Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-23 / 51-52. szám
s Budapest, 1925 decmber 23. • 99 Uj fővárosi törvény kell! Iría : dr. Baránszky Gyula főv. törv. biz. tag Fullánk nélkül akar hűk ma útjára indítani a Fővárosi Hírlapot. Ma karácsony van, a szeretet és a béke ünnepe, ne rontsuk meg a hangulatot, ne rontsuk meg az 'emberek őszinte ma- gukbaszállását se horkolással, se csipkedéssel. Ezen a napon valósuljon meg az álom, hogy az emberek szeretik is egymást. A Fővárosi Hírlapnak ezen a hasábján máskor emberi hibákra, tévedésekre, baklövésekre szoktunk rámutatni. Sohasem mártjuk epébe a tollat, de amikor ehhez a rovathoz érünk, egy kicsit mégis csak kesernyéssé, fanyarrá válik a tinta. Ami keserűség és gúny egy hét alatt összegyűlik az ember lelkében, jólesik itt, ezen a helyen kiönteni. És angyalok között kellene élnünk, ha nem akadnának minden héten baklövések, ame- ■ lyeket pellengérre kell állítani, ha nem csinálnának az emberek ostobaságokat, amelyeket ki kell figurázni és ha a budapesti városházán is nem jelentkeznék a copf, az Örök copf, amely éppen olyan velejárója a hivatalos szobának, mint a penna és a kalamáris. Ma azonban karácsony van. Békésen, nyugodtan, halkan beszélgetünk az egész újságban arról, ami a héten történi, ami a múltban volt és ami a jövőben lesz. Ezeket a fullánkokat is, amelyek ebben a rovatban szerepelnek, eltesszük majd szürke hétköznapokra, amikor az élet nagy verekedései között — valljuk be — nem is olyan nagyon fáj a toll fullánkja, mint az ütések és sebek, amelyeket a nagy viaskodásban kapunk. És elgondolkozik az ember ma: vájjon miért nem lehetne el ez az újság Fullánkok nélkül és miért kell az életnek örökkön örökké fullánkokat produkálnia? Ha van az esztendőnek egy napja, egy pirosbetiis szent nap, a karácsony, amikor az ember le tudja szerelni az elkeseredést, el tudja raktározni a gúnyt, . vájjon miért nem lehetne megtenni ezt a szürke hétköznapokon is. Megmondjuk: Egyszer a magyar parlamentben nagy botrányt csaptak abból, hogy valahol a vidéken kínzással vallatták a gonosztevőket. Háborgó vezércikkeket Írtak az újságok, az ellenzék tajtékzott, a kormány szorongott, borzalmas volt a botrány. Nyáridő volt, kánikula, az újságok is, a politikai élet is éhes volt egy kis szenzációra. Megszólalt azonban egy tárca formájában Eötvös Károly is. Természetesen a csendbiztosok idejéből mesélt el egy esetet. Valamelyik csendbiztosra felülről rettenetesen ráparancsoltak, hogy ezentúl most már kesztyűs kézzel, szőrmentén kell bánni a delikvensekkel. Hát a csendbiztos ur meg is próbálta. Kedves öcsémnek szólította a rabló- gyilkost, akit valódi szűz dohánnyal traktáit meg a saját ócskájából. Valóságos operettet csinált a kihallgatásból, s azután nagyot nevetett, mert a delikvens egy mukkot sem volt hajlandó elárulni. A következő pillanatban azonban megpödörintette a bajuszát a csendbiztos ur, lemért a gonosztevőnek két kemény pofont, aki erre úgy vallott, mint a vízfolyás. Hát, azt mondja Eötvös Károly, hogy humanizmus ide, humanizmus oda, borzasztó dolog a kínvallatás, de azt mondja, egy pár pofon mégsem árt. Hasonlatosképen vagyunk mi a fullánkokkal. Nem igen hiszünk mi abban, hogy finom előkelőséggel előadott jótanácsokkal mindent el lehet érni. De ha a betű egy kicsit csip, ha a fullánk egy kicsit húsra talál, ha az aposztrofált személyiség írásunk után egy kis veseirritációt érez: az ilyesminek mindig van foganatja. Tegyük fel például, hogy a legutóbbi közgyűlésen Wolff Károly... De csitt. Ma megígértük, hogy fullánk nélküli lesz a fullánk. Viszontlátásra 0 jövő héten. ERDÉEYE “• é* Wf. udvart fény- Mpé** MŰINTÉZETE JF, SEMMEL WEIS-UTCA a. A folyton haladó élet és ennek nyomán fakadó fejlődés és változás örök törvénye megkívánja, hogy az ország fővárosában 53 év óta megváltozott viszonyokat és állapotokat más szabályok, más szervezet és egészen uj alapelvek szerint igazgassák és intézzék, mint amelyeket az 1872. évi XXXVI. te. statuált és előrelátott. Ennek a tételnek bizonyítására elég néhány statisztikai adatra rámutatni. 