változott miniden. gáncs, amivel őt illatítük. Tegye ezek utáni a szivére a kézét Petrovácz képviselő ur és mondja meg őszintén: nem tartania-e tyúkesziieknek bennünket, ha az ő meddő, gyűlölködő és romboló négy esztendejük után a jó szándékú. lelkes, munkás, alkotásokra kész és politikai felfogásunkhoz is közelálló Ripka Ferenc kormány- biztosnak útjába akadályokat gördítenénk? A Programm, amit Ripka vállalt, a cseleke deliek, amelyek előttünk állanak, tiszta és nemes szándékuk, amelyek minden lépéséből kisugároznak. Budapest egész lakosságának kötelességévé tették, hogy őt támogassák, A háború lenyiigözöttsége. szenvedései, a forradalom tétova, fejetlen intézkedései, a kommün rémuralma és a kurzus jogfosztó gyűlölködése után ö hozta az első reménységet, hogy Budapestet, visz- sza lehet vezetni a békés és termelő munka ösvényére. a nyugodt, megelégedett élet műhelyeibe. És ha nem lenne semmi, de semmi más okunk Ripka Ferenc törekvéseinek támogatására, akkor az az egy is elegendő lenne, hogy Petrováczék gyászos korAz elmúlt hét a községi politikában a legnagyobb csendben múlt el. A Fővárosi Szabadelvű Párt egyetlen gyűlést! és -egyetlen megbeszélést sem tartott, ugyancsak néma volt Ripka Ferenc pártja is. A beszédek elmaradása azonban egy pillanatig sem jelentik azt, hogy a szervezkedés megszűnt volna. Ripkáék a budai oldalon, a Fővárosi Szabadelvű Párt pedig a pesti oldalon már sz|nte majdnem minden választókerületben kiépítette a maga szervezetét és a most elkövetkezendő munka már csak ezeknek a szervezeteknek kiterjesztése és az agitáció kiszélesítése lesz. A látszólagos csöndet már legközelebb az agitációnak erőteljes felvétele követi. Ugyanakkor azonban csöndesek voltak a fajvédők is. Wolff Károly antiszemita pártja sem tartott egész héten át olyan, gyűlést, ahoi kommunális | kérdésekkel foglalkoztak volna a. szónokok. A csöndet azonban csak vasárnapig bírták, amikor is a Vigadóban Zsirkai János minősíthetetlen otromba támadást intézett Ripka Ferenc kormánybiztos ell zn. aki újabban — úgy látszik — legélesebb célpontjává vált az antiszemita politikának. Zsirkai támadása már olyan nívón mozgott, amely tárgyilagos vitát egyáltalán nem érdemel és személyeskedő gorombaságaira nem is fog senkitől választ kapni. Bebizonyította. egyébként Zsirkai ur azt is, amit fajvédő társairól már régen tudunk, hogy Budapesti adminisztrációjáról, a községi politikáról s ennek a nagyvárosnak óriási szervezetéről neki sincsen fogalma. A demokraták és szociáldemokraták sem gyü- léseztek a hétien, ellenben arról értesül a FőváA kommunizmus bukását követő idők. amelyekeit a városházán Wolffé'k iszereplése idézett fel, sehol olyan mély sebeiket nem ütöttek, mint ,at tanítók, tanítónők, tanárok és tanárnők soraiban, A városházi ánkvizitorok ezer módját találták annak, hogy mindenkit földönfutóvá tegyenek, aki ruem vall velük egy világnézettet, aki nem hajlandó térdenállva imádni Wolff Károlyt, vagy aki a zsidó hitfelekeziethez tartozik. Zsidó tanítót ma szinte lámpával is alig lehet találni a főváros Iskoláiban éis megesett az, hogy európai hirü pedagógusokat kergettek ki az iskolából, mert zsidónak születtek. Mert csak a felekezeti kérdés és a politikai állás- foglalás voltak a döntő szempontak. Minden más ürügynek bizonyult. Soha jobban be nem bizonyosodott ez. mint Mézes Jánosnák, a Hungária- uti iskola igazgatójának ecsetében, akinek most szolgáltatott teljes elégtételt a kultuszminisztérium. Ennek a Mézes Jánosnak két bűne volt. Azi efoyik, hogy egy alkalommal Vanczák János szocialista képviselővel! sörözött, a másik eev igazság, amelyet Budapest minden józan polgára aláirt, s amely