Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-19 / 32-33. szám
Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. 32—33. szám. i• lüiíiuiuiii1 liu-ini-iniMhiiii-. IHBTIimilihlÉiHiiinlTOHBTiiHlííggfHBfttlilfcflflBiHniiiaiiiaiiiaiiiBiHgrtte ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KOZ<3AZDASA<3l HETILAP Megjelenik minden szerdán évre 200.000 korona. Félévre • Szerkesztőség és kiadóhiva100.000 kor. Állandó mellék- tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon: 137—15. szám Ostendében Budapest szókesfőváro-s depuitátusai megegyezésre ju- totfaik a külföldi hitelezőkkeil. A háború befejezése óta hét esztendő tepít) el és csak most, hét év után sikerült a külföldi adósságok kérdéséit), ha njem is túlzottan előnyös módon, diei minden eseitrei kielégitöképen rendezni. A háború terepntettie állapotok lassú rendezése során igen messze hátra szorult a fővárosnak a külföldi hitelezőkkel való megegyezése. Maga az az első részletesebb jelentési, amelyet az ostendei 'deputáció küldött a városházára sieti bejelenteni, hogy ■a most vállalt kötelezettségek teljesítése a főváros lakosságának súlyos és nehezeim elviselhető megterhelését jelenítik Meg kell azonban állapítani, hogy hazulról nézve is a dolgokat, jobb és kielégítőbb eredményt, minit amit elértek, várni nem lehetett). A külföldi hitelezők szakértőket küldöttek Budapestre, akik itt mélyreható és terjedelm.e|s munkával kutattak, kerestek, vizsgálódtak. Egészein természetes, hogy vizsgálódásaik alkalmával nem Budapest székesfőváros lakosságának érdekeit tartották szemelőtt, és a legfontosabb szempont az ő szemükben aligha az volt, hogy számoljanak <ai főváros lakosságának teherbíró képességé vei. Mindezekkel wem sokat törődtek és ez eklatáns módon kiderül már abból a jelentésükből is, amelyet a Fővárosi Hírlap mai száma ismertet és bírál és amelynek alapján a hitelezők megindították ostendei offeinizivájukat a magyar főváros ellen. Ez a jejlentés túlságosan rózsaszínben mutatja be a budapesti közállapotokat és ennek a jelentésnek ismertetése után egy pillanatig sem csodálkozunk azon, ha a hitelezők vérszemet kaptak és vakmerő követelésekkel léptek fel. Ám az eredményből kitűnik, hogy Budapest küldöttei erősen) állották az ostromot és — legnagyobb dicséretükre legyen mondva -— valameny- nyien, minden párt képviselői, a legheterogénebb elemei a közgyűlésnek, egyedül és kizárólag Budapest nagy érdekeivep számoltak és mindent elkövettek, hogy a megegyezés minél kedvezőbb legyen. Budapest mindéin polgára meg van róla győződve, hogy ezzel az egységes fellépéssel az elérhető maximumot érték el. Ezen a helyen nem kívánjuk felsorolni azokat az előnyöket, amelyeket a megegyezés a provizórikus állapottal szemben képvisel és nem kívánjuk tükrét adni annak a munkának sémi. amellyel a szakértők jelentése által felcsigázott, kívánságunkat sikerült némileg letompitani. Inkább pesszimisztikusan látunk, mintsem hogy elvakitsuk magunkat a megegyezés során elért részleteredmé- nyekkel. A mi véleményniik szerint ugyanis az elért mérsékléseknél sokkal, de sokkal fontosabb maga az a tény, hogy a megegyezés sikerült. Tudtuk nagyon jól, hogy a hitelezők szive nincsen vajból, hogy a hatalmas nagy külföldi pénzintézetek és bankárcégek nem- altruista intézmények, amelyeknek célja, hogy Budapest lakosságát kíméljék. Rideg üzletemberek ezek, akik természetszerűen a maguk érdekeit képviselték és ki akartak csiholni Budapestiből mindent, amit ez a város adhat. Senki sem gondolt arra, hogy a küldöttség úgy fogja kezelni Budapestet, mint egy tönkrement:, csődbement kereskedőt, aki nem tud fizetni. Hiszen