Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-23 / 51-52. szám
Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 december 23 51—52. szám. iiíL-íill'Jiifclíil" iJjl-llíI-Uli *lil i • í l f L-JJJl'U í í-í lürfTiran ItűíLbini • UH-ül I • I l-i-L'i H bti! b J í' ü. li laiüBüianisinB Előfizetési á^ek: E<?é«2 évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre ÍÓ pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP városi, politikai és közqazdasAqi hetilap eelelős szerkesztő DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postatak. csekk-számla: 40 424 Telefon: 137—15 szám A Béke ünnepén Irta: dr. RIPKA FERENC Jöttével a napnak, amelyen a Megváltó születésének emlékezetét üljük, az evangélista szava jut eszembe: „Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatok mert az Ur előtt jársz, hogy az ő utait megkészitsed, hogy megjelenjél azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek, hogy igazgassad a mi lábainkat a békességnek útjaira." Ma egy nehéz esztendő elmúltával megilletve gondolok arra, hogy a Gondviselés a mi láegyetlen szép, nemes és a város jövőjét gazdagító gondolat, amely a pártharcok miatt elvetélt volna. Aki a fejlődés szempontjából értékes gondolatot vetett fel, nem csalatkozott. Ha akadtak is közben sajnálatos jelenségek, ha akadnak is békétlenek és rend- zavarók, de ebben a közgyűlésben eddig igenis volt erő és akarat arra, hogy használjon a városnak, amely ügyeinek intézését reábizta. Ezen a napon, amelyet a Megváltó születése emlékezetének szentelünk és amelyet méltán tekint az emberiség a szeretet és a béke ünnepének, reménységgel gazdag jövendő rajzolódik ki előttünk. Budapest karácsonyfája ma még nagyon szegényes. Kevés rajta a gyertyafény, kevés az aranyos dió és kevés az ajándék a fa alatt. De volt ez a fa már sokkal söté- tebb is. És ha ma még csak pislognak ezek a gyer- tyácskák, ebben a szegényesen szűrődő fényben is megérezzük a jövőt, amely gazdag és boldog lesz, ha a béke és a szeretet akarását és cselekedeteit az esztendő minden hétköznapján is ott találjuk. bainkat is a békességnek útjára igazgatta. Egy esztendővel ezelőtt még csak halaványan élt bennem a remény, hogy Budapest lakosságában egy jobb, egészségesebb korszak beköszöntésével el fognak homályosodul az ellentétek, amelyek hosszú esztendőkön áti pusztították a jóakaratot és akadályozták az alkotó munkát. Ma valahogy úgy érzem, hogy nagyot haladtunk ebben az irányban. A múlt tüzének szikrái még kipattannak néha, de többé nem Jobban lángra a gyúlékony anyag. Valahogy megér- I tették minden oldalon, akik Budapest sorsát intézik | hogy szándékaikban é.<t fselekedptftUchen leetf&bb irányitó elvnek a város és lakosság iránt való szeretetnek kell lennie. A sötétségnek és halálnak árnyékában ült igenis ez a város és menthetetlenül elpusztult volna, ha a Gondviselés lábainkat nem igazgatja a békességnek útjára. Ma teljes a bizodalmám, hogy ezen az utón nem visszafelé megyünk, de megállani sem fogunk. Ma inár mindenki látja a teljes megbékélést, a teremtő munka és a haladás betlehemi csillagát, amely vezérelni iog bennünket. Ezelőtt pontosan egy esztendővel a Fővárosi Hirlap-nak ezen az oldalán mondottam, hogy a főváros fejlődése és gazdasági életének ujjáébredése szempontjából nem lehet más kívánsága a városát szerető polgárnak, mint az, hogy az uj törvényhatóság alkalmas legyen a békés, alkotó munkára. Röviddel ezután már a pártharcok tüzében izzott a város. A választási hadjárat legkeményebb napjaiban minden erőmmel és minden tehetségemmel ezt a gondolatot hirdettem. A küzdelmek hevében bármilyen eszközökkel harcoltak ellenem, ha szidtak, ha káromoltak, nekem nem volt egyéb válaszom, mint a megbékélés és az alkotó munka hirdetése. És csodálatosképpen minél közelebb került ez a harc a vég- kifejlődéshez, annál inkább úrrá lett a lelkeken ez a gondolat. Amikor a város közönsége már csak pár lépésre állott a városi urnáktól, boldogan hallottam a jobboldalon és a baloldalon lévő politikai pártoktól, hogy nekik sincsen más céljuk, minthogy ezt a várost újra a munka, a fejlődés és a boldogulás útjára vigyék, összeült az uj törvényhatósági bizottság és azóta megnyugvással kell mondanom, számtalan jelét adták a város vezetésére elküldött férfiak annak az akaratuknak, hogy Budapestből ismét boldog és virágzó várost varázsoljanak. Imitt-amott felvillannak még a világnézeti ellentétek, de a közgyűlés héthónapos munkája mégis gazdag az eredményekben. Nem arra való ez az ünnepi hangulat, hogy részieteket soroljak fel és rámutassak azokra az eredményekre, amelyeket a törvényhatósági bizottság pártjainak jószándéke és a város iránt való szeretete engedett létrejönni. Elé&, ha. annyit mondok, hogy a nagy politikai ellentétek mellett, a