Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-08-05 / 30-31. szám

Ára 3000 kor.

Tizennegyedik évfolyam Budapest, 1925 augusztus 5___________________________30/31. szám.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI,POLITIKAI ÉS HETILAP Megjelenik minden szerdán évre 290.000 korona. Félévre o—— Szerkesztőség és kiadóhiva100.000 kor. Állandó mellék- ’ tál: Ví. kér., Sziv-uíca 18. sz

let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMiL Telefon: 137—15. szám

Vádak hangzottak el a tanács ellen,

súlyos vádak, amelyekkel szemben nem kaptunk a tanács részéről sem kielégítő választ, sem kielégítő felvilágosítást. Súlyosbítja a helyzetet az, hölgy ezeket a: vádakat az összes közgyűlési pártok szinte egy akarattal emelték a tanács ellen. Sőt azt mondhatnánk, hogy az élesebb, a,z agresszívebb támadó tél épen az az oldlal volt, amelyik öt esztendőn át parancsolt a városházán és, sajnos, öt esztendeig táncoltatta a maga kénye-kedlve szerint a tanácsot is. Egy pillanatig sem szeretnénk abban a látszatban feltűnni, mintha a tanács mulasztásait védelmünkbe akarnánk venni, de mielőtt magukkal a vádakkal foglakoznak, le - kell erőteljesen szögeznünk, hogy ezek a vádak másodsorban illetik a tanácsot, amely csak nem dolgozott, de elsősorban illeti a Wolíf-pártot, amely nem engedte dolgozni.

Maguk a vádak két részre oszlanak: Az egyik vád az — és ezt különösen kereszténypárti oldalon hangoztatták —, hogy a tanács nemi épített akkor, amikor építeni kellett volna. Friedrich István ugyan nem volt tagja a múlt közgyűlésnek, de mégis nagyon furcsán hangzott az ő ajkáról, amikor ő is a Wolff-párthoz tartozik, amikor elmondta, hogy volt pénz bőven, sőt sehol sem volt annyi, mint a mi inflációs országunkban, csak nem használták ki a lehetőséget.

De Nagy István már tagja volt a múlt közgyűlésnek is és mégis a tanácsot tette felelőssé azért, hogy az építkezések mélgi ma sem indultak meg. Valósággal elképesztő az a merészség, amellyel mellőzte az önvádat és amellyel a tanácsot okolta, hogy nem volt meg benne a kellő érzéki az építkezések megindításának fontosságá iránt, ami abból is nyilvánvaló, hogy a tanács a 15 milliárdos tatarozási hitelt sem vette azonnal igénybe. Az alatt az idő alatt, mig Wolff Károly, Nalgy István és társaik a hatalomban ültek, nagyon sok 30 nap telt el. Nagyon sok 30 napos terminust lehetett volna az elmúlt, közgyűlésnek a tanács számára kijelölni, hogy ez idő alatt terjessze elő terveit és szándékaik hogyan, miből és mennyit kíván építtetni. E helyett azonban a városházi kurzus csak politizált, gyűlölködött, exiszten- ciákat tett tönkre és azzal' foglalkozott, hogy külön listákat állítson össze azokról a vállalkozókról, akik a kurzus politikai izése szerint vállalkozásban részesíthetők.

És itt elérkeztünk a tanács ellen emelt második vádponthoz. Ez a második vádpont az, hogj' a tanács a kurzus urainak utasítására megcsinálta az úgynevezett Baross-listát, arra a célra, hogy a vállalkozásokat csak az ebben a listában felsorolt vállalkozók kaphassák. A Baross-lista nem a megbízhatatlan és tőkeszegény vállalkozókat rekesztette ki a városi munkálatokból, hanem mondjuik ki magyarán, hogy elsősorbaim a: zsidókat és talán másodsorban azokat, akiknek politikai meggyőződése nem volt ínyére a kurzus urainak. A Baross-lista kizárólag a Baross Szövetséghez, vagy a Keresztény Községi Párthoz tartozó vállalkozókat sorolta fel. Ismerjük és leszámoltunk a kurzus politikai erkölcseivel, de áll a vád a tanáccsal szemben, hogy nem lett volna szabad végrehajtania olyan utasítást, amely nem fedi a törvény intencióit. Igenis, felekezetek szerint szortírozták a vállalkozókat és a kurzusnak nem tetsző val- lásu, vagy politikai meggyőződésű vállalkozók még abban az esetben sem' kaphattak a1 városházán munkát, ha olcsóbbak és megbízhatóbbak voltak, mint a kurzus kedvencei. A főváros ilyenformán kiszámíthatatlan összeget dobott ki az ablakon, mert a Baross- lista vállalkozói olyan árakat szabták, amilyeneket

akartak, hiszen konkurrencia nélkül állottak. De tovább megyünk. Sok esetben a Baross-listán szereplő vállalkozók csak strohmanok voltak, mert a munkálatokat végeredményben mégis csak zsidó vállalkozók végezték. Keresett tehát az igazi vállalkozó, keresett a strohman és mérhetetlen összegeket veszített a főváros.

Nem lehet kétség benne, hogy ennek az igazságtalan, jogosulatlan és pénzkidobáló rendszernek meg kell szűnnie. Felekezeti és politikai szempontok szerint Ítélve meg a vállalkozókat, a főváros csak ráfizethet. Hogy a munkálatokat ki kapja meg, ott más. irányadó szempont nem lehet, csak a vállalkozó cég megbízhatósága és az, hogy olcsó legyen és jó munkát végezzen. Vigasztaló, bár nem megnyugtató,

Annak a közönségnek, amely ismeri a főváros történetét, n,em kell külön elmagyarázni, hogy Budapest jólétének visszaállítása, ennek a városnak továbbfejlődése csak az építkezések megindulásától függhet. Nincs Budapestnek egyetlen lakosa sem, akinek számára egy nagyarányú épitkezéísi akció niei helyezné kilátásba a jobblétet. Éppen ezért rendkívüli jelentősége van a főváros középitési bizottságában legutóbb megnyilatkozott közhangulatnak. Ezen a bizottsági ülésen

minden párt a legteljesebb egyetértésben azt a követelő nézetét fejezte ki, hogy Budapesten az építkezéseknek minél előbb és minél nagyobb arányokban meg kell indulnia.

