Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-27 / 21. szám
ÍJ 1 L“( 1 i IMilLvIiir-IIThlUb liJ idill? Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 május 27. 21. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ vArosi, politikai és köz hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Budapest népe haléira Ítélte a uöroshózi reakciót Wolff Károly pártja elvesztette mandátumainak felét — Utolsó kísérletek a párturalom megmentésére Meg kell teremteni a polgári frontot — Tervek és kombinációk a zavaros helyzetben 'Az áldozócsiitörtöki választás eredményét nagyon sokféleképen magyarázzák. Helyes és objektiv magyarázata azonban csak egyetlen egy lehet és ez az, hogy ezzel a választási eredménnyel Budapest népe jogerősen halálra ítélte a városházi reakciót, amely öt esztendőn át tartotta izgalomban Budapest lakosságát, öt esztendőn át akadályozta meg az alkotó munkát és biztosított uralmat a gyűlölködés, a bosszuállás szellemének. Akárhogy alakuljon ki a közel jövőben a helyzet, ezt az Ítéletet többé megmásítani nem lehet, mert tény az, hogy Wolff Károly pártja mandátumainak felét elveszítette. Wolff Károly 91 mandátumával szemben áll 128 demokratikus ellenzéki, 23 Ripka-párti és 8 szabadelvű mandátum. Összesen tehát 159 olyan mandátum, amelyeknek tulajdonosat pártonként és egyénenként is kötelezően lekötötték magukat legalább is a szabadelvű gondolat mellé és a gyűlölködés politikája ellen. Ez a 159 mandátum egyébként is abszolút többséget biztositana a törvényhatósági bizottságban, még akkor is, ha a kinevezett és a hivatalból való tagokat — ami képtelenség — Wolffék táborához számítanánk. A kinevezendők és a hivatalbeli tagok szinte kivétel nélkül az arany középút politikáját fogiák rna^ gukénak vallani és igy egészen bizonyos, hogy a reakció alig száz szavazatával szemben a közgyűlésen végeredményben több, mint kétszáz liberális szavazat fog állani. Ez annyit jelent, hogy a közgyűlés kétharmadrész többsége fogja ellensúlyozni a reakció egyharmadnyi csoportját. A helyzet tényleg az, amit R i p k a Ferenc kormánybiztos a választások után röviden, de pregnánsan fejezett ki. Szerinte a választópolgároknak ezt az akaratnyivánitását kell, hogy minden tényező, amely a választásokban közreműködött, respektálja. A jövőt illetőleg — mondotta a kormánybiztos — csak egy szempont lehet és ez aiz, hogy minden párt programmjába állította a béke és a munkalehetőségnek a megteremtését. Most tehát a pártokon a sor, hogyha komolyan értették ezt ai programmot, keressék a ^lehetőségét annak, hogy ezt meg is valósíthassák. Es valóban, különösen a választási kampány utolsó heteiben nem volt politikai párt, amely részt vett a küzdelemben és le ne szögezte volna, hogy a városházán ezentúl békés, alkotó munkára van szükség és hogy ezt a politika teljes és tökéletes kikapcsolásával lehet elérni. Nem hánytorgat- juk most azt, hogy a béke és a politikamentesség gondolatának felvetése Ripka Ferenc kormánybiztos érdeme és az ő igazi választási győzelme az, ha ezt a gondolatot a többi pártok, amelyek pedig a legélesebb ellentétek kiugratásával indultak el, szintén magukévá tették és a közgyűlés összeillése alkalmával ennek a gondolatnak szellemében kívánnak eljárni. Ha a békés alkotó munka és a politikai küzdelmek kikapcsolásának planétája alatt indul meg a közgyűlés munkája, akkor Budapestnek nyert ügye van. Akkor nem fog számítani az, hogy heves és éles volt a választási küzdelem, hogy egymástól mérhetetlen távolságban álló pártok szerezték meg a legnagyobb- számu mandátumokat, mert a versengés aibban fog kimerülni, hogy minél termékenyebb gondolatot vessenek fel az egyes pártok Budapest népének boldo- gitására és egy szomorú decennium rombolásának kikorrigálására. Ripka Ferenc