Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-09 / 36. szám
Tizennegyedik é ■ folyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 szeptember 9. 36. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20Ö.00Ö korona. Félévre 109,000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEJ HBÍSADÓ VÁROSI, POLITIKÁI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ZELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EtHL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz Telefon: 137—15. szám áll a harc és a harcban legelöl miniszterelnök helyettese. Napokon teljes odaadással szenteli egész munkáját, tehetségét annak a nagy gondolatnak, hogy el zett az idő, amikor vége van a konjunktúrának, vége van a pénzdobálásnak, amikor kétszer megkell nézni minden papirkoronát, mielőtt kiadjuk. Ha van alkalmas ember arra, hogy a drágaság problémájának megoldását keresse, akkor mi igenis ezt Vass József miniszter urban látjuk, aki nemcsak világosan látó államférfim de egyben egész életét szűkre szabott anyagi körülmények között élte le és akikért dolgozott, akikkel együtt dolgozott, azok munkás és szerénykeresetii tagjai a magyar társadalomnak. Vass József politikája a legszegényebb osztály megmentésének gondolatából sarjadt ki és módjában volt látni azt is, hogy a legszegényebb, a munkásosztály mellé ma közvetlenül odatapadt a szomorú sors terén a középosztály is, amely néha szánalmasabb viszonyok között él, mint maga a munkástársadalom. Ilyen körülmények között egészen természetes, hogy a miniszterelnök helyettese egész lélekkel, tökéletes ambícióval és tiszteletreméltó makacssággal dolgozik az élet olcsóbbátételén. A munka, amelyet végez, nem kellemes, mert amig egyet lép az ember előre ezen az ingoványos területen, addig a következő pillanatban már két lépést kell visszafelé tenni. Háládatlan ez a munka, hiszen társadalmi osztályokat, hatalmas érdekeltségeket haragít magára és azok, akiken segíteni akar, nem lehetnek hálásak iránta, mert amit imitt-amott le tud csípni a drágaságból, az ma jelentéktelen és a nagy számokhoz szokott közönség előtt nem sokat számit. Ahogy napról napra olvassuk a tudósításokat az egyes érdekeltségekkel való tárgyalásairól, látnunk kell, milyen hatalmas akadályok gördülnek állandóan a drágaság enyhítésének útja elé. A türelmes újság- papiros nyomtatott betiii akárhányszor játszva mutatják ki, hogy egyik vagy másik közszükségleti cikknek mennyivel kellene olcsóbbnak lennie, mint amennyiért árusítják és mégis mindenhol akadályok vannak, mindenhol áthághatatlan gátakkal találkozunk szembe. Ahogy előállanak az érdekeltségek, abban a pillanatban világossá lesz, hogy segíteni nem lehet, mert senki a becsületes polgári haszonnál többet nem keres. A termelő nem drágít, mert a világpiaci árakhoz alkalmazkodik, az iparos bebizonyítja, hogy súlyos terheket visel, a kereskedő pedig kimutatja, hogy gyenge haszonra dolgozik. Akárhogy kutat, keres az ember, ha a dolgok mélyére tekint, mégsem mondhat mást, minthogy nincsenek bűnösök, nincsenek árdrágítók. Imitt-amott talán sikerül egyes cikkek árát lenyomni, a kenyér talán olcsóbb lett, de mégsem lehet többet enni belőle, mint eddig, a villamos ára leszállt, de nagyobb megtakarítást _nem jelent és olcsóbb menüt is adnak a vendéglősök, de minden valószínűség szerint rosszabbat, mint eddig, A miniszterelnökhelyettes ur tehát a legjobb akarat meflLett is meddő muftik át végez akkor, amikor a most megkezdett utón jár. Tekintsen csak vissza a múltba és akkor bebizonyítva látja majd ezt az ^ állításunkat. Mert ki volt az, aki az élet megdrágítását legelőször kezdte és példaadással járt elő mindazoknak, akiknek módjában volt az életet megdrágítani? Ki lett volna más, minit az1 állam? Az állam volt az, amely felemelte a vasúti tarifákat képtelen magasságig, az állam volt az, amely mo- nopolisztikus üzemeiben felsrófolta az árakat és az állam volt végre az, amely elviselhetetlen adókba! sújtotta a legfontosabb közszükségleti cikkeinket. Ha Vass miniszter ur olcsóbb életet szánt az összeroskadásig megterhelt budapesti