Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-23 / 38. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 200.000 korona. Félévre 100.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 szeptember 23. 38. szám. Az ostendei okmányt tehát ünnepélyesen aláirta a polgármester. A külföldi hitelezők megnyugodhatnak, de megnyugodna tik Budapest népe is, mert a magyar főváros szeptember 20-ika óta újra hitelképes és ha bőségesen vállaltunk is terheket, korrektségünket minden vonalon honorálni fogja a külföld. Budapest gazdasági élete tehát a megújhodás előtt áll és igy mindenkit a megelégedés, a megnyugvás érzése tölthet el. jesebb mértékben megvédenie autonómiáját, az államhatalommal ujjat húznia képtelenség. Mérhetetlen szerencsének tartjuk tehát, hogy a kormány bizalma olyan főpolgármestert küldött Budapest élére, mint Ripka Ferenc, akinek a főváros iránt való mélységes szoretete mellett, leghathatósahb erejeként a kormánynak hozzá való bizalmát kell említeni. Ezeknek a nehéz óráknak elmúltával Budapest lakossága három tényező előtt emel kalapot: a közgyűlési pártok bölcs együttműködése, Teleszky tudása és tekintélye és Ripka Ferenc befolyása előtt. Teleszky Jánost Budapest díszpolgárává választják Az ostendei megegyzés már egy hónappal ezelőtt készen volt. A külföldi hitelezőkkel tulajdonképen többé már nem volt dolga Budapest székes- fővárosának. A függő kérdés csupán az arrierek kérdése volt, amelyekre vonatkozólag a fővárosnak a kormánnyal kellett megegyeznie. Ha tehát az ostendei egyezmény aláírása elmarad, tulajdonképen különös eset történt volna, hiszen a megegyezést többé nem a külföldi hitelezőkkel való ellentét, hanem a főváros és a kormány viszálya tette volna lehetővé. Kétségtelen, hogy a főváros és a kormány egyaránt megérdemelnek minden dicséretet, de rajtuk kívül páratlan személyes érdemei vannak R i p k a Ferenc főpolgármesternek is. Hiszen volt már olyan pillanat, amikor mindenki bizonyosra vette, hogy a kormány és a főváros képviselői között felborul a helyzet. Amikor a legjobban kiélesedett a helyzet, hallottunk olyan hangokat, amelyek valósággal a ruhrmegszállást helyezték kilátásba Budapest számára, ha alá nem írjuk az ostendei megegyezést. hallottuk azt is, hogy Szófia sorsára fogunk jutni és Budapest egész vagyonát zár alá helyezi a vegyes döntőbíróság, amely elé a hitelezők elmentek volna. Az ilyen zár alá helyezés mellett a hitelezők ötször annyit préseltek volna ki belőlünk, mint amennyit a megegyezés révén fizetünk. De ezekkel szemben hallottunk olyan hangokat is, amelyek gúnyolódva jelentették volna ki, hogy mindezek csak Alphand ur ijesztgetései, amelyeknek nem szabad beugrani. Egészen mellékes, hogy tényleg jött volna-e a ruhrmegszállás, vagy az ijesztő jelenségek tényleg Alphand ur rémmeséinek bizonyultak volna. Ez11 a megegyezést meg kellett kötni. Ha terheket jelent is az ostendei akta, de annak aláii ása el nem maradnatott. E r e k y Károly, a maga rendkívüli szaktudásával éppen a Fővárosi H i r- 1 a p multheti számában mutatta ki, hogy az ostendei egyezség a mai körülmények között a legkedvezőbb. Beigazolta, hogy a 3 00 millió helyett csak 80 milliót kell törleszteni. Énnek a megegyezésnek az aláírását mindenesetre biztosítani kellett, tehát a fővárosnak legalább olyan mértékben állott érdekében az arrierek ügyét a kormánnyal dűlőre vinni, mint amilyen érdekében ál- lott a kormánynak, hogy az ország pénztárát minél^ kisebb mértékben terhelje meg a főváros javára. Egészen Kétségtelen volt tehát, hogy a kormány és a főváros érdekei ebben a problémában ellentéte- sek A fővárosnak ilyenformán határozott erőre volt szükségé, hogy minél többet elérhessen. Erőt pedig az egység adhatott. A kormánynak látnia' Kellett hogy bármilyen világnézeti és politikai el- t er esek vannak is a főváros közgyűlésének pártjai Kozott, de ezek a pártok vállvetve és közös fegyverrel harcolnak abban a pillanatban, amikor a fővaros