Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-09 / 15. szám
Budapest, 1924 április 9. • • • A Filharmóniai Társaságnak adott tízezer koronát igen helyesen nagy kulturbotránynak bélyegezte a Világ. Mi nem ütközünk meg ezen, meri tudjuk nagyon jól, hogy Wolffék az ilyen tízezer koronás szégyenbélyegeket végigragasztották már az összes budapesti kulturális, szociális és jótékonysági egyesületeinek homlokán. Csak éppen nem tettek kivételt a filharmonikusokkal, csak éppen ugyanúgy megszégyenít ették őket a hatvankét arany fillérrel (papirost többet pazar ott ak el), mint a többi nemes célú egyesületet. Így azután verheti a mellét Wolff Károly a deficitmentes költségvetéssel. De előbb nézze meg, hogy mit adott Bárczy István a filharmonikusoknak — aranykoronában. Mert állapítsuk meg, hogy a filharmonikusokat segélyezni éppen olyan kötelesség, mint az utcák burkolatát rendben tartani, ami szintén nem történik meg. Európa összes metropolisainak deficites költségvetésében benne vannak az ilyen célokra adott összegek. Azt mondja a Világ. hogy Wolffék összetévesztették a filharmonikusokat harminchatodik Rdcz Lacival. Nagy tévedés. Amikor Rácz Lacinak tányérozáskor kétkrajcárt adtak, visszalökte — mondván — vegyél rajta kenyeret a gyerekeidnek. Ma se muzsikál el egy nótát tízezer koronáért. És van valami igaza. Aki ma tízezer koronáért akar niuzslkáltatni, annak valószínűleg nem nagyon van bőségben otthon kenyere. Tízezer koronával nem lehet cigányozni, még kevésbbé maecenást játszani a filharmonikusokkal szemben. Mtmk&párték hevesen, sőt türelmetlenül szervezkednek. Botfái Hűvös Iván hangját lehet legélesebben hallani az egész Budapesten. Valahogy azonban hozzá kell szótanunk beszédeinek állandó tendenciájához, amely a munkások pártja ellen való felkészülödést sürgeti. Nagyon helyes, hogy a polgárság végre éppen úgy megismerje a maga osztály helyzetét, ahogy felismeri már régen a munkásság is. Hiszen ha annak idején a polgárság nem rohant volna a szociálisták karjaiba, akkor munkapárték még ma sem jutnának szóhoz. De talán kár volna a demokratikus polgárságnak már ma hadat üzenni a munkásságnak, amikor még mindig egészen bizonyos, hogy Wolffék megsemmisítésére az ö segítségükre is szükség van. Már pedig ha van nagy és szent cél, akkor az csak a kurzus megbuktatása lehet. Ezt a célt kell követnie mindenkinek — ahogy Hűvös Iván szokta mondani — felekezeti különbség nélkül. A mulatók záróráját szükebbre szobaija a belügyminiszter. Ezentúl hetenkint tegtöttebb kétszer lehet majd engedélyt adni a reggelig való dorbézolásra, ami tekintettel a mulatók és lebujok fölösen nagy számára, még mindig igen sok. Más körülmények közölt talán reakciós intézkedésnek mondanánk ezt, ma azonban, amikor a nyomor irgalmatlan pusztítását szenvedjük, megelégednénk, ha esténkint világos utcáink, ép járdáink, rendezett köztereink hirdetnék a világvárost. A világvárosnak azt az ismertei' ójelét, hogy ott különféle mulatókban és lebnjókban virradaton túl is dor- bézotnak az emberek, egyelőre teljesen elengedjük. Miből fizeti a főváros a tisztviselőket és a nyugdíjasokat? Súlyos gondot hozott az állami előlegek megvonása — Új adók a láthatáron — Ótvenhárommiiliárdes tisztviselői fizetősre csak tizenhárommilliard kereseti adó a fedezet A fővárostól az állam tudvalévőén el fogja vonni azt a segedelmet, hogy a tisztviselők és egyéb alkalmazottak fizetésére előleget folyósít. Ennek a kedvezménynek a megvonása a szanálási javaslatokban gyökerezik, mert az állam házit art ás rendbehozása érdekében a pénzügyminiszter kénytelen minden elkerülhető kiadási tételt törölni a költségvetésből. Az. állam eddig havonkint több milliárd korona előleget adott a fővárosnak, hagy alkalmazottjait és nyugdíjasait idejekorán fizethesse. Ez az összeg például entiiek az esztendőnek első hónapijában, több mint kétmilliárd koronát tett ki. Ezt az összeget azonban a .főváros csak részben tudta törleszteni és pedig olyan formán, hogy az állaim lefoglalta a Budapestem lakó állami és megyei alkalmazottak áltálán05 kereseti adóját, amelyből azonban havonkint csak