Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-28 / 4. szám

Budapest, 1925 január 28. 5 ^mnzo&JiijzMP TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nines Chorin herenc Nyolcvanhárom évet élt és ebből egv fél év­század a közéilet szolgálatában telit el. üt évtized nagy idő. de az eredmények éppoly imponálók, mint a szolgálatban töltött esztendők. Es aki ezeket az eredményeket egymás mellé állítja, csodálkozva kérdi': ennyit dolgozott, annyit ért el és csak ötven évig küzdött céljaiért? Valamelyik költő igy sóhajt fel: Nem az a kérdés, mennyit éltünk, hanem hogy mennyit szenvedőnk. Tegyük a szenvedések helyébe a munkát és annak eredményeit s képet alkothatunk magunknak arról, hogy mennyire nyúlt el az az élet. amelynek most vécét szakított a halál. De még tökéletesebb lesz a kép, ha áttanulmá­nyozzuk azt a korszakot, amelyben alkotóereje oly nagyszerűen érvényesült. Ennek a korszaknak min­den fejezetében gyakran találkozunk szellemével s minden találkozásnál az a benyomásunk, hogy egy nagystílű, nagy koncepciójú, nemesen érző. előkelőén gondolkodó egyéniséggel jutottunk érintkezésbe, aki sohasem az egyéni érvényesülést, hanem a nemzeti célok megvalósításának lehetőségeit kereste. Senki nálánál nem ismerte jobban e lehetőségeket és senki sem küzdött több erővel, kitartással és meggyőző­déssel e célokért. Tudta, mennyi az elérhető s mi­helyt ezt felismertté, nem tágított attól, ami meg­valósítható. A tudása volt hitének, meggyőződésének az ereje, a (tudása vo’.t a fegyvere és a tudása volt az irányítója. Nem hajszolt ábrándokat, s ezért gyak­ran vádolták azzal, hogy nincs érzéke az ideális javak iránt. A vád alaptalan volt. Mert vannak anyagi problémák, amelyeknek megoldása csak nagyfokú idealizmussal sikerülhet. És vannak egy nemzet életében anyagi ügyek, amelyek sorsdön­tőbbek mint a legszínesebb ideálok. És aki egy gaz­daságilag visszamaradt nép gazdagsági önállóságáért küzd. bizonyára nem kevésbbé tiszteletreméltó ka­tonája a nemzetnek, mint az a takes álmodozó, aki valamikor a nemzetiszinü kardboitért. vagy a ma­gyar vezényszóért küzdött. De más egyebet is látunk, ha ennek a félszázad­nak históriáját átlapozzuk és Chorin Ferenc zseni­jével találkozunk, azt tapasztaljuk, hogy parlamenti beszédeiben, vagy más természetű felszó.alásaiban egyetlen frázis, egyetlen közhely nem rontja le érve­léseinek értékét. A frázis és a közhely arra való, hogy a gyenge felkészültségű harcost kisegítse abból a szellemi zavarból, amelybe a tudás hiánya, a tisztánlátás fogyatékossága juttatta. Ezeken kivül még arra is való. hogy meghódítsa azokat, akiket a komoly és alapos 'tudás fegyvereivel nem lehet meg­hódítani. Chorin Ferenc sahosem jutott ilyen za­varba, de sohasem is pályázott arra. hogy frázisok­kal és közhelyekkel hasson a pallérozatlan, tömegek lelkületére. Nem tudott és nem is akart leszállni az alantos szenvedélyek mélységébe. Ez e.len fellázadt az önérzete, amely szintén mély tudásából táplálko­zott És amikor a felületesség száraznak tartotta őt, ő voltaképen tudományos és tárgyi.agos volt. Oly erős volt a hite a maga igazában, hogy szentség- törésnek vette volna, ha frázisokkal hódit és nem a mindent megvilágító tudással. És ezért valljuk, hogy az önálló magyar vámterületnek és a Magyar Nemzeti Banknak sokkal hatalmasabb erőssége volt ö. mint mindazok, akik ebben a két gazdasági cél­ban csak a nemzeti hiúság s nem a gazdasági érde­kek kielégítését keresték. Nem lett volna az a komoly hadvezér, aki volt, ha a harcok sikerét nem biztosítja magának azzal, hogy komoly és számottevő hadsereget szervez maga körül. Ez a hadsereg a Gyáriparosok Országos Szövetsége, melynek szervezete, harci képessége, célkitűzése magán visa'i annak a kivételes szellemnek a bélyegét, amely világra szólí­totta. Ebben a testületben folytatódik az ő élete megalkotójának örök emlékére és az ország gazda­ságának csorbithatatlan