Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-11-05 / 41. szám

Budapest!, 1924 ooveinbcr 5. 5 \ • • • Nem is volt rossz dolog valaha „fővárosi tanerő“-nek lenni. Nem volt ez rossz dolog akkort amiken* egy Bárczy, egy Déri, egy Rózsavölgyi, egy Festettek, egy Wildner, sőt igenis egy Vá- rossy állott a tanügyi ügyosztály élén. Akfcor belátó, bölcs emberek kezébe volt letéve a tanitószemélyzet sorsa, volt jó megélhetésük, s emellett jól és okosan bán­tak velük. Azóta sok minden történt, töb­bek között — mint mindenkinek másnak is — a réginek negyedére csökkent a taní­tók és tanítónők élet-standardja. Hát persze, hogy panaszkodnak ók is. A beosztások kö­rül is több ma az önkény, s mivelhogy az emberek idegesebbek, érzékenyebbek, hát bizony mindent megmozgatnak a maguk ér­dekében. Sőt — horribile dicta — akadnak tanítók, tanítónők, akik a tanács egyes tag­jaihoz fordulnak, hogy protezsálják őket a közoktatásügyi tanácsnoknál. Valószínűleg szörnyű bibi ez, mert Schöberl tanácsnok ur mennydörögve fenyegeti meg a tansze­mélyzetet, hogy ettől tartózkodjék. Pedig tessék elhinrü, hogy nem követtek el olyan nagy bűnt, hogy meg tudnánk érteni, a ta­nácsnok ur hangját. Mindenekfelett pedig jó lenne megfontolni, mi lehet az oka ennek a közvetítőkhöz való szaladgálásnak? Csak­ugyan a tanszemélyzet-e a hibás, vagy hogy talán az ügyosztályon is lenne javí­tani való? Abbéi a sötétségből, amit a kurzus urai hoztak a városházára, ime még mindig itt maradt egy nagy csomó. Lám, éppen most hívja föl a villamosműveh a közönséget, hogy redukálja a világosság iránt való igényeit, mert a rozoga állapot­ban levő villamosművek nem tudnak ele­get tenni a kivánalmaknak. íme itt van az eredménye annak a kreizleros gazdálkodás­nak, amely négy esztendőn át itt folyt és amely fejős tehénnek nézte a világítást és az elektromos művektől várta a deficitmen­tes költségvetést. Pénzt és pénzt követeltek, ahelyett, hogy a villamosműveket fejlesz­tették volna, vagy — ha politikai céllal is — olcsóbban adták volna a világítást. Most azonban már ott iartunk, hogy az uj fény­reklám-csoportok annyi áramot fogyaszta­nak, hogy továbbfejlesztésük Budapest vi­lágítását veszéllyel fenyegetik. Hát pedig ha igy van, akkor inkább a reklámtáblák szűnjenek meg és ne a reklám futó vörös kígyóival világítsák Budapest utcáit, mint­sem, hogy sötétben maradjunk. Nem szabad megengedni, hogy az a sötétség, amely lé­nyegük volt, s amelyből olyan nagy por­ciót felejtettek itt, tovább fejlődjék. A sakter-késsel éppen eleget lázitottak már. Most azután ércben vagy márványban is meg akarták örökíteni. Be akarták vinni a felekezeti gyű­lölködést a temetőbe, a holtak világába is. A tragikus sorsú Tremmel Mátyás sza­kaszvezető síremlékét „megalkotta" egy Homonnay nevű szobrász, aki a „mellék- alak“'-ként Löbl-t szerepelteti a sakterkés- sel. A tanácsot illeti a dicséret, hogy a Dob­utcai tragédiának ilyen „művészi" megörö­kítését nem engedi be a temetőbe, mondván, hogy a halál, a temető nem arra való, hogy izgassanak vele. A halottak békében, csend­ben akarnak pihenni és ha a tanács eme bölcs és becsületes állásfoglalása miatt egyeseknek kifogásai lennének: menjenek ki ezek a temetőbe, a halottak liberálisab- baknak, sőt ember ebbeknek fognak bizo­nyulni, mint az elevenek. SÁTORI MÓR “ Egyesült Gipsz-, Műtrágya- és Vegyészeti-gyárak R.