Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-03-19 / 12. szám

2 yXJMBO&líimfP Budapest, 1924 március 19. Ez volt az igazi oka a imák. hogy még a legmérsékeltebb ellenzék sem volt hajlandó segédkezet nyújtani a mai autonó­mia-nélküli állapot törvényesitéséhez. Ha talán maga a belügyminiszter nem is látta be ennek az aggodalomnak a jogosságát, úgy va­gyunk informálva, hogy a miniszterelnök álláspontja e tekintetben közelebb áll az ellenzékhez cs igy meg van a reménység még mindig arra, hogy kompromisszumot lehet létre­hoz n i. Ez a kompromisszum megszületnék, ha a kormány összehívja a fővárosi választási novella tárgyalására a nemzetgyűlés közigaz­gatási bizottságát. mert, hogy ha az ellenzék látni fogja, hogy a válasz­tási novella bizottsági tárgyalásakor a kormány nem zárkózik el bizonyos demokratikus szempontok érvé­nyesítése elől, akkor az ellenzék nagyobbik része belemenne a felhatalmazási javaslat vitájának a le­hetőségig való megrövidítésébe. Ennek azonban — mondják a mérsékelt ellenzékiek is — elengedhetet­len feltétele az. hogy a választói javaslat bizottsági tárgyalását mielőbb megkezdjék és ott a kormány a most sokat hangoztatott demokratikus fejlődés irá­nyában komoly koncessziókat tegyen. Tény azonban az, hogy erre Rakovszky Iván sem nem alkalmas, sem nem igen hajlandó. Ál­láspontja, amely 'tulajdonképen kitérés az egyenes válasz alól. az. hogy a fővárosi választásról szóló törvényjavaslat tárgyalása sok politikumot foglal magában és éppen ezért annak bizottsági tárgyalá­sában részt kell venni a miniszterelnöknek is. Gróf Bethlen István azonban jelenleg annyira el van foglalva a kölcsöniigyi tárgyalásokkal, hogy nem tud egyébre időt szakítani magának. Csak ezt akarja a belügyminiszter bizonyítani, mert ezzel kimagya­rázni véli a fővárosi választási javaslattal való amerikázást. A belügyminiszter akarata ellenére is meg van azonban a lehetősége annak, hogy — amint már jeleztük — a kormányelnök és az ellenzék egymásra találjanak azon a réven, hogy junktimot állítanak föl a felhatalmazási javaslat elfogadása és a válasz­tójogi javaslat bizottsági tárgyalása között. Tárgyalás a márkakolcsönről A Dresdener Bank a népszövetség- beavat­kozását kérte. Wolff Károlynak baselí tárgyalásai alkalmával „sikerült“ megállapodást teremteni a főváros külföldi adósságai dolgában. Ezek a (megállapodások 'éles és nagyon jogos kritikát hívtak ki magukkal szemben, úgyhogy amikor leplezetlenül állott a baseli „győze­lem“ Wolff ék hamarosan el is hallgattak az öndicsé­rettel, amelyet pedig igen élénken gyakoroltak köz­vetlen hazaérkezésük után. Fizetjük isi alaposan ezek­nek a „sikeres“ megállapodásoknak a kamatait is, minden villanyláng meggyújtásánál. Wolfféknak nincs más vigasztalásuk, minthogy a külföldi adósságok minden ódiumát a Bárczy-Vázsonyi rezsim nyakába akarják varrni, amely pedig nagyszerű produktiv alko­tásokkal tette emlékezetessé ezeket a kölcsönöket. Egyedül a német hitelezőkkel nem sikerült meg­állapodásra jutni, amit igen valószínűvé tett az a kö­rülmény, hogy amig a belgák, franciák, angolok jó valutával dicsekedhettek, addig a németek márka- kölcsönének visszafizetése körül bonyodalmak tá­madtak. A németek, elsősorban a Dresdener Bank képviselői jártak is Budapesten, de a (megállapodás