üdvösségére. Krausz Simon szabadságra megy... A londoni Marconi-társaság Isaacs helyébe más mgbizottat delegált az Angol-Magyar Bank igazgatóságába Távoli harangzúgás hallatszik. A bécsi sajtó kon­gatja a harangokat: Krausz Simon bankvezérségét temetik. Csakugyan vége lenne ennek ? kalandokban oly igen gazdag kiskirályságnak? Eddig nem cáfolták meg a halálhírét, ami azonban nem zárja ki azt. hogy Krausz Simonnak csakugyan befellegzett. A gyászjelentés úgy szól, hogy Krausz Simon, az Angol-Magyar Bank elnöke, betegség cimén sza­badságra megy. jelenleg is a bécsi Cottege-szainató- rumban tartózkodik és ebből a szabadságból nem tér vissza többé a bank elnöki székébe. Mi vártuk már ezt a jelentést, tehát nem lep meg bennünket, vi­szont az sem okozna meglepetést, ha Krausz Simon betegsége ellenére sem menne hosszabb szabadságra, sőt egyelőre el sem hagyná elnöki székét. Szolimán szultánt is soká mutogatták még a török hadsereg­nek. pedig Szolimán szultán már kiadta lelkét. Bármilyen legyen a mai! helyzet, a Jelenségek odamutatnak, hogy a vég köze­ledik és elöbb-utóbb bekövetkezik az. ami­ről a bécsi lapok hasábokat közölnek. A helyzetnek ezt a kialakulását nem nehéz meg­jósolni és előre látni. A vég kezdetét jelentette, hogv G. Isaac s, a londoni Marconi-társaság alelnöke — mint azt a Fővárosi Fl i r 1 a p elsőnek je.entette — néhány hét előtt lemondott a társaságban viselt alelnöki tisztségéről. Ez a lemondás szorosan összefüggött az Angol- Magyar Bank helyzetével. A londoni Marconi-társa- ságot ugyanis Isaacs képviselte az Ango.-Magyar Bank igazgatóságában és az ő számlájára írják azt az óriási veszteséget, mely a londoni társaságot az Angol-Magyar Bank részvénypakettjének átvételé­vel érte. Isaacs urnák viselni kell tehát egy súlyo­san elhibázott lépésének következményét és ed kel­lett hagyni helyét. Ez a személyi változás igen közel érinti Krausz Simont, akinek Isaacs ióbarátia és patrónusa volt. Természetes, hogv Isaacs ur mandátuma megszűnt -az An­gol-Magyar Banknál is. ahol helyét már el is fog1alta A. White. az osztrák, román és svájci Marconiitársaság alel­nöke. White ur azzal az utasítással foglalta el állá­sát az Angol-Magyar Banknál, hogy vizsgálja meg a bank ügyeit. Ez a vizsgálat alig indult meg és White ur. hír szerint, már is azt a szomorú tapasztalatot tette. hogy Isaacs olyan felhatalmazást adott Krausz Simonnak, amely szerint az Angol- Magyar Bank elnöke tetszése szerint ren­delkezhetik a Marconi-társaság budapesti részvénypakettjével. Erről a meghatalmazásról a londoni Marconi- társaság igazgatóságának nem volt tudomása .és egy ilyen meghatalmazás ellenke­zett is a megállapodásokkal. A felhatalmazást mihelyt Londonban tudo­mást szereztek ró.a. visszavonták. Amily deprimáló volt Isaacs urnák ez az egyéni akciója a meghatalmazás dolgában, éppoly biztatóan hatott a vizsgálatot végző urakra, hogy a bank aranymérlege kedvező eredményeket mutatót it fel. .Kitűnt hogy a bank egyes válla­latai, mint például a Máv. gépgyárának képviselete, igen tekintélyes hasznot hajtanak, azonban maga a bank. mint pénzintézet. a szakszerű vezetés hiányában és az elnök­nek az Igazgatóság tagjai, főleg a kivált igazgatósági tagok közt fennálló nézetelté­rései következtében, nem élvezi kifelé azt a bizalmat, amely alapfeltétele a további fejlődésnek. Ezek a megállapítások aligha okoznak meglepe­tést azokban a bankkörökben, ahol ismerik Krausz Simon egyéniségét és annak minden hátrányát. Legelőkelőbb bankkö'reink éppen Krausz Simon egyénisége miatt bizonyos tartózkodással, sőt exklu­zivitással viseltettek az Angol-Magyar Bankkal szemben. Ez a tartózkodás nem a gőgből, nem is a túlfűtött önérzetből eredt. Azt még meg tudták volna neki! bocsátani, hogy egy tőzsdeügynöki iroda dol­gozó asztala mellől átsétált a bankvilág finomabb légkörébe, de nem tudtak megbarátkozni azzal, hogy a börziáner szellemét magával hozta oda és ettől