Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-13 / 19. szám

Budapest, 1925 május 13. rt 5 Purébl Győző nem akar kivonulni a városházáról Titokzatos tanácskozások a megmentése érdekében Még sohasem, lett annyira nyilvánvalóvá, mint most, hogy a kurzuscsinálta közigazgatás öncélnak tekinti magát. Egész Budapest népe a legválságo­sabb helyzetben vergődik és a városházának az a legnagyobb és egyetlen gondja, hogy mi legyen Purébl Győzővel, a közgazdasági ügyosztály veze­tőjével. Budapest népéről kellene valahogyan gon­doskodni és gondolkozni, de a Központi Városháza nem látja Buda­pest népét Purébl Győzőtől. Ki ő, micsoda ő, miféle érték az egyénisége, miféle érdemei vannak, micsoda alkotások fűződnek nevé­hez, hogy ennyire összefognak a mentésére? A kur­zus ötéves uralma alatt megszoktuk, hogy bizo­nyos egyéneket csak azért nem ejtettek el, mert attól tartottak, hogy az elejtett tisztviselő harag­jában. 'él'kles eredésiében kinyitja a száját és olyan titkokat szellőztet, amelyek igen kellemetlenek le­hetnek kollégáinak. Oh, a városházán nincsenek ilyen titkok s ha netalán lennének, Purébl ur aligha ismeri azokat, mert a tanácsnok urat még kollégái se tartották akkora súlyúnak, hogy bevonták volna őt a legbizalmasabb ügyekbe. Azt kell hinnünk, hogy Purébl Győző úrhoz csak azért ragaszkod­nak s csak azért tartják szükségesnek hivatalban maradását, mert a tanácsnok ur jelenti azt az alacsony katonai mértéket, ame­lyet a tanácsnoki állással szemben a városházán újabban felállítottak. A tu­dásnak, hozzáértésnek ezt a leszállított mértékegy­ségét akarják benne megőrizni, hogy mellette még azok is kiváló tudásuaknak, jelentős erejüeknek tes­senek, akik még maguk is szivükben hordozzák saját rátermettségük kétségeit. Ha áttekintjük a tanácsnok ur múltját, csak megerősödünk abban a tudatban. hogv itt csakugyan a leszállított mértékegységet akarják megmenteni. Ha jól tudjuk, a londoni British Mú­zeumban őjrzik a métermérték platinából készült rudját, még pedig abból a célból hogy viták esetén legyen valamilyen bizonyíték arra, hogy milyen is a hamisítatlan métermérték. Purébl urat igy akar­ják a városházán őrizni, hogy meglegyen a leszál­lított képességek mértékegysége, amelyhez a kurzus a rátermettséget akarja mérni. Nézzük hát, mivel szolgált rá arra, hogy ő legyen a leszállított mér­tékegység múzeumi példánya. Az ő gondozására volt bízva a hatósági tüzifaraktár, ez a háborús csökevény, amelyet most az üzemek felülvizsgáló-bizottsága halálra ítélt. Bennünket őszintén meglepett, hogy valamit halálra ítélnek, amiről azt se tudtuk, hogy élt. Itt van a Budapesti Kisiparosok Hitelszövetkezete, amelyet még Vita Emil tanácsnok létesített a Hildegard-alapból. Ezt az intézményt Pu­rébl ur odáig fejlesztette, hogy ma már inkább mondható az Anker biztosítótársaság ügy­nökségének, mint a kisiparosok gyámolitójának. Hát kisipari érdekeket véd az olyan intézmény, amely 25 százalékot szed a kölcsönök után és amellett csak kilenc hónapra ad hitelt ? Többször kifejtettük, hopr ez a hitelintézet nem áll hivatása magaslatán s nincs rá szükség, mert a kis­iparosok hitelszükségleteit sokkal jobban kielégít­hetné a Vásárpénztár. Úgy látszik, a hitel- intézetre inkább Purébl urnák van szüksége, mint