Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-13 / 19. szám
Budapest, 1925 május 13. rt 5 Purébl Győző nem akar kivonulni a városházáról Titokzatos tanácskozások a megmentése érdekében Még sohasem, lett annyira nyilvánvalóvá, mint most, hogy a kurzuscsinálta közigazgatás öncélnak tekinti magát. Egész Budapest népe a legválságosabb helyzetben vergődik és a városházának az a legnagyobb és egyetlen gondja, hogy mi legyen Purébl Győzővel, a közgazdasági ügyosztály vezetőjével. Budapest népéről kellene valahogyan gondoskodni és gondolkozni, de a Központi Városháza nem látja Budapest népét Purébl Győzőtől. Ki ő, micsoda ő, miféle érték az egyénisége, miféle érdemei vannak, micsoda alkotások fűződnek nevéhez, hogy ennyire összefognak a mentésére? A kurzus ötéves uralma alatt megszoktuk, hogy bizonyos egyéneket csak azért nem ejtettek el, mert attól tartottak, hogy az elejtett tisztviselő haragjában. 'él'kles eredésiében kinyitja a száját és olyan titkokat szellőztet, amelyek igen kellemetlenek lehetnek kollégáinak. Oh, a városházán nincsenek ilyen titkok s ha netalán lennének, Purébl ur aligha ismeri azokat, mert a tanácsnok urat még kollégái se tartották akkora súlyúnak, hogy bevonták volna őt a legbizalmasabb ügyekbe. Azt kell hinnünk, hogy Purébl Győző úrhoz csak azért ragaszkodnak s csak azért tartják szükségesnek hivatalban maradását, mert a tanácsnok ur jelenti azt az alacsony katonai mértéket, amelyet a tanácsnoki állással szemben a városházán újabban felállítottak. A tudásnak, hozzáértésnek ezt a leszállított mértékegységét akarják benne megőrizni, hogy mellette még azok is kiváló tudásuaknak, jelentős erejüeknek tessenek, akik még maguk is szivükben hordozzák saját rátermettségük kétségeit. Ha áttekintjük a tanácsnok ur múltját, csak megerősödünk abban a tudatban. hogv itt csakugyan a leszállított mértékegységet akarják megmenteni. Ha jól tudjuk, a londoni British Múzeumban őjrzik a métermérték platinából készült rudját, még pedig abból a célból hogy viták esetén legyen valamilyen bizonyíték arra, hogy milyen is a hamisítatlan métermérték. Purébl urat igy akarják a városházán őrizni, hogy meglegyen a leszállított képességek mértékegysége, amelyhez a kurzus a rátermettséget akarja mérni. Nézzük hát, mivel szolgált rá arra, hogy ő legyen a leszállított mértékegység múzeumi példánya. Az ő gondozására volt bízva a hatósági tüzifaraktár, ez a háborús csökevény, amelyet most az üzemek felülvizsgáló-bizottsága halálra ítélt. Bennünket őszintén meglepett, hogy valamit halálra ítélnek, amiről azt se tudtuk, hogy élt. Itt van a Budapesti Kisiparosok Hitelszövetkezete, amelyet még Vita Emil tanácsnok létesített a Hildegard-alapból. Ezt az intézményt Purébl ur odáig fejlesztette, hogy ma már inkább mondható az Anker biztosítótársaság ügynökségének, mint a kisiparosok gyámolitójának. Hát kisipari érdekeket véd az olyan intézmény, amely 25 százalékot szed a kölcsönök után és amellett csak kilenc hónapra ad hitelt ? Többször kifejtettük, hopr ez a hitelintézet nem áll hivatása magaslatán s nincs rá szükség, mert a kisiparosok hitelszükségleteit sokkal jobban kielégíthetné a Vásárpénztár. Úgy látszik, a hitel- intézetre inkább Purébl urnák van szüksége, mint a kisiparnak. Ezt úgy értjük, hogy a hitelintézetet fenn kell tartani arra az esetre, na Purébl ur mégis nyugdíjba megy. Mert kell lenni egy olyan helynek, ahol a tanácsnok értékesíthesse képességeit és erre a célra igen jónak találják azt a hitelintézetet, amelynek vezérigazgatói állása a tanácsnok ur részére van fenntartva. Mondottuk már, hogy ez az intézet nincs sok hasznára az iparnak s talán ebből a szempontból jó helye volna itt a tanácsnok urnák, aki itt folytathatná azt az iparellenes politikát, amelynek mint a Budapesti Nemzetközi Vásár igazgatósági tagja, legújabban is tanujelét adta. A tanácsnok ur ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy az idei mintavásár nemzetközi legyen. Hozzájárult ahhoz, hogy az idegen ipar idecsődittessék és még válságosabbá tegye a magyar ipar és magyar kereskedelem amúgy is nyomorúságos helyzetét. Képességeinek bizonyítására talán még felemlíthetjük azt az akciót, amelyet a tranzitóforgalom érdekében kifejtett. Erre az akcióra akkor szánta el magát, amikor Bécs és Pozsony megelőzött bennünket