1880- ban az egyesitett székesfővárosban 9351 épület volt, ebből lakóház 9117, egyéb épület 234, földszintes ház 7534, egy emeletes 1911, két emeletes 772. három emeletes 460, négy emeletes 71. Ezzel szemben 1920-ban volt 20.020 épület, tehát kötszernél jóval több, — ebből 17.625 lakóház, egyéb épület 2395, földszintes ház 10.367, égy emeletes 3245, k*t emeletes 2131, három emeletes 2821, négy 'emeletes 1367, több emeletes 89. Még szembeötlőbb különbség van e számok között, ha a lakások számát tekintjük. 1880-ban 77.480, lakást írtak össze, 1920-ban 240.640; és legfeltűnőbb a főváros fejlődésének arányszáma, ha ennek : népességét tekintjük; 1880- ban 364.487 volt a lakosok száma, 1920-ban pedig már 928.996-ot számláltunk. Egy háromszorosra* megnagyobbodott várost, melynek úgy politikai, ,mint gazdasági, műveltségi és társadalmi struktúrája lényegesen különbözik az 53 év előtti állapotától, üiem lehet ugyanazon keretek, ugyanolyan szervek, teljesen azonos elvek szerint kormányozni, mint ahogy ezek az 1872. évben alkotott törvényben le vannak fektetve. Ennek szükségességét már 1907-ben hangoztatták úgy a főváros tanácsüléseiben, mint annak közgyűlésén és 1909-ben ki is küldötték a fővárosi törvény revízióját előkészítő bizottságot, ez azonban a mai napig sem tett érdemleges lépést az immár mind égetőbbé váló kérdés megoldására. Pedig azóta nemcsak a főváros, hanem az egész ország állapotában olyan mélyreható változásokon esett át, hogy most már egy percig sem halogathatjuk a főváros uj törvényének megalkotását. Hogy pedig ezt nem felülről, hanem magából a törvényhatóság kebeléből kell kezdeményezni, azt legjobban igazolják azok az uj törvények, amelyek a főváros törvényhatóságának megszervezése tárgyában 1918. óta életrekeltek. Az 1920. évi VIII. és IX. te. valamint- csupán ‘a fővárosi törvényhatóság megalakítását szabályozzák, de magát a város igazgatást nem is érintik,. ... Jól tudjuk, hogy van a főváros polgárságának ma száznál több égetően sürgős, megoldásra váró kérdése, melyek közül csak néhányat említünk; a munkanélküliség, a lakáshiány, a drágaság, a közlekedés hiányossága, a súlyos adóterhek, a közigazgatás egyszerűsítése, közegészség javítása, az üzemek kérdése, a szociális bajok megszüntetése. Mindezeknél azonban előbbre való a fővárosi törvény revíziója, mely nélkül ,a t ö b b i kérdés1 sem oldható meg. Ennek kezdeményezését a főváros közgyűlésé nem adhatja ki a kezéből, erre elsősorban a főváros polgárai által megválasztott törvényes szerv van hivatva, mert csak ez a közület ismeri alaposan azokat a hiányokat és szükségleteket, melyek a fővárosnak időközben megszaporodott lakossága igényeit kielégíti. Az eddigi munkálatok nem terjedtek tovább az adatgyűjtésnél. Legfőbb ideje volna már hozzáfogni az adatoknak feldolgozásához, ismertetéséhez és egy szerves törvénytervezet készítéséhez. Véleményünk szerint egy törvénytervezet elkészítéséi egy testülettől elvárni nem lehet Még az általános alapvető e 1 v e k r ő 1 lehetne tanácskozni és egy keretet a közgyűlés által kiküldendő bizottságtól kérni. De magát a törvényjavaslatot vagy a tanács egyik kiváló, hozzáértő tagjának, vagy erre külön kiírandó pályázat utján kellene elkészíteni. Enél- kiil az alkotó munka meg nem indulhat. Az 1925. évben megalakult törvényhatósági bizottság 102 albizottságot szervezett meg. de_ a legfontosabb kérdés, a fővárosi törvény revíziójának immár 16 év óta vajúdó problémájának megoldására a múltban működő bizottságot nem küldötte ki. IJj fővárosi törvény nélkül pedig nem várhatunk a változott viszonyoknak megfelelő