Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-21 / 42. szám
Tizennegyedik évfolyam Ára 3000 kor. Budapest, 1925 október 21. 42. szám. I v-iüiHiiimLíiMíiiiMiii:mi-jjümiiiiüi-Lui-írnMbiiíiiiirraiii-Dii^iffl ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 200.000 korona. Félévre 100.000 K. Állandó melléklet: GAZDASÁGI HÍRLAP VAROSt, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Az üzemvizsgáló bizottság jelentése előttünk fekszik és annak első átnézésére is meggyőződéssé érik bennünk, hogy a főváros életében az utolsó tiz esztendőben aligha történt nagyobb esemény, mint ennek a bizottságnak életre- keltése és az a hatalmas, mindent átölelő munka, amelyet ezek az urak önzetlenül, tökéletes odaadással kifejtettek. Az üzemvizsgáló bizottság tagjai kilencven százalékban olyan szakférfiakból kerültek ki, akiknek Budapest kommunitásához talán nincsen több közük, mint egy egyszerű polgárnak. Mégis a munka, amelyet elvégeztek, nem lehetne nagyobb és tökéletesebb akkor sem, ha olyan emberek alkották volna, akik a felelősség teljes súlyával kormányozzák Budapest székesfővárost. A legteljesebb hálával tartozik ezért a munkáért Budapest közönsége, már csak a munka nagyságáért és kvalitásáért is, mert egészen külön lapra tartozik az, hogy a bizottság vizsgálódásai milyen óriási eredményeket fognak talán már a közeljövőben feltüntetni. Hogy ilyen eredmények mutatkozhatnak majd a bizottság munkájának nyomán, ez legteljesebb reményünk. Alapja pedig ennek az eredményességnek az, hogy a bizottság hűvös objektivitással, a pártatlanság nemes magaslatáról nézett és ítélt. Mert ha csak tanácsokat ad is ez a huszonhárom kiváló férfiú a törvényhatósági bizottságnak, de ezeknek a tanácsoknak éppen az említett objektivitás és pártatlanság révén itéletszerü erejük van. Kemények és bátrak az ítéletek és be kell vallanunk, nem egy esetben talán tulszigoruak. A Fővárosi Hírlap mintegy másfél évtizede szemléli az üzemek működését és mond kritikát róluk. Tapasztalataink és ismereteink a bizottság tagjainak szaktudása nélkül bár, de nekünk is vannak. Meg merjük tehát kockáztatni még azt az állítást is, hogy imitt-amott tévedett a bizottság. Ezek a tévedések azonban mindvégig, bár kevésszámúnk, de mindig jóhisze- miiek. Vannak olyan esetek, mint a községi élelmi s z e r ii z é m é, ahol egészen kézenfekvő, hogy az urak vagy rosszul láttak, vagy fontos körülményeket nem vettek figyelembe. Budapest egész kispolgári és munkáslakossága tanúként idézhető ennek a tévedésnek a bizonyítására. Pedig csak korlátozni kívánják a községi élelmiszerüzem működését és csak az a teljes elismerés hiányzik a kritikából, amelyet a legszélesebb néprétegek is éreznek mindenfelé, ahol a községi elárusítóhelyek ismeretesek. A törvényhatósági bizottság, amely a szakvélemény alapján verdiktet fog mamdiaini, a nép küldötteiből áll és ezek majd elégtételt szolgáltatnak a szakszerűség, de talán gyakorlatiatl.anság eme botlásáért. t Am ez csak egyetlen példa. Akad nyilván még több társa is a bizottság téves meglátásának. De az anyag, amelyet feldolgoztak, a szempontok sokasága, amelyre mindre figyelemmel kellett lenniök, számok, vagyonok, energiák hatalmas tömege, amely magában is kápráztatja a szemet, megmagyarázza, ha imitt-amott méltánytalanság, elnézés, vagy éppen ellágyulás történt volna. Mintamunkát produkált a bizottság, de természetszerűen ez a mintamunka sem lehet a hibáktól teljesen mentes. Meg kell állapítani azonban, hogy áradó tudás, töméntelen szakismeret, a modern haladás felé való biztos előretörés jellemzi ennek a jelentésnek minden sorát. Még ha justiemordok estek volna is, akkor is azt kellene mondanunk, hogy az ötletek, a praktikus tanácsok özöne, amellyel a bizottság valósággal elárasztja jelentését, mindent expiálnak. Ha igaz