Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-09 / 36. szám
Budapest, 1925 szeptember 9. 5 Aktuálisak a városi Üzemek Windisch Herman, Hoór-Tempis Móric és Becsey Antal a közüzemek ellenőrzéséről és a szakszerű vezetésről A törvényhatósági bizottság őszi munkájának megkezdése/ után újra előtérbe nyomul a főváros üzemeinek nagy problémája. Ezek az üzemek ma Budapest vagyonának szinte legtekintélyesebb részét teszik és egyben a főváros jövedelmeinek oroszlánrészét kell. hogy szolgáltassák Éppen ezért min- denikti a legnagyobb érdeklődéssel tekint a belügyminiszter által kiküldött üzemvizsgáló bizottság jelentésének nyilvánsságra hozatala elé. Kétségtelen hogy a jelentés publikálása nemsokára meg fog történni. úgy. hogy a törvényhatósági bizottság első feladatai közé fog tartozni, hogy ezt a jelentést letárgyalja és annak praktikus tanácsait figyelembe véve/ megadja utasításait egyrészt a tanácsnak, másrészt pedig az üzemek vezetőinek. A baloldali pártok körében egyidöben bizonyos türelmetlenség mutatkozott amiatt, hogy a nyári szünetre való tekintettel még formális ülések idején nem hozták nyilvánosságra a jelentést. Egyben olyan hangok is hallatszottak, amelyek kétségbevointák az üzemeket felülvizsgáló bizottság munkájának alaposságát. Ezzel szemben illetékes helyein az a vélemény, hogyha a jelentést közzéteszik, azzal a baloldali pártok is, amelyek (már nem egyszer adták tanúságát az obejktivitásra való törekvésnek, nagyon meg lesznek eilégedve és ha esetleg a bizottság propoziciói kiegészítésre szorulnak is, de ez a munka lesz az alapja a közüzemek szükséges reformjának. Akkor, amikor a főváros, üzemei és azoknak jövője iránt ilyen nagy érdeklődés mutatkozik, mleg kell említenünk, hogy az elmúlt napokban az üzemi politikára vonatkozólag három nagy értékes szakértői vélemény hangzott el, illetve látott napvilágot. Windisch Hermannak fejtegetésével kezdjük. A Pénzintézeti Központ eme kitűnősége a közüzemek ellenőrzéséről elmélkelik és megcáfolja azokat a híreket, amelyek a Pénzintézeti Központnak a fővárosi üzemekben való szerepéről szóltak. E hírek szerint ugyanis a Pénzintézeti Központ megvizsgálta volna a fővárosi üzemeiket, ezekre vonatkozólag javaslatokat dolgozott volna ki és tárgyalások folynának olyan irányban, hogy a Pénzintézeti Központ megbízást kapna az ország összes közüzemeinek megvizsgálására. Aki ismeri a helyzetet, nagyon jól tudja, hogy nem a Pénzintézeti Központ, hanem erre a célra külön alakított szakbizottság vizsgálta fölül a fővárosi üzemeket, mig az országban levő egyéb közüzemeik megvizsgálásáról eddig szó sem esett.. Ezek után Windisch Hermann a következőket mondja: ~— Az a kérdés merülhetne ezek után fel, hogy milyen szervek által és mi módon történjék a közüzemek' esetleges ellenőrzése. Erire nagyjában azt lehetne válaszolni, hogy idevoiüatkozólag egy minta már adva volt, a fővárosi üzemeiket ellenőrző bizottságban, amely javaslataiban utalt is arra. hogy az általa niegike/zdett munka miként volna állandósítható és fejleszthető. A bizottság eme javaslatai bizonyos félreértésekre is adtak alkálimat, amennyiben egyes oldalról azt a tendenciát vélték azokból .kiolvashatni, hogy ez a bizottság a saját létezését kívánta volna meghosszabbítani. Ez a felfogás csakis a viszonyok teljejs nemismeréséböl