lakosságának generális, nagy érdekeiről van szó. Nagy örömmel iktatjuk ide, hogy ezt az egyseget^ sikerült a kormány előtt dokumentálni és a kormány láthatta, hogy az a közgyűlés, amelynek partjai ilyen erőteljesen szivükön viselik a város sorsat, minden szélső fajvédő intrika dacára életképes es munkaképes. Mégis volt^ égy pillanat, amikor a meghiúsulás veszedelme már kézenfekvő volt. Ekkor azonban közbelépett R i p k a Ferenc főpolgármester és Tele s z k y János nyugalmazott pénzügyminiszter, akinek a kölcsöniigyi tárgyalások körül hervadhatatlan érdemei vannak és gróf Bethlen István miniszterelnök hajlott az ő szavukra. Nem elég tehát az egységesség, mem elég az erő, itt szükség volt Ripka Ferenc befolyására és Teleszky János tekintélyére. Igen nagy tanulságok állanak tehát a kölcsön körül lefolyt izgalmas hét után előttünk. Ezek közül a tanulságok közül is ki kell emelni, hogy a főváros és a kormány, az államhatalom egymásra vannak utalva és ha a fővárosnak kötelessége is a legtelA kölcsönügyi foisottság ünnepelte Teleszky Jánost és Ripka Ferenc főpolgármestert Az izgalmas hét után, amelynek során a főváros külföldi kölcsöneinek ügye szinte hajszálon függött, a közgyűlés pártjainak vezetői a kölcsöniigyi bizottságban ismét egymásra találtak és meleg, lélekemelő jelenetekben fejezték ki örömüket afölött, hogy a nagy probléma végre megoldást nyert. A pártok között tulajdonképen nem is voltak ellentétek, ennek a problémának megoldásánál a k o r- mány és a főváros állottak egy m á s s a 1 szemben. A küzdelemben, amely kielégítő megoldást hozott, a főváros oldalán egyforma odaadással, teljes egyetértésben vettek részt a legkülönbözőbb pártok vezetői. A pártok eme egybehangzó fellépése mellett, a sikerért legtöbbet Ripka Ferenc főpolgármester tett. A nevezetes szombati köl- csönügyi bizottsági ülés után az összes pártok vezetői kifejezést adtak annak a meggyőződésüknek, hogy a kormány és a főváros között felmerült ellentétek elsimítása egyedül • kizárólag Ripka^ Ferenc főpolgármester személyes érdeme. Voltak már olyan pillanatok, amelyekben úgy látszott, hogy a kormány és a főváros között folyó tárgyalások teljesen felborulnak és mindenki tanácstalanul állt a fenyegető pillanat előtt, amely a megoldás sikertelenségét hozta volna meg. Ekkor lépett azután közbe teljes eréllyel Ripka Ferenc főpolgármester, akinek szavára hajlott a kormány és a megegyezés az általa kontemplált alapon sikerült. A legszélsőbb pártokban is olyan elismerést váltott ki a főpolgármesternek ez az eredményes fáradozása, hogy önként és nyíltan kifejezést adtak örömüknek és megelégedésüknek. „Én a bűnös adósságcsináló a Miután a pártok képviselői kifejezték köszöne- tüket Ripka Ferenc főpolgármesternek az elért sikerért, újabb nagyfontosságu esemény következett. Sorra felálltak a pártok vezetői és mindenki pártja nevében meleg és hálás köszönetét mondott T e- leszky János fáradozásáért. Kifejtették a pártok vezetői ezekben a beszédekben, hogy az ő tekintélye, rendkívüli tudása, az anyagnak bámulatos ismerése voltak azok a tényezők, amelyek a fővárosnak a külföldi hitelezőkkel való tárgyalását sikerre vitték. Most általános figyelem között Bárczy István emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — Én pártom nevében, amelyet nem képviselek, (mint ismeretes, Bárczy István pártonkiviili programmal került be a közgyűlésbe) nem méltathatom Teleszky János érdemeit, de mint a bűnös adósságcsináló, a legnagyobb hálával és elismeréssel köszönöm meg Teleszky János fáradozásait és méltányolom a sikert, amelyet elért. Mindenki meghatva hallgatta Bárczy István kijelentését, akit melegen megtapsoltak. Teleszky János díszpolgár Ezután következett az ünnepélyes pillanat, amikor odatették az ostendei megegyezés aktáját S i- p ő c z Jenő polgármester elé, aki kissé elfogódottan vette kezébe a tollat és Budapest törvényhatósága nevében aláirta nevét, amely aktussal az ostendei egyezmény életerőre