Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-21 / 3. szám
3 szám. Tizennegvfd’k évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 január 21. amai>iá~iiibiiihiuáilíülira)HHWaitlBl>ioitibiiipinrimaHiampnininmuniupiuai»auiaiiiaiiiBii»anü: VÁROSI,POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EBÜL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Wolff Károly tanácsa fölemelte a gáz, a villany és a viiz árát, s ezzel olyan mérhetetlen terheket rótt Budapest közönségének amúgy is roskadozó vállára^ hogy erről már csak kétségbeeséssel lehet beszélni. Ez a huszonötszázalékos árdrágítás 'nagy rubrika lenne máskor is, de Wolff Károly tanácsa nagyszerűen, kitűnő szimattal kikereste az alkalmat, amikor a gazdasági viszonyok minden eddiginél gyilkosabb a k és amikor tebruár elsejével újabb, nagyobb, sőt riasztóan nagy ház’bérterhek háramlanak ismét a polgárságra. Ha nem látnánk át a szitán, azt kellene mondanunk, hogy nem világos perceikben követték el tettüket, amelynek a polgársággal szembeni valósággal provokáló jellege van. Nézzünk csak szemébe nyíltan és egészen őszintén a dolgoknak. Mi történik itt tulajdonképen? Milndenekelött több dolgot kell megállapítanunk. Elsősorban azt, hogy a gáz és villany ára eddig tényleg olcsó volt. A békebeli huSzfilléres gázt tizen-kettedfél: aranyfillérért, a hatfilléres elektromos áramot pedig negyedfél aranyfillérért kaptuk. A negyven aranykoronás búza korszakában, ez tényleg olcsó volt. De miért nem emeltek akkor eddig, amikor a szociális gondoskodás mintaképéül szolgáló Bécs városa már régen fölemelte a gáz és villany árát? Azért nem emeltek, mert Wolff Károlyiak korteseszközként kellett az olcsó világítás. Es Wolff Károly jól nevelt tanácsa engedelmeskedett: igenis, kimondjuk, mulasztást követett el azáltal, hogy nem emelt apránként, hanem a Iegkoldusabb, legter- hesebb pillanatunkban egy összegben zúdítja ránk az áremelést, amely kétségkívül általános uj drágulást idéz majd föl. De van más megállapítani valónk is és ez az, hogy a gáz, villany és viz előállítása körül nem drágult meg semmi, s igy még csak ürügyet sem tud Wolff Károly tanácsa felhozni az egységárak felemelésének megokolásaként. Sem a gázgyár, a vízművek, sem az elektromos művek nem mentek volna csődbe, ha nem egyszerre és nem ma, a gazdasági! válság legkritikusabb napján és házbérnegyedkor, boltbérnegyedkor állanak elő az áremeléssel. Erre a merényletre momentán csak egy embernek, Wolfí Károlynak, no persze vele együtt társaságának, volt szüksége. Megdöbbenve kérdezzük, hogy lehetséges volna-e az, hogy politikai sakkhuzásnak használják ezt a lépést, amely a főváros lakosságának sok-sok müüárdjába kerül? A Wolff Károly képére teremtett tanács azzal argumentál, hogy az uj áremeléssel kilencedfélmillió aranykorona tűnik el a főváros deficites költségvetéséből. Egyszóval a tanács még mindig szerelmes Wolff Károly ártalmas fixa ideájába, a betegen hazug deficitmentes költségvetésbe. Ennek a tönkrement, lerongyolódott városnak nyomorgó lakossága pedig belepusztul, bele kell pusztulnia abba a humbugba, hogy a főváros háztartási könyvének két oldalán egyenlő számok legyenek. Hogy deficitmentes költségvetést nem boszorkányság csinálni, azt megmutatták már Wolffék is, akiknél kevesebb böl- cseséggel pedig még nem kormányoztak várost. A deficütmentes költségvetés ostoba hazugsága akkor — tegyék csak a kezüket a szivükre — nagy veszedelmet zúdított a nyakunkba; ami azonban most történik, az egyenesen katasztrófába sodorja Budapest népét. A költségvetés óriási deficitjének fedezetéről természetesen