keletkezhetett. Hogyha mindazonáltal itt utalás történt eme bizottság működésiéire, úgy ez csak azért van, mert ennek a bizottságnak működése, összetétele, munkarendje és tevékenysége nagy vonásokban irányadóul szolgálhatna egv közüzemeket ellenőrző szervezet létesítésére.. Egy ilyennél ugyanis szükség Jennq egy szakértő testületre, amely az ellenőrzés munkálatait irányítaná, egy apparátusra, amely a munka iészleteit elvégezné, végül pedig egy olyan hatósági tekintéllyel felruházott fórumra is, amely ezen munkálatok eredményét biztosítani alkalmas legyen. Az egész apparátust esetleg úgy is lehetne megszervezni, hogy annak segítségével a közüzemeknek bizonyos pénzügyi és hitelkérclései is megoldást nyerhessenek. Teljesen fedi Windisch Hermann véleményét az a vélemény, amelyet Hoór-Tempis Móric dr., az Akadémia tagja, műegyetemi tanár, a városok kongresszusán, Zalaegerszegen mondott. Sürgette az impériumtmal felruházott közüzemi bizottság megalkotását, ajánlotta, hogy hasson oda a kongresszus, hogy a törvényhatósági közgyűlések által kiküldött szakbizotságok állandóan (külső .szakértőkkel égészíthessék ki magukat, mert ez a szakszerűség és a gyakorlati élettel való kapcsolat csakis ezen az utón biztosítható. Mindezt nyugaton, Angliában, az Egye- siilt-Államokbaini, stb. régen megvalósították. Ugyancsak a zalaegerszegi kongresszuson tartott előadást Becsey Antal fővárosi bizottsági tag is, aki szintén foglalkozott a városi üzemek kérdésével és azoknak várospolitikai és közgazdasági jelentőségével. Véleménye szerint Lázár Miklósnak a közoktatásügyi bizottságban mondott nagy és okos beszéde, amelyben a kur- zus. alatt igazságtalanul elbocsátott tanejrők ügyének revízióját követelte, páratlan visszhangot keltett. Kiderült, hogy Budapest közönségének szemében a kurzus sok igazságtalansága között talán a tanítók ügye látszott a legigazságtalanabbnak. Már a választások ellőtt hallottuk R i p k a Ferencnek a szájából, aki akkor kormánybiztos volt. hogy meg kell vizsgálni, vájjon tényleg történtek-e igazságtalanságok és ha igen, azokat reparálnli kell. A baloldal viszont a választási küzdelem egész ideje alatt a legélesebben ostorozta azokat a kurzusbüllőket, amelyek emberi exisztenciákat tettek ok nélkül, vagy legalább is méltánytalanul tömbre. Kétségtelen, hogy a baloldalnak fcíecsületbeli kötelessége elme követelések megvalósításáért mindent megcselekedni. Természetes tehát, hogy a nagy harcinak csak első etappja volt Lázár Miklós felszólalása, amely — mint a „Tóvárosi Hírlap“ legutóbbi számában megírtuk — a Wolff-párt soraiban idegességet váltott ki ugyan, de egyben egész viselkedésükön1, megmutatkozott, hogy maguk is érzik: itt reparáliíi, jóvátenni való dolgok vannak, amelyeknek helyrehozatala nélküli a baloldal aligha engedhet nyugodt munkát a közgyűlési teremben. És valóban az az értesülésünk, hogy a Wolff- párt előkelő gesztussal ki alkarja jelenteni, hogy nekik nincsen takargatni valójuk, tessék megejteni a revíziót, amely — mint mondják — ki fogja deríteni, hogy nem történteik égbekiáltó igazságtalanságok. Egészen természetes, hogy Wolffékkal ezt a kényszer mondatja, mejrt ma már befejezett dolognak lehet tekinteni, hogy a revízió meglesz, mert annak útjába többé senki gátat állítani nlem akad Lege.sö- sorbam vonalközük ez R i p k