nem sikerült. Amig ugyanis Wolffék a jóvalutáju, győztes országok pénzemebereivel szemben kapitu­láltak, addig lóhátról beszéltek a nél/meit márkával, amely akkor már teljesen a lejtőre jutott. Most azután — úgy látszik — a főváros német kölcsönének visszafizetési ügye egészen u] stádiumba jutott. A német hitelezők ugyanis nem nyugodtak bele abba, hogy a Wolüékkal folytatott budapesti tárgyalások nem vezettek eredményre. Wolffék átkai kisérik most a Dresdener Bank uj akcióját, amelynek azért kellett bekövetkeznie, mert Wolffék­nak esziik-ágában sem volt a tárgyalások fonalát újból fölvenni. Ez a struccpolitika késztette a német hitelezőket, akik mégis csak pénzükhöz akarnak jutni, arra, hogy a népszövetséghez fordultak, érdekeik meg­védését biztosítandó. Ezzel az értesüléssel szemben más, kitünően ér­tesült forrásból azt a tökéletesen megbízható hirt kapjuk, hogy a német hitelezők és pedig elsősorban a Dres­dener Bank hiába fordultak a népszövetséghez, mert ott a trianoni szerződést úgy magyarázzák, hogy a magyar állam polgárainak, tehát a fővárosnak adósságaiért is, csak abban az egy esetben felelős, ha ezek az antant államainak valamelyikében lakó polgároknak vagy pénzintézeteknek tartoznak. Miután Németország ellenséges állama az antantnak, teljesen ki van zárva az. hogy a trianoni szerződésre hivatkozva. » nép- szövetség beleavatkozzék abba, hogy » né­met hitelezők milyen utón és módon haltiák be követelésüket a magyar fővároson. Amikor Frühwirthet nemzenek a Sasok * * * A Sasok szombaton alelnököt választottak és alelnök lett Frühwirth Mátyás nemzetgyűlési kép­viselő. a kurzus egyik szimpatikus, csöndes, szor­galmas alakja. De neve a kurzust jelenti, egyénisé­gének szerénysége, tehetségének szárnytalartsága éppenséggel nem predesztinálják arra. hogy vezére legyen a Sasoknak. A Sasok ezúttal csak Frühwirthet nemzettek, bár .mi fiatalabb nemzedék szerettünk a Saskörre úgy emlékezni, mint Rolónyi Géza bagolyvárára. Kon­zervatív, reakciós klub volt mindenkor a Saskör és Frühwirth Mátyás alkalmas is lesz anna, hogy ezt a konzervativizmust, ezt a .reakciót tehetségéhez képest megőrizze. Am többet is jelentett valaha a Saskör. Alapjait az Újvilág-utcabeli Arany Sas ven­déglőben vetették meg, ahol az abszolutizmus alatt Prottmann embereinek kémkedése elől elbújtak bú­sulni a magyar élet légkiválóbbjai. Az Arany Sasról már a XVIII. század köze­pén szó van. Már akkor is hires fogadó volt az Új­világ-utcában, vagy amint akikor nevezték, a Ver­kehrte W e 1 t-ben. Ebben az időben a székes- fehérváriak rendes szállóhelye volt. Fogadósa: Hei­me r Sebestyén. Később jurátusok, fiatal irók, költők, újságírók tanyája lett. Eredetileg német korcsmának ismerte, mindenki, de az ötvenes évek szenvedése megmagyarositotta. Egyszerre minden magyar lett benne. Még a vidéki urak is ide tették át a forradalom után a főhadiszál­lásukat. Persze ahova a vidéki urak jártak, oda járt B e r n á t h Gazsi is, mert ott jó ebédet lehetett kapni, ami még csak pénzbe sem került. Már nagyon jól benne voltunk az abszolutizmusban, amikor egy­szer Bernáth Gazsi felsóhajtott: — Az Arany Sasban még mindig nem tudják, hogy vége van a forradalomnak... Váirady Antal is sokat irt, sokat mesélt az Arany Sasról, az Arany Sasnak az abszolutiz­mus