szerepe A béke és politikamentesség gondolatának felvetése — mint említettük — egyenesen Ripka Ferenc érdeme, aki azzal a törekvéssel fogadta el a kormánytól a megbízást, hogy a városházáról száműzi a politikát és megteremti helyette a békés, alkotó munkát. Ennek a gondolatnak érdekében kormánybiztosi kinevezése után azonnal hozzálátott a politikai pártokkal való tárgyaláshoz, az egységes polgári front megalkotása érdekében. Sajnos, ezek a tárgyalásai nem vezettek sikerre, mindez azonban, a mi véleményünk szerint, nem zárja ki azt, hogy bár a közgyűlésben ma egymástól messze divergáló pártok ülnek, a törvényhatósági bizottság munkaképességét biztosítani lehessen. Hogy mennyire igy van ez, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szélső baloldal legtekintélyesebb lapja, a Világ, amikor a választásokról kritikát mond és az eljövendő eseményeket vázolja, a kormnáybiztos szerepéről igy emlékezik meg: „Akármilyen kevés mandátumot tudott szerezni a Ripka-párt, talán még nincsen lezárva Ripka Ferenc szerepe, mert a kormánybiztos kiegészítheti kicsiny csapatát, egyrészt a hivatalnokokból és a kinevezett tagokból, másrészt a Wolff-párt lajstromán megválasztott mérsékelt elemekből.“ De pontosan és határozottan megjelölte a jövendő útját Vázsonyi Vilmos is, aiki a demokratikus pártok győzelmi torán mondott beszédében mindenkit felszólított, aki a Wolff-párt elleni jelszavakkal vett részt a választási harcban, hogy álljon meg szilárdan hirdetett jelszava mellett. Odabent a városházán ezeknek a pártoknak együtt kell állaniok tömören, ércfalként, áttörheteílenül a reakció pártjával zeniben. Maga Vázsonyi mondottal, hogy ők nem azért mennek be a városházára, hogy gyűlölködjenek, romboljanak és bosszúhadjáratot folytassanak, az ö zászlójuk a jog, a szeretet, az igazság, a méltányosság, mindenki számára, osztály és felekezeti különbség nélkül, pártkülönbség nélkül, még az ellenfelek számára is. Ez az ut helyes. Es ez az ut nem más, mint amelyet Ripka Ferenc kormánybiztos is kijelölt a maga számára és amelytől eltérni sem szándéka, sem módja nincsen. Az elkövetkezendő tárgyalások meg fogják mutatni, hogy miként lehet a közgyűlés kétharmadrészben reakcióellenes többségét tömöríteni. Ha a győzelmi mámor el nem ragadja a demokratikus blokk vezéreit, akkor hitünk szerint ennek a megegyezésnek nem igen lehetnek akadályai. Természetesen szélsőséges politikát űzni a városházán sem jobb, sem baloldalra nem lehet. Egy egészen bizonyos és ez az, hogy Ripka Ferenc kormánybiztos Wolffékkal soha és semmi körülmények között setn egyesülhet, legfeljebb arról lehet szó, hogy ai Wolff-párt mérsékeltebb elemei csatlakozzanak a kormánybiztos pártjához. A kinevezelfek és a hivatalosak Döntő szerepe lesz a városházi helyzet kialakulásában azoknak a bizottsági tagoknak, akiket részben a kormányzó nevez ki, részben pedig hivatalból lesznek tagjai a közgyűlésnek. Ezeknek száma 61. Hivatalból tagjai a közgyűlésnek többek között: a főkapitány, a pénzügyigazgató, az adófelügyelő, a tankerületi főigazgató, a tanfelügyelő, a közegészségügyi tanács elnöke, a testnevelési tanács elnöke stb. Valamennyien olyan urak, akiket igazán sem az egyik, sem a másik szélsőséges oldalhoz számítani nem lehet. Az Ügyvédi Kamara, az orvosok, a mérnökök, a Kereskedelmi és Iparkamara jelölteket állít, akik közül a belügyminiszter előterjesztésére, a kormányzó nevezi ki a bizottsági tagokat. Egészen természetes, hogy ezek a kinevezendők sem lesznek szélsőségesek. Volna egy helye a Gyógyszerész Kamarának is, amely -azonban még nem alakult meg. Az Akadémia, a Petőfi Társaság és a Kisfaludi Társaság együttesen delegálhatnának egy tagot, ezek a társaságok azonban úgy határoztak, hogy miután a törvény intézkedését magukra nézve sérelmesnek