-T. BUDAPEST, V., Wurm-Olea 2. szám. u Telelőn : 181-71., 181-72. Mindenfajta gipsztermékek versenyen kirült Viszik a koporsót.. . A Terézvárosi Polgári Kaszinó kártyásai a bíróság előtt November ötödikén érdekes, színes, mu­latságos lesz a törvényháza. A hires Terézvá­rosi Polgári Kaszinó tagjai, vendégei, höl­gyek. urak. egytöl-egyig szenvedélyes kártyások vo­nulnak föl. hogy mégegyszer emlékezetükbe idéződ- jék .aiZi a nevezetes éjszaka, amelyen rendőri kíséret­tel vonultak be a Király-utcai fcártyaklubból a kapi­tányságra. Hírneves színésznők és előkelő urak fog­nak szerepelni a csoportban, amelylet' a szolga igy szélit be majd a tárgyalóterembe: — Ungár Adolf és társai . . . Az elvadult kártyajáték hősei, akiknek Payer Sándor kormányfötanócsos, volt fővárosi bizottsági tag, az örökös párt-gründoló és Bársony Elemér, .volt szegedi miniszter, volt fővárosi bizottsági tag, volt képviselőjelölt emeltek hajlékot a Király-utcában, most végre a szigora biTÓ előtt nappali világosság­ban' fognak szerepelni. Vájjon megisimerik-e egymást? Érdekes találkozás lesz íez. Es ott lesz Róna detektivfeliigyelö is. aki a legkellemesebb közölök egyike, ám újabban kimu­tatja a foga fehérét. Ahol rajtaüt a tiltott szerencse­játékot űzőkön, könyörtelenül éjnek idején hevíteti aa egész társaságot a rendőrségre, felpakkoltatja a kár­tyaasztalt, a kártyát és a koporsót a rendőrségi autóra. Aztán „gyerünk“. Hát persze parancsra cselekszik, ám a parancs mellé nem adtak neki megfelelő készpénzt is a dol­gok lebonyolításához. Mert most szörnyen spórolnak a rendőrségen is. Az ember nem, is hinné, hogy nem­csak a háborúhoz, de a káryaklubok ,,sprengolásá- hoz“ is pénz kell. Pedig igy van. Bizonyítja Róna detektivfeliigyelö esete, aki a Vitorlás Club- beli szerepléséhez minden anyagi felkészültség nél­kül indult eL Lefogni a játékosokat, ez még nem került pénzbe. Kiadta a rendeletét és a detektivtek vitték a „pasas­okat. No' de most a játékasztalt is el kell ám vinni. A rendőrségi teherautó lent állt, ott ült a soíför, aki­nek nem szabad elmozdulni. A detektivekkel nem le­het asztalokat cipleltetni. Istenem, hova lenne a te­kintély? Talán a játékosok? Ez mégis kegyetlenség lenne. Róna felszólította tehát a klub vezetőségét, gondoskodjanak róla, hogy az asztal aizi autóra ke­rüljön. A sok keserű (esemény során ez volt az uraik egyetlen derűs pillanatuk, amikor fölényesek lehették: — Hát hogy méltóztatik ezt gondolni? Hogy mi szállíttassuk le az asztalt is? Nem elég, hogy a „tag­jainkat“ elviszik? Nem vagyunk betanított kutyák, hogy a saját megverettetésiinikhöz magunk vigyük a korbácsot Ami igazi, az igaz. Róna nem forszírozta tovább a dolgot, hanem odament a két krupiéhez és súgott valamit a fülükbe. A két krupié lelki szemei előtt fel­vonult Zalaegersz.eg sötét képe, úgy ahogy azt Esz­tergályos János szokta a parlamlerutben megfes­teni. Mi nem tudjuk, mit súgott Róna, de az tény, hogy a két Jcrupié ész nélkül markolta niteg az asz­talt és a levegőbe emelve, úgy rohantak le vele aa autóhoz, mintha világéletükben butorszállitó munká­sok lettek volna. Természetesen ilyen kényszerszülte ötletekkel nem lehet örökkön élni. Máskor kéznél kell lenni a munkásoknak. Igen ám, de, ha — mint mondottuk — pénizt meg nem ad a rendőrség! Amikor Rónáék a Terézvárosi Polgári Kaszinó kártya- szobájának bevételére készültek, a detektivfelügyelő megkísérelte, hogy ingyernnunkasokat szerez. De ilyenek nem igen .akadnak, felszólította tehát a rend­őrség ama szomorú embereit, akik az öngyilkosok hulláit szokták elszállítani. A Terézvárosi Polgári Kaszinóban is gyászeset lesz ez. ezek lennének a leg­stílusosabb munkások!. Azok azonban kijelentették, hogy ők bizony ingyen nem végeznek olyan munkát, ami nem a kötelességük. Az egyik hullaembernek azonban (eszébe ötlött valami- Hogy azt mondja: — Felügyelő ur. valami érdekes eset lesz? — No igen. — Lesz egy kis ramazuri? — De még milyen.! Erre már vállalkoztak. Art pour Tart. Pompás éj­szakájuk volt, amikor látták, hogyan viszik el a finom urakat, selyémruhás, dekoltázsos, égőszemü hölgyeket a detektívek. Játszva vitték le a