gondoskodni kell: de nem Budapest legnyomorultabb osztályainak kétségbeejtő meg- nyuzásával. Értse meg a tanács és értse rneg végre Wolfí Károly is, aki — ugylátszik — még mindig ur a városházán, hogy ez a polgárság nem bir meg (és legelsősorban ma nem bir meg) újabb terheket. Ha a tanács és Wolff Károly nem is látják meg, még a mi kárunkra természetesen elfogult külföldi hitelezőknek is meg kell látniok, hogy ez a lakosság nyomorog, a közterhek szörnyű súlya alatt a földön Héitről-hétre nagyobb terjedelmet vesz és mélyebben szánt az a szervezkedés, amely Budapest polgárságát szólítja egy frontba, részint a fajvédő demagógia, részint pedig a baloldali szélsőségek ellen. Ezen a héten két nagyszabású szabadelvű gyűlés volt, amelyek mindegyike az eszmék és gondolatok egész seregét vetette fel és amelyek a választók tömegeit sorozták be a Fővárosi Szabadelvű Párt zászlaja alá. Ugyancsak e hétre, vasárnapra, vették tervbe a R inka-párt budai zászlóbontását, ez azonban közbejött váratlan akar dálvok miatt rövid időre halasztást szenvedett. A szabadelvű gyűlések eseje pénteken este volt az Erzsébetvárosi Kaszinóban, amely hatalmas és díszes ‘testület ez alkalommal csatlakozott a Fővárosi Szabadelvű Pár t-hoz. A kaszinó vendégeit Soltész Adolf 'köszöntötte. Az estének nevezeiessegé vo:t Sándor Pál beszéde. aki külföldi üdülése után ez alkalommal vett először aktiv részt a nagyszabású szervezkedésben. Ki kell emelnünk ezt a beszédet az egész választási hadjárat eddigi összes eredményei közül, mert Sándor Pál olyan beszédet mondott ezúttal, amely alkalmas a polgári front egységének jelentős kiterjesztésére. mert kiegyenlítő aranyhidat ad mindazok számára, akik a megértés nagy gondolatát szolgálni kívánják. Sándor Pál egyebekben kifejtette, hogy négy évvel ezelőtt a városházán a terror alapján jutott többséghez a mai rezsim, mert a po'gárság gyáya volt Ma törvényes eszközökkel kell elkergetni őket. Azután meleg szavakkal emlékezett meg a fejlődésinek arról az útjáról, amelyet Bárczy István jelölt ki és amely rezsimnek nagyságát a maradandó alkotások egész sora dokumentálja. A komikum erejével hatott az a szónoki figurája, amikor Bárczy Istvánnal szembeállította Sipőcz Jenőt, a kurzus pol- germesterét. Hatalmas tetszés közepette jelentette ki: — Mit tett Sipőcz? Hű rabszolgája volt Wolfí Károlynak. Sipőcz azt tette, ami egy inas feladata. A Sipőcz—Wolff-uralom egy hatalmas könnytengert hagy maga után, mert az egész város sir a Sjpöcz-uralom eredményeitől. Tiltakozott még annak a látszata ellen is, mintha a liberális polgárság radikális uralmat akarna a városházán hatalomra segíteni. Nyíltan megmondom azt is — jelentette ki azután —, hogy nem akarom azt az irányzatot sem, amely 1918 előtt volt a városházán, mert nem kell a „klikk-wirtschaít“ sem. Majd frenetikus tetszésnyilvánítások mellett tette meg azt a kijelentését, amelynek hivatása minden a polgárság között eddig fennállott elválasztó jelenségnek az elhárítása:-x- Nem akarok a városházán — mondotta — napii politikát, po'itikai heroe-hurcát látni, Tovább megyeik: hiába beszélnek, vádaskodnak, hogy mi zsidóuralmat akarunk teremteni. £n sohasem akartam a városházán a zsidóság tultengését és nem akarom most sem a zsidók vezetését látni. Azt kívánom, hogy a keresztény társadalom vezetői vezessenek és a zsidó társadalom reprezentánsai .csak a becsületes, őszinte segitökezek szerepét töltsék be, mert nekünk nincs szükségünk arra. hogy zsidó többség kerüljön be a városházára. Ki merem mondani, hogy a zsidóságnak éppen az kívánatos, hogy ezen a téren arányosság