Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-01 / 26. szám
• • • Eckhardt képviselő úr nehezen tudja elviselni,, hogy a közgyűlési teremben csendben illik maradni és ha már mint városatya nem rúghat bele a közgyűlésbe, megcselekszi ezt a nemzetgyűlésen. Disztingvált előkelőséggel annyit méltózta- tott neki a közgyűlésről megjegyezni, hogy az paralizisben szenved. Ez minden esetre ravail az urak harcmodorúra és megfelel azoknak a finom formáknak, amelyekben kritikájuknak minden alkalommal hangot szoktak adni. Meg vagyunk győződve róla, hogy ezt a nemzetgyűlési kiruccanást maga Wolff Károly sem valami szívesen veszi, mert hiszen ha igaz lenne Eckhardt ur megállapítása, cikkor a közgyűlési paralizisböl Wolff Károly pártjára is egész csinos percent jutna. A költői hasonlatot különben is nehéz megérteni és ö maga is magyarázatként mindössze annyit mond, hogy azért paralitikus a közgyűlés, mert munkaképtelen. A paralizist tehát mély tisztelettel a maga egészében azoknak kell testálnunk, akik munkaképtelenné akarják tenni a közgyűlést és erős a gyanúnk, hogy legelsősorban fajvédő uraimék fognak jelentkezni a maguk porciójáért. De mindenesetre jobban szeretnénk, ha nem jelentkeznének és amennyiben a jövő számára is akadna még Eckhardt urnák sok hasonló decens és gra- ciózus megállapítása, méltóztassék azt talán nem a közgyűlésen, hanem ezentúl is a nemzetgyűlésen elmondani. Már megint tagadják hogy Budapest a budapestieké. Már megint arról csevegnek, hogy van-e jogosultsága, a tisztán Budapesten élő lakosságnak, amely „külföldről bevándorolt idegen hordalékkal van megterhelve”, egyedül diszponálni a főváros fölött és nem kellene-e Budapest törvényhatóságába képviseletet biztosítani a vidéki törvényhatóságoknak? Ez az ötlet természetesen csak fajvédő agyban merülhetett fel. Azok gondolhattak csak ilyen fából vaskarikára, akik nincsenek megelégedve azzal, hogy Budapest főpolgármestere nem Zilahi Kiss Jenő, polgármestere pedig nem Lendvay István lesz. Orgoványt, Kecskemétet és Ceglédet szeretnék beültetni a közgyűlési terembe, mert Budapest autochton lakossága nem hajlandó Lendvay Istvánt polgármesterré választani és nem hajlandó tovább eszközöket adni a reakciónak a városházáról való terjesztésére. A lucaszéke nem készülhetett olyan soká, mint amilyen nehezen sikerült Budapest parkjait és köztereit rendbehozni. A háború előtt, a mozgósításkor legázolták a virágokat, tönkretették a virágágyakat, kiclöntötték a kerítéseket. A kommün alatt kivágták a fákat és eltüzelték a padokat. Ha ennyire nem is, más országokban és más nagyvárosokban is igy volt ez,, de más országokban és más nagyvárosokban szinte pár hónap alatt pótolták ezt a vandalizmust a béke munkájával. Igaz, hogy Budapest nem is világított, de legalább a parkokat sem hozta rendbe. Idegenforgalmi ankétokat tartottak folytonosan, de egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy a látogatók, akik nyilván kulturembe- rek, nem szeretnek sötétben járni és nem szeretik egy évtizeddel a háború után annak nyomait tapasztalni. De állapítsuk meg, hogy a köztereket és parkokat most már okkal-móddal mégis helyrehozták, de fel kell hívni a tanács figyelmét arra,, hogy más kiilturvárosokban a köztereken, sőt az utcákon is vannak padok. Igazán nem lehet számottevő összeg Budapest sokmilliárdos budgetjében az, hogy az utcán sétáló közönség számára a padok révén némi kényelmet biztosítsanak. Fényes László fákat ültet ~ Amikor a vérengző tigris labdával játszik A városházán be kell