éppen az a fontos, hogy eziekem a tárgyalásokon és az azt megelőző szakértői vizsgálatokon) kiderült, hogy Budapest meg tudja éls meg akarja fizetni adósságait. Budapestről kiderült, hogy hitelképes és ehhez mi ‘hozzátesszük, hogy magának a megegyezésnek az ia legnagyobb fontossága, hogy ezzel Budapest hitel- képessége még a maival szemben is lényegesen |emelkedett. Ha majd rákerül a sor, hogy Budapestet talpraállítsuk, újjáépítsük, folytassuk azt a nagy munkát, amely a háború előtt való évtizedben csodálatba ejtette a világot, alkkoir maid élvezni fogjuk Budapest uj nagy kölcsönének felvételénél azt a hitelképességet, amely; ime az ostendei megegyezés révén isimét hatalmasat emelkedett. A másik nagy eredmény, amit közvetve hoz meg az ostendei egyezség, az, hogy végre tudjuk, hányadán vagyunk és véget ért az eddig Budapest pénzügyein uralkodott bizonytalanság. Esztendőkön át nie.m lehetett tudni, hogy hogyan rendezzük be háztartásunkat, milyen mértékben veszií igénybe anyagi erőnket a külföldi kölcsönök törlesztése. Most akármilyen súlyosak is azok a terhek, amelye(- ket vállalnunk kell és amelyeknek súlyosságával mindig tisztában voltunk, most legalább tudjuk, hogy meddig terjeszkedhetünk. A pénzügyi bizalmatlanság megszűntével a főváros nyugodtan, biztonságosam oszthatja be Jövedelmét. Ha luxusra, nagy tervek megvalósítására nem jut is majd pénz, de legalább ami rendelkezésünkre áll, abból épiteni, reparálni és foltozni liehéjt majd azokat a hiányokat, amelyeket az utolsó évtized rettenetes felfordulása okozott. Előbb egy rövidke sürgöny érkezett Ostendé- ből. majd szombat estére megjött a kommüniké is, amely már részletesein elmondja1 a külföldi hitelezőkkel való megállapodás lényegét. Úgy a városházán, minit politikai körökben általános a vélemény, hogy ennek a megegyezésnek rendkívül nagy jelentősége van Budapest székesfőváros életében. A megegyezésről szóló kommüniké szerint az egyez- mény véglegesen akkor lép hatályba, ha a polgár- mester azt ez év szeptember hó 20-ig aláírásával ellátja és ha a kötvénybirtokosoknak hatvan százaléka ahhoz hozzájárult. Ellenkező esetben a fővárost a visszalépés joga miegillejü. Nem kell külön magyarázni, a kommüniké mégis külön kiemeli, hogy a polgármester aláírása „a fővárosi plénumnak — s igy a fővárosi pártokinjak — előzetes hozzájárulását tételezi fel“,. Minden valószínűség szierint szeptember 20-ig maga a közgyűlés is összeül és igy módjában lesz dönteni a hitelezőikkel való megegyezés dolgában. Ez sem szükséges azonbani, mert a polgármester a fővárosi pártok hozzájárulásával egészen bátran aláírhatja közgyűlés nélkül is az egyezményt, mert hiszen ha a pártok garanciája megvan, akkor a közgyűlés döntése nem lehet kétségeis. Sőt azt kell mondanunk1, hogy az ostendei egyezmény sor'sa máris biztosítva van, mert az Ostendében tárgyaló tizenkettes bizottságban) a főváros közgyűlésének minden pártárnyalata kellőképpen, legkimagaslóbb reprezentánsa révén képviseltette magát. Ami tehát az ostentíepii megegyezés életbeléptetését illeti, ma már csak a formalitások, nevezetesen a közgyűlés hozzájárulása és a polgármester névaláírása vannak hátra. A közgyűlési pártok, minit említettük, teljes megelégedéssel fogadták az ostendei megegyezés hírét. Természetes is, hiszen a pártok vezérei már Ostendében hozzájárultak a megegyezéshez, de meg nem iszabad eljfelejteni azt sem, hogy ,ez a megegyezés igen nagy vívmány akkor, amikor a külföldi hitelezők — a szakértők jelentésének tapiusága szerint — túlzott követelésekkel léptek fel Budapesttel szemben. Ezeket a túlzott követeléseket sikerült erőteljesen redukálni, egyben pedig