Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-04 / 44. szám
Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 november 4. 44. szám. Ml i 1 ■ 11 i 1 ■ 1H1 • Hl I ■ H1I«1UL' Ilii liiil ■ H iLollii rlü 1 ■UihJÍÍI’If! f^LÍi üi'i 1 i i * in 1 ? 1H li l.r ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 200.000 korona. Félévre 100.000 K. Állandó melléklet; GAZDASÁGI HÍRLAP vArosl politikai és kőzqazdasAqi hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz Telefon: 137—15. szám Az igazi munkanélküli segéllyel és az igazi munkanélküliséggel csütörtökön délben találkoztunk a városházán, amikor a kislakásépitö akció nyilvános versenytárgyalásának határideje járt le. Nemcsak a teremben, ahol az ajánlatokat bontották fel, zsúfolódtak össze a vállalkozók a mozdulatlanságig, de a folyosókat is valósággal elöntötték az érdeklődők. Hosszu-hosszu esztendők után az első nagy alkalom, az első nagy megmozdulása a magyar iparnak. Több, mint egy évtizedes pangás, mozdulatlanság után most láttuk az első lendületet, most láttuk az első lélekzetvételt, az első bizton életmegnyilvánulást. Több, mint háromszáz ajánlat érkezett a 120 milliárdos építkezésre és látni, érezni kellett azt a mérhetetlen nyomorúságot, amelybe ezt a várost a háború és az azt követő szörnyű idők siilyesztették. Ma kár lenne a múltakon rekri- minálni, ma fölösleges újra és újra elmondani, hogy mindez már előbb is megtörténhetett volna. Minek hivatkozzunk állandóan Bécs példájára, amely igenis felhasználta az inflációs időket és papirosból épített kőpalotákat. Ugyanezt megcselekedhettünk volna mi is és ha cselekedni akartunk volna, nem egyedül Bécs friss és. akkor még kipróbálatlan példája állott előttünk. Szinte döbbenetesen ismétlődnek meg a történelemben az idők és az események. A francia kommiint követő viszonyok hajszálig ugyanazok voltak, mint azok, amelyek a magyarországi tanács- köztársaságot követték. Akkor is a fogyasztási adókat lovagolták, amelyeket az adóalany megfizetett anélkül, hogy számot adott volna róla önmagának, csak egyszerűen azt vette észre, hogy drágábban vásárol. Nyolcszáz milliónyi adót vetettek ki a cukorra, kávéra, szeszes italokra, papírokra, vasúti személy- és teherszállításra, gyújtóra, bélyegre, társaskörökre és még a billiárdra is. Ugyanez történt nálunk, Magyarországon is, amikor a fő jövedelmi források ugyanezek voltak, hiszen Budapest is a forgalmiadóból, luxusadóból, vigalmiadóból és hasonlóból tengette életét. Ha ott állott előttünk a történelmi példa, miért nem csináltunk mást, mint ami akkor rossznak bizonyult, miért nem csináltuk a rossznak ellenkezőjét ? Igaz, hogy Thiers-t, az akkori idők francia miniszterelnökét a haza felszabadítójának nevezték, de ennek a magyarázata abban rejlett, hogy ezekkel a kényszereszközökkel két évvel előbb szedte össze a németeknek fizeteidő hadisarcot, mint azt előre kontemplálták. Budapest a kommiint követő időkben nem fizetett hadisarcot. Es mégis ugyanazokat az adókat fizettük, amelyeket a franciák fizettek azért, hogy a németek által megszállott területek hét esztendővel előbb felszabaduljanak. Kézenfekvő tehát, hogy Budapest ezekkel az eszközökkel legalább az ipart, a gazdasági életet szabadíthatta volna fel. Ha pedig nem cselekedte, mulasztás terheli mindazokat, akik mind mostanáig gátat vetettek ennek. Akik a kommunizmus bukása után a város élére kerültek, éppen úgy lehettek volna Budapest felszabadítói, mint ahogy Thiers kiérdemelte a Franciaország felszabadítójának nevét. Mégis eljutottunk azonban most már odáig, ahová esztendőkkel ezelőtt kellett volna elérkezni, de sok szenvedés és sok nyomorúság után még mindig nincsen késő. Hiszen csak papiros és ceruza kell hozzá, könnyen kiszámíthatjuk, hogy háromszáz ajánlat érkezvén be a fővárosi kislakásos házak versenytárgyalására, emögött a háromszáz aktacsomó mögött hány és hány ezer ember áll, akik eddig máról-holnapra tengették az életüket. Az egyik a papirkoronákat élére rakva, zsugoriskodva harcolt azért, hogy vállalatát élve vigye keresztül a mindent megbomlasztó időkön. A megmaradt háromszáz vállalkozó mellett százával hullottak el a többiek, a