a kisiparnak. Ezt úgy értjük, hogy a hitelintézetet fenn kell tartani arra az esetre, na Purébl ur mégis nyugdíjba megy. Mert kell lenni egy olyan hely­nek, ahol a tanácsnok értékesíthesse képességeit és erre a célra igen jónak találják azt a hitelintézetet, amelynek vezérigazgatói állása a tanácsnok ur ré­szére van fenntartva. Mondottuk már, hogy ez az intézet nincs sok hasznára az iparnak s talán ebből a szempontból jó helye volna itt a ta­nácsnok urnák, aki itt folytathatná azt az iparellenes poli­tikát, amelynek mint a Budapesti Nemzet­közi Vásár igazgatósági tagja, legújabban is tanujelét adta. A tanácsnok ur ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy az idei mintavásár nemzetközi legyen. Hozzájárult ah­hoz, hogy az idegen ipar idecsődittessék és még válságosabbá tegye a magyar ipar és magyar ke­reskedelem amúgy is nyomorúságos helyzetét. Képességeinek bizonyítására talán még felem­líthetjük azt az akciót, amelyet a tranzitóforgalom érdekében kifejtett. Erre az akcióra akkor szánta el magát, amikor Bécs és Pozsony megelő­zött bennünket és el is ragadta elő­lünk mindazt, ami javunkra válhatott volna. A tranzitó kereskedők éppen most tar­tottak értekezletet, amelyen a leziillesztelt tranzitókereskedelem súlyos következményeivel foglalkoztak. Ez az értekezlet igen sokat jelentő pont a közgaz­dasági ügyosztály vezetőjének bünlajstromában s az e téren elkövetett mulasztásai egymagukban ele­gendők arra, hogy eltávolittassék ennek az ügyosz­tálynak az éléről. A mentőakciókból azt látjuk, hogy az nem könnyű feladat. Az urakat nehezen lehet levakarni a székről, amelyen elhelyezkedtek. Pe­dig Purébl urnák nincs is sok oka arra, hogy állá­sához ragaszkodjék. Havi hat millió nyugdíj illeti meg, ami elég jelentős összeg, ha az embernek meg se kell azt szolgálni. Persze, tiz millió még több és azt se kell megszolgálni. Mennyivel különb legé­nyek voltak azok, akiket a kurzus máról-holnapra kitett a városházáról. Déri Ferenc, Vita ’Emil, Kemény Géza! Mennyi tudás, mennyi hozzáértés! És mégis szó nélkül hagyták ott helyü­ket. Ha a kurzus ikre'aturái hozzáértést nem tanul­tak elődeiktől, legalább egy kis önérzetet tanultak volna tőlük. De hát az önérzet a tehetségesek erénye. És akiben nincs tehetség, mire legyen az önérzetes? ... «(•« A költői igazságszolgáltatás. C s i 11 é r i András nem először támadott és nem először bánta meg a támadást, amelyet ezúttal természetesen Zilahi K i s s é k érdekében indított meg. A támadás sablo­nos volt, annál jelentősebb azonban az a visszave­rés, amelyben R i p k a Ferenc kormánybiztos része­sítette. Végre kimondták a szót, amit mindenki ér­zett, de amely mégsem talált eddig kifejezésre. Ripka Ferenc megmagyarázta Csillériéknek azt, amit régen tudunk, hogy Zilahi Kiss és társai sohasem kerültek volna elő a bürokrácia homályos mellékfolyosóiról, ha véletlenül nincs ellenforradalom. Igenis, a vélet­len szerencse vetette felszínre őket és miután most a kurzus napja leáldozóban van, az ő véletlen sze­rencséjük sem tarthat örökké. Pedig a belügyminisz­ter rendelete nem személyi szempontokat vesz figye­lembe, nem politizált, hanem egyszerűen a fölösle­ges harmadik alpolgármesteri állást szüntette meg és a rangban legfiatalabb tanácsnokokat