Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-04 / 44. szám
Budapest, 1925 november 4. j£ömpmfjlí£MP 7 (Ít/IKUW IllBLil» SZERKESZTI: Du. KOSA MIKLÓS Az aranymérlegek kapcsán be beli számolni a szindikátusi üzletekről Aktuálissá vált a bankvezérek egyéni felelőssége Az aranymérilegek — dacára az akadályok egész sorozatának — mégis csak egyre közelednek a nyilvánosság elé s ezzel egyre aktuálisabbá válik a bankvezetők egyéni felelőssége a Maguk gazdálkodásáért és a 'társasági viaigyon megőrzéséért. Azokon a közgyűléseken, amelyekéin az arany- mérlegeket előterjesztik, a részvényeseknek meg egyszer és talán utoljára nyílik alkalmiunk aira> bőgj a bankvezérektől fevilágositásokat követeljenek a különféle szindikátusi üzletekről is, amelyek az utolsó konjunkturális évek üzletvitelében olyan kimagasló szerepet vittek. A tőkeemelések a részvényesekre nézve javarészt lényeges veszteséggel jártak és mégis újra és újra bekövetkeztek, még pedig javarészt szindikátusi alapon. Bármily nagjirabeosüljük is bankvezéreinket, mégis kézenfekvő az a feltevés, hogy rizikónélküli és szü- kebb körire szorítkozó nj^erószkedési lehetőségek is szerepeltek a tőkemelések indító okai között. A tökeszapomitások eig.v kis tőzsdei hausse és bizonyos mérvű pénzbőség esetén tisztára tőzsdei tranzakciók voltak. A bankok a maguk, vagy vállalataik újonnan kibocsátandó részvényeit jóval a tőkeemelési terv hivatalos publikálása előtt plassiroz- ták. miután azokat az elővételi jog felvásárlása révén — végső esetben pedig a szindikátusi darabokból -— a tőkeemelés publikálása után minden akadály nélkül szállítani tudták. Amikor egyes tranzakciók nyilvánosságra kerültek, a tranzakciók javarésze már' be is voltak fejezve, meirt a vállalat bankérriekeltsége, illetve a szindikátus a részvényeket a tőzsdén, vagjr a tőzsdén kívül már el is adta. Ezek a folytonos tőkeemelések természetesen csökkentették a részvény hozadéki kilátásait és a vállaltok vezetőinek tudniok kellett, hogy a beszedett óriási tőkék megfelelő kamatoztatásáról á 1Miy, a magyar MoiMy s main részire sajátítja ki Ollmann Adolf zsonialitfisfit Napok óta himnuszokat olvasunk két gyáriparos jubileumáról: budai Goldberger Leó és Szúr-, day Róbert dicsőségéről szól az ének. Kétségtelen, hogy mindkét gyáros mögött hatalmas iparvállalatok állanak és szerepük a magyar gyáriparban valóban domináló. Azok a sikerek azonban, amelyekre hivatkoznak, csak részben fakadnak saját kvalitásaikból, jórészt oljran tényezőknek köszönhetők, különösen Szúr day Róbert esetében, amelyek kívül esnek egyéni képességeiken. Goldberger Leó a maga gyárát valóban hihetetlen szorgalommal' és súlyos válságok után tette újra naggjm és olyan kereskedelmi érzéket .is árult el, különösen a svájci holding-társaság megalapításával, hogy munkáját meg kell becsülni és el kell ismerni. Másként áll az eset Szurday Róbertnál, aki két kedvező körülménynek köszönheti mai pozícióját és tekintélyét; egyrészt a magyar A főváros tulajdonában eigy sereg olyan üzemi, iskola, raktár, középület, vállalat és telep van,, amelyeknek rendkívüli értéke minden iránjm biztosítást követel. Ezeknek az ingatlanoknak és ingóknak elemi károk és betörés ellen való biztosítása igen nagy tehertételt jelent a főváros háztartásában. Az érdekelt biztosítótársaságok, elsősorban áz Első Magyar számára fontos pozíció iá fővárossal való összeköttetés, . viszont illetékes városi körök