Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-06-24 / 25. szám

/ Ara 3000 kor. Tizennegyedik évfolyam Budapest, 1925 junius 24. 25. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS HETILAP Megjelenik minden szerdán évre 150.000 korona. Félévre Szerkesztőség és kiadóhiva­75.000 kor. Állandó mellék- tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon: 137—15. szám Az első lépés simán, csendesen, minden' különösebb zavaró mo­mentum nélkül történt meg. Budapest uj törvényha­tósági bizottsága az elmúlt szerdán megalakult és ezzel megnyíltak a lehetőségei annak, hogy ez a közgyűlés becsületesen, a választók akarata szerint, egyedül Budaipest igazi nagy érdjekeit tartva szem előtt, megkezdhess© áldásos munkáját Az első köz­gyűlés mindenesetre biztató jel volt ési ha imitt- amott pár pillanatra, inkább önkéntelenül, mint tu­datosan, távol, a vezértek háta mögött ki is pattant egy-egy készületlen éljeni, Budapest népének mégis az a kivámsága, hogy amig ez a közgyűlési él, ezt a munkát soha jobban és soha mással, mint éljenzéssel meg ne zavarják. Örömmel kell megállapítani, hogy minden simán és minden zavarok nélkül ment végbe. Örülni kell ennek, mert Budapest törvényhatósági bizottsága ma nemcsak önmagáért és városának él, de r'epre- zentánsa az egész országnak is, amely a maga meg­csonkított mivoltában egész szellemi vezetését a fővárosira bízta. Mélységesen igaza volt R i p k a Ferenc kormánybiztosnak, amikor nagyszabású meg­nyitó beszédében rámutatott arra, hogy fejlődő Bui- dapest nélkül nincs magyar haladás;. Kimagasló hegycsúcsnak, világitó toronynak kell leninié Buda­pestnek az ország életébén és ez a világitó torony messze tulveti fénysugarait az ország határain. Bu­dapest kögyiilésiének kötelessége arra ügyelni, hogy ezek a fénysugarak tiszták, nemesek legyenek. Bu­dapestnek igenis, kezébe kell venni az egész magyar haladás irányítását. Budapest példaadására vár a megmaradt ország minden kommunitásav amely szin­tén vágyva vágyik, hogy romjaiból (feléledjen. Hatalmas a munka, amely Budapest előtt áll és végeszakadatlam a Programm-, amelyet még kell valósítania. Ennek a programmnak legelső pontja pe­dig a főváros háztartásának rendbehozatala, a pénz­ügyeknek rendes kerékvágásba való visszavitele, ami legelsősorban a külföldi kölcsön rendezését vallja legfőbb feltételének. Mikor azután mindez meg­van, megkedödRetnek a beruházkodások, amelyek­nek alapja viszont csak e.gy uj kölcsön felvétele le­het, de ugyanakkor az üzemek gazdaságosabb be­rendezkedése révén uj jövedelmek dagasztják majd a főváros pénztárát. Megindulhatnak az építkezések és rendbe lehet hozni a lezüllött közműveket, kere­settél lehet ellátni a polgárságot, munkával a mun­kásságot. Mindezzel pedig párhuzamosan meg kell indulnia a szociális' munkának is, amely eddig a háború el­múlása óta csak karrikaturája volt a humanitárius gondoskodásnak. Meg kell növelni a főváros jóté­konyságát, áldozatkészebbé kell tenni a gazdag polgárság szivét, segítséget kell nyújtani mindenki­nek, aki arra szorul, de a szociális gondoskodás leg­magasabb foka mindig és mindenkor csak a mun­kaalkalmak nyújtása lehet. Ha az uj közgyűlés olyan pénzügyi helyzletet teremit, amely lehetővé teszi a beruházásokat, a közmunkákat, akkor Budapesten önmagától szűnik meg a szociális nyomor, mert mindenkinek lesz keresete, jövedelme, mindenkinek lesz munkája és kenyere. A polgárságról való gon­doskodásnak e mellett más tévesztett utjai is voltak a közelíTiultban. A treuga dei szép pillanataiban nem akarunk szemrehányásokat tjenni, de a közelmúlt re­zsim alatt a városháza kereskedelemellenes politikát folytatott és jövedelmeit soha egy pillanatra sem tudta mással növelni, csak a meglévő adók emelésé­vel, a közszolgáltatások drágításával és uj, die soha­sem progresszív adó kiagyalásával. Mindennek