találják, nem jelölnek. Ebben az esetben a belügyminiszter által előterjesztendő személyt fogja a kormányzó kinevezni. A főváros főtisztviselői közül tagjai a közgyűlésnek: ai polgármester, az alpolgármesterek, a tapácsnokok, a főjegyző, a főorvos, a főszámvevő és a kerületi elöljárók. Ezt a tisztviselői kart a belügyminiszter létszámredukciós rendelete legreakciósabb tagjaitól már megfosztotta és igy ezek a hivatalból való tagok legnagyobb részben mérsékelteknek mondhatók. Néhány kivétellel a főváros tisztviselői boldogok, hogy felszabadulnak Woffék uralma alól. De egyébként is azok a főtisztviselők, akik a reakció táborához számíthatók, hamarosan abba a helyzetbe fognak kerülni, hogy el kell hagyniok állásukat. Legelsősorban vonatkozik ez Sipőcz Jenő polgármesterre és még néhány főtisztviselőre, akik túlságosan exponálták magukat a Wolff-pártért. Ezek hamarosan le fogják vonni a konzekvenciákat, távoznak helyükről, amelyeket nyilván a legérdemesebb embereknek fognak átadni. Polgármesteri kombináció természetesen bőven van már, de mindezeket komolyan venni még addig nem lehet, amig valamiképen a közgyűlési többség ki nem alakul. Egy bizonyos, hogy a demokratikus blokk határozottan Bárczy István polgármestersége mellett foglal állást, aki hir szerint hajlandó is vállalkozni. Bárczy jelöltségét egész Budapest a legnagyobb szimpátiával fogadná, csak az a kérdés, hogy a demokratikus blokk vezetőinek bölcsessége meg fogja-e tudni teremteni a Bárczy megválasztásához szükséges politikai helyzetet. Egységes polgári frontot A helyzet kialakulására vonatkozólag tömegesen termelik az ötleteket és a kombinációk valósággal elárasztják a lapok hasábjait. Wolffék minden esetre azt hirdetik, hogy meg lehet alkotni a városházán a keresztény többséget, ami tulajdonképen nem jelentene egyebet, minthogy némiképen tompítva régi politikájukat és párturalmukat tovább folytassák és fejlesszék. Ezt úgy képzelnék el, hogy ők, Wolffék, koalíciót alkotnának a Ripka-párttal és a kinevezett, valamint hivatalból való tagokkal. Ilyenformán 174 szavazatot biztosíthatnának a közgyűlésen a maguk számára, ennek a kombinációnak azonban alapvető és'megsemmisítő hibája az, hogy Ripka Ferenc kormánybiztos semmi szin alatt nem mehetne bele ebbe a koalícióba. Nélküle pedig ebben a kinevezett tagok sem vennének részt. Természetesen Wolffék boldogan vennék tudomásul, hogyha Ripka Ferencnek ezt az állásfoglalását nem honorálná a kormány és felmentené őt küldetése alól. Kurzusberkekben már uj kormánybiztosjelölteket is emlegetnek, igy többek között H u- szár Károly nevét is, aki egyik nyilatkozatában szinte már programmot is ad, mondván, hogy nincs szükség uj középpárt alakítására, aminthogy véleménye szerint nincs is erre kilátás, hanem mindössze bizonyos megállapodásra kell jutni azokkal, akik a nyugodt városi kormányzás hívei. Ripka Ferencet azonban semmi esetre sem ejtheti el a kormány, hiszen nem tett egyebet, mint ugyanazt hirdette, amit gróf Bethlen István miniszterelnök is többször kifejtett a választási küzdelem alatt. A kombinációk egész sorából kimaradt azonban a leginkább kézenfekvő lehetőség. Ez pedig olyan koalíciónak a megalkotása, amely teljesen és véglegesen kikapcsolja a legszélsőbb elemeket. A demokraták a szocialistákkal kétségen kiviil csak a választásokra egyesültek, de ezt a harcot becsületes fegyverbarátsággal vívták meg együtt. Örök hűséget azonban nem esküdtek egymásnak és igy, ha olyan helyzet adódik, hogy a közgyűlés többségét biztosítani lehet, akkor nem lehet ennek akadályai az a szövetség, amelyet polgári pártok csak kizárólag a választásokra kötöttek a munkásság képviselőivel. Véleményünk szerint a legkézenfekvőbb lehetőség tehát az, hogy á demokratikus blokk keretei felbomlanak és
