Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-04-02 / 14. szám

Budapest, 1924 április 2. 5 • • • A városanyákat sem akarja kihagyni Wolff Károly a mél- tósdgositás térvéből. Csak egy kicsit itt problematikus ez a kérdés, mert ezideig nem hallottunk esetet arra, hogy konnány- tőtanácsosnöket neveztek volna ki. Bizo­nyos, hogy nagy adag udvariatlanság lenne, ha Bohn Józselék megkapnák a méltóságos címet és a közgyűlésben helyetfoglaló höl­gyek, akik szintén igen komoly szabadúszói voltak a kurzusnak, csak nagyságos asszo­nyok maradnának. Fölmerült — mint hall­juk — olyan ötlet is, hogy egyszerűen a fér­jeket méltóságositanák és igy a tiszteletre­méltó városanyák automatikusan megkap­nák a méltóságos címet. Mondani sem kell, hogy ez az elgondolás sértő a hölgyekre nézve, akik végre is maguk szerezték a kurzus-érdemeket, nem pedig a férjeik ré­vén jutottak hozzá. Vagy mi lenne példának okáért az olyan esetben — ami szintén elő­fordulhat — hogy valamelyik kurzus-hölgy­nek a férje destruktiv, mondjuk szociálde­mokrata lenne? Ezen szempontok fölött azonban akadt egy olyan gyakorlati aka­dály, amely teljesen legyőzhetetlen: kide­rült ugyanis az egyik hölgyről, akinek mél­tóságos címet szántak, hogy özvegy asz - szony. A cinikus humor azt mondaná erre, hogy férjhez kellene adni önagyságát; mi azonban abban a hiszemben vagyunk, hogy itt igen súlyos elvi alaptévedések vannak, amelyek felidézik az ilyen ostoba dilemmá­kat. Elvi alaptévedések a demokrácia körül. A nők passzív választójoga ugyanis a de­mokrácia követelése, velejárója és győ­zelme. De a kormánytőtanácsosság? Ez ta­lán mégis csak messze van a demokráciá­tól. A címek és rangok szépek, csillogók le­hetnek egy — mondjuk — liberális re­zsimben, de a demokráciát teljesen kifor­gatják a maga valóságából, ügy mondják, hogy a csokoládé is jó, meg a foghagyma is kitűnő; (pardon, a Wolff ék demokráciá­járól van szó, tehát nem lehet gyanús a fog- hagyma) de együtt a kettő élvezhetetlen. Emelődarak, csigák, gürtlik, vendégoldalak sorakoznak újabban a tanácsterem körül, ha a tanács méltóságos és kisrészben nagyságos urai ülésre gyülekeznek. Mert mostanság nincsen szó másról, mint emelésről és megint csak emelésről. Az embernek szinte a szeme káp- rázik bele, hogy mi mindent tud a tekintetes tanács úgy egy szuszra felemelni. S miután ö maga emel, kegyelmes mindazokkal szem­ben, akik szintén elszánták magukat az eme­lésre. Az akrobata-mutatványok terén azon­ban legyűrték a tanácsot ezúttal is a kitűnő bérkocsisok, akik tarifát emeltek és rneg- frissitették a taxi működését is. Szóval a bérkocsis urak is amaz epikureusok közé tartoznak, akiknek jelszavaik: összekötni a kellemest a hasznossal, pihenés után édes a nyugalom és inkább egy tál étellel több, de azt — kényelmesen. Ä szanálási javaslatok izgalmas napokat hoztak az egész ország­nak, de senkinek sem olyan súlyosat; mint a városi polgárságnak. Azt kellett hinni, hogy a szanálás gyökerestül ki fogja vágni végre a megszégyenítő cseresznyefa elmé­letet, amely szerint a kisgazda egész adóját ki tudta fizetni egyetlen fa gazdag termésé­ből, mig a városi polgárság mérhetetlen ter­heket visel. Igaz, hogy az agráriusok terhei is megnövekednek most, de az arány nem változott, vagy ha változott, csak a városiak kárára. Nem igen vagyunk büszkék sem a városi polgárság összetartására, sem öntu­datéira, mert számtalanszor az ellenkezőnek adta tanujelét. Ezúttal azonban a torkán van a kés: hátha rá lehet bírni, hogy megkísé­relje életének megmentését... * jrr -v * jfxmigO&JI/JZLtT’ Színház Kultúra Kurzusos altmon A Budai Színkor bizonytalan sorsa Amióta a városházán a kurzus jutott uralomra, a budaiak egyetlen színháza, a Budai Színkör meg­nyitása elé évről-évre akadályokat gördítenek. Már közel van az idő, amikor az ország legnívósabb vi­déki