vége kell hogy szakadjon. Ki kell használni minden terü­letet, amely a fővárosnak az adózáson kívül jöve­delmeket biztosit, meg kell ragadni mindlen alkalmat, nem arra, hogy a polgárok vállát mind súlyosabb adóval terheljük, hanem arra, hogy lennek a polgár­ságnak minél többet nyújtsunk, ezt minél erősebbé tegyük, hogy kibírhassa a közterheket. Előttünk van a főváros valamennyi pártjának programimja. Boldogan kell megállapítani, hogy ezek a Programm ok egytől-egyig a színtiszta demokrácia programmjai. Llehetnek világnézeti különbségek, amelyek mértföldekkel választják el egymástól a pártokat, de valamennyien egyetértenek abban, hogy Budapestet csak a demokrácia utján lehet ve­zetni. Még a szélső jobboldal is, szélső demokratikus politikát vall m(agáénak, bár sajnálattal tapasztaltuk I a közeim útiban, hogy a szép programra ellenébe akárhányszor antidemokratikus intézkedések] keltek | A karzat rogyásig meg volt terhelve, az üléste­rembe szinte pótszékeket kellett volna beállítani, kivül pedig zuhogott az eső, mintegy szimbolikusan körülzárva a társaságot, mintha az példázta volna: egymásra vagytok utaltva, együtt kell maradnotok, együtt kell dolgoznotok Budapest érdekében. Az alakuló közgyűlés nem volt eseményei us, nem ^ is szánták annak, de aki nyitott szemmel nézte végig az eseményeket, sok és érdekes; dolgot tapasztal­hatott. Az ülés menyitásá előtti miár jójfélórával gyülekezni kezdtek az uj városatyák, akí'kl közül a szocialisták és a Kossuth-pártiak kiilön-külön csoportban vonul­taik fel az uj városháza széles lépcsőin. A szocialis­tákat a vörösszegfüs Vanczák János, a Kos- suth-pártiakat a horihorgais Nagy Vince vezette. Wolffék egyenként jöttek, maga a vezér pedig — már mint az primaldlonnáknál szokás — az első fel­vonás közepén libegett be grandiózus léptekkel. Ál­talában mindenki o;tt volt, annyira, hogy szinte ha valaki mégis hiányzott volna, észre sem lehetett venni. Vázsonyi is egyedül jött, de jóval az ülés megnyitása előtt, hivei tüntetni is akartak mellette, de maga a vezér intette le őket, mert — mint mon­dotta, — a megállapodás szerint minden tüntetés ti­los. Vázsonyi valahogy a régi helyét kereste és így a szocialisták paldlsorába sodródott. Azon vette észre magát, hogy a pápaszemes Farkas István ül mel­lette, aki mosolyogva íigyelmleztette őt: — Szépen dolgoztunk együtt a választáson, jóba is vagyunk nagyon, de annyira mégsem vagyunk jóba, hogy kitúrjon bennünket a helyünkről. Vázsonyi mosolygott a figyelmeztetésen és a balközép első sorának legszélső jobboldali helyét foglalta el. Néhány Ripka-párti városatya választotta csaiki el Wolffék soraitól, amelyet Vászonyi most elő­ször mustrált végig kiváncsi szemmel. Meglehetősen sok régi barátját fedezte fel ezekben a sorokban’ és látszott rajtat bogy a látvány nem túlságosan elé­gíti ki, mert hamarosan hátat fordított nekik. Újak és régiek Szilágyi Lajos, aki még reggel haragosan te­lefonált a városházára, hogy három tagból álló pártja külön elhelyezést kapjon, most csöndesen be­leegyezett abba, hogy Vázsonyi és Ehrlich Q. Gusz­táv közé ékelődjék be. Végre is belátta, hogy Vá­zsonyi mellett ülni a városházán elég megtisztelő dolog egy uj városatya számára. Bárczy István szerényen felvonult a balközép legutolsó sorába, de azért nemi egyszer mindlen szem feléje irányult. Mellette ült Déry Ferenc és az em­ber önkéntelenül isi a régi fejeket kereste, amelyek egykor Budapestet kormányozták és csakugyan ott van a liberálisok között B ó dy Tivadar fiatalos arca, Harrer Ferenc magas homloka és ott ült a demo­krata Szlenitirmayné mellett a kitűnő V i t a EJmil is. Vázsonyi körül hatalmas demokrata tábor kép­ződik. Rögtön a vezér mellett ül Bródy Ernő, Fábián Béla, Bedő Mór, Hajdú Marcel, meg a többiek. 