gyengébbek, a tökétlenebbek. A többiek meg, akik ezrével állnak a háromszáz ajánlat mögött, korgó gyomorral várt éveken át a nagyobb falat kenyérre. Munkaadók és munkások egyaránt a munkanélküliek szomorú és kétségbeesett hadseregébe jutottak. Most azután megérkezett számukra az igazi orvosság, az igazi munkanélküli segély. Mert szép gesztus volt az uj rezsimnek az a gondoskodása, hogy segítsen a munkanélkülieken. Mégis azt kell mondanunk, hogy aki hatmilliárddal akar ma segíteni a budapesti tömegnyomoron, az arra vállalkozik, hogy vödörrel merje ki a tengert. A munkanélküliségnek, íme újra bebizonyosodott, egyetlen ellenmérge van és ez a munka. Ünnepi alkalom tehát az, amikor a budapesti vállalkozók ismét seregestül tódultak annyi esztendő után először a városházára. Ünnepi alkalom ez, mert egy jobb jövőnek kezdetét jelenti. Egy város életének, a gazdasági haladás lehetőségének egyetlen alapja az építkezés. Nem uj tétel, nem uj felfedezés ez. Budapest történetében lapozva, egy szimbolikus jelentőségű apróságra találunk.^ 1873 őszén választották meg R á t h Károlyt főpolgármesterré és másnap reggel már, a választás után való napon, a Vigadónál látjuk őt, ahol bizonyos javítási munkálatokat eszközöltek. Néhány héttel később leesett az első hó Budapesten és a főpolgármester csikorgó hidegben állt ki a városháza elé, hogy személyesen sorozzon be háromszáz utcaseprőt. Budapest első főpolgármesterének első teendője az volt, — íme a poraiból megélemedett Phönix-madár» — mondta a minap a városháza folyosóján valaki, amikor elsietett mellette Wolff Károly, hogy a közoktatásügyi bizottság ülésén résztvegyen. És valóban: az egész városháza arról beszél manapság, hogy a régi W plf f Károly nincs többé és a bizottsági termekben, meg a közgyűlési teremben) egy egészen uj, egy megváltozott Wolff Károllyal állanak szeimlben. — Mindig azt mondtatok, — mondja egy szociáldemokrata városatya egv régi demokratának — hogy ez a Wolff Károly a legmakacsabb és legcsökönyösebb az egész pártjában. Azt mondtátok, hogy előbb lesz C s i 11 é r y b ő 1 szocialista» V á- z s o n y i b ó 1 fajvédő, mint Wolff Károlyból reálpolitikus. És ime ma Wolff Károly a legcsendesebb és sok esetben szinte azt lehet rá mondani, hogy reálisan gondolkozik. Az uj, a megváltozott Wolff Károly metamorfózisáról általában nagyon sók szó esik. Két dolognak tulajdonítják ezt a változást: az egyik az ostendei szereplés, ahol azt mondta W o f í f, hogy ö nem ébredő. Tartja magát a szavához, ő nem ébred többet, hanem ezt a kétes dicsőséget az a 1 veizéreinek hagyja. A másik körülmény, amely az uj Wolff Károlyt kialakította, a Ripk a-féle pártközi konferenciák mérséklő hatása. Itt, ahol nyolc-tiz pártvezér ül szemben egymással, nemi lehet zajos jeleneteket csinálni, nem lehet dühöngeni, a padot verni és a mélyen tisztelt közönség számára színházat, esetleg cirkuszt játszani. Itt komoly urak komoly dolgokról beszélgetnek, itt /mindenki magábaszáll, mindenki azon vetekszik, hogy melyikük használhat többet a városnalk és ebben a nemes versenyben mindenkinek Lehiggadmak az indulatai. A végén azután a jobboldalon Wolff Károly, a baloldalon meg V á z s o n y i üti fel a fejét és csodálkozva néznek egymás szemébe: — Mi is a különbség hát tulajdonképpen kettőnk között? És valóban. Akárhányszor megesik, hogy V á- z s o n y i és Wolff tökéletesen egyazon állásponton vannak. Talán rögtön a választások után, ha a nagy nyilvánosság előtt kellett volna bevallaniok ezt; szégyenlették volna 'magukat. A zöldasztal mellett azonban, ahol Ripka Ferenc elnököl és mindent kiegyenlítő egyéniségével kapacitál, szépem hozzászoktak az uirak ahhoz, hogy nem is kell olyan nagyon szégyelleni azt. ha mindegyikük segíteni akar Budapesten és véletlenül imind'egyikük a segítésnek ugyanazt a módját tartja alkalmasnak. Wolff Károly hozzászokott ahhoz, hogy nem szégyenkedik attól, hogy megbiccentse fejét a nyilvánosság előtt, ha történetesen szerinte is Wolff Károlynak van igaza. A Ripka-féle masszázs nagyon jót tett a közgyűlésnek és mikor a pártvezérek távoznak ;a (főpolgármester gőzfürdőjéből, valamennyien abban a tudatban vannak, hogy a