Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-11 / 45. szám
Ara 3000 kor. Tizennegyedik évfolyam Budapest, 1925 november U. __ 45. szám. EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 200.000 korona. Félévre 100.000 K. Állandó melléklet: GAZDASÁG! HÍRLAP UMlMlíl RETÍTH immer jfUHíj VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-uíca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Mindent e! lehet mondani Budapest lakosságának mindenekelőtt lakásra van szüksége? Vagy miért ne lehetett volna a személyes harcok kikerülésével előadni azt, hogy a baloldal soknak tartja a városi autókat és kocsikat? Hitünk és meggyőződésünk, hogy minden megtörténhctet volna a közgyűlés rendjének felborulása nélkül. Akik tehát az egyes pártokban a viták rendjét intézik, igyekezzenek a dolgokat úgy rendezni, hogy a múltak robbanóanyaga tüzet ne kapjon. Végre is az összes pártok azt vallják, hogy nem a múlt keserűségeit kell níia felhánytorgatni, hanem repairálni kell azt a sok bajt és veszedelmet, amelyet az utolsó évtized zúdított ránk. Ezt pedig botrányokkal, személyes harcokkal, egyéni akciókkal nem lehet. Különböző, egymástól messze divergáló politikai erőkből áll a mai közgyűlés, itt csak kompromisszumok, csak az egymás megértése és aiz egymás megbecsii- ése lehet az .alkotások anyja. Jól fontolják ezt meg azok, akik vezetnek és akiket vezetnek, mert ha biztosítják a közgyűlés békés munkáját, akkor sok bölcset és. hasznosat alkothatnak, de ha felborítják ezt a rendet, akkor visszazüllesztik Budapestet oda, ahonnan ki akarják emelni. Az üzemvizsgáló bizottság felállítása nem sérti a főváros autonómiáját A belügyminiszternek nemcsak joga, de kötelessége az ellenőrzés Ereky Károly és dr. Kozma Jenő nyilatkozata a maga idejéiii és a maga módja szerint. A szónokiás művészei kezében nincsen olyan téma, amelyet, bármily kényes legyen is, ne tudnának kellő formába önteni. Az igazi szónok a legkényesebb témát is olyanná formálja, mintha szelíd és jámbor óhajtásokat tolmácsolna. Vannak azonban szerencsétlen egyéniségek, akik nem valók arra, hogy fórumra álljanak és otrt bármilyen szeretettel és jóindulattal embertársaik iránt, panaszaiknak hangot adjanak. Különös dolog a parlamentarizmus. Pompás levezetője a tömegindulatoknak, orvoslója az ország bajainak, ha a nép mandatáriusai tudatában vannak hivatásuk komolyságának. A parlament, tehát a város parlamentje is forradalmakat vezethet le, ha a nép képviselői hisznek elhivatottságukban. De mindent fel- borii hat egy parlament, a legbékésebb ország, vagy város rendjét és csendjét is feldúlhatja, ha a szónak kalandorai verődtek össze a törvény házában. A két végletet állítottuk szembe egymással: a nagy szónokokat, a nagy parlamenteket, a kis demagógokkal cs a kis kupáktanác,sokkal. Nem vonatkoztatjuk,, különösen az utóbbit a, budapesti törvényhatósági bizottságra, mert meggyőződésünk, hogy a mai közgyűlésnek minden tagja, át van hatva a gondolattól, hogy egy évtized romboló munkáját végre teremtő tevékenységgel kell felváltani. De oda kell állítani mégis a szörnyű példát a közgyűlés tagjai elé, mert az utolsó hét két közgyűlési napján; egymást érték a nemkívánatos jelenetek. Oda kell állítani aiz elrettentő példát, mert ez a közgyűlés tele van gyúlékony anyaggal, kicsiny és halvány szikra is elegendő a robbanáshoz. Vigyázni kell. hogy ez a közgyűlés el ne veszítse nívóját, komolyságát, önmagába és alkotó ereiébe vetett hitét. Pedig ha ezek a jelenségek, amelyek szerdán és pénteken a közgyűlési teremben előfordultak, gyakrabban is megismétlődnek, akkor kiderülhet, hogy az urak puskaporos hordón táncolnak, Budapest közönsége nagy megnyugvással látja