hires kártyaasztalt, ahol annyian vérzettek el. Aztán azt mondja Róna: — No most a koporsót... A koporsót? Ez már az ő reszortjuk ... De me­lyik az? A felügyelő megmutatja, mire a hulla-ember megcsóválja a fejét: — Furcsa szerszám ... — Bizony furcsa. Sok bánatot, sok fájdalmat foglal magában ez a koporsó. Sok halottja van ennek. A hulla-ember nagyot nézett, aztán a hóna alá kapta a koporsót és kivonult vele a Kaszinóból LEPTEK JÁNOS VASSZERKEZET ÉS VASÁRUGYÁR Budapest, X., Asztalos Sándor-út 8. Talelon: J. 33-60, J. 61-69. Gyárt mindennemű hid- és középitósi vasszerkezeteket, lakatosárukat, redőnyöket, kovácsárukat. — Egyedüli gyártója a Köpplinger-rendszeril idomvasablakokn.ik • • • • Uj szabadelvű klub a fővárosban. Hetek óta tarft tanácskozások után megalakult az Országos Sza­badelvű Klub. amely első ülését hétfőn estle tar­totta a Gresham-palota harmadik emeletén berende­zett fényes klubhelyiségében. Az alakuló ülésen Bódy Tivadar elnökölt. A tisztikar tagjai lettek: elnökké Matlekovit® Sándort, ügyvezető elnökké pedig R assay Károlyt választották meg. Ót alel­nökié van az uj szabadelvű klubnak: Chor in Fe­renc, Erdélyi Sándor, Erdős Dezső, Hantos Elemér és Kohner Vilmos báró. Az elnöklő tanács tagjainak sorában a többi között Balt hazár De­zső, B á r c z y István, Bódy Tivadar, B ar t a Ist­ván, Fenyő Miksa, Glück Frigyes, G a á r Vil­mos. Magyar Pál, Márkus Jenő. Nagy Andor, Sándor Pál, Sándor László, Ugrón Gábor fog­lalnak helyet. Ugyanilyfeni előkelő férfiakból alalkult meg a választmány is. A népakarat előbbrevaló. mint a kijárok. Becs város községi tanácsa házépítő-politikáját és iskola­programját a kávéházi és italmérési adókra alapozta. Ez az adózási rendszer exisztenciájukban fenyegeti a kávésokat és italméröket, mert a tulmagas adók annyira megdrágítják az italokat, hogy a közönség lemond a kávéházakban, bárokban és más italmérő- helyiségekben kapható élvezeti cikkek fogyasztásá­ról. Az exisztenciájukban fenyegetett kávésok és italmérők ennek következtében elhatározták, hogy november 9-én tüntető sztrájkot rendeznek és ha a városi tanács nem szállítja le az adókat, visszaadják az iparengedélyeket és bezárják az üzleteket. Ennek a represszáliának az lenne a következménye, hogy mintegy 20.000 alkalmazott kenyér nélkül maradna, ami Bécs számára igen súlyos megpróbáltatást je­lent. mert Bécsben a munkaalkalmak és kereseti lehetőségek ma éppoly rosszak, sőt talán még rosz- szabbak, mint Budapesten. Erre a fenyegetésre Bécs községi tanácsa azt feleli, hogy népszavazásra bo­csátja a kérdés eldöntését, hadd ítéljen a város kö­zönsége affélétt. hogy életrevaló lakáspolitikát és üdvös iskolareformokat akar-e, vagy pedig előbbre- valónak tartja, hogy kávéházakba és bárokba járjon és ott költse el a pénzét. A probléma megoldása nem könnyű, de Bécs város tanácsa nem tér ki a súlyos probléma elől. Nem: posványositja el az ügyet, nem pihenteti a kérdést, amelynek elintézése csak úgy lehetséges, hogy vagy az egyiknek, vagy a másiknak az érdekeit sérti. Döntsön hát a nép, •hiszen a nép érdekeiről van szó. Ez a felfogás tel­jesen megfelel a demokratikus szellemnek. A kávé­sok és kiszolgáló-személyzet érdekei nagy súllyal esnek a mérleg serpenyőjébe, de a nép érdeke felette áll egyes iparágak érdekének és 20—25.000 ember deferálni tartozik egy többmilliós lakosság akaratá­nak. Nálunk ezt máshogyan intéznék el. A kurzus befolyásos ügyvédei megmozdulnának, a városházi hivatalok kilincsei kézről-kézre adódnának s végül is la1 befolyásos kijárók érdekei győznének.________ & t iu. Szent István gyógymaláta CUKORKÁT, mert a tiszta Szent István malátakivonatból készült ki­váló nyálkaoldószer enyhiti a légzőszervek lobos bántalmait.

Next

/
Thumbnails
Contents