vallani, egy kis megrökönyödéssé)! fogadták a szocialisták be öz önlés öt a közgyűlési tereurJbei Szörnyű kegyetlen embereknek tartották őket, akik majd mindenbe bele fognak kapaszkodni. Azt mondják, hogy a közgyűlési frakciójuk, éppen úgy, mint a nemzetgyűlési, a lejgszigorubb fegyelem alatt áll. A szocialista városatyák között katonás fegyelem uralkodik és a városházán úgy képzelték a dolgot, hogy ennek a levét majd a tisztviselők isszák meg, akikkel sze|mben a szocialista városatyák ugyanezt a szigorúságod fogják alkalmazni. Persze megelőzte őkét az a hir is, hogy nyald lépte)n- nyomon leleplezésekkel! állanak elő és ez én a téren az elöharcos a vérengző Fényes László telsz. A rettegett leleplező azonban ezúttal megcáfolta szörnyű hi me vélt. A pénteki közgyűlésen ugyanis odaállt az újságírók páholya elé és a legnagyobb meglepetésre a következő kérdést adta fel: — Kedves kollegáim^ mondják meg ■ nékem, hogy rr.(ej:yik ügyosztályba tartoznak a faügyek? Az újságírók összenéztek: Na itt vlam, — gondolták — már megkezdődnék a leleplezések. Fényes László biztosan kiszagolt valami faszállitási panamát. A biztonság kedvéért azonban megkérdezték, hogy milyen fáról van szó. — Hát azokról a fákról, melyek az utcán nincsenek. Melyik ügyosztály az, amelyik a fák ültetését írányitja ? Ment hát én fákat akarok ültetni. Az újságírók nagyot néztek, hogy mi lelte á rettegett Fényest, de( az a világ legszelídebb hangján folytatta? —• Egyetlen ambícióm a városházán, hogy fákat ültethessek. Netrp bánom, ha az összes bizottságokból kihagynak is, de éni bénít akarok ülni abban a bi- zottiságbiafn, amely a faültetések feledt dönt. Engem el k|het hallgattatni, akár teljesen is, de azt ki fogom verekedni, hogy adjon a közgyűlés elegendő pénzt fák ültetésére, hogy szép árnyas, egészséges, színes Budapestünk legyen a jövőre. Elmegyek a polgár- mesterhez, megmondom neki magának is, hogy fát akarok ültetni. Az újságírók azután felvilágosították Fényes Lászlót, hogy a kertészeti ügyek ejdslig F o c k tanácsnok ügyosztályához tartoztak., lezt a ügyosztályt azonban mostt beolvasztották a városépítési ügyosztályba és így Bar ezen tanácsnoknál kell é:r de kilő dinié, de legokosabb, ha egyenesen magához a kitűnő Pádé Károjlyhoiz, a (öváros ^légfeslegfőbib kertészéhez fordul, aki boldogan fog üdvözölni miaga mejHietjö olyan munkatársat, mint Fényes László. Mikor aztán a vérengző llleíeplező szelíd mosollyal eltávozott, megjegyezte valaki: — Na itlt vtam ni, amikor a véreugzö tigris a Labdával-akar játszani. Ahogyan mi Fényes Lászlót ismerjük, nagyon könnyen megeshet,ik, hogy jövőre ingujjban, szandálban, hajadonfővel találjuk majd a Körúton, amint fákat ültet, vagy éppen öntözget. Csöndes voksolás A pénteki közgyűlés megválasztotta a bizottságokat Ahogyan azt előre remélni lehetett, a második közgyűlés még csendesebb volt, mint a legelső. Olyan simán és szelíden ment a közgyűlési teremben minden, hogy már nem is ment, hanem egyenesen gurult. Szép csöndesen ült mindenki a helyén és legfeljebb a szomszédok enyelegtek egymással, de hogy itt világnézeti, vagy politikai különbségek is lehetnének, azt senki észre se vette. Leginkább a szavazószobában látszott ez meg, ahol a nagyszakálu Kakujay mester állott újra a misztikus sárgaréz urna fölött. Sorba járultak eléje a városatyák és a Wolff- pártiak csakúgy, mint a szociálisták, tisztelettel hajtották meg a fejüket és nyújtották át a szavazócédulát, amely tulajdonképen egy sűrűn telenyomtatott iv papír volt. Azután a legkülönbözőbb