Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-04 / 44. szám
Budapest, 1925 november 4. 5 Az exhumált járdáról esett szó a minap az egyik bizottsági ülésen. Elmondta az egyik bizottsági tag, hogy a Király-utcától a Newyork kávéházig terjedő körúti részen a járda hetek óta exhumált állapotban van. Az ügyosztály vezetője ismertette, hogy miért kellett felszedni a járdát, de elismerte, hogy ezt óvatosabban is meg lehetett volna cselekedni. Kereken ötven esztendővel ezelőtt tökéletes pan- dánja esett meg ennek. Az egyik közgyűlésen ugyanis elpanaszolta Máttyus Arisztid városatya, hogy egymásután kétszer is látta a pesti utcán, hogy előbb lerakták a kövezetei, azután megint felszedtek, mert eszükbe jutott, hogy a vízvezetéki csövet kifelejtették. Gerlóczy Károly, az akkori első alpolgármester nagyon őszinte vallomást tett. Csodálkozott Máttyuson, hogy csak két ilyen esetet tapasztalt, amikor az ilyen eset valósággal napirenden van. De Ígéretet tett, hogy ezentúl először csatornázni fognak, s csak aztán köveznek, mert végre is ez a dolog rendje. Azóta azonban már ötven esztendő múlt el és még mindig exhumált járdarészletek bosszantják a járókelőket. Az illetékes tanácsnok pedig éppen úgy, mint ötven esztendővel ezelőtt Gerlóczy Károly, most is ugyanazt az ígéretet teszi, hogy a jövőben majd okosabban cselekszenek. Iskolai hóhért neveztek ki állítólag az egyik fővárosi iskolában a diákok közül és a tanító ezzel vereti a többi gyerekeket. így panaszolták ezt a közoktatásügyi bizottságban. Szó volt azután egy hitoktatóról is, aki állítólag megvert egy gyereket, aki néhány nap múlva meghalt. Purébl tanácsnok válaszában kijelentette, hogy a hitoktatót elhelyezték abból az iskolából. Közben azonban a tanácsnok megrovó szavakat talált a szülőkre és a diákokra, akik olyan kifejezésekre ragadtatták magukat, amelyek dehonesztálóak voltak a hitoktatóra nézve. Nem tudjuk, hogy igazak-e a vádak, amelyeket a hitoktató ellen emeltek. De ha megtörténhetett volna a szörnyű eset, hogy nem is egy tanító, hanem minden becsületes érzésű ember kétségbeesésére egy hitoktató vert volna halálra egy gyermeket, akkor bocsásson meg a tanácsnok ur, de Budapesten százezrek ajkán fakadt volna a hitoktatóval szemben dehonesztálás kifejezés. Hogy lehet akkor rossz néven venni, hogy elkeseredett, reszkető szülők haragra gerjednek. Ha pedig nem igaz a szörnyű vád, amit őszintén óhajtunk, akkor miért helyezték el a hitoktatót. A dolog fölött napirendre térni nem lehet, mert baj van ott az iskolában, ahol hóhérokat neveznek ki és ahol még a hitoktatók is verekszenek. Itt nem szigorú, hanem kegyetlen vizsgálatra van szükség. A sajtóakadémia ügyében nagy vita volt. A közoktatásügyi bizottság könnyen dönthetett volna erről az intézményről. Csak fel kellett volna láto- gatniok egy délután az Otthonkörbe, ahol tömegesen vannak újságírók. Meghalhatták volna, hogy milyen jóizüt nevettek volna a sajtóakadémia nevének egyszerű említésén, még maguk az úgynevezett kurzusujságirók is. Egyebekben pedig már Kálmán király is megmondta, hogy boszorkányokról, amelyek nincsenek, említés se essék. Ez a boszorkány, ez a sajtóakadéima, a valóságban nincsen. Van vagy tiz-tizenkét fajvédő ur, akik sajtótanároknak nevezik