hösz- szabb idő óta foglaikozma'lc azzal a 'tervvel, hogy a lan dó.an gondoskodni nem tudnak. Miént vittek itehát keresztül újabb és u.iabb (tőkeemeléseket. miért nem törődtek jóelőne a helyes osztalékpolitika biztosításáról. holott minden j-ózian bankvezér tudhatta', hogy bankja vagy takarékja biztosításának éls presztízsének legfőbb kelléke, hogy ió osztalékot adjon? Sajnos, a részvényesinek mia már alig lehet kétsége afelől, hogy a konjunktúra éveiben bankvezéreink egy része megszédült az általános desorganizáció lehelletéíöl és kiszolgáltatta vállalatát' azoknak az alkalmi szindikátusoknak, amelyek kétségkívül elsősorban nyerészkedésre alakultak. Igaz. hogy a bankok és takarékok, illetve vezetőik maguk is részvényesek _ voltak és bankvezéreknek* Mint részvényeseknek érdekük lett volna a magas osztalék biztosítása, de a szindikátusi részesedés több és gyorsabban jelentkező haszonnal biztatott. másrészt a tőkeemelések során befolyó összegek, minit olcsó tőkék betételhelyezésre újra hozzájuk kerülitek, Végül pedig magán a bankári gesztión iparvállalataik bőrére olyan jövedelmeik voltak, amelyek mellett az osztalék konzervatív szempontja.»-teljesen eltörpült. Most. amikor az aranymérle'gek sorra a részvényesek elé fognak kerülni, elérkezett az ideje annak, hogy a bankvezérek helytálljanak magukért és cselekedeteiként és számot adjanak annól is, hogyan keletkeztek és hogyan számoltak fel azok a szindikátusok, amelyeknek a bankvezetők egyénileg is tagjai voltak. Attól tartunk, hogy bamkvezéneink egv része nem vette volna .rossz néven, ha az aranyniérlegeket még 1926 ianuár 31-én sem kellene publikálniok .., K. M. állam vámpolitikájának, másrészt a Hitelbank előzékenjrségének és tőkeerejének. Szurday tevékenysége mindig arra irányult, hogjf a fogj^asztók érdekeinek rovására a védővámok kiaknázásával tudjon termelni. A védvám- politika tette naggyá vállalatát és a Hitelbank nagystílű politikája erősítette meg az első fronton való hadállását. A Magyar Pamut ipar tulajdonképen Uli man n Adolf bölcsességének és előrelátásának dicséretét hirdeti. Ullmann volt' az, aki nehéz időkben is, amikor Szurdaj^ Róbertnek sokat kellett előszobáznía nála, mindig a hóna alá nyúlt és biztosította számára az anyagi és erkölcsi alapot a vállalat továbbfejlesztésére. Amikor Szurdajr, aki a gyapottermelés sikertelen meghonosításában valóban fáradhatatlan volt, most úgy ünnepelteti magát, mint a textilgyártás fejedelmét, illik megemlékeznünk két patrónusáról: a magyar államról és Ullmann Adolfról, akik nélkül Szurday talán még a jubileumról is elfeledkezett volna. Meg kell becsülnünk a magyar ipar igazi nagyságait, azokat, akik a maguk erejéből vitték előbbre az ipar ügyét, ezek a kiválóságok azonban nem szokták ünnepeltetni magukat és I nem is számítják maguk közé Szurdayt sem. főváros telepeit, épületeit, valamint szállítmányait és alkalmi biztosítási szükségleteit házilag, külön biztosítótársaság felállításával oldják rneig. Az érdeklődő tényezők már matematikai számításokat is eszközölnek és egynéhány biztosítási szakember véleményét is kikérték. Minden esetne a. legteljesebb óvatossággal kell ezt a kérdést kezelni, mert igen súlyos kockázatról van szó. úgyhogy ez a probléma alapos és szakszerű előkészítést igényel, mielőtt egyáltalán hivatalos dis- kusszió tárgya lehetne. Kétségtelen azonban, hogy a fővárosnak rendszeresem revideálnia kell azt a roppant