mintegy százötven millió korona folyt be. A városházán meglehetősen njagy a nyugtalanság ezeknek az előlegeknek megszűnése miatt, mert ez azt jelenti, hogy aizi igen jelentős fizetéseket és nyugdijakat nekik kell minden hónap elsejére pontosan előteremteni. A kormánynak az álláspontja ebben a kérdésben tudvalévőiéig az, hogy miután a fővárosnak átengedte a kormány az általános kereseti adót, tessék abból fedezni a tisztviselők, más alkalmazottak és a nyugAdoptáltan esv llüerálls albotfist Véglegesítik a kozkórhá/ak igazgatói állásait Négy esztendőn át nem tettek egyebet, mint szolgai módon folytatták és kopirozták azt. amit a Bárózy-Bödy-rezsirn alkotott. Igaz, hogy le is romboltak egy egész sor oly,an intézményt, amelyek büszkeségéi voltak a liberális kornak. Hogy csak mást ne említsünk, ilyen volt a Népjóléti K ö z- p o n t, amelynek megteremtését Bárczy István mindenkor egyik legnagyobb sikerének tekintette. A háború alatt áldás volt ez az intézmény Budapest szegénysors ti lakossága számára és ha a 'tekintetes tanács végignézne a városon, akikor nagyon jól tudná, hogy a nyomor. tekintetében még írna sem szűnt meg a háború, igaz, hogy azért a Népjóléti Központért,, amellyé Bárczy alkotását Wolffék torzították, igazán nem kár. A legtöbb liberális intézményt azonban egyszerűen adoptálták YVolffék és úgy tüntették föl valamennyit, mintha lelkűkből lelkedzett 'édesgye rtmekük lenne. Megtették például, hogy a maguk alkotásaiként hirdették a Kisipari Hitelszövetkezetet, amelyet Vita Emil épített ki az Albrecht Hildogard-alapból, vagy a Vásárpénztárt, amely 1897-ben alakult és 1907 decemberében ragadták ki azt B á r c z y, Vázsonyi. Melly. a budapesti élelmiszerpiacot megdrágt.6 Sáborszkyék kezéből. Most megint adoptálni készülnek. Megcsinálják a kórházak egységes irányítását, központi ellenőrzését, s egyben decentralizálják a kórházaik vezetését. Igaz, hogy ez a rend már Irat esztendeje megvan és ehhez a tervhez még 1918-ban járult hozzá Bárczy István főpolgármester elnöklése alatt a közgyűlés, de most majd Wolff Károly közgyüléspótlöja fogja ráadni legmagasabb áldását. Bárczy ezt az uj rendet annak idején ideiglenesnek szánta, de hat esztendő alatt bebizonyosodott, hogy az kitünően megállta a helyét, Bárczy csak egyben csalódhatott: abban a központi igazgatóban, akit Wenhardt János professzor személyében az egész uj szervezet elére állított. Ö benne csalódhatott, mert teljes odaadással és lelkesedéssel a kurzus karjaiba vetette magát. Az immár hatéves uj kórházi szervezet azonban bevált. Annak idején ugyanis ugv oldották meg ezt a kérdést, hogy kisérletképen az orvosi igazgatás és szolgálat egységes irányítása és központi ellenőrzése mellett igazgatás szempontjából önállósították és az egyes kórházcsoportök élére egy-egy igazgató- f Ő orvost az összes kórházak élére pedig az orvosi igazgatás egységes irányítására és ellenőrzésére központi igazgatót állítottak, aki egyúttal a Rókus központi közkórház igazgatója is. Most azután úgy italálja a tanács, hogy az egyes kórházak élére külön vezetők állítása kiválóan alkalmas volt arra. hogy azok a zavarok, nehézségek és rendellenességek, amelyek régebben napirenden voltak, kikiiszöböltessenek, vagy legalább a minimumra rediukáltassanak, a központi igazgatói állás pedig biztosította az egységet, az egyöntetű eljárást az igazgatásban, orvosi személyi ügyekben és minden kóinh áz-I íygieni a i kérd ésb érc. Szentesíti tehát a kurzus a liberális rezsim egyik jeles alkotását és legközelebb ki fogják mondani, hogy az öt kórházcsoport orvosi igazgatásának ellátására most már véglegesen öt igazgató-főorvosi állást szerveznek, a Rókus-kórház orvosi vezetőiét pedig a kórházak központi igazgatója címmel valamennyi fővárosi közkórház élére állítják. díjasok illetményeit. A városházán ezzel szemben ezeket mondják: — Wolrí Károly a szanálási javaslatok bizottsági vitájában már kifejtette, hogy atz. egyenesadók jelenlegi kezelése és jelenlegi jelentősége kétségtelen módon egy modern, gyakorlati szempontból vitt adminisztrációban nagyon lecsökkent és igy az egyenesadók