igen fontos előnyöket is értek ei <» főváros megbízottai. Ezek közé az előnyök közé tartozik, hogy a kamathátralék-tartozást nagyszerűen rendezték. Ez a kamathátralék-tartozás harmadfélmillió fontot tett ki. E'nnek ellenértékéképpen elfogadták azt a 450.000 •fontot, amelyet a baseli egyezmény alapján a főváA gazdasági konszolidáció beköltözhetik ezzel a városházára is. Dicséiret és köszönet illeti meg a férfiakat, bármilyen pártállásnak is azok, amiért egész lelikiikikel feküdtek bele a munkába és nagy szeretettel képviselték Budapest érdekeit. Ez az ö munkájuk megvetheti az alapját annak, hogy Budapest, amely a reorganizálódás terén a háború után messze elmaradt Európa többi háborusujtóttá nagyvárosaitól, rátérhessen újból a haladás és fejlődés régen vágyott útjára. Az ostendei egyezmény után rendezni lehet a pénzügyeket és meg lehet indítani az érdeklődést aziránt, hogy milyen módon és milyen! ejszközölkkiel lehetséges Budapestet megmenteni a további romlástól és pótolni a háború és háború utáni idő pusztításait. Az osteindei egyezmény lehetővé teszi, hogy Budapest maholnap rendezett pénzügyi viszonyok közé kerüljön, és hogy hitelképessége révén ismét megkezdhesse a teremtő munkát. Szegények vagyunk, talán még szegényebbekké lettiiniki, d;e uj lehetőségek nyílnak meg előttünk. nos eddig befizetett és amit a baseli egyezmény értelmében, 1925. év végéig bej fog fizetni. Ez azt jelenti. hogy a kamathátralék-tartozás körül létrejött megegyezés. a fővárosnak nem kevesebb, mint kétmillió fontot enged el. Ez a főváros számára csaknem hétszázmilliárd papirkorona megtakarítást jelent. A további kamatfizejtés kedvezménye sem ki- csinylendő le. Mindenekelőtt nyolc esztendeig nem kell semmit sem törlesztenünk. Az első öt esztendőben még a kamatfizetésben is kedvezményt biztosítottak, mert az eredeti kamatoknak csak 75 százalékát hajtják be rajtunk. Ez évenként körülbelül 260—300 forrt, vagyis 87 millió 900.000, illetvel 103 millió 500.000 papirkoroima. 1931 január elsejétől kezdve három éven át évenként a teljes eredeti kamatot, tehát 350—400 fontot kell fizetek ami papirkaronában kifejezve 120,750.000, illetve 138000.000 papiirkoronát jeleink A nyolcéves puszta kamatfizetés után megkezdődik! a tőke törlesztésének kötelezettsége is é,s itt van a legnagyobb eredmény, amelyet az ostendei tanácskozás létrehozott. Eddig 30 éves amortizáció volt, most pedig) az eredeti törlesztési időtartamot húsz esztendővel meghosszabbították és igy a főváros ötvenéves amortizációt nyer. Egyben pedig a fővárosnak jogában áll a törlesztéseket a tőzsdékéin! megvásárlandó kötvényeik beszolgáltatása által teljesiteini. A törlesztést tehát a fővárosnak 1934-től kezdődően ötven év alatt kell teljesítenie. 1934-től kezdve ugyanis a főváros évenként körülbelül 400—450.000 fontot fog fizetni, ami papirkoronában évi 138 milliárd, illetve 155.250,000.000 papirkoronának felel meg. A /főváros fedezetül a villatnosmüvek, a gázgyár és a vízművek bevételeit jelölte ki, egyébként azonban a baseli egyezményben lekötött vagyonkezelési szabadsága teljesen helyreállt. A főváros tehát ötvennyolc esztendő alatt rójja le külföldi hitelezőivel szemben fennálló adósságát* vagyis 1983-ban, ha fizetési kötelezettségét pontosan teljesíti, összes kötelezettségeinek eleget tesz. Summa summarum, a főváros külföldi hitelezői adtak 28 éves moratóriumot (azaz 28 évve/ többet, mint amennyit a baseli egyezményben biztosítótBudapest 58 év alatt hétbillió papir- koronát fizet a külföldi hitelezőknek ß.T ostendéi egyezmény huszonnyolc évvel meghosszahbifofta a moratóriumot és hétszáz miiiiárd kamatterhet engedett el