a Ferenc főpolgármesterre, aki a következő nyilatkozatot tette: Fürdővárosnak szokás becézni Budapestet. És erre: ai becenévre rá is szolgált, mert nincs még egy ilyen nagy város, . melynek ennyi fürdője, gyógyító forrása lenne. Más, szerensésebb város számára kétségtelenül nagy jövedelmű lenne a Gel- lért. meg a Rudas. Csodálatos gyógyító vizével mesz- szi földről idecsalná a pénzes idegent, a mi idegenforgalmi törekvéseinket azonban méig a fürdőink sem viszik előre. Pedig micsoda páratlan, kincsek ezek a fürdők. A Rudas gyógyfürdő forrásai a Gellérthegy tövében fakadnak. öt forrása 24 óra alatt nyolcezer hektoliter 39 fokú hévvizet ad. A fürdőt már a rómaiak ismerték. Kupolás gőzfürdő- telepét Szokoli Musztafa pasa 1556-ban építette. A főváros a kád- és kőfürdőket 1884-ben, a .gőzfürdőt 1886-ban restaurálta^ az uszócsarnokot és a nép- fiirdőépületet 1895-ben építette. A fürdő 1890-ben lett hivatalosan is gyógyfürdővé. Látogatóinak száma 1886-ban 188.791 volt, tavaly pedig 334.117. Legtöbben — 457.808-an — 1922-ben fürödtek meg benne. A másik nagy fürdője a városnak a Széchenyi- fürdő. Ez a régi Artézi-fürdőből született. Ez a fürdőt a Városligeti Nádorszigeten az 1868—78-ig (fúrt 970 méter mélységű artézi kutból kapja 73.9 C fokú vizét, 24 óra alatt 7600 hektolitert. Az 1881-ben kicsi iurdőház helyébe a főváros 1909—1913. években Czigler Győző és Dvorák Ede tervei szerint 3.9 millió aranykorona költséggel nagysizerü fürdőt épített, melyet 1913 junius 13-án adott ás a használatnak. A régi fürdőt 1886-ban 77.783-an használták, tavaly pedig 637.629-en, de 1919-ben 890.507 ember fürdőit meg benne. A főváros legpompásabb fürdőié mégis csak a Szent Gellért-fürdő. Helyén a régi időben a 44.2 C fokú iszaptartalmu, forrásáról hires Sárosfürdő állott, melyet a Ferenc József-hid épitése miatt 1895-be-n lebontottak. A iiő- város 1901-ben vásárolta meg az államtól 1,050.795 koronáért a forrásokat s a fürdő telkét a kor igényeinek és a gyógyászat követelményeinek megfelelő, a legkényesebb igényeket is 'kielégítő szállodával összekapcsolt gyógyfürdőt épitett Stark. Sebestyén és Hegedűs, építészek tervei alapján 19 millió korona költséggel 1913—18-ban. A források ma naponta 26.000 hektoliter vizet adnak, a igyógyszállougy az egészségügyi, mint az élelmezési, nemkülbübeía a világítási és közlekedési üzemek, mint szociális jellegű gazdasági erőforrások, csakis a városok kezelésében. vagy legalább is ingerenciájuk erőteljes biztosításával létesített vegyes üzemek formájában létesíthetők. Csak ily kenetben valósíthatók meg az üzemiek kooperációja révén az energiagazdálkodás követelményei is és az ilyen üzemi gazdálkodással tölthetik be a városok azt a nagy gazdasági hivatást, amelyre mintegy agrárország gócpontjai predesztinálva vaunak. — Ebben az ügyben álláspontom a következő: Ha valóban történtek igazságtalanságok, akkor ezeknek jóvátétele elöl elzárkózni nem lehet, mert hiszen enélkül nem lehet a kiengesztelő- dést megvalósítani és az alkotómunkához szükséges békét megteremteni. Ez szószerint azt jelenti, amit fentebb mondottunk, hogy tudniillik a baloldalnak becsületbeli kötelessége ezt a revíziót kiharcolni, mert e revízió nélkül nem tudna többé választói elé állani és ilyenformán a tanerők, de egyben a többi fővárosi alkalmazottak ügyének