A középitési bizottság utasítást adott a főváros tanácsának, hogy 30 napon belül dolgozzon ki részletes programmal az építkezési akció számára. Ha a tanács — ami feltétlenül megkövetelhető tőle — pontosan betartja is ezt a terminust, az épitkezések megkezdése még akkor is nagyon távol van. A tanács 30 nap alatt dolgozik ki egy építési program- mot, amelynek továbbfejlesztését a középitési bizottság máris egy négytagú ad hoc bizottságra ruházta. Mikor ez az aid hoc bizottság is elkészült a maga munkájával, csak akkor öltheti fel a tervezet a tanácsi előterjesztés formáját. Ekkor következik azután még a bizottságok munkája, amelyeknek retor- táin át menve az előterjesztés, a közgyűlés elé kerül- Ilyen körülmények között tehát remélni sem lehet egyebet, minthogy

a főváros nagyarányú építési akciója, amelyet tovább elodázni nem lehet és amelyet már régen meg nem kezdeni, súlyos biine volt a tanácsnak és a múlt rezsimnek, legkorábban csak a tavasszal indulhat meg.

Kétségtelen pedig, hogy az akció iránt a főváros közönségében a legélénkebb érdeklődés él. A nagy- közönség teljes szimpátiája kiséri az uj törvényhatóságnak minden oldaláról megnyilatkozó akaratot, a mely alapja lehet Budapest millió lakosa számára a jobb megéhetésnek. Sajnos, a főváros építkezési akciója, bármilyen terjedelmű legyen is, nem jelentheti a lakáskérdés végleges megoldását. Él azonban a

Buzáth alpolgármesternek az a bejelentése, hagy a sérelmes Baross-listát már megszüntették és hogy a nagyobb vállalkozásokat amúgy is nyilvános árlejtéseken aiditák ki. Kénytelenek vagyunk az alpolgármester ur iránt érzett minden tiszteletünk mellett is konstatálni, hogy a „Fővárosi Hírlap“ a múltban számtalan esetben emelte fel szavát az ellen, hogy a tanács a munkálatokat szereti suba alatt vállalatba adni. A múltban tehát igenis voltak ezen a területen is hibák, de a legsúlyosabb sérelem mégis a Baross- lista léte volt. A városháza fölött azonban uj szelek fújnak és ha ezt a Baross-listát ma már lomtárba helyezték, akkor ez csak az uj idők közeledtének hírére történhetett. A budapesti iparosok egyetemét mélyen sértő széigyenlisitiáimak azonban nem elég méltó hely a lomtár, az a szellem, amely a községi választásokon megnyilatkozott, a szégyenlista tűzhalálát követeli. Mert annak a széliemnek, amely ezt a listát szülte, Budapesten többé feltámadnia nem szabad.

remény mindnyájunkban, hogy a főváros építkezési akciója egyben magával ragadja a magántőkét is, amely kedvet kap az épitkezések megkezdésére. Ez

a szervesen összekapcsolódó kétágú munka jelentheti csak az épitkezések fellendülését, munkanélküliség enyhítését és a lakásprobléma fokozatos megoldását.

Illetékes szakemberekhez fordultunk azzal a

kérdéssel, hogy milyennek látják a főváros, építkezésének jövőjét, mit várnák a főváros építkezési akciójától és van-e remény a magán építkezés megindulására

A következő érdekes válaszokat kaptuk:

Becsey Antal

fővárosi bizottsági tag a „Fővárosi Hírlap“ munkatársának az építkezési akció megindulásáról a következőket mondotta:

— A főváros építkezési akcióját, illetve terveit csak azokból a hivatalos és félhivatalos jelentésekből ismerem, amelyek eddig nyilvánosságira kerültek. Ha ezekből akarom megítélni a főváros építkezésének jövőjét, úgy kilátástalannak látom a helyzetet. Mert néhány tatarozási munkán és a mester- utcai ház építkezésén kívül, egyéb programmot nem is látok. Bár az építési ügyosztály, mint ismeretes, több tervet terjesztett elő, azonban ezek csak tervek, amelyek

még messze vannak a megvalósítás stádiumától. Építkezni keil, a terveket meg kell valósítani,

pénzügyi és ipari szempontból egyaránt. Azt, amit ma meglehet csinálni, nem szabad egy percig sem halasztani, mert hiszen kétségkívül a fővárosnak kell megindítani az építkezési akciót és mindazt pótolni, amit az állam pénz hiányában, vagy más akadályok miatt nem (teljesített.

— Döntő fontosságú a tervek megvalósítása, s csak azt tekinthetjük reálisnak, amit a főváros csakugyan meg is csinál. A középitési bizottság terveiről még mi magunk, bizottsági tagok is teljesen tájékozatlanok vagyunk. Nem ismerjük a részleteket, s nem ismerjük azokat a terveket, amelyek csakugyan

Csak a tavaszra várható

a főváros építkezési akciójának megindulása

Szakemberek véleménye szerint egyelőre sem a magán-, sem ® városi épitkezések nem oldják meg a lakáskérdést — »A középitési bizottság terveinek megvalósitása lehet csak az első reális lépés«