és el is ragadta előlünk mindazt, ami javunkra válhatott volna. A tranzitó kereskedők éppen most tartottak értekezletet, amelyen a leziillesztelt tranzitókereskedelem súlyos következményeivel foglalkoztak. Ez az értekezlet igen sokat jelentő pont a közgazdasági ügyosztály vezetőjének bünlajstromában s az e téren elkövetett mulasztásai egymagukban elegendők arra, hogy eltávolittassék ennek az ügyosztálynak az éléről. A mentőakciókból azt látjuk, hogy az nem könnyű feladat. Az urakat nehezen lehet levakarni a székről, amelyen elhelyezkedtek. Pedig Purébl urnák nincs is sok oka arra, hogy állásához ragaszkodjék. Havi hat millió nyugdíj illeti meg, ami elég jelentős összeg, ha az embernek meg se kell azt szolgálni. Persze, tiz millió még több és azt se kell megszolgálni. Mennyivel különb legények voltak azok, akiket a kurzus máról-holnapra kitett a városházáról. Déri Ferenc, Vita ’Emil, Kemény Géza! Mennyi tudás, mennyi hozzáértés! És mégis szó nélkül hagyták ott helyüket. Ha a kurzus ikre'aturái hozzáértést nem tanultak elődeiktől, legalább egy kis önérzetet tanultak volna tőlük. De hát az önérzet a tehetségesek erénye. És akiben nincs tehetség, mire legyen az önérzetes? ... «(•« A költői igazságszolgáltatás. C s i 11 é r i András nem először támadott és nem először bánta meg a támadást, amelyet ezúttal természetesen Zilahi K i s s é k érdekében indított meg. A támadás sablonos volt, annál jelentősebb azonban az a visszaverés, amelyben R i p k a Ferenc kormánybiztos részesítette. Végre kimondták a szót, amit mindenki érzett, de amely mégsem talált eddig kifejezésre. Ripka Ferenc megmagyarázta Csillériéknek azt, amit régen tudunk, hogy Zilahi Kiss és társai sohasem kerültek volna elő a bürokrácia homályos mellékfolyosóiról, ha véletlenül nincs ellenforradalom. Igenis, a véletlen szerencse vetette felszínre őket és miután most a kurzus napja leáldozóban van, az ő véletlen szerencséjük sem tarthat örökké. Pedig a belügyminiszter rendelete nem személyi szempontokat vesz figyelembe, nem politizált, hanem egyszerűen a fölösleges harmadik alpolgármesteri állást szüntette meg és a rangban legfiatalabb tanácsnokokat küldi nyugdíjba. Hogy azután ezúttal a költői igazságszolgáltatás teljes mértékben érvényesül, az megint csak a véletlen szerencse érdeme. Elkészült az uj lóversenytér. Megvalósult a lóversenysport régi álma: megnyitották az uj lóversenyteret és ezzel lezárult tizenkét év munkája. Ez a munka igen súlyos feladatok elé állította a Magyar Lovaregyletet, de gróf C s e k o- n i c s Gyula átgázolt azokon az akadályokon, ame^ lyeket a háború és annak gazdasági következményei gördítettek a terv megvalósulása elé. Az uj lóversenytér elkészült s egyik legbámulatraméltóbb látványossága a fővárosnak. A hatalmas alkotás nemcsak Csekonics gróf nevéhez fűződik, hanem E r e k y Károlyéhoz is, aki az Épitőrészvénytársa- s á g erejét állította a nagy terv szolgálatába. Ami magát az építkezést illeti, az W e 11 i s c h Andor műépítész kiváló művészetét dicséri. A Wellisch- családnak kiváló érdemei vannak Budapest fejlődése körül és Wellisch Andor csak gazdagította ezeket az érdemeket azokkal az alkotásokkal, amelyek az uj lóversenytéren bámulatba ejtik a közönséget. A sikerből tekintélyes rész illeti meg Tibor Róbert vezérigazgatót és Bauer Aladárt, akik lehetővé tették, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett rendelkezésre álljon az a sok milliárdos tőke, amelyre az uj lóversenytér megvalósításához szükség volt. A nagyszerű alkotásnak és a megnyitó ünnepségnek nem nagy szépséghibája, hogy a f ő- város a megnyitóra nem küldte el képviselőjét. Nem küldte el azért, mert a Lóversenyegylet meg sem hívta a fővárost. Hogy mi ennek a mellőzésnek az oka? A Lóversenyegylet szándékosan éreztetni akarta a fővárossal, hogy nem talál összekötőkapcsot a fővárossal, tehát nem érzi magát kötelezettnek az udvariassági szabályok betartására. A főváros egyetlen lépéssel nem támogatta a Lóversenyegyletet abban az ember- feletti munkában, amelynek eredménye az uj lóversenytér. Minden segítség nélkül készült el Európa legszebb lóversenytere, amely dísze a fővárosnak és olyan nagyszabású attrakciója, amely az idegeneket messze földről is közibénk fogja csőditeni. És amikor Budapest egy ilyen attrakcióval gazdagodik, a