Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-28 / 43. szám
7 Budapest, 1925 október 28. /'/'Tr'"*■ I ^ ~* *"""_ ^ (n/i>tu(-! H! i»y» 5ZEWKE5ZTI: Du. KOSA MIKLÓS A konjunktúra legkisebb lovagja Két nyílt levél Szász Dezsőhöz Ez az Írás 1923 tavaszán, a kinevezés után jelent meg a Gazdasági Hírlap hasábjain: Méltóságos Uram! Engedje meg, hogy itt, a nyilvánosság szinc előtt, szívből gratuláljak a magyar kormánynak, amiért Méltóságodat főtanácsosai közé végre sikerült megnyernie. Méltóságodat közel egy évtizede van szerencsém ismerhetni, s épp ez a régi baráti összeköttetés jogosít fel arra, hogy Méltóságod helyett megcáfolhassam azokat a kommentárokat, amelyek ütött a magas kitüntetés kapcsán felbukkantak. Elsősorban azzal a kritikai megjegyzéssel találkoztam, hogy amig szegény Weiss Fülöp vagy Krausz Simon mint közönséges nagyságos urak járnak a pénzpiacon, illetve amig a kormány az ő tanácsaikra nem reflektál, addig talán nem lett volna égetően szükséges, hogy Méltóságodat rábírja a kormányfőtanácsosi cim elvállalására. Azt hiszem, ezt a kifogást könnyű lesz visszautasítani, annál könnyebb, mert kétségtelen, hogy Weiss Fülöp és Krausz Simon nem is volnának hajlandók Önt megelőző rangsorban saját kinevezi ütésüket akceptálni. A másik kifogás a közelmúltban felméltósá- gosult főtanácsosok köréből szivárgott ki; állítólag Kónyi. Fleissig, Szécsi, Milos, Bun, Drehr, stb. stb. őrnéltóságáék kissé rövidnek találják az ő kinevezési okmányaik s az öné közt a distanciát. Ez az inszinuáció is alaptalan, miután legfeljebb Méltóságodnak volna oka reklamálni azért, hogy a Méltóságod kinevezésének későbbi publikálása esetleg még annak a téves feltevésnek adhatna tápot, mintha a többiekhez képest nemcsak időbeli, hanem érdembeli differenciákról is lehetne szó. Akadnak azonban rosszmájuak, akik az eddig még ki nem nevezett bankdirektorok szempontjából vélik sérelmesnek, hogy reájuk csak ezután kerülhet sor s azt hangoztatják, hogy ezek a jelöltek még sztrájkba is léphetnék! Ez az aggodalom valóban légből kapott: én magam is tudok akár egy tucat bankigazgatót, -aki felsőbb nyomásra még Ön után és sztrájktörés árán is hajlandó a főtanácsossá^ nehéz keresztjét elfogadni- és viselni. Végül azt is hallottam, hogy Méltóságod érdemei dacára, kissé fiatal volna erre a magas méltóságra. Úgy látszik, ezek a rosszmájuak nem ismerik a történelmet és nem tudják, hogy Helyogabalus már tizenkét éves korában Róma császárja volt. Az utolsó megjegyzés szerint, amit említek, állítólag a Méltóságod által vezetett bank fogja ^ Stádium-nyomda részvényeit a tőzsdén népszerűsíteni, s kitüntetése ezzel a hazafias cselekedetével volna összefüggésben. Ezzel szemben hivatkozom Radnóti barátom könyvére, amelynek tanúsága szerint Méltóságod német érdektársainak annak idején félreértések elkerülése végett igy mutatkozott be: — Uraim, én egy kitért magyar zsidó vagyok! Miután pedig nem hiszem, hogy azóta Méltóságod faji elhelyezkedésében lényegesebb változás állott volna, be, vagy pedig a Stádium igazgatósága ezt a fontos ténykörülményt hitelesen meg ne állapította volna, nyugodtan .merem állítani, hogy Méltóságod n e m fogja bevezetni a Stádium-részvényeket a pesti tőzsdére. Az összes aggályok sikeres eloszlatása után csak azt tanácsolhatom Méltóságodnak, hogy ne is törődjön a gáncsoskodókkal, a rosszmáju.akikal és irigyekkel. Ahogy én Méltóságodat és a magyar pénzpiacot ismerem, Isten segítségével lesz még Méltóságod — kegyelmes is. Addig is, megismételve őszinte szerencsekivá- nataimat, védelmemre engedje felhoznom, hogy dédapám ezelőtt hetven évvel ingyen kapta • a magyar nemességet és a Ferenc József-rend középkeresztjét. Ez a körülmény bátorít fel annyira, hogy lelkesedéssel és hódolattal kiáltsam Méltóságod felé: — Üdv Méltóságodnak a magyar arisztokráciában! Egyébként most és mindörökké vagyok stb. II. T. Szász Dezső volt vezérigazgató urnák, Firenze. Tisztelt Ur! Ön ma a legkívánatosabb férfi Magyarországon: százan és százan epedve várják haza. Elérte y népszerűség Csimborasszóját, mindenki Önről beszél, ön a nap hőse, a korzó legfőbb témája. Tiz év alatt nem tudta ennyire vinni, pedig azóta, hogy a Vágómarhaközpont titkári szobájában lesegitette a felöltőnket, sok idő múlt el és ön nem mindennapi erőfeszítéssel tört a hirnév első frontja felé. Tiz év után újra ott van, ahol volt: nincs semmije, se neve, se vagyona, se tekintélye. Egy félig beadott és félig visszavont bűnvádi feljelentésen múlik a sorsa, azon, hogy igazgatósági tagtársai mennyire félnek attól, hogy Önnel együtt kerülnek a vádlottak padjára. Amilyen szerencséje van önnek, bizonyára^ tudta annyira angazsálni őket, hogy félnek., ön tehát valószínűleg nem fog börtönt kapni és rövidesen talán mint déligyiünölcskereskedő újra összeköttetésbe léphet Magyarországgal. Tisztelt Ur, hiába, nem lehet önre haragudni! Ha ön ebben a városban érvényesülni tudott, inár pedig tudott; ha itt akadtak komoly bankvezérek, akik slzóbíaáfltak önnel, már pedig szóbaálltiak; ha az ön bankját hivatalos helyeken akceptálták, már pedig mindenütt akceptálták; akkor önt fel kell menteni minden felelősség alól. Ön csak élvezte és kihasználta a lehetőségeket és szamár lett volna, ha nem tette volna, ön hivatásszerűen szédelgett a bankvilágban, de a bankvilág megérdemelte, hogy ön mulasson rajta. Épp ezért, nincs igazuk azoknak, akik most haragszanak Önre, de eddig dicsérték, szolgálták és elősegitették közgazdasági tevékenységét, ön a konjunktúra lovagja volt, igaz, hogy a legkisebb lovagja, és most, hogy a konjunktúra elmúlt, Önnel is kellett valaminek történnie. Történt is: elpárolgott úgy, ahogy hatalma, nimbusza és pénze is elszállt a semmibe, ahonnan jött. Isten vele, tisztelt ur, folytassa teljes dicsőséggel Olaszországban, amit nem egész dicstelenül kezdett minálun'k. Az Ön tehetségének nincs határa, ön valóban kozmopolita: csak naiv lelkekre van szüksége, semmi másra, már pediig Ön rég bebizonyította, hogy vágómarhák nemcsak az állati társadalomban fordulnak elő. Budapest, 1925 október 27. Kósa Miklós. Nem tisztázták a hitelfeltételeket a bankok és takarékok A hiteles betétkamat-táblázat Hihetetlen gyorsasággal jött létre a betét- kartel és épp ily hihetetlen könnyedséggel felejtette el az adósok érdekeinek megvédését. A^ betevő máról-holnapra elvesztette kamatjárandóságának igpn tekintélyes részét, viszont a hitelkondíciók leszállítására vonatkozólag semmiféle kötelező lépés nem történt. Köztudomású, hogy a bankok és takarékok jórésze az elmúlt hónapokban mindenáron növelni akarta betétállományát és épp ezért 10, 11, sőt 12 százalékos kamatot is fizettek kötött betétekért, ezenkívül a tőkekamatadót is viselték. Természetes, hogy ez a fékevesztett verseny megdrágította a hitelt és igen jó vállalatok is 17—18 százalékos kölcsönökkel dolgoztak. Most egyszerre lenyomták a bankok és takarékok 5% százalékig a betéti kamatot, de egyáltalán nincs