revíziója nélkül képtelenek lennének a közgyűlési békét is garantálni. Teljesen a baloldal mellé állott ebben a kérdésben a liberális frakció, de természetszerűen követi vezérét a Ripka-párt is. A liberálisok hangoztatják, hogy nehéz és komoly munkára lesz szükség, hogy a végzetes politikai irányok mérgét és a mérgezések hatását paralizálják. Ez pedig csak úgy történhetik, ha a tanerőket tudásuk, tisztességük, erkölcsük szerint értékelik és nem összeköttetéseik, vagy éppen felekezetűk alapján. A liberálisoknak eszükben sincs, hogy á kommunistákat védelmezzék, de követelik, hogy azok a kiváló erkölcsi és nemzeti szempontból megbízható tanerők, akiket a kurzus megfosztott állásuktól és kenyerüktől, régi hatáskörükbe visszahelyeztessenek. A liberálisok és az Egységes Községi Polgári Párt támogatása mellett számíthat a baloldal arra is, hogy akkor, amikor az elbocsátott tanerők és tisztviselők ügyének revízióját követeli, szinte kivétel nélkül melléje áll a kinevezett bizottsági tagok csoportja is, mert mindenkinek a véleménye az, hogy ezt a mérgező anyagot végre valahára el kell távolítani a főváros életéből. d'ában 176 szoba; van és a hét esztendővel ezelőtt megnyílt fürdőben a múlt évben 257.325 ember fürdőit. Mint üzlet a következőképpen fest a főváros bárom fürdője: Bevétel Kiadás Fölösleg aranykoronában Rudas-fürdő 230.003 175.482. 54.521 Széchenyi-fürdő 629.160 565.860 53.300 Geilér-türdő és szálló 978.297 967.038 11.259 íme a három fürdőnek az idei prelimináréja, de minit ezek a számok mutatják, a fürdők nem tartoznak a város Legjövedelmezőbb vállalatai közé. Még legjobban kifizeti magát a Rudas, de már meglepő, hogy, Széhenyi-íürdő, melyben csaknem1 két- annyi ember fürdik évenkint, mint a Rudasban, kevés hijján annyit hoz, mint a Rudas. Legmeglepőbb azonban a Szent Gellért-fürdő és szálló Ez a 19 millió aranykoronán épült fürdő, amely csaknem 1 millió koronás évi budgettel dolgozik: mindössze 11.259 aranykoronát jövedelmez. A fővárosnak ez a válalatia tehát látszólag 0.12% haszonra dolgozik. A hasznot különben az eszi meg, hogy 19 millió aranykoronás befektetési töke törlesztésére 9,177.835 aranykoronát állít be a mérlegbe, szóval az invesztált tőke felét. Leírása, tartaléka azonban nincsen a Gellért-fürdő mérlegének. Fürdőivel kapcsolatban van még egy üzeme a fővárosnak, az ásványvizüzem. Ez az üzem a Hungária forrásvizet szénsavval telitve, üdítő italként „Har- matviz“ elnevezéssel hozza forgalomba. Ugyancsak ennek a forrásnak a gyógyvizét eredeti állapotában „Hungária-viz“ jelzéssel szintén árusítja. Ennek az üzemnek 184.000 aranykorona a kiadása és 80.000 korona a fölöslege, szóval 43%-os haszonra dolgozik. Érdekes különben, hogy a vállalatnak legnagyobb ki- akási tétele a fuvarozás: 42500 aranykorona, ami 23.1%-a a kiadásnak. Ez a tétel jóval nagyobb, mint a paliackkészlet, mely csak 19.235 aranykoronával szerepel. Ellenben értékes készlete a vállalatnak a dugókészlet, mely 9882 aranykoronával szerepel a mérlegben. Érdekes különben, hogy a Hungária-forrásból a viznek poharankint való értékesítésével napi egymillió koronát vesz be a vállalat. Biztosítva van a kurzus alatt elüldözött fővárosi tanerők ügyének revíziója Kipka Ferenc: „ A jóvátétel elöl elzárkózni nem lehet“ Tanulmányok a városigazgatás köréből Budapest fürdői