küldi nyugdíjba. Hogy azután ezúttal a költői igazságszolgáltatás tel­jes mértékben érvényesül, az megint csak a véletlen szerencse érdeme. Elkészült az uj lóversenytér. Megvalósult a ló­versenysport régi álma: megnyitották az uj lóversenyteret és ezzel lezárult tizenkét év munkája. Ez a munka igen súlyos feladatok elé ál­lította a Magyar Lovaregyletet, de gróf C s e k o- n i c s Gyula átgázolt azokon az akadályokon, ame^ lyeket a háború és annak gazdasági következményei gördítettek a terv megvalósulása elé. Az uj lóver­senytér elkészült s egyik legbámulatraméltóbb lát­ványossága a fővárosnak. A hatalmas alkotás nem­csak Csekonics gróf nevéhez fűződik, hanem E r e k y Károlyéhoz is, aki az Épitőrészvénytársa- s á g erejét állította a nagy terv szolgálatába. Ami magát az építkezést illeti, az W e 11 i s c h Andor műépítész kiváló művészetét dicséri. A Wellisch- családnak kiváló érdemei vannak Budapest fejlő­dése körül és Wellisch Andor csak gazdagította eze­ket az érdemeket azokkal az alkotásokkal, amelyek az uj lóversenytéren bámulatba ejtik a közönséget. A sikerből tekintélyes rész illeti meg Tibor Róbert vezérigazgatót és Bauer Aladárt, akik lehetővé tették, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok mel­lett rendelkezésre álljon az a sok milliárdos tőke, amelyre az uj lóversenytér megvalósításához szük­ség volt. A nagyszerű alkotásnak és a megnyitó ünnepségnek nem nagy szépséghibája, hogy a f ő- város a megnyitóra nem küldte el kép­viselőjét. Nem küldte el azért, mert a Lóver­senyegylet meg sem hívta a fővárost. Hogy mi ennek a mellőzésnek az oka? A Lóverseny­egylet szándékosan éreztetni akarta a fővárossal, hogy nem talál összekötőkapcsot a fővárossal, tehát nem érzi magát kötelezettnek az udvariassági sza­bályok betartására. A főváros egyetlen lépéssel nem támogatta a Lóversenyegyletet abban az ember- feletti munkában, amelynek eredménye az uj lóver­senytér. Minden segítség nélkül készült el Európa legszebb lóversenytere, amely dísze a fővárosnak és olyan nagyszabású attrakciója, amely az idege­neket messze földről is közibénk fogja csőditeni. És amikor Budapest egy ilyen attrakcióval gazdagodik, a főváros még arról sem gondoskodik, hogy meg­felelő közlekedési eszközökkel lehetővé tegye a kö­zönség részére a lóversenytér kényelmes elérését. Ez a mulasztás súlyos bűn nemcsak a Lóverseny­egylettel szemben, de még inkább bűn a főváros közlekedési vállalatának érdekei ellen is. A dolog nem lep meg, hisz nem ez az első bűne a kurzus­nak és mellékhajtásának. Hatóságilag ellenőrzik a kávéliázak é« vendég­lők konyháinak tisztántartását. Az utóbbi hetekben számos panasz érkezett a kerületi elöljáróságokra a. vendéglői és kávéházi konyhák és a felszolgálás tisz'tátalansága miatt. Sok esetben megtörtént, hogy a vendég a lábas fenekéről felpattogott zománcot ta­lált az ételében. Kifogásolták többen a kávéházi csészék és poharak tisztaságát is. Akadt olvan ven­déglő, ahol iát söntésben rozsdás edénnyel mérték a bort, vagy a pálinkát. A kerületi elöljáróságokon fel­vett panaszok alapján nemrégiben általános razzia volt a kerületi tisztiorvosok vezetésével. Az energi­kus akció meglepő eredménnyel végződött. Majd­nem valamennyi étterem konyhájában találtak olyan