úgy hangzott, hogy Bársony István hajaszála többet ér, mint az egész Sipőcz János. A kultuszminisztérium teljes elégtételt szolgálszakának akar véget vetni. Amig ezt) a célt el nem téveszti szeme elől. amig céltudatosan és a törvény eszközeinek igénybevételével törekszik az ö politikai hatalmuk megsemmisítéséire: addig Ripka Ferenc nemcak a mi. de Budapest egész szabadelvű polgárságának támogatására számíthat. Mert, amikor ezt cselekszi, akkor Budapest legfőbb érdekeit képviseli1 és Budapest legégőbb vágyát szolgálja. Ennek szolgálatában igenis a „kormánybiztos un sajtója“ vagyunk. rosi Hin lap. hogy ma már teljesen elkészült a közöttük tervezett választási paktum, amelynek nagyon érdekes részletei vannak. A politikai megegyezések természete szerint ez a paktum sern kerülhet nyilvánosságra, úgy értesülünk azonban, hogy leglényegesebb pontja szerint a polgári pártok az elnyerendő mandátumok hatvan százalékát, mig a szocialisták azoknak negyven százalékát kapják. Az elmúlt hetekben többször hangzott el a vád a szocialistákkal szemben, hogy azok i^:ridenkor saját előnyeiket kívánták biztosítani a velük szövetségben lévő polgári pártokkal szemben. Ez a demokratákkal és a Kossuth-párttal kötött paktüm cáfolatként tűnik föl. mert a szocialisták kívánságaikban nagyon szerényeknek mutatkoznak. Ha visszagondolunk azonban az elmúlt időkre, köny- nyii megérteni ezt a szerénységet. A szocialisták ugyanis nagyon jól tudják, hogv amikor egyszer a városházán a forradalom alatt hatalomra tettek szert és ez a hatalmuk belenyúlt a kommiinbe is. a vá- xoskormányzás terén nagyon megbuktak. Ilyenformán egészen természetesnek kell tartani azt. ha a pártszövetség keretében a hegemóniát előzékenyen átengedik a polgári pártoknak. Ebben; a baloldali blokkban természetesen abban reménykednek, hogy magukhoz tudják majd ragadni a városházi hatalmat. Ebben a reményükben valószínűleg csalatkozni fognak és nagyon kétséges, hogy a csalódott remények nem fogják-e akár a választások alatt, akár a választások után magát a szövetséget is megbontani. tat ott Mézes Jánosnak és ez újabb reményt adott a városi iskolákból kiüldözött kiváló pedagógusoknak, akiknek ügye újabb jelentős lendületet vett két bírói ítélet, a Földes-itélét és a Cserni-Bedő-itélet óta. Ugyanakkor reménykeltő a kultuszminisztériumban kialakult uij mentalitás, de légiöképen azi, hogy Ripka Ferenc kormánybiztos is minden erejével azon van. hogv a régi igazságtalanságokat kiküszöböljék és mindenki elégtételt kapjon, aki azt megérdemli. Ezt az elégtételt pedig legelső sor ban annak a nyolc keresztény vallásm igazgatónak keil _ megkapnia, akik az ország legnevesebb pedagógusai közül valók, s mkik a leghatározottabban politikai üldözésnek estek áldozatul. A nyolc igazgató : C a- v a 11 o n i Pál, Ember Jenő, Ember Sándor, Gergely István, Háda József, Nagy Ede, Puszit a y Károly és Szervei György. Ezek a kiváló tanférfiak annak a bűnüknek estek áldozatul, hogy 19 14-ben resztvettek egy tanitógyülésen, amely akadémikus módon foglalkozott a vallásoktatás kérdéseivel. A gyűlésen résztvett M o s- dóssv tanfelügyelő is, aki az ott történtek ellen óvást .sem emelt, ,a gyűlésnek gyorsírói jegyzetek alapján készült jegyzőkönyvét plédig Jankovich Béla akkori kultuszminiszter minden megjegyzés nélkül tudomásul vette. Wolffék tiz év után álltaik Adumokraták és szocialisták megosztoztak a mandátumokon Az elnyerendő mandátumok közül a demokraták 60 százalékot, a szocialisták pedig 40 százalékot kapnak A főváros földönfutóvá telt pedagógusai erélyesen követelik a reviziót Kiket ítéltek el, kik Ítélkeztek és kikkel töltötték be az elbocsátottak helyét