az, amit itt elvileg leszögeznek, hogy a villamos energia egységesítése több, mint évi száz milliárdot takarít meg a városnak, akkor ez az egyetlen megállapítás több hasznot mutat, mint hosszú esztendők városkormányzatának meddő esztendői együttvéve. Akármennyire respektálni való is mindaz, amit ez a hatalmas munka felölel magában és akármilyen itéletszerüen hangzik is a bizottságnak minden megállapítása, ez a jelentés egymagábanvéve nem döntheti el az üzemek sorsát. De nem döntheti el a néphangulat sem és igy a kettőt becsületesen és okosan össze kell egyeztetni. Kilátásba helyezik, hogy a belügyminiszter rövidesen ismét leiratot intéz a főváros tanácsához, amely leiratban az üzemvizsgáló bizottság jelentéséből levonja a konzekvenciákat. Ma még nem tudjuk, hogy a belügyminiszter milyen formában fogja ezt megcselekedni. Lehet, hogy csak egyszerűen aláhúzza és figyelemre ajánlja a bizottság ama megjegyzéseit és megállapításait, amelyeket szintén helyesnek tart, de lehet, amint az az utóbbi időben nem egyszer megesett, hogy a belügyminiszter utasításokat kíván majd adni a tanácsnak arra vonatkozólag, hogy mely tanácsait hajtsa végre az üzemvizsgáló bizottságnak. Aggódva félünk tőle.^ hogy ez az utóbbi eset fog bekövetkezni. Bármennyire Az üzemeket ellenőrző bizottság igen értékes tanácsokat ad a BSzKRT vezetésére vonatkozolag. Ezek a tanácsok vonatkoznak úgy technikák mint kereskedelmi és pénzügyi kérdésekre. A technikai részben ismerhetik azokat a fontos újításokat amelyek a pályafentaríáis. a magas építmények íemíar- tása, szervezése és építése,. a jármiii'gazgattás, a vontatási szolgálat, az ár mv . rmelés és elosztás, az anyagbeszerzés- és a forgalmi igazgatás tekintetében szükségesek. Kívánja a bizottság, hogy a javítási időtartam csökkentésével, a javítási állag apasztásá- valv több kocsi legyen a' forgatom írendelkezésérei bocsátható. A mérnökök, munkások létszámának csökkentés-e is szükséges. Nem lehet elkerülni a kocsiparkok kiegészítését sem, ebből a célból egy bi- zottsáenak külföldi, tanulmányútra való küldése e 1 k e1 r ü 1 h e t e it 1 e n. hogy uj ko- csiüjpuisra nézve 'részletes javaslatot lehessem tenni. Érdekes javaslata a bizottságnak az is, hogy a BSzKRT szüntesse b o az e' gy em r u h á k h á z i k é s z i t, é s ét A vállalat által beszerzett -szövetet konfekcionálás céljából a magániparnak kellene! megfelelő ellenőrzés mellett- kiadni. Az ócska1 ruhákat a viselési tartani lejárta után a személyzeti tulajdonában kelleine meghagyni. Ezzel kapcsolatban meg kell s z ü n t e t m i a in u h a j a v i t ó intéz e- tet is. A székesfővárosi üzemek megvizsgálására alakított bizottság „Általános és összefoglaló jelentése“ rendkívül feltűnést keltett úgy a sajtóban, minit a közvéleményben. A jelentésről vezércikkünk keretében mondjuk jel iái Fővárosi Hírlap véleményét, de miagyfom-toisságunak tartottuk, hogy ebben a rendkívüli horderejű kérdésben informáljuk a nagyközönséget R i p k a Ferenc főpolgármester álláspontjáról -is. A főpolgármester az üzemeik megvizsgálására alakítóit bizottság munkájáról és jelentéséről a következőket volt szives elmondani a „Fővárosi Hírlap'1 számára: — A belügyminiszter ur 1924 december 16-án kelt leiratában engem, mint a főváros kormánybiztosát. arra kért '.fel, hogy a főváros üzemeit és közérdekű vállalatait, azok üzemét és üzemviteliét lehetőleg minél előbb vizsgáljam 'meg. Egyúttal felhatalmazott a miniszter arra is, hogy amennyiben az _ üzemek megvizsgálása szükségessé tenné, külön bizottságot alakítsak enne a célrai. A belügyminiszteri leirat értelmében a vizsgálatnál az üzemek kereskedelmi, technikai és pénzügyi gazdálkodását kelkjtt tüzetes vizsgálat tárgyává tenni. A vizsgálatnak tekintettel keltett lenni arra. vájjon az egyes üzemiek üzem- és