legyen. lehántott bőrén korteskedni, politikai sakkjátékkal szórakozni' Isten ellen való vétek. Nyissák ki végre az urak a szemüket és keressék meg, találják meg végre a szivüket. De siessenek vele, nehogy későn legyen, mert ha a polgárság azt találná észlelni, hogy a tanács politizál, akkor R assay Károly azzal kezdte beszédét, hogy a város felépítésére nincs más ut és irány, mint: összefogni a s z a b a d e 1 v ii s é g és demokrácia fiatal m as gondolatának jegy é- b en. Szólott a keresztény és nemzeti gondolat eszméjéről, amelyről kifejtette, hogy ha nem is követtek volna el mindent a gyakorlati politikában ennek a két nagy gondolatnak kompromittá'.ására. nem lehettek azok a gondolatok, amelyekkel egy nemzetet a gyakorlati élet utlán vezetni lehet. Hangoztatta ő is, hogy a városi közéletben lehetőleg redukálni kell a politikát, ez azonban mástól is függ. — Én hiába akarom redukálni a politikát — mondotta —, ha a másik oldalon örült eszméket ébresztenek életre a politika jegyében és engem védekezésre kényszerítenek. És akkor eljön a pil'anat, amikor nem térhetek ki a politikai harc és küzdelem elől. Hatalmas taps honorálta Rassaynak ezt a kijelentését, aki ezután inkább politikai kérdésekkel foglalkozott állandó lel.kes helyeslés közben. Politikai! tartalmú beszédet mondott még Ugrón Gábor is. aki azt hangoztatta, hogy a liberálizrnusit csak akkor falja fel a radikálizmus, ha phpogya, gyáva ési hitvány ember kezébe kerül a hatalom. Egyetlen egy olyan liberális politika lehet, amelyet felfalhat a radikálizmus. és ez az a liberális politika, amely összefog a szocializmussal és amely gyáván és pipogyán a szocializmusnak csinálja az utat. Ugrón Gábor lelkes tapssal és éljenzéssel fogadott beszéde után Márkus Jenő min. tanácsos mondott nagyszabású beszédet, aki hangoztatta, hogy a sokszor lebecsmérelt liberális időkben az ország és a főváros fejlődése parallel haladtak egymás mellett. A mai Budapest viszont beszédes bizonyítéka annak, hogy hova juttatta ezt a várost a gyűlölködés, a közgazdasági politikához való nem értés, a szakértelem teljes hiánya és a kormánypolitikának az a határozat'atnsága, amely nem akarta felismerni Budapestnek, mint az ország központjának. nemcsak kulturális, nemcsak közgazdasági, hanem egyúttal politikai jelentőségét is. Kifejtette a hibákat, amelyek részben a Wolff-rezsimet. részben a kormányt terhelik. A Wolff-rezsim, ahelyett, hogy az összeomlás után ebben a városban e őre átgondolt. céltudatos gazdasági politikát inaucurált volna» megmételyezte a lelkeket. A kormány pedig több gondot fordított a kisüstre és a dohány- palántákra. mint a főváros gazdasági érdekeire. Tiltakozott az ellen, hogy a nemzetgyűlési összeíró küldöttségeket kizárólag Wolff-párti tagokból alakította meg a központi választmány és kijelentette, hogy a főváros polgársága nem engedheti meg. hogy az iskolába is bevigyék a gyűlölet politikáját és erkölcsi katasztrófába sodorják ezt a várost. Rendkívüli érdeklődés mellett ismertette és bírálta ezután Márkus Jenő a főváros aranyköltségvetését, amely fejtegetései nagy megdöbbenést keltettek. mert súlyos leleplezése volt ez a Wolff- rezsim gazdálkodásának és a fővárosi tanács tehetetlenségének. A másik liberális gyűlés vasárnap délelőtt volt a Liget-klubban, ahol Márkus Jenő mondotta a fetreng, Budapest romokban hever, szánalmas, rongyost, tönkrement itt mindem. Ennek a lakosságnak azonosítani fogja azokkal, akik négy esztendő alatt tönkrepolitizálták Budapestet. „Az esészodros sir b SipScz-irciloin eredményeitfil“ Szabadelvű szervezkedés a fővárosi választásokra
