Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-04-18 / 16-17. szám

Ára

kor.

Tizenharmadik évfolyam

Budapest, B:24 április 18

16—17. szám

BWlQt»a»Ha»imr?Tmrrn»i08lTomaniafnaigs^ymma8»i3mam^üaffl8Haiii^iis§asya8^aniö9gsa?Bisaä!iiagignrin:

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán,

évre 50.000 korona. Félévre mm Szerkesztőség és kiadóhiva25.000 kor. Állandó mellék- tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz.

let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon: 137—15. szám

A feltámadás

boldog reményét csillogtatta meg 01 kormány, amikor utnak indult megszerzendő a külföldi kölcsönt. É9 elérkezett ime a Husvét, a í el támadás ünnepe, de ini nem tudunk zavartalan, örömmel a jövő felé tekinteni, amelyet a nép képviselőinek igen jelentős része — számban és súlyban jelentős része — nem <át olyan rózsásnak, mint gróf Bethlen István, Kállay Tibor és egy csomó rendületlen hiviik. Nem kisebb tekintélyek, mint Apponyi és Andrássy óvtak az optimizmustól és mi nem hallgatnánk lelkiismeretűnk paroncsoló szavára., ha ma hozsannával üdvözölnénk a megváltó szanálást.

Ebben a pillanatban, de a nagy lelkiismereti harc nehéz tusakodásának egész ideje alatt csak az egyetlen osztrák példára kellett gondolnunk, mert más példa, mlás összehasonlítható esemény nincs, csiak egyedül és kizárólag Bécs gazdasági felemelésének története. Megvalljuk, nem tudunk, nem merünk következtetni. A bécsi példa nem vág. Bécsnek *iem magánhitelezők, hanem államok adták a kölcsönt, a kölcsön kétszerese a mienknek, az ellenőrzés liberálisabb, a feltételek lényegesen enyhébbek. És mások az emberek, akik felhasználták. Legíő- képen pedig más volt a szanálás előtti Bécs, mint ami a szanálás előtti, mai Budapest.

A szanálás utáni Bécs helyreállított köziintézményei, becsülettel kereső középosztálya, jólfizetett munkássága, a romlás megállásának képét mutatja!. De más volt a szanálás előtt való Bécs Ls«, mint ami a mai Budapest. A háborús lerongyolódást segedelem nélkül is igyekezett levetkőzni, villamosai mindig közlekedtek, lámpái mindig fénnyel szórták tele ai f&ogeket, ipara, kereskedelme, közlekedése, gazdasági élete,, tőzsdéje egy pillanatra sem bénult meg. Ha a háború pusztítása ki is fosztotta az éléskamrákat, ha esztendőkön át gyenge táplálékban részesült is a gyomor; de az embernek minden kényelme meg volt, minden kulturszükséglete kielégítést nyert. I«az, hogy Bécsnek csak egyetlenegy háborúja volt, ani pedig hármat vívtunk meg, mert amaz egyen kívül végigküzdöttünk idegeink, lelkünk, szivünk épségének megcsorbításával egy kommunizmust és egy „keresz- iény“-kurzust, amelyek tönkretettek mindent, amit a világháború még épen hagyott, legelsösorban gazdasági helyzetünket.

Magyarországnak is lehetnek mégis reményei és lehetnek Budapestnek is«, ha elhárulnak az útból mindazok az akadályok, amelyeken az ipar, a kereskedelem, a gazdasági élet, a kultúra, a) szociális megújhodás minden igyekezete, minden odaadó munkája csődöt mondott. Garázda, építeni nem tudó, de a rombolásban annál elismertebb társaságok tartották kezükben éveken át minden hatalmat és ha nem lehetünk is megelégedve .a sokat emlegetett tempóval, de tény az, hogy jószándéku harcosok lassankint sokat csavartak ki már ai kezükből. Nem tudiunk mérkőzni a, bécsi példával, nagyon súlyosaknak látjuk a segedelem feltételeit, mégis hinnünk kell abban, hogy most már a gazdasági konszolidálódás fénye mellett odúikba menekülnek azok az árnyak, amelyek eddig elriogatták az embereket a munkától és amelyeknek utolsó menedékhelyét a városházán kell keresni. Az orvosi terminus tecknikus járványok idején „fertőző góc“-nak nevezi azi ilyen helyeket, amelyeket izolálni kell és amelyeknek fertőtlenítését a legtökéletsebb eréllyel keresztül kell vinni.