közgyűlési teremben sem lesz semmi baj, nem fognak egymás tyúkszemére lépni, mert hiszen a pártközi konferencián már rendkívül ügyesen mindegyik oldalnak a tyúkszemeit leoperálták. * * * hogy utánanézzen az építkezéseknek és hogy gondoskodjék a munkásokról. Ennek a példának megismétlődését láttuk most ötnegyed esztendővel ezelőtt, amikor Ripk a Ferenc lett Budapest kormány- biztosa. Ripka Ferencnek sem volt elsöbbrendii gondja, mint az építkezések megindítása. Amióta a kormány bizalmából a főváros élére került, egyetlen órát nem mulasztott el, hogy ennek érdekében cselekedjék. Amig a városházán interregnum volt, ezen szorgoskodott. A választási harcban ez volt első programmpontja és amióta főpolgármesterré választották, nem volt tanácskozás, amelyen a pártok vezéreit az építkezések megkezdésére ne animálta volna. A vállalkozók csütörtöki felvonulása egy uj korszak megnyílását jelentette, de egyben elismerés volt ez Ripka Ferenc ötnegyedéves működése számára. Ötnegyed év alatt elérkezett ahhoz a ponthoz, amelyet az előző rezsim fél évtized alatt I megközelíteni sem tudott. Wolff Károly abbhagvta a dübörgő szónokiatokat. Kevésszavu ember lett belőle, a városházi rossz) nyelvek azt mondják róla, hogy a legszebb kurzusidő parádés frázisait elküldte a Katzerhez, hogy óvják meg a moly ellen, amely hamar beleesik az ilyen gondozatlan portékába. A jelszavak, a frázisok tehát ma imár naftáimban üdülnek, amiben meglehetőlsen sok részük van Wolff Károly barátainak is. Mert ehhez azután nem igen férhet kétség: az utóbbi időben többizben kapott gyomorháborgást, amikor a barátai akcióba léptek. Alig pár hetei annak, hogy még a Szóziat is az ikrájába harapott. A kurzus egy'etlen értékes toliforgatója, Kádár Lehel úgy leszedte róla a keresztvizet, hogy igy keresztvíz nélkül 'a vérbeli fajvédők valósággal zsidónak nézhették volna. Azután jött a letenyei választás, amelynek eredményeképpen Wo Iff Károly legközelebbi barátai: Huszár Károly és Bartos János olyan rettenie- tesen összerugták a patkót Qö m b ö s s e 1, É c k- hardttal. Zsirkayval. hogy csak úgy szikrázott. Vagy egy pártban van tehát Wolff Károly Huszárral, vagy a fajvédőkkel megy. Vadonatúj reálpolitikusságának legfőbb bizonyítéka, hogy egy pillanatig sem habozott, hanem Huszárékkal maradt. Már hogy is mehetne Wolff Károly azzal a Zsirkayval, aki nagyon csúnya dolgokat mondott a keresztény asszonyokról a letenyei választáson: — Magyarországon — mondotta Z s i r k a y — csak a zsidóasszomyok szülnek gyermekeket, a keresztény asszonyok azonban — szamarakat hoznak a világra. Hát ehhez a fajvédő rabulisztikához már Wolff Károly sem ért. De a baloldalon is másképp kezelik már Wolíf Károlyt, mint azelőtt. Ma /mtár ellenfél, akivel lehet beszélni. Politikus, akivel vitába lehet bocsátkozni és a vita rendesen nem is eredménytelen. Ma már senki sem csodálkozik azon. hogy például Lázár Miklós a közoktatásügyi bizottságban» amikor a tanerők elbocsátásánál történt igazságtalanságok jóvátételét sürgette, P u r é b 1 tanácsnokkal szemben Wolff Károlyra hivatkozott, mint aki szintén hajlandó igazságot szolgátlatni. Wolff Károly és az igazság? Ezelőtt egv esz téridő vei ezt a két szót egy mondatban a közgyűlés baloldalán inkvizíció árán sem mondta volna ki senki. Igaz, hogy Wolff Károly is egy esztendővel ezelőtt talán vörös forradalmárnak nevezte volna. Wil dnie r Ödönt, ezt a finom és előkelő gondolkodású kulturpolitikust. A /múlt héten pedig nagy figyelemmel hallgatta végig Wildner Ödön felszólalását és nem egyszer helyeslőleg bólintott. Pedig Wildner Ödön nagyon kényes témát fogott meg: a cser- készintézmémyröl beszélt, amelyet nagyszerűnek mondott, ha megfelel céljának, ha faj és felekezet címén nem uszítják egymásra a diákokai, ha a gyermek szűzi lelkét nem mételyezik meg. És Wolíf Károly intett a fejével, hogy úgy van. helyes. Olyan különös hangulat volt ez. A bizottsági teremben tanügyi kérdésről lévén szó, megint Wildner Ödön beszélt és felidézödött egy nagyon kedves» régi megbecsült név, a szegény, korán elmúlt, rendkívül teKörséta a városházán Az uj Wolff Károly — Tyúkszemek nélkül — Lehullott az apostoli álarc