lakosságnak, ■aminthogy hisszük, hogy ezt szánta, akkor legelsősorban az állammal adasson példát az árak csökkentése terén, aminthogy az állam volt a példaadó akkor is, amikor az árak beláthatatlan magasságba emelkedtek. Annakidején úgy az iparos, mint a^ kereskedő természetszerűleg követték a rossz példát adó államot, amely nemcsak a maga termékeit drágította meg, de adóval és kincstári haszon- részesedéssel elviselhetetlen árakat inaugurált a cukornál, gyufánál, szesznél és ki tudná felsorolni, hol mindenütt. Azt az utat tehát, ajnolyet az árak emelése terén az állam irányított felfelé, most az államnak kell lefelé irányítania. De itt sem szabad megállani. Békében ismeretlen fogalom volt a forgalmiadó, a luxusadó, a kincstári haszonrészesedés. Békében nem ismertük_ az elképesztő vasúti tarifákat, amelyek minden árut megdrágítanak. Békében normális terhet jelentett a fogyasztónak a vám, amelyet Ausztria határán szedtek, ma pedig a magyar állam által szedett vám képtelen mértékben növeli a drágaságot. Vegyen elő papirost és ceruzát a miniszterelnökhelyettes ur és próbálja kiszámítani bármely árucikknél, hogy mit jelent a forgalmiadó, a luxusadó, az abnormális vám és az abnormális vasúti tarifa. Ezek azok a tényeEgy hete annak, hogy a fővárosi, építő programm- ját közzétette a tanács. Az egy hét óta valósággal ostrom alatt van a városháza, a vállalkozók egymás kezébei adják a kilincset, ami biztos fokmérője annak, hogy mennyire rá van szorulva ez a város arra, hogy végre valahára meginduljon az építkezés, amely éltető eleme mindén világváros gazdasági fejlődésének. Ha párhuzamot lehet vonni, elmondhatjuk, hogy a főváros múlt héten közzétett építési programmja, amelyre ma még ai pénzügyi fedezet sincs meg, szinte nagyobb érdeklődést keltett, minit az állami beruházási Programm, amely pádig teljes pénzügyi fedezettél rendelkezik. Egészen természetes ez akkor, amikor az építőiparinak ötven olyan iparága van. amely eddig nem tudott levegőhöz jutni, de; moist az a reménye. hölgy a főváros ezt az ötve;n< iparágat foglalkoztatni fogja és pedig felekezeti és politikai szelekció nélkül. Ugyanakkor azonban, amikor az ipar kérdése a megoldás stádiumába keizd jutni, sokkal szélesebb néprétegekbein is reményt lcellt az. hogy Budapesten megkezdődik a hatósági építkezés. Legelsősorban a munkásosztály válságos helyzetiében kell. hogv javulás álljon be, csökkenjen a munkanélküliek száma és vissza lehessen hozni mindazokat a kitűnő munkásokat. akik a gazdásági válság idején Paristól Ango- ráig szereteszóródtak a világon. Az építőanyag Amint első pillanatban is látható volt már. ai műit héten közzétett épitőprogramm körülbelül megfelel a Bárczy-félö épitőprogramm költségeinek, emelyek ükkor 60 millió aranykoronáit tettek ki. Maga a Programm is igein sokat ölelt fel n háború utolsó évében készült tervezet anyagából, ami természetes is akkor,, amikor tudjuk, hogy mind a kettő K a fade b o Gyula műszaki főtanácsos kiváló munkája. De van még e(gy hasonlatosság a két Programm között és ez az, hogy mind a kettő három éveit' tűzött ki a munkálatok befejezésére, ami —- mint a F ö- v á r © s i Hírlap értesül, — annál is könnyebben lehetséges, mert az építőanyag legnagyobb része rendelkezésre áll. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy Magyarország megcsonkítása révén az építőanyagok igen tekintélyes részét külföldről keli beszerezni, igy legelsősorban az elszakított országrészek területéről. így főképen biztosítani kell a fa és a, vas beszerzését, ami természetszerűen állami feladat, de a fővárosnak, mielőtt az építkezéseket megkezdené, garanciákat keil kapnia a kormánytól, hogy ezeknek a fontos anyagoknak beszerzése a legkisebb akadály nélkül, gyorsan megtörténhetik. Ugyanakkor, amikor a főváros építkezései számára ezeket az anyagokat biztosítják, biztosítani kell a magánépitkeizés számára is. A főváros tanácsa, mint ismeretes,, akciót indít a magánépitkeizés támogatására is. Egy füst alatt kell elintézni tehát mindazokat a kedvezményeket, amelyeket részben a fővárosnak kell megkapnia, részben