társulata meg szokta kezdeni előadásait a budaiak kedves arénájában, az ámyas Horváth-kert- ben, a színkör sorsa azonban még teljesen bizony­talan. A múlt esztendőben ugyanis, a Hegyeshalmy, a kurzus kereskedelmi miniszterének igazgatása alatt álló fecske-utcai gombgyár borzalmas robbanása után az illetékes tényezők a haláligyár suba alatt adott üzem­engedélyének kiadását azzal akarták jóvátenni, hogy a kákán is csomót, kerestek és igy született meg Bárdi tanácsnok ügyosztályának szorgalmazására az a tanácsi határozat, mely a Budai Színkör lerom­bolását rendelte el. A határozatot Sebestyén Géza, a buda—miskolci színtársulat igazgatója meg­fellebbezte ugyan és helyszíni szemlét kért. azzal azonban csak annyit ért el, hogy a tanács az elmúlt esztendőre engedélyt adott a Budai Színkör meg­nyitására. Most az iratok a minisztériumok labirin­tusaiban bujkálnak s hacsak a kultuszminisztérium fel nem emeli tiltó szavát, a budaiak kedves szín­házát lerombolja az idén a vak és barbár bürokrácia. Ugyanez a bürokrácia azonban nagyon sok meg­értést és szinte túlzott méltányosságot tud mutatni, ha kegyeltjeiről, a kurzus-kedvencekiről van szó. Velük szemben még súlyos anyagi áldozatokra is hajlandó, a kultúra jelszavának ‘hangoztatásával és természetesen az adózó polgárok pénzéből. A Várszínház ódon épületében már évek óta Czakó Pál színtársulata működik — úgyszólván a nyilvánosság teljes kizárásával. A színház kassza- jelentései nagyon szomorú tanúságot tesznek a láto­gatottságról, a napi bevétel leggyakrabban 200.000— 300.000 korona között váltakozik, az idei színházi évad alatt mindössze egy esetben volt hárommillió koronás bevétel. A színház alig tengeti életét, a vál­lalkozást finanszírozó bank már jócskán ráfizetett könnyelműségére, azonban teljesen lehetetlen volna Grand-Guignolok és lirnonádés Gilbert-operettek elő­adásával kihúzni a színházi szezont, ha a főváros nem sietne bámulatos áldozatkészséggel támogatni a berlini operettek népszerűsítését. A Várszínház fűtésének és világításának költségeit ugyanis teljes egészében a fővá.ros fedezi, illetőleg a szenet a főváros közgazdasági ügyosztálya természet­ben szállítja. így aztán nem ismétlődhetik meg a tavalyi eset, amikor, mint annak idején ,a lapok megírták, nem tarthatták meg egyik este az elő­adást. mert a vil'lamostársaság a színház adósságai miatt kikapcsolta az áramot. A főváros most gaval- léros bőkezűséggel fizet és szállítja a súlyos milliókba kerülő szenet. A Várszínház művészi teljesítményét nehéz összemérni a Budai Színkör társulatának játékával, annál különösebb tehát, hogy mig a kitűnő vidéki társulatot a főváros minden rendelkezéséire álló bürokratikus eszközzel meg akarja fojtani, az alig néhány ismertebb színészből, főként azonban isme­retiéin szinészpalántákból és műkedvelő if jakiból álló színtársulat ilyen jelentős kedvezéseket kap. A Várszínháznak azonban igen befolyásos támo­gatói lehetnek. A múlt esztendőben, a fővárosi szín­házi idény befejeztével, Czakó Pál. a Várszínház igazgatója, nyári állomására. Egerbe akarta szállít­tatni a főváros tulajdonát képező díszleteket. A fő­város nem akart beleegyezni abba, hogy a milliós értékű, sőt egyenesen, pótolhatatlan díszleteket a vasúti utaztatással tönlkretegyék. ezért az illetékes ügyosztály előterjesztésére p tanács elutasító hatá­rozatot hozott. Másnap aztán nagy sürgés-forgás volt a városházán. Bará-nszky. B att 1 a v és még több, akkor még bizottsági tag adta egymásnak a kilincset, de néhány, vezetőállásban lévő főtiszt- viselő is éreztette befolyását a Várszínház érdeké­ben. Ennek az lett a következménye, hogy a tanács legközelebbi ülésén önmagára cáfolt és megengedte Czakó direktornak, hogy a díszleteket magával vigye Egerbe. A bürokrácia tehát nem olyan merev valami, mint amilyennek gyakran mutatkozik. A Budai Szín­kör sorsa március végén még bizonytalan, a Vár­színház azonban nyugodtan terjeszti a űrand- Guignole-ok világosságát ?, főváros pénzén. % • • Mi történik a B. Sz. K. R. T.