üzletvitelében a gazdasági szempontok érdekében milyen' összevonások, egyszerűsítések és javítások ügyminiszter ur fokozott érdeklődését a város ügyeivel szemben, de még vele szemben is elsőrendű kötelesség Budapest autonómiájának sértetlen megőrzése. Kötelessége ez a főpolgármesternek is, a tanácsnak, de legelsősorban Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának. Jótanácsokat tehát hálásan fogadunk az üzemvizsgáló bizottságtól és a belügyminisztertől is, de az üzemek kérdésében a döntés joga a legteljesebb mértékben a közgyűlést illeti meg. Hisszük, hogy az autonómia megsértésére senki sem fog kísérletet tenni, de hisz- sziik azt is, hogy a közgyűlés bölcsen és praktikusan fogja megoldani a nagy problémát, amelyhez erőteljes segitőkezet nyújtott az iizemvizsgáló bizottság fáradhatatlan, kiváló és önzetlen munkája. A személyzet kihasználását -a bizottság: általában jónak tatja. Ha a vonatstzíemélyzeitet jobban javadalmaznák és Így a munkateljesitményrc emelni tehetne, akkor mód volna bizonyos mértékű megtakarításokra. A budapesti közönség mindem esetre örömmel fogja fogadni a bizottságnak azt a javaslatát, hogy a villamoskocsikon! állandó forgalmi akadályként szereplő e 1 1 e n ő in ö k számát kerek 100 százai é k- k a 1 redukál n i kel I. A villamostársaiság a menetrend szerkesztésénél minden 65 utasra! állít be egy-egy kocsit. Ez a szám túl magas. A bizottság azt kivárnia, ho.gv ezentúl 45—50 utasra számítsanak egy-egv kocsit. A pótkocsik számát gazdasági okokból növelni kivárnál n bizottság, de ennek érdekében, előbb bizonyos számú motoros kocsit át kell alakítani. Ezenfelül érdemes volna ai nagyforgalmu vonalakon a forgalmasabb napszakokban két pótkocsival járatni a vonatokat, mert ez a rendszer a külföldön jól bevált. A pénzügyi és kereskedelmi igazgatás terén első javaslata a bizottságnak az. hogy a Végrehajtó bizottságot ez általános gyakorlatnak megfelelően át kell szervezni. Meg kell szüntetni azt a rendszert, hogy az igazgatóság a felügyelő- bizottság tagjai részére k ö 11 s é g megtérítés c i m 4 ni á 11 ai n d ó javadalmazást engedélyez. eszközölhet,ők. A (belügyminiszter ezzel az intézkedésével azt akarta elérni, hogy a kormány legfelsőbb vagyoniéi'ügyeleti jogával élve. tiszta képet kapjon a fővárosi üzemek viteléről és szervezetéről. A bizottság rövidesen meg is kezdte működését or. N é- m él t h y Károly v. b. t. t., nyugalmazott államtitkár ein ők lésév el.-— Az üzemvizsgáló bizottság tizenegy albizottságot alakított. Szó volt arról is, hogy a huszonhét belföldi szakértő mellett, akikből a bizottság állott, három külföldi szakértőt is meghívunk. Ettől ai tervünktől azonban később eltekintettünk. A legma- v .jgyobb elismeréssel] kell szólanom a bizottság munkájáról, amelynek tagjai .a legteljesebb önzetlenséggel működtek. A főváros annakidején 25.000 aranykoronát, az akkori átszámítási kulcs szerint mintegy 425 millió papinkoronát szavazott meg a bizottság működésének költségeire, ebből az összegből azonban csak 337 (millió koronát használtak fel, mig a felmaradt 88 millió koronát a bizottság a fővárosnak visszaszolgáltatta. — A bizottság jelentésének nyilvánosságrahoza- taiHa után újból és nyomatékosan hangsúlyoznom kell azt. amit annakidején, amikor a bizottság munkáját megkezdte, ugyancsak hangoztattam: ez a vizsgálat nem irányult sem személyiek, sem hatósági szervek ellen, hanem tisztán és kizárólag annak megállapítására szorítkozott, hogy az egyes üzemek, kejreskeNövelni kell a BSzKRT kocsiparkját és tanulmányozni kell a külföldi ujtipusu kocsikat Száz százalékkal csökkentik a villamoseíienőrök számát Ripka Ferenc az üzemvizsgáló bizottság lelkiismeretes és önzetlen munkájáról »Az adókkal túlterhelt polgárság érdeke, hogy a főváros jövedelmei a közüzemek révén gyarapodjanak«