Vájjon, miként fogja a kormány a városházát, a reakciónak ezt a legjobban kiépített fészkét bevenni, a kurzus-járvány eme gócpontját fertőtleníteni? Mi azt hisszük, ehhez kevéís lesz ai kormánybiztos, kevés lesz a. pénzügyi diktátor, itt csak a választások tiszta légáramlata lehet az, ami a Károly-kaszárnya vastag íalaiból is kiölheti a sötétség bacilluisait.

A hólyag elpattan és a vezérség eltűnik a feledés homályéban

A Fővárosi Hírlap számára irta: Ereky Károly

A főváros pénzügyi ellenőrzésével kapcsolatban Wolff Károly mindig és mindenütt felemeli tiltakozó szavát az autonómia szent nevében. Nem hiszem, hogy Wolff Károly az ellenőrziést összetévesztené az autonómia megsértésével, mert hiszen az ellenőrzés joga a kormányt úgy az ötven évvel ezelőtt hozott fővárosi törvény, minit az 1920. évi IX. te. rendekezés'ei szerint jogosan megilleti. Ha Wolff Károly nem akadályozta volna meg egyrészt passzív reziszitenciával, másrészt titkos aknamunkával azt, hogy az én javaslataim érvényesüljenek, akkor m a a fővárosnak nem volna szüksége pénzügyi diktátorra. Ha Wolff Károly követelte volna a tanácstól, hogy az összes üzemekről precíz: elszámolást adjon, akkor ma senki sem beszélne arról, hogy pénzügyi diktátort kell a főváros háztartásának ellenőrzésére kiküldeni.

Nem bírom megmagyarázni magamnak, hogy miért fél Wolff Károly az ellenőrzéstől.

A háború előtt a főváros üzemeiről évről-évre egész tanulmányszámba menő, iskolapéldául alkalmas jelentések láttak napvilágot és csupán a háború utáni időben, szokott el a tanács attól, hogy az> üzemek pénzügyi helyzetéről és műszaki állásáról referáljon. Budapest székesfőváros minidig büszkén irta le az üzemeit és mint klasszikus iskolapéldát tárta a közönség elé az üzemek pénzügyi és kereskedelmi vezetését. Woljrf Károly közgazdaságii analfabetizmusának rikító jele az, hogy a tanács tagjai most be tudják neki beszélni azt, hogy

az üzemeket nem szabad ellenőrizni, az üzemek egyes direktorai tehétnek azt, amit akarnak.

hogy a főváros közgyűlésének mindehhez semmi köze. A közgazdasági viszonyokban való abszolút járatlanságot jelent ez Wolff Károly részéről, hogy így engedi magát azoktól vezettetni, akik nem akarják, hogy ellenőrizzék őket és most kiáll a nagyvilág elé és ha hinni lehet a szememnek, akkor azt mondotta volna a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának ülésén, hogy 1920-b.am nyolcmillió angol fontot kitevő adósságot talált a fővárosnál és 1923-ban a főváros adóssága már 1,261.940 fonttal volt kevesebb, mint akkor, amikor ő a vezetést átvette.

Kétségbeejtően naiv Wolff Károlynak ez a beállítása. Miután a nyolcmillió angol font körülbelül 200 millió aranykoronát tesz ki,

el sem tudom képzelni, hogy micsoda adósságtételről beszél a közgazdasági analfabétavezér.

Budapest székesfővárosnak ugyanis maga a külföldi kölcsöne 300 millió aranykoronát tesz ki, t'ehját fontokban számítva legalább 12 milliót. A fővárosnak magyar koronára szóló adósságai is több százmillió papirkoronát tettek ki, de ezeknek a visszafizetését semmi körülmények között sem lehet angol Ifontokra átszámítani, mert hiszen például azt a 200 millió papirkorona-adósságot, amelyet a fővláros 1920lban csinált, azt 1923-ban játszva fizethette v sz- sza a villamosva suták egynapi vételéből.