a közgyűlés politikai vezéreinek viselkedését. Egy- egy érteközilet után, amelyet a pártok vezetői R i p k a Ferenc főpolgármester elnöklésével tartanak, valahogy az a komoly elégtétel szállhat át a városon, hogy jó kezekbe rakták le; ennek a hatalmas kom- muniitásnaik vezetését. A főpolgármester tapintatos és talán taktikus vezetésén kívül, feltétlenül része van ennek az eredményeknek az előidézésében a politikai vezérek jóindulatának is. De miért kell annak lennie, hogy az alvezérek. mjár akárhányszor nem tudnak arra a megfontoltságra felemelkedni, amely a vezérek minden cselekedetét irányítja. Pedig a pártokat tulajdonkeppen az alvezérek szokták vezetni. A vezérek irányt adnak, gondolatokat termelnek. programmot teremtenek, aiz adminisztratív munka, a harcok vezetése, a párt katonáinak fegyelmezése az alvezérek munkája kell, hogy legyen, ök felelnek tehát azért, hogy azok az egyént akciók, amelyek a vezérek kiváló és nemes munkáját állandóan felbontással fenyegetik, úrrá me lehessenek a közgyűlésen. Az alkotó munka akarásának nem'szabad, hagy vége legyen abban a pillanatban, mikor a pártok vezérei elhagyják a 'főpolgármester szobáját. Ismételjük, mindent el lehet mondani a maga idejében és a maga módja szerint. Egyetlen példát hozunk csak fel: Lázár Miklós bizottsági tag a köz- oktatásügyi bizottságban el tudta mondani mindazt a sérelmet, azt a tenger keserűséget, amely Budapest lakosságában a tanerők körül történt kurzusigazságtalanságok miatt [fakadt. Olyan művészi módon mondotta ezt el. hogy a baloldali Lázár Miklós nemcsak a középső pártok jóindulatát biztosította az ügy számára, de elérte azt is, hogy a jelenlevő Wolffék, akiknek fejére a vádat olvasta, szinte ellentmondás nélkül voltak kénytelenek eltűrni a nagyszabású vádbeszédet. Hát ha ezt meg lehetett csinálni, miért ne lehetett volna elmondani hasonló módon az optálók nagy keserűségét is? Miért ne lehetett volna megmondani botrány nélkül azt. hogy A Fővárosi Hi r lap jelentette elsőnek, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter abban a leiratában, amelyet az üzemvizsgáló bizottság jelentésének megküldésekor kilátásba helyezett, azt az óhaját fogja kifejezni, hogy áz üzemek mellé egy állandó üzemgazdasági bizottságot tervezzenek. Ez a leirat most megérkezett és várospolitikai körökben sok vitára adott alkalmat. A tanácsnak harminc napon belül kell az állandó üzemvizsgáló bizottság felállításáról a közgyűlésnek előterjesztést tenni. Kétségtelen, hogy úgy a jobboldali, mint a baloldali pártok a most kreálandó üzemgazdasági bizottságtól, amelynek tagjait felerészben a törvényhatósági bizottság választja, felerészét pedig a belügyminiszter hívná meg és elnöke a főpolgármester lenne, ,a főváros autonómiáját féltik. A baloldalról felhangzó aggodalmak szerint ezzel a döntés joga teljesen a kormány kezébe jutna, ,mert hiszen a bizottság tagjait felerészben a kormány nevezi ki és a bizottság élén- a főpolgármester áll. Az autonómia sérelmének tartják azt is, hogy a bizottság ügyrendjét nem a közgyűlés, hanem maga a bizottság állapítja meg. Maga V á z s o n y i Vilmos most fejtette ki a belügyminiszteri rendelet nyilvános- ságrakerülése után, hogy a közgyűlés ellenőrzése nem lehet utólagosan sántikáló kritika, hanem a közgyűlésnek delegált tagjai révén ott kell lennie a mindennapi igazgatás ellenőrzésénél. A belügyminiszternek, Vá- zsonyi szerint, ellenőrzési joga van, de ellenőrzési joga van az autonómiának is. A kettőt nem lehet konfundálni. A közgyűlés a maga ellenőrzési jogáról nem mondhat le semmiféle vegyes bizottság kedvéért, tehát még ha megalakulna is egy ilyen vegyes bizottság és joga lenne külön vizsgáló bizottságot