pedig amelyekkel a magánvállalkozásnak kell kedveit csinálni az építkezésre. Ilyenformán igen fontos az,, hogv adjanak számítási kedvezményt az építési cikkek számára. behozatali könny Késeket, vámelengedésekct y vasra és fára, amelyek most az elcsatolt részekből súlyos vámmal terhelten jönnek be. zők, amelyek megdrágítják az életet és ezek azok a tényezők, amelyek nem engedig leszorítani az árakat. Amig a miniszterelnökhelyettes ur termelőn, kereskedőn, vagy iparoson keresi a drágaság okait, addig nem fog eredményhez jutni. A békeárakkal szemben ma negyven—száz százalék a drágaság. De meggyőződésünk, hogy egy százalékkal sem lenne drágább semmi, ha nem lenne forgalmiadó, nem volna luxusadó, nem volna kincstári részesedés, nem volna drága vasúti tarifa és horribilis vám. Tessék elhinni, nincs drágaság, csak az állam terheli meg jobban polgárait, mint megterhelte béke idején. Itt szorít a cipő, itt kell segíteni. Hogy a főváros építkezésiéit olcsóbbá tegye, értesülésünk szerint, ibizonyos anyagoknál a tömeggyártásra készül átférni. Az épiiőszahályzat megváltoztatása A takarékos építkezésem kívül egyik legfontosabb kérdés az épitöszabályzat megváltoztatása, amely, minit ismeretes! már évtizedek óta elavult és csak foltozgat ás utján történtek rajta némi enyhítések. így is eil kell mondani, hogv a mi építkezési szabályzatunk a legszigorúbb az egész világon és olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeknek semmi értelmei nincsen és csak arra alkalmasak, hogy ölvegyék még aizoknak a kedvét is, ak;V a mai nehéz viszonyok között építkezésre szánták el magukat, egyes vonatkozásokban ötyém százalékkal többet követeli iái mi épiitőszabályzatunk, mint például ai müncheni, ahol pedig nagyszerű építkezések vannak. Szükség van az épitöszabályzat enyhítésére a fővárosi építkezéseiknél is,, dei még jobban érzi ennek szükségességét a magámiépítkezés. A túlságosan sokat követelő hatósági szabályzat enyhítése Tegeisősorban az építkezés olcsóbbá tételének volna igen alkalmas eszköze, vékonyabb, falak, könnyebb menyeizeitek engedélyezésére van szükség, hiszen ma egész Közép- e’urópában nincsieíni város, ahol olvan túlságosan tömören építenének, mint Budapesten, Fürdőszobák a városi hátakban A nagyközönséget legelső sorb an az érdekli, hogy milyenek lesznek azok a lakások, amelyeket a főváros uj bérházaiban építenek. Különösen a baloldal részéről hangzott el az a kívánság, hogy aiz uj lakások teljes komforttal legyenek ellátva és különösen a szociáldemokrata bizottsági tagok már a köz- építési bizottság ülésén is kifejezték azt a kívánságukat, hogy a legkisebb lakásokhoz is építsenek fürdőszobát. Értesülésünk szerint az építési Programm megalkotói mindezeket a kívánságokat a legteljesebb mértékben figyelembe vették és honorálják, így az építő programmban tervbe vett két-három- szobás lakások teljesen modern berendezésnek lesznek és pedig mindegyikeit parkettás padlóval és fürdőszobával látják el. Az egyszobás lakásoknak közös fürdőszobájuk lesz. Minden hpt lakásra egy fürdőszoba esik úgy, hogy minden család hetenként egyszer használhatja a fürdőszobát. Ebben a pn>- grammban ugyan nincsen benne, de később miiiden- ösietre sor keiriil a nagyobb lakásokkal rendelkező bér házak építésére is. amelyeknek hiánya azonban még nem érezhető. Külföldi kölcsön a magán- építkezésnek A főváros pénzügyi bizottságának utasítására a középítési ügyosztály nemcsak a hatósági építkezések programmját készítette el, de egyben program- mot adott arról is, hogy mely hatósági intézkedésekre; van szükség ajhhoz, hogy a magánvállalkozást építkezésre lehessen serkenteni. A középítési ügyosztály az uj házak számára olcsó telkeket, olcsó gázt, vizet és villanyt kíván, ugyanakkor azonban adókedvezményeket/ is akar biztosítani és keresztül akarja vinni, hogy az uj lakások forgalmát teljesen szabaddá tegyék. Mindaz azonban Írott malaszt maA drágaság ellun jár Vass József, a át tanácskozik, kivételes rkeBudapest népe s^ivszorongva lesi az építkezés megindítását A Programm végrehajtására elő keli teremteni a pénzügyi fedezetet