jelentőségét nem lehet túlértékelni. íme az eklatáns példa erre: a kereseti adó 1923 decemberéig tizenhárom m i 11 i & r d o t hozott, míg ugyanebben az évben' a tisztviselői illetmény ötvenhárom milliárd o t tett ki. A tisztviselői illetmény tehát meglehetősen valorizálódott, míg a kereseti adók valorizálatíanul a kivetésnek megfelelően folytaik be. íme ebből látható, hogy a városházán nagy aggodalommal! néznek a jövő élé, mert' nem tudják még, hogy miből fogják fizetni az alkalmazottakat és a nyugdíjasokat. Mert 'tizenhárom inilliárdbóí tényleg nem lehet kifizetni ötvenhárom milliárdot. A tanács számárra, tehát csajt egyetlen vigasztalás lehet és ez. íW, hogy a szanálási javaslat értelmében a városoknak joguk lesz uj adókat kreálni. Ez azonban vigasztalás lehet a tanácsnak, de aligha lesz vigasztalás Budapest népének. 0 + » Rózsavölgyi Gyula és Kailiuger Mihály halála. Két Iféríiu távozott e héten az elök sorából, akik. mind a ketten igen nagy szerepet1 játszottak Budapest életében. Az egyik, Rózisavplgvi Gyula hosszú időn át alpolgármester volt. de igazi érdemei mégis ahhoz az időhöz fűződnek, amikor mint tanácsnok a tanügyi ügyosztály élén állott és úttörője volt azoknak a reformoknak, amelyeket aizut'án hatalmas lendülettel Bárczy István valósított meg. Budapest iskola-ügye ebben a korszakban példátlan fejlődést mutat és hogy Bárczy rendkívülit alkothatott, abban Rózsavölgyinek is volt némi érdeme, mert jól munkált talajt hagyott maga után. Különben csendes, jóindulatú ember volt Rózsavölgyi Gyula, aki mint szorgalmas'hivatalnok példaképe lehetett a főváros tisztviselői karának. Nyugalombavonulásai után csendesen élte napjait. A kurzus alatt Kőbánya küldte be a közgyűlésbe. Wolff-párti programmal vállalt mandátumot, de szelíd leikétől távol állott az: a gyűlölködés, amely körülötte hullámzott. Energiája a.zorc- bam már nerif igen lehetett aiz öreg urnák arra, hogy sziaikitson uj fegyvertársaival. Eljárogatott tehát a közgyűlésre, de a hangját az utolsó négy esztendőben senki sem hallotta. A főváros másik halottja K ai j 1 i n g e r Mihály, a Vízművek igazgatója. Európai hirü vizli- és gépész- mérnök volt. Vízvezetéki ügyekben ,a kontinens első szakértője, büszkesége a magyar mérnöki karnak, ö készítette annak idején a főváros nagy csatornázási tervét, valamint azokat a tervekét, amelyen a szivattyútelep, a káposztásmegye rí nagy vízmüvek, valamint a kisegítő vízmüvek felépültek. Az építkezést is maga vezette. Emlékét ezek a hatalmas alkotások őrzik, amelyek a háború alatt leromlottak ugyan, de ma is büszkeségei a városnak. A vízmüvek háborús leromláslat arra kényszerbefte a rnár nyugalomba vonult Kajlinger Mihályt, hogy újra aktivitásba lépjen és igy nemcslak atz volt ő. aki megépítette a vízmüveket, de az is. aki a háborús pusztítás uitán megmentette azokat. A SteíáHia-uti kioszk. Végre egy versenytárgyalás. A tanács, úgy látszik, maga is belátta, hogy a suba alatt való bérbeadások ideje lejárt és igy a Stefánia-uíi kioszk bérbeadását a szerdai közgyülés- pót’ón versenytárgyalás alapján fogják odaítélni. A híres Kolegerszky-féle kioszknak legutóbbi bérlője a BÁT. volt és dacára a versenytárgyalás igen súlyos feltételeinek, nagyon sokan pályáznak a bérletre. A versenytárgyalás feltételei szerint a bérlet, időtartama hatödfelév, a bér évi 360 aranykorona, azonkívül fizetni kell az őszi átalakításokra 7000 aranykoronát. valamint karbantartásra évi 1000 koronát. Ez eddig is főbb mint 217 millió bér öt és rélesz'tendőre. De legalább még egyszer annyit kap a főváros, mert a bérlő tartozik a bruttó bevétel bizonyos percent- jét is megajánlani. A Kolegerszky-kioszk tehát az öt és félév alatt mintegy félmilliárdot fog jövedelmezni a mai érték szerint számítva. A bérletet pedig az kapja meg, aki a bruttó bevétel legmagasabb százalékát hajlandó a fővárosnak átengedni. Metodisták az Országbíró-utcában. A metodistáknak. precízen: az Amerikai Püspöki Method i s t a - E g y h á z magyarországi gyülekezetének van egy háza az Országbíró-utca 12. szám alatt. Ezt a házat óvoda céljaira a főváros bérli, de a mq-