kiküldeni, akkor is az a kérdés, hogy a belügyminiszter lemond-e külön ellenőrzési jogáról a vegyes bizottság javára, ö sem mondhat le, mert közjogiing lehetetlen, hogy bármely törvényes szerv a törvényben biztosított hatásköréről lemondjon. Helytelen a dolgok olyan szembeállítása is, hogy a szakértő tagokat a belügyminiszter rendeli ki, a többi tagokat pedig a közgyűlés választja. Hiszen a belügyminiszter szakértőnek tarthat valakit, akit a közgyűlés nem tart annak. Pedig a közgyűlést nem lehet megfosztani attól a jogától, hogy minden egyes üzemnél olyan szakértő szolgálatát vegye igénybe, akiket erre alkalmasoknak tart. Ezekkel a véleményekkel szemben a Fővárosi Hirla p-nak módjában volt megkérdezni Ereky Károly és dr. Kozma Jenő bizottsági tagokat, akik a belügyminiszternek az üzemgazdasági bízott- ság felállításáról szóló tervéről a következőket mondták: Ereky Karoly nyilatkozata: — A belügyminiszter szóban forgó leirata egyelőre nem jelenti az autonómia semmiféle sérelmét sem, mert hiszen a törvényhatósági bizottság elé utalja a tanácsnak adott rendelkezését. Ha tehát a törvényhatósági bizottság saját elbírálása szerint nem tartja összeegyeztethetőnek azt, hogy ez az üzemgazdasági bizottság megalakuljon!, akkor a tanács előterjesztését, amely a belügyminiszter utasítására készült, egyszerűen nem hagyja jóvá és akkor az autonómián semmiféle sérelem nem esett. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A belügyminiszternek az 1872. évi, továbbá az 1920-ban és később készült fővárosi törvények alapján tulajdon- képeai joga, sőt köteelssége is felügyeletet gyakorolni Budapest székesfőváros minden közigazgatási és közüzemi tevékenysége fölött. A belügyminiszternek joga van ahhoz, hogy a főváros háztartását szakértőkkel vizsgáltassa felül, függetlenül attól, hogy a közgyűlés és a tanács milyen módon kezeli a főváros ügyelt. Annál inkább van joga ehhez akkor, amikor látnivaló, hogy a fővárosi tanács a törvény és .autonómia ellenére kezeli a főváros közüzemeit. Mindenesetre nagy hibája a törvényhatósági bizottságnak az, hogy jóllehet ez a törvényhatósági bizottság már félesztendeje összeült, még mindig nem tett komoly lépéseket abban az irányban, hogy a főváros közüzemeinek és közigazgatásának viszonyát önmaga szabályozza. A törvényhatósági bizottságnak nem lehet arra hivatkoznia, hogy nem volt kögyiilés, mert ezt a problémát a törvényhatósági bizottságnak a közgyűlésen kivid kell előkészítenie. Már pedig a törvényhatósági bizottság részéről egy komoly lépés sem történt ennek a problémának az előkészítésére. Ami történt, az mindössze az volt, hogy B á r c z y István egy pénzügyi bizottsági ülésen felszólalt és felhívta a figyelmet arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell azért, mert ő a maga szempontjából úgy találja, hogy az üzemvizsgáló bizottság jelentésében az autonómia sérelme foglaltatik. Az egész kérdés szabályozására azonban most sem történt semmi sem, éppen úgy, miint akkor sem, .amikor V/ o 1 f f Károly volt a törvény- hatósági bizottság diktátora. — A magam részéről nehéz helyzetben vagyok, mert hiszen én voltam az, aki tüzzel-vassal keresztülvittem, hogy a főváros üzemei megvizsgáltassanak és nem nyugodtam meg addig, amig el nem értem, hogyha a fővárosi törvényhatósági bizottság tehetetlennek bizonyul, akkor a kérdést oldja meg maga a kormány. Egy ilyen akciót nem akarok teljesen egyedül megindítani. Várom, hogy a törvény- hatósági bizottság is mozduljon meg, és a nagy pártok indítsák meg a mozgalmat a közigazgatás és a közüzemek viszonyának szabályozására. Én már eleget exponáltam miagamat — természetesen ezt később is meg fogom tenni. — de teljesen