-nál? Budapest villamos-közlekedése nem javult meg egy árnyalattal sem, de mindinkább bebizonyosodik, hogy a B. Sz. K. R. T. tarifapolitikája (ha ugyan az örökösi drágí­tásokat tarifapolitikádnak lehet nevezni)' most már teljesen csődöt mondott. Villamos nem jár az utcákon, körutakon, de ha egy-kettő mégis fölmerül, azok legalább konganak az ürességtől. Mindenki tisztában van laizzal, hogy minden tarifaemelés az utas-szám ideiglenes csökkenésével jár. De amikor az első fel­indulás, első felháborodás lehiggad, az utasok vissza­szivárognak és a kocsik újra megtelnek. Ezúttal már túl vagyunk ezen azi időn és most mar egészen nyil- tia.n, szabad szemmel látható, hogy a tarifaemelés ezúttal állandó és katasztrofális zuhanást jelent a BSzKRT számára, aminek oka nyilván az, hogy az utazóközönség teherbíró képessége tökéletesen össze­roppant. Ez a bukás azonban válságot idézett elő a BSziKRT direkciójában is, amennyiben B u d a y De­zső diktatórikus hatalmát lényegesen lecsökkentette. Úgy mondják, a ferencvárosi korifeussal szemben kezdenek bizalmatalnok lenni, aminek egyik főok« az, hogy félnek az esetleges külső beavatkozástól, félnek, hogy a főváros kormánybiztosa esetleg mégis csak körültekint a BSzKRT portáján. Egyéb válto­zásokat is emlegetnek, .amelyek közül legnevezete­sebb az volna, hogy Folkushá'zy Lajos alpol­gármester nagyon intenziven kezd érdeklődni a vil­lamos ügyei iránt. Az> alpolgármester mind aktívabb é.s aktívabb kezd lenni, amit azzal magyaráznak, hogy erősen aspirál a veizérigaizgiatói állásra. Ezt nem is lesz nehéz elérnie, mert R é n y i Dezsőt a sikertelenségek és a hatáskörnélkiiliség alaposan el­kedvetlenítették. Ha pedig ennek az elkedvetlenedés- nek a konzekvenciáját le is vonja, akkor be fogják ületetni Folkusházyt a vezérigazgatói szlékbe, amire nagy szüksége is vau, mert a rezsim-Változás az ö számára nagyon, balul ütne ki és ha uj többség veszi át a hatalmat a városházán, aligha felejtenék el, hogy Folkusháizy volt a kurzus leghívebb támaszai. Kit csapnak be? A fővárosi választói (reformról szóló törvényjavaslat körül minden csendes. Addig, amíg a szanálási javaslatokat törvénybe nem iktat­ják. még csak szóba sem kerülhetnek, ami azt je­lenti, hogy husvét előtt álmodni sem lehet e kérdés­nek előtérbe állításáról, vagy megoldásáról. A héten mégis esett néhány szó erről a javaslatiról, helyeseb­ben a kormány szándékairól. Szilágyi Lajos mondta ezt a néhány szót hires interpellációja során. Hangzott pedig ez a kijelentés igy: — Becsapás készül a fővárosi törvényben is, ahol valószínűleg kétoldali becsapás lesz. becsapják a Wolff Károly vezetése alatt álló pár­tot is, becsapják az Ugrón Gábor mögött tömörült liberálisokat is. Valami mindenesetre van a dologban, mert mi magunk is számtalanszor rámutattunk az itt folyó mesterkedésre. Amit a belügyminiszter csinál, azt nem tudja a miniszterelnök és viszont. Csinálnak valamit, majd lerombolják, amit megcsináltak. Min­denkivel másként állapodnak meg, mindenkit dezavu- álnak. mindenkit Ígéretekkel traktálnak. - Szilágyi le­leplezése után most már csak az lehet a kérdés, hogy ha már becsapás készül, kit csapnak be vég­eredményben jobban? Szilágyi azt mondja, hogy mindenkit egyformán. Ez is lehet egy álláspont. Es ezt az álláspontot, ha jól emlékszünk, úgy hívják, hogy — arany középút. A kávé legjobb, ha minden pótlék nélkül használ­juk. Ha azonban mégis pótlékot használ, vásárolja azt ott, ahol a legjobb pörköltkávékeveréket kapja: a leg­közelebbi Meinl-üzletben. Cégünk elsőrendű érdeke, hogy kitűnő babkávéját silány pótlékkal ízben és színben ne rontsa.

Next

/
Thumbnails
Contents