közigazgatást. Az uj törvényt nemcsak a megszaporodott lakosság közigazgatási igényeinek jobb, gyorsabb és alaposabb kielégítése teszi szükségessé, ami a kerületi elöljáróságok számának szaporításával és hatáskörének tágításával érhető el csupán, hanem a főváros életének gerincévé vált üzemek ügyének törvényes rendezése is olyan el- odázhatlan követelménye a helyes városgazdaságnak, hogy enélkül a törvényhatósági közgyűlés csupán a rekriminációk, gyanúsítások és piszkolódások gyülekezetévé sülyed, nem pedi<g komoly, alkotó munka testületévé fejlődik. Legégetőbb feladata e törvénynek a közigazgatás egyszerűsítése volna, mely nélkül ma már egyetlen metropolis, de a legkisebb falusi község sem oldhatja meg az állami és községi élet megnövekedett feladatait. Ma, a villamosság korszakában minden ügy a lehető legrövidebb uto-n, a lehető leggyorsabb tempóban várja a megoldását, mert holnap már egész más helyzet előtt állunk, mint amilyenben ma a dolgainkat terveztük. Fontos kérdés az autonómia biztosításának a mikéntje s e tekintetben inkább az autonómia kiszélesítése, mint megszorítása mellett kell állást foglalnunk. Ha fontos volt a régi jó világban a vármegye, a törvényhatósági városok önkormányzati jogának körülbástyázása, még nagyobb jelentősége van annak most, mikor az állam a vesztett háború folytán meggyengült és szuverénitásának csak a külső látszatával rendelkezik. Valljuk azt, hogy az ezeréves Magyarországot talpra fogjuk állítani, de csak a helyes fundamentumoknak alulról való lerakásával. Elsősorban a községek és városok, a megyének és törvényhatóságoknak szabadságát, ön- joguságát keli biztosítanunk s az ország ön- jegusága, szuveréniíása önmagától fog heíyre- áilani és megerősödni. Ez a gondolat erősít meg abban a meggyőződésünkben is, hogy az uj fővárosi törvényben a kér ii- letek ad mi n i s z t r á Iá s á r a, megsze r- ve zésé re kellafösulyt fektetni, a kerületi választmány és elöljáróságok hatáskörét kiterjeszteni, ezáltal gyorsabb, jobb és igazságosabb lesz az igazgatás és a polgárok gazdasági és erkölcsi egyensúlya előbb helyreáll. A közgyűlésnek feladata lenne szabályrendeletek alkotása, másodfokú hatósági feladatok intézése, költségvetés és általános városgazda- sági kérdések megoldása, tisztviselők választása és a zárszámadás felülvizsgálata, városi vagyon szerzése és elidegenítése, uj adók és járulékok statuálása. Mindezeket a kérdéseket a kormányhatósággal, a minisztériumokkal teljes egyetértésben olyképpen lehetne megoldani, hogy az uj törvényben szabályozhatnánk a kormányhatéságnak a fővárosi közigazgatásban való előzetes véleménynyilvánítási jogát is. Nehogy beleessünk a régi törvény hibájába, hogy a legjobb önkormányzati javaslataink a kormány jóváhagyásának hiányában, pusztán kiáltó szóvá, meddő munkává zsugorodtak. Mert a főváros polgárait csak alkotó, eredményes- munkával tehetjük boldoggá és megelégedetté. Budapest székesfőváros Szent Gellert szállója a gyógyfürdővel közvetlen kapcsolatban. Elsőrangú családi szálló. A szálló vendégei a gyógvíényezők használatánál 25 százalék engedményben részesülnek Díjtalan autóközlekedés a szálló és az Apponyi-tér között. n HÄVERLAND ANTAL m kir. szab. emelőgép, felvond és vasszerkezetek gyára Budapestj VI?L, SNlap-ss. 22, el. : J. 29”S8. LATINAK JSNO GÉP- ÉS SZERSZÁMGYÁR X., MONORl-ll. 2-4. £ Legolcsóbb forrása. — - Amateur-készülékek Miliő-CÍM ...... kjpróM,ása_ KA RL TESTVÉREK elektrotechnikai anyagok gyári raktára. Buda ’esi, iX . Ferenc-körut 44. — telefon: józsef 9-34 Magyar Olaj- és Vegyipar ti. Budapest, V-, Vilmos császár-ut 76. szám. Telefon : 62—51. Bodapest székesfőváros útjait speclal-olaJahreJ zzabadaV mázott eljárás szériát portai anitje. OETL ANTAL VASÖNTÖDE És GÉPGYÁR R. T. Badapost, X., Asztalos Sándor-« 9, sz. TELET OK i JteMfS-32. áo Jósáéi 8—SL