kilátás arra, hogy 8—9 százalékos pénzt adnának a kereskedelemnek és iparnak. A pénzintézetek nyilván azt képzelik, hogy 5}s százalékos betéti kamattal szemben 14—15 százalékos hitelkamatot adnak, ami valóban példátlanul jó üzlet voln-a. Kétségtelen azonban, hogy a kereskedelem és ipar ezt a m a r g e-o t nem b i r j a el és épp ezért követelnünk kell, hogy a kartel maximálja a hitelek után szedhető kamatot is, mégpedig úgy, hogy a békebeli szolid üzletvitel szelleme érvényesüljön az egész vonalon. Nem vitás, hogy főleg a tekintélyes bankházak, a Műnk és Davldsohn, Latzkó és Popper, Schossberger és Kohner-cég fognak veszedelmes konkurenciát jelenteni, miután ezek. a házak abszolút jóhirneviiek és megalapozottak, viszont a kamatpolitika terén semmiféle obiig óban nincsenek. ! 11. 111. !V. 0/ 1 0 57* 57s 67s 678 Fővárosi bankoknak 5 57 8 57s 5% Vidéki intézeteknek és állami betétek után ó 67s 678 678 1 hóra lekötve 67» 6Vs 7Vb 77s 3 hóra lekötve 77» 77b 87 8 87a Itt közöljük a kartel által megállapított hiteles kamattételeket a négy kúriába osztott pénzintézetekre vonatkozólag. A hitelezési kamatlábra vonatkozólag nincs táblázat. Nem is lesz... Mi újság a takarékoknál r A magyar pénzpiacon egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a takarékok, amelyek a betétszerzés és a hitelnyújtás terén igen jelentős szerepet visznek anélkül, hogy a nyilvánosság megfelelően tájékozva volna terveikről és koncepcióikról. Értesülésünk szerint a Pesti Hazai Takarékpénztár arany mérlege elkészült és impozáns képét adja a takarék vagyonának. A Hazai Bankkal való fúzió egyáltalán nem aktuális, viszont a tőkeemelést sem tartja a takarék indokoltnak, mert a pénzbőség minden tőkeszaporitási tervet feleslegessé tesz. Ugyanez az álláspontja a Magyar Általános Takaréknak is, miután a betétek szaporodása itt is igen nagy mértéket öltött és a nyers aranymérleggel az igazgatóság teljes mértékben meg van elégedve. Ha a vezetőségnek sikerül az eddigieken kivül uj külföldi érdekeltséget bekapcsolnia, a tőkeemelés nincs kizárva. A M o k t á r-nál az uj részvényekre való befizetések szép eredménnyel folynak. A takarék svájci érdekeltsége már teljes összegben folyósította az uj részvényekre eső kvótát. Valószínű, hogy a Moktár még november hóban publikálja arany- mérlegét. Az Egyesült fővárosi takarék részéről Wälder Béla igazgató folytat igen előrehaladt tárgyalásokat egy külföldi csoport angazsálása iránt és a mai viszonyok közt objektiv okokból csak örülni lehetne, ha ezek a ta- nácskozásik eredménnyel járnak. Az uj érdekeltséggel dr. G r á t z Gusztáv áll összeköttetésben. A Belvárosi takarék, amely egy év előtt egy angol csoporttal nagyobb mennyiségű részvényt vétetett át, több nagyobb hitelen kivül a múlt hóban 5 0.0 0 0 font p e n s i o-h i t e 11 kapott igen előnyös feltételekkel ettől a csoporttól, amely ugyancsak a közelmúltban szaporította még egy pakettel részvényállományát. A takarék tőkeemelésre készül, amiben az angol csoport is résztvesz. A takarék az 1925. iizletév után 3000 K., tehát 9 százalékos osztalékot fog fizetni és kétségtelen, hogy ez a helyes osztalékpolitika csak fokozni fogja az angol érdekeltség bizalmát. Hatóságilag engedélyezett V ÉGELADAS Férfiing pizsama, nyakkendő, férfi harisny ■, kesztyű, gallér, női fehé neműek, ha'isnyák, házikabát, téli gyapju-alsóruhák, női kötött mellény és kabát, esernyők Schleifer és Klein Budapest, V., Gróf Tisza litván-utca 10. (volt Fürdő-utcai.
