Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-11 / 45. szám
Budapest, 1925 november 11. 3 CMs kezdettel és botrányos Ménéi vesződött a kétnapos közgyűlés Egyéni akciók föiboritják a pártkőzi értekezletek pártvezéreinek a tárgyalások békés menetére vonatkozó megállapodását Valahogy az öreg Vendrei Ferenc, Tatárjárás-beli generálisa jut az eszünkbe, amikor visszagondolunk a két napon át tartott és az éjszakai órákiba is belenyúló multheti közgyűlésre. Az öreg generális nagyon haragudni akart és ennek okából odaáll a tükör elé, ahol betanulja dühös szerepét. Eleinte nehezen megy, a végén azonban olyan kegyetlen dühbe gurul, hogy ezi a szelidlelkii ember valósággal félelmetessé lesz. Így volt ez a közgyűlésen is, amely ugyan még fiatal, de a haragot mégis csak tükör eiőtt keli neki betanulnia. Nyugodt, csöndes höm- pölygéssel kezdődött, Vázsonyi barátságos kéz- szoritással üdvözölte Wolff Károlyt, a komoly, nagy ügyek tárgyalása zajtalanul ment végbe. Azután egyszerre dagadni kezdett a folyó, gyorsabb lett a járása és a végén úgy zuhogott, mint a Niagara vízesése. A városatya urak úgy cselekedtek haragos gerjedelrniikkel, mint az amerikánus, aki éjszakára kiveszi a rágógummit a szájából, leteszi az éjjeliszekrényre és másnap, mintha mi sem történt volna, nyugodtam továbbrágja. A jobboldal és baloldal is két hosszú napra pácolta be a haragját, de odahaza, valószínűleg sokat álltai* a tükör előtt, mert pénteken sokkal mérgesebbek voltak, mint szerdán. Szerdán még úgy látszott, hogy zavartalan lesz az a bizonyos, sokat emlegetett „alkotó munkka“. Áhítattal hallgatták meg Ripkia Ferenc főpolgármester magasszárnyalásu beszédét Széchenyiről, a Népszínház jubileumáról és a közélet halottairól. Far kas István felszólalására abban is szépen megegyeztek, hogy ezentúl minden két hétben dolgozik a közgyűlés. Nem vert fel nagyobb hullámokat az sem, hogy a Széchenyi-uszoda tervét levették a napirendről és Harrer Ferenc is nagyon szépen megegyezett W o 1 f í Károllyal .abban, hogy a Rockefeller-intézet céljaira adnak ugyan még telket, de azután a főváros nem' hajlandó ingyen ajándékozni az államnak, amely, ugyancsak ezen a "közgyűlésen tárgyalt előterjesztés szerint, a kistemplomutcai tüdőgondozó-intézet telkéért csekély 150 milliót kér a fővárostól. A fővárosi vámőrök zaklatása Szinte közbeszólás nélkül jutottak el igy a napirendnek majdnem a feléig, amikor az idő előrehaladott voltára való tekintettel, áttértek az interpellációikra. Elsőnek Scheuer Róbert tette szóvá a fővárosi vámőrök zaklató eljárását és interpellációja a közgyűlés minden oldalán élénk hangulatot váltott ki, ami kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a közönség előtt; nem túlságosan szimpatikusak a vámőrök, akik ellen a sajtóban is rengeteg panasz merül fel. Vértes Emil a portáladó ötletszerű életbeléptetése ellen tiltakozott, majd Polónyi Dezső mondott nagy figyelemmel kisért interpellációt. Mintha az öreg Polónyi Gézát hallottuk volna megszólalni újra a közgyűlési teremben;, (fia is tökéletes szónoki készséggel, színtiszta logikával, színesen, okosan beszélt. Evvel az interpellációval, amely a Margitsziget bérlőit ostorozta, érdemileg lapunk más helyén foglalkozunk. Tiföos rendelei az optálásrói A baloldalon egy kicsit firtatni kezdték, hegyből van ilyenkor S i p ő c z polgármester, amikor nagyjelentőségű ügyeket tárgyalnak. Az első vihart azonban a jobboldal inscenálta. Dr. Gond,a Béla szocialista városatya az optálás kérdését tette szóvá, amihez nemcsak joga volt, de valószínűleg már régen várták i-s ennek az ügynek