múlt likvidálása körül fel-felhangzó csatazaj ellenére is, nem volt Rakovszky belügyminiszter kijelenti a Fővárosi Hírlapban, hogy a közgyűlésben megvan a jóindulat a békés alkotó munkára „A közgyűlés ne politizáljon, hanem szociális és gazdasági alkotásokkal igyekezzék Igazi hivatását teljesíteni“ — A belügyminiszter az állandó üzemellenőrző bizottságot mindenesetre felá Htja A főváros uj törvényhatósági bizottsága, amelv nek ta.c'isíit máine - -•* •----ros közöns ége, június hó 17-én ült össze, hogy megtiltsa első közgyűlését. Azóta több mint hat hónap telt el és ez idő alatt a főváros uj törvényhatósági bizottsága sok és jelentős munkát végzett el. Éppen a Fővárosi Hírlap mai számának vezércikkében konstatálja ezt a tényt maga R i p k a Ferenc főpolgármester is, akinek — mindenki nagyon jól tudja és méltányolja — » legtöbb része van abban, hogy a túlságosan heterogén elemekből, ellentétes politikai pártokból, éles világnézeti különbségekkel rendelkező irontokbói álló < közgyűlés mégis munkaképessé lett. Amikor a közgyűlés összeült, egymást érték a jóslatok. És az augurok csaknem egyértelműen az uj közgyűlés korai halálát jósolták, mert — mint kifejtették — merő lehetetlenség az, hogy óriási világnézeti különbségek mellett a politikai ellentétek ki ne robbanjanak. Ezek a politikai időjósok azonban kifelejtettek a számításukból valamit. Ez a valami pedig az, hogy a közgyűlésnek minden tagja Budapest polgára és Budapest polgáraival az utóbbi évek alatt nagy és mély vonzalom fejlődött ki a város és annak ügyei iránt. Az uj közgyűlés bebizonyította, hogy azok, akik Budapestet szeretik, akik Budapest polgárságáért és munkásságáért mindent megtenni hajlandók, azok ki tudják kapcsolni a városházi munkából a politika izgalmait, azok íátyolt tudnak vetni a múltra és meg tudják cselekedni, hogy csak a jövőbe tekintenek. Közgyűlési és bizottsági csete-paték, amelyek bizony meglehetősen sűrűn fordulnak elő meg ma is, csak múló incidensek. Maga a közgyűlés igenis eddig minden komoiy cs fontos kérdésben tiszteletreméltó komolysággal tárgyalt és eredményeket ért el. Hogy ez igy lehe.t, annak a törvényhatósági bizottság tagjainak szivében Budapest iránt érzett szere- tetén kiviil alapja az, hogy R i p k a Ferenc íöpol- gáimesterben a ko má’ynak sikerült olyni férfiul a városházára küldeni, aki a maga kiegyenlítő munkájával és bölcs diplomáciájával a pártok véleményét eddig minden kérdésben közös plattformra tudta hozni. Azok a bizonyos pártközi konferenciák, amelyek Ripka ferenc főpolgármester dolgozószobájában igen sűrűn játszódnak le, legfontosabb tényezői a pártok együttműködésének. így sikerült elérni azt, hogy a közgyűlés^ teremből nagyiában sa&müam,i i«ez az egymással élesen ellentétben álló politikai pártokból álló közgyűlés munkaképessé lett. Hogy pedig ez a közgyűlés munkaképes, az* többé nem mi, hanem Rakovszky Iván, Magyar- ország belügyminisztere is megállapítja a F ő y á- r o s j Hírlap karácsonyi számának adott és itt következő nyilatkozatában. A Fővárosi Hirlap ugyanis Budapest kommunális életére döntő jelentőségűnek tartotta, hogy megkérdezze a belügyminisztert mi a véleménye a közgyűlés eddigi működéséről és milyen várakozással tekint a bizottság további munkája elé. RAKOVSZKY IVÁN belügyminiszter erre vonatkozóan a következő érdekes kijelentéseket tette a Fővárosi Hirlap munkatársának: — A közgyűlés mai összetételében mindenesetre módot nyújt arra, hogy békés, alkotó munkában teljesítse azt a hivatást, amelyre a főváros nagy- közönsége kikiiláötte. Most már csak a közgyűlés tagjaitól függ, hogy ezt a lehetőséget kihasználják-e, vagy pedig a politikai ellentétek viharában dobják el azt a lehetőséget, hogy a közgyűlés valóban a köz érdekében működjék. A főváros eddigi közgyűlései azt a képet mutatják, hogy a jóindulat és az igyekezet a békés alkotó munkára megvan. Itt-ott mutatkozik ugyan — inkább egyesek, mint pártok részéröl — turbulenciára való hajlandóság, hiszem azonban, hogy a pártok vezetősége ezeket a tüneteket erélyesen fogja leszerelni. Az önkormányzati élet egészségének ugyanis legfőbb jele, hogy a közgyűlés ne politizáljon, hanem szociális és gazdasági alkotásokkal igyekezzék igazi hivatását teljesítem. Munkatársunk ezután megkérdezte, hogy m i lesz a sorsa az állandó üzemeket ellenőrző bizottságnak vagyis, hogy a közgyűlés esetleges elutasító magatartása esetén is sor kerül-e a bizottság megalakítására? A belügyminiszter igy válaszolt: — Én erre vonatkozóan kérdést intéztem a főváros tanácsához és most várom a tanács válaszát. A leghatározottabban kijelentem, hogy én az állandó üzemellenőrző bizottságot minden esetre felállítom, a kérdés csupán az, hogy a törvényhatósággal közösen fogom-e felállítani, vagy pedig egyedül.