a szellemtől sohase tudott meg­tisztulni és elszakadni Azok a bankvezérek, akik a főváros pénzvilá­gában számottevő tényezők, sohasem tartották öt „ebenbürtig“-nek. Lánczy Leó sohasem méltatta őt arra. hogy igazgatónak szólítsa s ha tárgyalás közben elkerülhetetlen volt. hogy nevét kiejtse, mindig csak igy emlékezett meg róla: a Krausz. És ha ezek a tekintélyek nem is közösítették ki őt a pénzvilág magasabb régióiból, a tartózkodásuk vele szemben bizonyos izoláltságra vezetett és ez az izoláltság tette lehetetlenné, hogy mint egy pénz­intézet vezetője boldoguljon s felvirágoztassa azt az intézetet, amelynek elnöki székébe sok szívóssággal, ügyességgel feltornázta magát. Kétségtekm, hogy az a ridegség, amekyel előkelő pénzügyi körökben ta­lálkozott. csak tüzelte ambícióját és a tartózkodás láttára Krausz Simon a „csak azért is“ politikára adta magát. A megbántások. mellőzések tüzelték benne az ambíciót és makacsságot. de egy pénzintézet nem lehet az egyéni ambíciók és hiúságok eszköze és Krausz Simonnak be kellett látni, hogy az emel­kedéssel csak a bukás veszedelmeit fokozza. Most végre rálép a közéleti előkelőségek jól ismert útjára: betegség címén szabad­ságra megy. Ez a betegség a meg^vógyulás kez­dete 9 az, hogy rájött a miaga betegségére, hosz> szu évek után az első e g é s z s e g e s . gon­dol a t a. Kőbánya Pllien és München ellen A magyarok visszaverték a külföldi sorük rohamcsapatait A megcsonkított Magyarországot efcy kicsit el­öntheti mostanság a büszkeség, mert a gazdasági fel- szabadulást olyan attak, követte, amilyet még keveset láttunk. A külföld áruja soha nem látott arányokban szeretne a kicsire zsugorodott, összeiszabdalt Magyar- ország felé áradni. Hogy ennek az országnak a vá­sárlóképességét alaposan félreismerik, az egészein természetes; ezzel szemben azonban az is bizonyos, hogy a külföldi portéka még a leglehetetlePebb uta­kat is megkeresi, mert odahaza sem adható el. Ez az alapja azután annak, hogy . ... . a külföldi sörgyárak Is valóságos tatárjárást szeretnének Magyarország felé indítani. A fantasztikus, de szinte napok alatt nevetségessé vált terv az volt. hogy kiszorítják az országból a ha­zai sört, amelyet azonban ugylátszik nem ismertek a külföldi sörérdekeltségek. Egyszerűen elhatározták, hogy le fogják verni a magyar sört, amelyről azon­ban kiderült a legelső összecsapásnál, hogy veszedel­mesen erős ellenfél. A külföldi sörök még Ausztriába is, ahol pedig a hivatalos körök is túlságosan büszkék a söriparukra, a lényegesen magasabb Vámtarifa mel­lett jutnak be, mint hozzánk. Mindezeknek dacára az a meglepetés érte a pílseni és bajor sörküldeményeket, hogy itt sem kalaplengetve, sem diada.menéítel nem fogadták őket, abból az egyszerű okból, hogy a magyar sör sokkal olcsóbb s ami a legna­gyobb meglepetés, sokkal jobb minőségű, mint a külföldi. A külföldi sörgyárak ugyanis nem számoltak az­zal, hogy a háború alatt és az azt követő idők után a. magyar söripar óriási erőfeszítéseket tett és szinte százalékokban ki sem fejezhető módon megjavította, itö k él et esi tette gyártmányait. Ez az oka annak, hogy a külföldi söröket csak r'endkivül nehezem lehet .elhelyezni Budapesten, a vi­dék pedig az import-sör számára alig-alig számit. De meglepetésként hatott az is, hogy a vendéglők egész sora, amelyek pilsemi és bajor sörrel kísérleteztek, a gazdasági felszabadulásért való rajongás a ső pillana­tában, ma már a közönség részvétlensége miatt kény­telenek beszüntetni a külföldi sörök kimérését. A leg­kisebb mértékben sem lehet tehát a magyar söripar veszedelmeiként kezelni a külföldi sörinváziót, mégis, ha másért nem, pusztán1 az igazság kedvéért revízió alá kell venni a vámkérdést. A FORD TEHERAUTÓ» leggazdaságosabb Ára karosszériával, forgalmi adóval 80 millió korona a FORD gyárak autorizált képviselője: Haltenberger Vilmos Nagymező-ntca 19. Telefon : 6t> —15.

Next

/
Thumbnails
Contents