szőnyegreho- zatalát azok a választók, akik a baloldalt a közgyűlésre küldték. Wolffáknak azonban túlontúl kényelmetlen. volt ennek a kérdésnek a felvetése és az első pillanattól kezdve nagy érdeklődéssel fogadták Gonda megállapításait, amelyek szerbit tízezrekre megy Budapesten az uj hontalanok számla. Ezeknek a szerencsétlen embereknek aiz a végzetük, hogy7 olyan területen születtek, amely ma már — sajnos — nem tartozik Magyarországhoz. Hónapokig tartó kiliacsHés után az idegenellenörző hivatal végül is Írásba adja nekik, hogy ők már többé nem magyarok. A szocialisták oldalán már pattogtak a közbeszólások: — Bukarestben sem bánnak igy a magyarokkal! — Ki kell toloncolni a magyarokat, majd hoznak helyettük bajorokat! A vihar azonban akkor tört ki, amikor elmondta a szónok, hogy van, a tanácsnak egy kis titkos rendeleté, amely szerint bárkinek a községi kötelékbe való felvételét viszautasitják, ha személyét nem találják alkalmasnak, vagy írásai ellen kifogást találnak. — Igaz-e, polgármester ur, mert ha igaz, akkor fegyelmit kell indítani a polgármester ellen,! — zúgja a baloldal. Mire Buzáth alpolgármester kijelenti, hogy a rendelet nem is titkos. A baloldalon erre óriási vihar tör ki. Csak szavakat lehet hallani és töredezett mondatokat. Egymást érik a „gazság“, a „panama“, a „kijáró kurzusügyvéd“ kifejezések. — Kimutatást kérünk! — süvölt át a termen Peyer Károlv hangja. — hogy hány kurzusügyvéd szignálta a letelepítési és honosítási aktákat. A jobboldal ideges viselkedése még csak fokozta a baloldali vihart, ahol minduntalan felsivit Fényes László kellemetlenül rikácsoló han,gja, akit végül is Ripka főpolgármester rendreutasitott. Egy szegény asszony kálváriája A vihar csak akkor ült el, amikor S t e r n Szeréna szólalt fel, aki mindenki megdöbbenésére egy háziúrnak egy szegény asszony lakójával szemben elkövetett garázdálkodásait tette szóvá. Ennek a szegény asszonynak öt hónapig kellett kilincselnie, amig a hatóságok megnyitották a vízcsapot, amelyet a háziúr elzárt előle. Az interpellációra maga S i- pőcz Jenő polgármester válaszolt. Amikor felállót t a polgármester, akkor még igy aposztrofálta Kiss Jenő szocialista városatya:-— Ki ez az ur? Amikor azonban a polgármester megértő hangon tárgyalta a szegény asszony kálváriáját, az egész közgyűlés tudomásul vette válaszát. • Ripka főpolgármester ünnepélyes felszólítása A szerdai viharok azonban csak palántái voltak a pénteki botránynak. Mintha megérezte volna ezt Ripka Ferenc főpolgármester, aki azzal a felszólítással nyitotta meg a. pénteki közgyűlést, hogy a pártok és egyesek ne ismételjék meg a szerdai jeleneteket és különösem mellőzzék a sértő kifejezéseket, mert kénytelen lesz minden sértést szigorúan megtorolni. Az ünnepélyes felszólításnak azonban csak rövid; időre volt hatása. A ha-tiírui 1 liárdo,s mum- kanélkiili segélyt több felszólalás után megszavazták. A felszólalók között különösen nagy sikere volt Siege se u Józsefnek, aki az Egységes Községi Polgári Párt nevében örömmel köszöntötte az indítványt. mert pártjának egyik főprogrammpontja a főváros 'nyomorának enyhítése. Meleg szívről tanúskodó beszédében kérte, hogy a segély kiosztásánál necsak a munkanélküliekre, hanem a k|§re.sét nélküliekre is legyenek tekintettel. Felhívta a közgyűlés figyelmét a középosztály nagy nyomorára, mert nem szabad különbséget tenni könny és könny között. Elfogadták végül Auer Pálnak azt az indítványát is, hogy interveniáljanak a népszövetségi ÜőbiztosRAM A vacuumcső gyári jele: „TUNGSRAM“ A fejhallgató gyári jele: Csak gyári jellel ellátott vacuumcsövet és fejhallgatót használjon. Kapható mindenütt. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. Újpest. TUNGS nál, hogy a külföldi kölcsönből fel nnn, használt ősz- szegekből további közmunkákat engedélyezzem. A tabániak patika-sérelme A gyógyszertár-kérelmek tárgyalásánál D i n i c h Vidor mondott tormás beszédet és tiltakozott az ellen, hogy a Döbrentei-téri gyógyszertárt az András- sy-utra helyezték át és igy a Tabán gyógyszertár nélkül maradt. Követelte, hogy a gyógyszertárt közOgyeSjen bevásárlásainál védjegyünkre Befordultam a konyhára, Kávét főzött ott a Sára. Ez a kávé de rossz lenne, Hogyha FRANCK nem volna benne! D 177 0 . 25 I — Vo. 4. egészségügyi okokból minél előbb helyezzék vissza a Dobi entei-térre. A közgyűlés egyhangúlag hozzá- járult Dini eh Vidor indítványához. Kavarodás a Kossath-szohor körül Nemi is volt semmi baj mindaddig, amig a napirend tartott. Sőt még mikor este kilenckor az interpellációkra tértek át, akkor is eleinte igen szép egyetértés mutatkozott. Mindenkinek szimpatikus volt ugyanis Sümegi Vilmos felszólalása, aki tüzes beszédben követelte, hogy állítsák fel végre Horvay János Koissuth-szobrát. És ezzel ugv a nemzet, mórit a főváros rója le régi tartozását Kossuth iránt. De nemcsak Sümegi, hanem Sipőcz polgármester is hódolattal adózott Kossuth Lajos emlékének. Emelke- detthangu beszéde közben csak egyetlen szocialista közbeszólás hangzott el: — Kossuth a vallásegyerdőséget, a sajtószabadságot követelte! A botrány Fényes László interpellációjánál tört ki. Fényes is Kossuth Lajosról kezdett előbb beszélni és amikor konstatálta, hogy Kossuth Lajost a társadalomnak éppen ,az a rétege árulta el, amelyért életét áldozta, több Wolíf-párti városatya, magából kikelve, dühösen kiabált Fényes felé. Wolffék haragját főleg azzal provokálta Fényes, amikor azt mbndta, hogv a kurzus alatt azok a pártok, amelyek Petőfi szellemében működnek, nem mehettek oda a nagy költő szobrához, hanem csak azok jelenhettek meg ott, amelyek a hatalomnak kedvesek voltak. — Egyetlen egy versét sem olvastam Petőfi- npk, «üvöltötte Fényes — amelyben a gummibotok hívének vallotta volna magát! Pergőtűz Fényes László ellen A Wolff-párt előcsatárjai és a szocialisták egy- része ekkor már állva rázta egymás felé az öklét. A két párt kórusban kia.bált egymásra, miközben személyes átférek is támadtak. Köztük a legélesebb F ényes László és Szabó József keresztényszocialista között. Fényes és Szabó már régen kiabáltak egymásra, amikor egyszer Fényes ezt vágta feléje: — Nincs tudomásom arról, hogy Petőfi a krump- likivitelről irt volna verset! — Talán maga irt róla? — kérdezte Szabó. — Én nem Írtam, de: nem is szállítottam soha! — kiáltotta Fényes László. Ripka főpolgármester állandóan rázta a csengőt, de csak hosszú idő után tudott rendet teremteni, amikor újból felszólította a bizottsági tagokat, hogy minden személyeskedéstől tartózkodjanak. Fényes ekkor azután áttért interpellációjának tulajdonképpeni tárgyára és elmondotta, hogy a fővárosnál mindenkinek autója van, azonkívül még negyvewki- lenc fogatot is tartanak, mellékesen ménest szereztek be, ahol telivérlovakat tenyésztenek. — Lipicai! lipicai! — kiáltották kórusban a szocialisták, amire Wolff Károly gúnyosan mosolygott. Párthívei azonban odakiáltották Fényesnek: — Maga is autón járt, a matrózokkal együtt! Samuellyről beszéljen! — Többet szenvedtem a kommunistáktól, mint a túlsó párt együttvéve! A szocialisták éljeneztek, Lakatos Géza Wolff-párti pedig kijelentette: — Megérdemelte, hogy lecsukták! Ekkor Fényes László -egy könnyelműen fogai-