lépett. Végül a pártok képviselői szinte egyhangúlag elhatározták, hogy a közgyűlésen indítványt tesznek Teleszky Jánosnak Budapest díszpolgárává való választása érdekében. Egészen bizonyos, hogy ezt az indítványt az egész közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadja el. Egyelőre még nincs határozat abban a tekintetben, hogy ki és mely párt részéről fogja az indítványt a közgyűlésen előterjeszteni, de kétségtelen az, hogy az indítvány megokolásában el fogják mondani, hogy Teleszky János mennyit dolgozott a megegyezés sikere érdekében Qenfben, Zürichben, Ostendében és idehaza egyaránt. A nyoicvanhetedik A mi számításunk szerint T e 1 e s z k y János nyugalmazott pénzügyminiszter lesz Budapest nyolcvanhetedik díszpolgára. Budának volt 1873-ig harmincnégy. Pestnek 1873-ig ötvenhárom és Budapestnek tizenegv díszpolgára, ami összesen kilencvennyolcat tenne ki. Minthogy azonban a díszpolgárok egyikét-másikát nemcsaik Budán, hanem Pesten is megválasztották, Budapestnek tehát összesen eddig nyolcvanhat díszpolgára volt és Teleszky János lesz a nyoicvanhetedik. Pest városának első díszpolgára Brunswik József gróf volt, akit tárnoki működéséért 1819-ben választottak meg. Buda ezzel a tisztséggel elsőnek kaposmérei Mérey Sándort ruházta fel 1830-ban. Nagyon sok azonban Buda és Pest díszpolgárai között az olyan, akikre Teleszky János nem igen fog- büszkén tekinteni, mert ezeket az abszolutizmus alatt presszióra, parancsra választották meg. Van ennek a névsornak azonban még egy hibája is, az, hogy gróf Széchényi István nincsen közöttük, pedig talán a XIX. században senki sem tett annyit a magyar fővárosért, mint a legnagyobb magyar. Gróf Széchényi István „dijat fizetett rendes polgár“ volt és maradt mindvégig. Az érdekes névsorból, amelynek Teleszky János most az utolsó tagja lesz, nem érdektelen néhány nevet felsorolni. így például ott van Buda város díszpolgárai között S i n a Simon báró, akit azért választottak meg, mert negyvenezer forintot adott a budai árvízkárosultaknak. De ott van Eötvös József báró, Klauzál Gábor, Szemere Bertalan, Szentkirályi Mór és Z s e d é n y i Ede, akik ..a haza és különösen a városok ügyeinek előmozdítása körül szerzett érdemekért“ lettek Buda díszpolgárai. Hogy milyen jogcímeken lettek valaha díszpolgárok, arról három orvos neve tanúskodik: Stahly Ignác dr.-t, Steinmossler N. dr.-t és Würtler N. dr.-t 1846 december 4-én azért választották meg, mert József nádort jól ápolták. Azután következnek a kényszerdiszpolgárok, akiket az abszolút kormány által kinevezett tanács választott meg. Ezek között van Grünne Károly gróf, Schwartzenberg Bódog herceg, Geringer Károly és a legnagyobb szégyenre Haynau Gyula báró és Bach Sándor. Pest díszpolgárai között ott van Liszt Ferenc „zeneművész“ is, akit nem művészetéért, hanem azért választottak meg, mert az árvizsujtotta lakosság segélyezésére hangversenyt adott. A pesti építkezések körül szerzett érdemeiért lett díszpolgár H i 1 d József, a nagy műépitő. A kényszerdiszpolgárok között megismétlődnek a budai nevek, de meg is szaporodnak Jel las ich báróval, P a s k i e- v i c s herceggel. R a d e c z k y gróffal, W i n d j s c h- g r a e t z herceggel. De lojalitásban sem maradt el Pest Buda mellett, mert 1855 december 21-én Lei- ningen Keresztély grófot, Hauer István bárót, Hess Henrik grófot és Kempele János bárót díszpolgárokká választják „a királynő szerencsés szülése alkalmából“. Hogy azonban a grófoknak és a báróknak a királynő szerencsés szülése körül milyen szerepe volt, erről nem emlékezik meg a díszpolgári oklevél. 1871-ben választja utolsó díszpolgárát, mint különálló város, Pest, idősb gróf Andrássy Gyula személyébem a főváros levirágoztatása körül szerzett érdemeiért. Teleszky János Budapest tizenkettedik díszpolgára Az egyesítés után Budapest székesfőváros már inkább csínján bánt a díszpolgárok választásával. Nagyon megválogatták azokat, akiknek ezt a tiszt-