'Érde­kes a demokraták között az atléták csoportja, amely dr Posta Sándor világbajnokból, Rácz Vilmosból és Kiár Zoltánból áll. útjukra a közgyűlési teremből. Lehet, hogy a körül­mények akadályozták meg Wolffckat demokratikus programmjuk megvalósításában, ma azonban még nekik sem lesz módjukban elzárkózni a demokrati­kus haladás vívmányai elől. Ez az a közös Plattform, amelyen minden pártnak haladnia kell, hogy erő­sítsék az adó)iizető alanyokat. Képcsővé tegyék a kispolgárt, felvirágozzák az ipart és kereskedelmet és hogy emberi életet biztosítsanak a munkásnak. A demokratikus pro grammok egész sora meg fogja adni az eszközöket arra, hogy mindezt meg lehessen valósítani. Nem kell hozzá semmi egyéb, minthogy minden párt ne önmagáért, hanem az egész Buda­pestért dolgozzék. S ha ez igy lesz, Budapest bizo­nyára és ténylegesen jól fogja betölteni az ország számára a világítótorony szerepét. A Ripka-párt padsorát Kozma Jenő dr. kor- mányfötamácsos, pártelnök nyitja meg. körülötte he­lyezkednek el: Zeeliger Vilmos, Baránszky Gyula, Beosey Antal, Kollár Lajos, Andréka Károly, dr. Gaár Vilmos, dr. Siegescu József, Füzesséry Zoltán, a nyolcvanéves. Radocza János, Bayer Anitái, Bat­tenberg Lajos, dr. Lipták Pál, Glück Frigyes, Csécsi Nagy Miklós, Sajó János^ Scheuer Róbert meg a többiek. A liberálisok között itt van Glücksthal Samu, Body. Nagy Andor, Ugrón Gábor. Csak Sándor Pál hiányzik. Ugyancsak a középen helyezkedtek) el a ki­nevezett tagok, mint Kertész K. Róbert, Karafiáth Jenő. Marinovich főkapitány,. Kállay Tamás, rni&g) a többiek. A kinevezettek közül csak a nagyszakálu Müller Kálmán báró szorult fel a Hegyoldalba és mintha szakálvensenyt akart volnai vívni a demo­krata Kakujay Károllyal, die a verseny balul végző­dött, mert Kakujay bácsi győzött, akinek pátriárka szakálát azzal honorálták, hogy ő lett a sza- vazatszedő-bizottságnak az elnöke. A másik ver­seny Vita Emil és Friedrich István között „zajlott“ le. Az egyik a legszlebb demokrata hölgy, a másik pedig a legszebb kereszténypárti hölgy mellett fog­lalt helyet. A szakértők azonban azt mondják, hogy a két városatyai közötti a versengés holtversenyben végződött. A fúrók A legnagyobb érdeklődést azonban mégis csak Ereky Károly megjelenése keltette, mert abban a pillanatban, amikor feltűnt a láthatáron, a Wolff- pártról felhangzott az első csatakiáltás: — Itt van a fúró! Ereky azután Horváth Károly mellett (foglalt helyet, ami ujrai derültségre adott alkalmat, mert most mór ezt kiáltották: — Két fúró együtt, mi lesz ebből! A baloldali hegy másik pikáns látomiánya Bibiti Horváth János volt, aki az előző közgyűlésen még Wolff Károly háta mögött ült. A Wolff-párti város­atyák keserű gúnnyal mesélték el a világháború bukásának édesbus anekdotáját, amikor a gyerek anyja mindig azt mondta, hogy: Fiam, aztán .jómesz- szire kerülj el majd a ház végétől. — Nahát, — mondották — Bibiti Horváth Jancsi is jó messze elkerült a ház végétöl. Joaniovits Pál, a sajtó Wolff-párti barátja, miár régen az újságírók padsora előtt udvarol, ami­kor tiszteletteljes csöndben megjelenik a baloldali aj­tóban R i p k a Ferenc kormánybiztos ési S i p ő c z J entő polgármester. F, o l k. uí s h áj z y és B u záth alpolgármestereik, valamint Lobmayer tanácsnok kíséretében felvonul az elnöki emelvényre, ahol ed­dig két diszruhás hajdú őrködött némán. A megszegett paktum Minden programmszerü csöndben megy végbe, csak legy-két zavaró incidens akkor történik, amikor Lobmayer tanácsnok az uj városatyák névsorát ol­vassa fel. A negyedik kerületig méltóságos osend- ben hallgatták a felolvasásL amikor azonban Bár­czy István nevéhez ér Lobmayer tanácsnok, elhang­zik az első programmonkivtili közbekiáltás: — Éljen Bárczy István! A bal hegyoldal leikies éljenzésben tör :ki, de a ünnepélyes Mulat nz első találkozáson Megfigyelések az uj törvényhatóság“ első közgyűlésén

Next

/
Thumbnails
Contents