kiadási tételt, amit a .mostanáig vállalt biztosítási dijak jelentenek és a gyáripar -mintájára, meg kell akadályozni azt. hogy a biztosító- társaságok monopóliumnak tekintsék a fővárossal való régi viszonyukat. A valorizáció. Hosszas előkészítés után kedden ültek össze döntő tanácskozásra P e s t h y Pál igaz- ságügyminiszter és Búd János pénzügyminiszter, hogy véglegesen megállapodjanak a valorizáció alapelveiben. A javaslatot valószínűleg pénteken tcrjeszti a Ház elé a pénzügyminiszter és ezzel egyelőre véget vet annak a bizonytalanságnak, amelynek káros hatásait az egész vonalon tapasztalhattuk. A hadikölcsön valorizációja egyelőre nem kerül elintézésre, bár közérdek volna, ha ez a probléma is mielőbb lebonyolításra kerülne. A Gummigyár uj vállalatot létesített Romániában. Információnk szerint a Magyar Gummigyár r. t. Bukarestben uj, nagyszabású a u tépne u mat i k g y ár építését és berendezését kezdte meg. A gyár igazigatóságát elhatározásában az a tapasztalat vezette, hogy a balkán megfelelő ellátása szempontjából sokkal praktikusabb, ha közvetlenül egyik balkán államból látja el a szükségletet. Fenyő Miksa meghosszabbította párisi tartózkodását. Múlt szombaton utazott Párisba dr. Fenyő Miksa több fontos kereskedelempolitikai tárgyalás lebonyolítása céljából és eredetileg már csütörtökön Budapestre kellett volna visszaérkeznie. Információnk szerint Fenyő meghosszabbította párisi útját és csak hétfőn indult vissza Budapestre. Több mint 100 inilliárdot vészit a közönség a betétkamat leszállításával. S m i t h főbiztos legutóbbi jelentése szerint a nagy pénzintézeteknél elhelyezett betétek összege szeptember végével megközelítette a 380 millió aranykoronát, ami azt jelenti, hogy máig a betétállomány 400 millió aranykoronára emelkedett. Miután a legutóbbi kamatlábleszál- litás átlagban kétszázalékos volt, a • betevők kb. 8 millió aranykoronával kevesebb ka- matmeg térítést fognak kapni. Hogyha ehhez az összeghez hozzászámítjuk a kisebb fővárosi intézeteknél és a vidéki bankok és takarékoknál elhelyezett betéteket, -akkor a közönség kamatkárosodását kb. 10 millió aranykoronára tehetjük. Sajnos, nincs statisztikánk arról, hogy a hitelkamatláb mérséklése mennyi megtakarítást jelent az adósoknak. A Nemzeti Hitelintézet r. t. rendkívüli közgyűlése elhatározta, hogy 6 milliárd korona alaptőkéjét 3 millió 2000 korona névértékű uj részvény kibocsátásával 12 milliárdra emeli. Az uj részvényeket da- rabonkint 6500 koronáért részvényeseinek ajánlja föl, akik minden régi után egy uj részvényt vehetnek át. Elővételi jog november 10-ig. Ezután az intézet összes saját tőkéi 36 milliárdra emelkednek. Az igazgatóságba beválasztattak: Pásztor Miska és W indisch Hermann, a felügyelőbizottságba: Fehér István. A Nasici osztaléka. Az Union N a s i c folyó évi október hó 29-én megtartott közgyűlése 5 svájci frank osztalékot állapított meg az 1924/125. íizletévre. A szelvényeket a Banque de Paris genfi fiókja és a Hazai Bank váltja be a 3 százalékos svájci ^zelvényadó levonásával. DREHER _______ j Sc hwarz Sándor és Tsa MAGVA/? KÁLYHAIPAR BUDAPEST, V., BÁTHOPY-UTCA 20. TELEFON: 162-14. MEíDINGER FOLYTONÉGÖ- ^ ÉS CHAMOTTE-KáLYHÁK “ — — —— I—— — ................ ..... A f őváros saját biztosítót kíván felállítani Folynak az előzetes informálódások sM.CHEHBRDés(íALCREI!TEÍl£RUOtlTAT|j AUTOMOBIL ßOKAÄ tonna vontató képességű V., Csanádi-utca 3. Telefon: 46-01.