pártok- beli emberek összeelegyedtek és a büffében Wolff- pártiak egy asztalhoz kerültek a szociálistákkal és még csak a szemük sem villant meg. A különbség itt legfeljebb az volt, hogy az egyik sört ivott, a másik meg kávézott. De még ebben sem lehetett megállapítani olyan rendszert, amely megmutatta volna, hogy a sörözők és kávézók melyik világnézetnek a hívei. A demokraták és szociálisták mégis inkább a pipázóban tartózkodtak, ahol Vázsonyi Vilmosnak valóságos udvara volt a hölgyekből. Később azután a vezér helyét Pakots József foglalta el, aki nagy igyekezettel mulattatta hölgykollégáit. Zavar azonban sehol sem volt, a szavazás nyugodtan folyt le és csak amikor Ereky Károly lihegve jelent meg a szavazatszedő küldöttség ajtaja előtt, akkor derült ki, hogy azt már le is csukták és odabent az urak a nagy számolásba merültek. Mert nem kicsiség az, tizenhét különféle bizottság tagjait összeszámolni, még akkor is, ha a listák egyformák. A bizottságoknak tíztől—negyven tagja van és igy bizony a szavazatszedő küldöttség urait nagyon elővette ez az intenzív munka. Egy kis kellemetlenséget csak Sümegi Vilmos elvhüsége okozott. Sümegi ugyanis erős függetlenségi érzésén kivid két dologról nem feledkezik meg soha. Az egyik az, hogy a magyar ipar pártolását szimbolizáló tulipánt, amelyről ma már a tulipánmozgalom nagynevű vezérei is megfeledkeztek, az egyik gomblyukból a másikba tegye át, amikor ruhát cserél. A másik az az elv, hogy minden magyarnak magyar nevet kell viselnie. Isten tudja mikor, hány évtizeddel ezelőtt, elhatározta jó Sümegi Vilmos, hogy ő pedig olyan emberre nem szavaz, akinek nincs magyar neve. És évtizedek után még pénteken is kíméletlenül ragaszkodott ehhez az elvhez és nem győzte töriilgetni a tizenhét bizottság sok-sok tagja közül a sok-sok idegen nevet. A rossz nyelvek ugyan azt mondják, hogy Sümegi már régen letett erről a szokásáról, de most a paktum megszegése nélkül ennek az elvnek a felelevenítése révén megcselekedte azt, hogy ö bizony jusztsem szavazott Wolff Károlyra. Hat óra tájban megnyílt a szavazatszedő bizottság ajtaja és Lobmayer tanácsnok felolvasta a megválasztott bizottságok névsorát. Miután pedig meglepetésről szó sem lehetett, ezúttal a legunalmasabb felolvasónak bizonyult Lobmayer tanácsnok. Csak amikor a központi választmány újonnan megválasztott tagjai tették le az esküt, akkor rikoltotta el magát valaki a baloldalon: — Mi meg is tartjuk az eskünket! A Wolff-párton egy kicsit berzenkedtek emiatt a közbeszólás miatt, de Ripka Ferenc kormánybiztos olyat lendített a csengőn, hogy annak hangja elfojtott mindent. A tanulságot mégis megpróbálta levonni Ba- ránszky Gyula. — Meglássátok, az ősszel egymás hajában leszünk! Vita Emil elnevette magát és megsimogatta tarkoponyáját: — Az én hajamban ugyan nem lesz senki, mert nekem nincs. És már bucsuzkodtak is egymástól a városatyák, hogy felkészüljenek a harmadik találkozóra. NAGY MENYHÉRT polgári és katonai szabóság Budapest, IV., Kecskeméti-u. 9, félem. (a Calvin-íér közelében) • Telefon: József 104—25 fUapittatott 1893. Telelőn: József 123-24. j Ifj. HÁBER SÁNDOR PHLH-, CSERÉP-, KÄTRÄNYLEMEZ--, FHCEMENTFEDÉSI ÉS TETÖZETJ0KHRBHNTÄRTÄSI VÄLLHLÄT BUDAPEST, VII., KiRÁLY-UTCA 7. Mindennemű vegyszerek, olajok, gyanták, nehéz chemikáliák és az összes savak Radio Foto ós Vegyipar dr. Bálint István és Társai Budapest, IX., Mester-utca 9. :: Telefon : Józsei 68-51 és 31-43- Sürgönyeim : Radlofot :: A magyaróvári ipartelepek rt. (salétromsav) budapesti vezérképviselete.