edényt, melyről már alaposan le pattogott a zománc. Sokan nem. is tudják, hogy ezek az apró zotnánc- szemecskék mennyi veszélyt hozhatnak a gyanútlan étkezőre. A vakbélgyulladásnak is egvik legbizto­sabb okozója. Legtöbb baj van természetesen az úgynevezett kiskorcsmákkűl és kifőzésekkel. Ellen­őrizték a kávéházi csésze- és pohármosást is. Ugyanis a pohárból naponként 8—10 vendég is fo­gyaszt. Itt forró vízzel kell öblíteni. A Vili. kerület­ben 21, a VII kerületben 38 esetben állapítottak meg tisztaságellenes szabálytalanságot. Ezeket a ven­déglősöket és kávésokat szigorúan büntetik, nem egyszer 2—3 millióra.. Visszaesésnél már nyolcnapi elzárás következik. A rozsdás edényt és a felhört- zománcu lábasokat természetesein elkobozzák. ötszázkoronás számolócédulák. A közvetett adók megint megszaporodtak: mindenki, aki ezután a főváros második kerületében vásárol valamit, a vásárolt áru értékén felül ötszáz koronát fizet & számolócéduláért, amelyen a kereskedő a vásárolt áru értékét összeszámolta. így akarja ezt a második kerület elöljárója, aki már mestette erre vonatkozó előterjesztését, amelyet a belügyminiszter és a köz­oktatásügyi miniszter már jóvá is hagtvak. Nem ki­csinyeljük le a testnevelés jelentőségét s kész örömmel tapsolnánk annak, ha a II-ik kerületi Le- venteegyesület anyagi támogatására olyan adókat vetnének ki. amelyek nem' a kenyérfogyasztást s nem a közszükségleti cikkeket drágítják meg. De merni tudunk belenyugodni abba, hogy akár keres­kedőket. akár fogyasztókat terheljenek meg ilyen adóval. Ennek ia megadóztatásnak az lesz a követ­kezménye. hogy a második kerületi fogyasztó át­megy egy másik kerületbe, ahol nem kell ötszáz koronát fizetnie a számolócéduláért. Ez a második kerületi kereskedő súlyos megkárosodását jelenti. Mert vagy nem kalkulálja bele az árakba a számo- lócédülát s ez esetben az ötszáz korona őt terheli: vagy pedig belekalkulálja s ez esetben a (fogyasztó elkerüli az üzletét s odamegy vásárolni, ahol adó­mentesen kapja az árut. Budapest amugv is Európa legdrágább városa ési Budapesten az1 ipar és keres­kedelem amugyis sokkal válságosabb helyzetben van. semhogy ilyen teherpróbákat ikibiriont. Az ifjú­ság: edzése fontos níemzeti érdek, de az ifjúságot úgy edzeni, hegy a kereskedelmet lesorvasztjuk, igen elhibázott politika. Közgazdasági közlemények TŐZSDEI HÍRADÓ állandó mellékletünk helyszűke miatt e számunkból kimaradt. A Fabank Rt. igazgatósága elhatároztat, hogy az ez évi közgyűlésnek M76,598.102.20 K tiszta nyere­ségből részvényenként 300 K (150%) osztalék kifize­tését fogja javasolni. Az Általános Kőszénbánya Rt. kö€gyülése. A Magyar Általános Köszénbánya Rész- vénytáirsulat május 9-én tartotta XXXIII. rendes évi közgyűlését Berzeviczy Albert dr- titkos ta­nácsos elnöklésével. Az igazgatóság évi jelentésében mély kegyelettel és elismeréssel adózik a vállalat miemrégiben elhunyt nagynevű alelnöke, Ullmann Adolf báró nemes emlékezetének. A közgyűlés egy­hangúlag tudomásul vette az igazgatóság jelentését és jóváhagyta az évi zárszámadást, valamint a nyere­ség felosztására vonatkozó javaslatot, amejlynek ér­telmében az 1924. évi osztalékszelvény május 11-t'ől keizdődőleg 175.000 koronával fog a szokásos helyeken

Next

/
Thumbnails
Contents