főváros még arról sem gondoskodik, hogy megfelelő közlekedési eszközökkel lehetővé tegye a közönség részére a lóversenytér kényelmes elérését. Ez a mulasztás súlyos bűn nemcsak a Lóversenyegylettel szemben, de még inkább bűn a főváros közlekedési vállalatának érdekei ellen is. A dolog nem lep meg, hisz nem ez az első bűne a kurzusnak és mellékhajtásának. Hatóságilag ellenőrzik a kávéliázak é« vendéglők konyháinak tisztántartását. Az utóbbi hetekben számos panasz érkezett a kerületi elöljáróságokra a. vendéglői és kávéházi konyhák és a felszolgálás tisz'tátalansága miatt. Sok esetben megtörtént, hogy a vendég a lábas fenekéről felpattogott zománcot talált az ételében. Kifogásolták többen a kávéházi csészék és poharak tisztaságát is. Akadt olvan vendéglő, ahol iát söntésben rozsdás edénnyel mérték a bort, vagy a pálinkát. A kerületi elöljáróságokon felvett panaszok alapján nemrégiben általános razzia volt a kerületi tisztiorvosok vezetésével. Az energikus akció meglepő eredménnyel végződött. Majdnem valamennyi étterem konyhájában találtak olyan edényt, melyről már alaposan le pattogott a zománc. Sokan nem. is tudják, hogy ezek az apró zotnánc- szemecskék mennyi veszélyt hozhatnak a gyanútlan étkezőre. A vakbélgyulladásnak is egvik legbiztosabb okozója. Legtöbb baj van természetesen az úgynevezett kiskorcsmákkűl és kifőzésekkel. Ellenőrizték a kávéházi csésze- és pohármosást is. Ugyanis a pohárból naponként 8—10 vendég is fogyaszt. Itt forró vízzel kell öblíteni. A Vili. kerületben 21, a VII kerületben 38 esetben állapítottak meg tisztaságellenes szabálytalanságot. Ezeket a vendéglősöket és kávésokat szigorúan büntetik, nem egyszer 2—3 millióra.. Visszaesésnél már nyolcnapi elzárás következik. A rozsdás edényt és a felhört- zománcu lábasokat természetesein elkobozzák. ötszázkoronás számolócédulák. A közvetett adók megint megszaporodtak: mindenki, aki ezután a főváros második kerületében vásárol valamit, a vásárolt áru értékén felül ötszáz koronát fizet & számolócéduláért, amelyen a kereskedő a vásárolt áru értékét összeszámolta. így akarja ezt a második kerület elöljárója, aki már mestette erre vonatkozó előterjesztését, amelyet a belügyminiszter és a közoktatásügyi miniszter már jóvá is hagtvak. Nem kicsinyeljük le a testnevelés jelentőségét s kész örömmel tapsolnánk annak, ha a II-ik kerületi Le- venteegyesület anyagi támogatására olyan adókat vetnének ki. amelyek nem' a kenyérfogyasztást s nem a közszükségleti cikkeket drágítják meg. De merni tudunk belenyugodni abba, hogy akár kereskedőket. akár fogyasztókat terheljenek meg ilyen adóval. Ennek ia megadóztatásnak az lesz a következménye. hogy a második kerületi fogyasztó átmegy egy másik kerületbe, ahol nem kell ötszáz koronát fizetnie a számolócéduláért. Ez a második kerületi kereskedő súlyos megkárosodását jelenti. Mert vagy nem kalkulálja bele az árakba a számo- lócédülát s ez esetben az ötszáz korona őt terheli: vagy pedig belekalkulálja s ez esetben a (fogyasztó elkerüli az üzletét s odamegy vásárolni, ahol adómentesen kapja az árut. Budapest amugv is Európa legdrágább városa ési Budapesten az1 ipar és kereskedelem amugyis sokkal válságosabb helyzetben van. semhogy ilyen teherpróbákat ikibiriont. Az ifjúság: edzése fontos níemzeti érdek, de az ifjúságot úgy edzeni, hegy a kereskedelmet lesorvasztjuk, igen elhibázott politika. Közgazdasági közlemények TŐZSDEI HÍRADÓ állandó mellékletünk helyszűke miatt e számunkból kimaradt. A Fabank Rt. igazgatósága elhatároztat, hogy az ez évi közgyűlésnek M76,598.102.20 K tiszta nyereségből részvényenként 300 K (150%) osztalék kifizetését fogja javasolni. Az Általános Kőszénbánya Rt. kö€gyülése. A Magyar Általános Köszénbánya Rész- vénytáirsulat május 9-én tartotta XXXIII. rendes évi közgyűlését Berzeviczy Albert dr- titkos tanácsos elnöklésével. Az igazgatóság évi jelentésében mély kegyelettel és elismeréssel adózik a vállalat miemrégiben elhunyt nagynevű alelnöke, Ullmann Adolf báró nemes emlékezetének. A közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette az igazgatóság jelentését és jóváhagyta az évi zárszámadást, valamint a nyereség felosztására vonatkozó javaslatot, amejlynek értelmében az 1924. évi osztalékszelvény május 11-t'ől keizdődőleg 175.000 koronával fog a szokásos helyeken