Ha Wolff Károly tényleg mondotta azt, hogy az ő vezetése alatt a főváros adósságai 1,200.000 fonttal csökkentek, akkor

vagy tudatosan valótlant állított, vagy pedfe — ami valószínűbb — rosszul informálta 4t valaki.

s miután nem a számok embere, hanem a lelki harmóniának az apostola, természetes dolog, hogy készpénznek vette az 1,200.000 fontos törlesztést és mindjárt el is könyvelte a Keresztény Községi Párt nagy- tudásu közigiaizdasági vezérkara javára.

Ugyanazon a pénzügyi bizottsági ülésem meg-« kockáztatta Wolff Károly még azt az állítást is, hogy a székesfőváros minden külföldi és belföldi kötelezettségének eleget tett, a fővárosi üzemeket pedig külföldi szakközegek megtekintették és azoknak szakszerű vezetéséről elragadtatással nyilatkoztak. Risum teneatis! Wolff Károly, mint a frázisok és jelszavak embere, itt (frazeológiával akar olyan emberek előtt, akik a főváros ügyeit nem ismerik, imponálólag fellépni. Csakhogy itt vagyunk ám mi is, akik ismerjük a főváros ügyeit.

Az igen tisztelt Wolff vezér ur. félrevezeti a parlament pénzügyi bizottságát akkor, amikor azt állítja, hogy a főváros összes külföldi kötelezettségeinek eleget tett.

A külföldi adósságoknak az évi kamata és amortizációs szolgálata; 18 millió aranykoronát tesz ki. ami mai papirkoronákban számítva 300 milliárdnak felel meg. Ki tud arról, hogy Budapest székesfőváros ennek a külföldi kötelezettségének eleget tett volna? Wolff Károly a pénzügyi bizottságban állíthat ilyet, ahol az ottlevő urak nincsenek informálva a főváros pénzügyeiről, de a nyilvánosság előtt ilyet állítani csak olyan ember merészelhet, ai k i maga sem tudja, hogy hogyan állnak a főváros pénzügyei.

Ami pedig Wolff vezér urnák azt a. másik kijelentését illeti, hogy külföldi szakértők elragadtatással beszéltek a ifővárosi üzemek vezetéséről, arra vonatkozólag megjegyzem, hogy a külföldi szakértők csak kívülről nézik meg az üzemeket és azt el kell ismerni, hagy a budapesti üzemeket annak idején nagyon jól megépítették és felszerelték. A könyvelést, a pénzkezelést és az üzemek adminisztrációját a külföldi szakértők nem nézték meg és éppen ezekben van a hiba, amit egy olyan közönséges frázissal, hogy egy jóképű, barátságos külföldi vendég, aki néhány perc alatt végigszalad egy fővárosi üzem elegáns helyiségein, kedvezően nyilatkozott, nem lehet ellensúlyozni.

Büszkén jelentette ki Wolff Károly, hogy a Keresztény Községi Párt egyetlenegy fillér adósságot sem vett fel a főváros számárai. Szegény Wolff Károly! Szegény főváros! Ha valaki arra büszke, hogy egy hatalmas, modern intézmény a hitel korszakában, amikor hitel nélkül nincs fejlődés és nincs haladás, a,z ö vezetése idején nem vett fel a főváros uj adósságokait, az

csak szegénységi bizonyitvánvt állít ki kon- cepciónélküliségéröl és közgazdasági tudatlanságáról.

Ha Budapest székesfőváros éppen a koronaromlás idején keresztül tudta volna hajtani azt, hogy belföldi kölcsönt kapjon, akkor milliárdokat lehetett volna invesztálnia és ha nem Wolff Károly lett volna a főváros többségi pártjának vezére, hanem bármelyik b u d<ai p e s t i kiskereskedő, vagy gyakorlati közgazdasági ügyekkel foglalkozó polgár, akkor az ma arra volna büszke, hogy Budapest székesfővárosa milliárdos adósságokat csinált és azokat már a korona romló periódusában le is törlesztette.

A deficitmentes költségvetésre* is büszkén mutatott rá Wolff Károly, pedig ha már elolvasta volna azokat a pénzügyi jelentéseket, aime-