magukat és van néhány szerencsétlen ember, akiknek zsurnalisztikái pályája abban a pillanatban véget ér, amikor a sajtóakadémia ajtaján ' kilépnek. Abból a hétmillió koronából, amit a sajtóakadémiának mégis megszavaztak, bizony inkább pár száz éhes embernek adtak volna ebédet. Bakot lőtt az üzemi jelentés az Élelmiszerüzem bírálatánál A döntő jelentőségű sikereket nem lehet elhomályosítani — Mit árulnak a Fansz-árudákban — A konzerv és a szalámi akciók okai A fővárosi üzemek megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése még sokáig tanulságos olvasmánya és hasznos adattára lesz mindazoknak, akik a főváros gazdasági életének szerkezete iránt érdeklődnek. De hasznos és érdekes ez a jelentés abból a nézőpontból is, hogy egy-egy üzem mennyire nem jutott annak vizsgáló szemüvege alá, aki arra illetékes lett volna. Csak úgy találomra ragadjuk ki a jelentésnek a Községi E1 eó m is z e r á r u- s i t ó-ü z e m r e vonatkozó részét, amelyben az apró aknák és rejtett tőrdöfések egész özönével találkozunk. Ismeretes, hogy a főváros ötven árusítóhelyet létesített a tömegélelmicikkek forgalomba hozatalára. A Fansz követelése volt, hogy a város perifériáin még öt árusítóhelyet szervezzenek, amelyekben nemcsak tömegcikkeket, hanem egyéb háztartási cikket is árusítsanak. A Fansz ezt a követelését azzal okolta meg, hogy a város külső részein lakó tagoknak ne kelljen minden apróságért a város különböző üzleteibe fáradni. Az Élelmiszerárusitó-üzem igazgatósága teljesítette a Fansz kérését és öt olyan elárusitóhelyei létesített, ahol nemcsak közszükségleti cikkek, hanem borok, fűszeráruk, konzervek, likőrök is voltak kaphatók. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy ezek az utóbb említett cikkek csakis az öt úgynevezett Fansz elárusitóhelyen kaphatók. A bizottság jelentése ezt kifogásolja és hozzáteszi, hogy az élelmiszerüzem nem volt képes mindenben megfelelni ama feladatának, hogy ár- mérséklőén hasson. Nem szállunk vitába ezekkel a felfogásokkal, csak utalunk azokra a nagyszerű szolgálatokra, amelyeket ez az üzem a háborúban és a háborút követő években tett a fővárosnak. Köztudomású, hogy a főváros közönsége a leg- inségesebb napokban hozzájuthatott a legszükségesebb élelmicikkekhez és ha Budapest nem éhezett olyan korszakban, amikor Európa minden nagyobb városában az Ínség jelei mutatkoztak, ebben kiváló érdeme van a Községi Élelmiszerüzemnek, amely Reich Samu igazgatása alatt a legsúlyosabb viszonyok között is beszerezte az elsőrendű közszükségleti cikkeket és 'biztosította Budapest ellátásának kontinuitását. E nagy szolgálatok mellett nem is lett volna szabad észrevenni, hogy az élelmiszerüzem öt elárusitóhelyén néhány luxusszámba menő cikk is kapható, ami tisztára a Fansz tagjainak kényelmét szolgálta. De ha már megakadtak néhány ilyen cikkben, talán helyénvaló kifejteni, hogy az Élelmiszerárusitó-üzem még akkor is a magyar ipar és a magyar fogyasztóközönség érdekeit szolgálta, amikor egy-két esetben alkalmi cikkek árusítására vállalkozott. Mi csak két ilyen alkalmi cikkről tudunk: az egyik a konzerv, a másik a szalámi. Tavaly történt, hogy a konzervgyárosok felkeresték az Élelmiszerárusitó-üzem igazgatóját és felpanaszolták, hogy nem tudnak exportálni. Az üzem átvette a konzervkészlet nagy részét és olcsó áron kiárusította azt. Nem hisszük, hogy ezzel olyan hibát követett volna el, amely megrovást érdemelne. Két évvel ezelőtt a s z a l á m i g y áj r o s o k keresték fel az üzem vezérigazgatóját ugyanezzel a panasszal és kérték a vezérigazgatót, vegye át a nagy tömegekben heverő készletet, mely a kereskedelmi szerződések rendezetlensége folytán nem volt a külföldre szállítható. A szalámi kilogrammjának az ára 130.000 korona volt abban az időben. Az élelmiszerüzem átvett egy nagyobb mennyiséget és kilogrammját 78.000 koronáért árusította. Az üzemnek tehát mégis volt mérséklő hatása az árakra, mert a két ár közötti különbség oly nagy, amilyet^ alig találunk a magyar piacon. Hát nem elismerésre méltó teljesítmény az, ha egy hatósági üzem segítségére siet a magyar ipar egyik ágának, s ugyanakkor, amikor ezt a segítséget nyújtja, nagy hasznára is van a főváros fogyasztóközönségének ? Ezek az akciók kétségkívül a vezérigazgató nagyszerű üzleti érzékére, széles látókörére, de mindenek felett arra az eléggé nem dicsérhető törekvésére mutatnak, hogy minden körülmények között ki akarja és ki tudja elégíteni a főváros közönségének szükségleteit. A megdönhetetlen sikerek mellett, amelyeknek egyébként is egész sorozatáról számolhatnánk be, meg kell érteni azt is, hogy az ilyen eredményeket csakis begyakorolt, alaposan iskolázott személyzettel lehet fölmutatni és Reich Samu vezéfigazgató- nak nem lekicsinylendő érdeme az is, hogy munkatársait is a legszerencsésebb kézzel válogatta össze. Nevetséges tehát a vád, hogy ennél a hatalmas intézménynél nagy az adminisztrációs személyzet, mert az üzem európaszerte ismert és elismert sikereit részben a kiválóan összeválogatott személyzet kitűnő teljesítményének köszönheti. Ne azt mondjuk tehát, hogy a személyzet nagy, hanem inkább csodálkozzunk afelett, hogy ekkora személyzettel ekkora sikereket 1 eh e t e 11 elérni. Minden üzemnél a siker a döntő és nagy sikerek mellett alárendelt jelentőségű az, hogy a személyi kiadásoknál az intézmény rovására egy csekélységet esetleg meg lehetett volna takarítani. Ezeket a kiadásokat igazolják az eredmények, ami nem minden üzemnél mondható, mert köztudomású, hogy vannak fővárosi üzemek, amelyek aránylag nagyobb személyzettel dolgoznak — kisebb siker nélkül. Ne bolygassák hát meg ennek az üzemnek szerkezetét, bízzák azt a fényesen bevált, kitűnő vezetésre, amely mindenképen rászolgált arra, hogy respektálják minden intézkedését és kicsinyeskedésekkel ne lohasszák le munkakedvét. Mleinl-lcávé 1 VILÁGHÍRŰ REMINGTON I ü ÍRÓGÉPEK : legújabb modelljei; | REMINGTON-PORTABLE | 1 csak egy váltós n ü Standard-billentyüzetü Írógép § ü Xll-es modellü 1 REMINGTON-STANDARD 1 zajtalan irásu írógép REMINGTON-NOISELESS 1 teljesen hangtalan írógép ü REMINGTON-ACCOUNTING 1 könyvelési és bére’számolási írógép i Díjmentes bemutatás országszerte. Kedvező részletfizetési feltételek 1 REMINGTON ÍRÓGÉP RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ü BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-UT 12. II Telefon : 18-09 és 175-20. 1 mert e tiszt . Szent István malátakivonatból készült kiváló nyálkaoldószer enyhiti a légzőszervek lobos bántalmait.