idején való nagy szerepéről. Szerinte az ötvenes években itt virágzott legjobban a mulatós zsenin­él et. Ott szólt a cigányzene reggelig, folyt a bor és repült a bankó a muzsikusok felé. Volt azonban en­nek a szállónak egy lakója, aki mikor a forradalom véres napjai lezajlottak, s Világosnál sírtak a huszá­rok — bezárkózott a Sas eev elsöemeleti szobájába, nem bocsátott be magához senkit, csak az ételhordó pincért és a takarító napszámost. Nem akart többé semmit se tudni a világról, őnála augusztus 13-ikán megállóit a történelem órája. Csöndesen várta a halált... Mikor azután — tizennyolc esz­tendő múlva — egy napom az utcán hangos tö­megek jártak-ke'tek, s éppen a becsukott ablaka alatt egy harsogó katonabanda a S z ó z a t-ot ját­szotta — lassan megnyílt az ablak és egy galamb- őszfejii ember tekintett ki rajta, akinek az orcáján záporosan peregtek a könnyek. Junius 8-ika volt. 1867. Megvirradt. Az irók is nagyon szerették és kultiválták eb­ben az időben az Arany Sast. Megfordult itt sokszor Arany János, még inkább Vahot Imre. Szilá­gyi Virgil, a mindenütt jelenlevő Lisznyai Kál­mán és Tóth Kálmán is. Itt született meg és itt fújták a leghevesebben a Kossuth-nóta dallamára: Athenaeum nagy naptára, Nyomattatott Budapesten Emich Gusztáv betűivel Ezernyolcszáz-ötvenhétben. Éljen a haza! Sőt az Arany Sas nevéhez fűződik az a másik hires nóta is, amelyet a Gott erhalte dallamára éne­keltek: Hetes, nyolcas, kilenc, tizes. Alsó, felső, — disznó király... Így búsultak akkoron az Arany Sasban és lassan ebből a busuló társaságból fejlődött ki a Sasok együttese, született meg a Sas-kör, amely most már azt tűzte szem elé. hogy a városi életben minél nagyobb, minél fontosabb szerepet biztosítson a maga számára. És tényleg hatalommá lettek Budapest éle­tében és most megint olyan hangokat hallunk, ame­lyek ebben az irányban követelödznek. Szombaton legalább Miklós Ferenc Csilléry-párti volt város­atya indítványát egyhangúlag fogadták el, amelyben azt javasolta, hogy a „Saskör közgyűlése forduljon a nemzetgyűléshez azzal a kérelemmel, hogy a most tárgyalás alá kerülő fővárosi törvényben biztosít­sanak a Belvárosnak olyan képviseletet, amilyen a Belvárost történelmi múltjánál, kulturális és gazda­sági súlyánál fogva megilleti és hogy ezt a képvise­letet ne csak a numerikus elv szerint juttassák: a Belvárosnak, hanem az ősi tradíciókból fakadó nem­zeti érzésnek méltányolásával“. Egészen röviden és egy szóval, méitóztassék Budapest kerületeit osztályozni, első- másod- és nem tudom én hányadrendii kerületeket kijelölni. Mindezt abban az órában követelik a Sasok, amikor a kis Frühwirthet, a demokráciának hangos követe* lóiét, sőt részesét választják meg vezérnek. A kis Frühwirth-hez sehogy sem illik ez a hang, ez a követelés. S ha mégis ezt cselekszi. akkor nem tudja, hogy mi fán terem a demokrácia. Hiszen ha R á t h Károly. Királyi Pál, vagy K1 é h István emlegetett volna „fősas“ korában tradíciót és más szép dolgokat... Milyen nevek is voltak azok! Magyar Elek följegyez közülök egy csomót: báró Ka as Ivor, Gerlóczy Károly. Szabó János, a „dallos“. Kármán Lajos, Győry Elek, id. A p á t h y István, F e 1 e k i Miklós, a Nemzeti Szín­ház művésze, báró B á n h i d y József, K ír a j c s i k Ferenc. Dániel Ernő, C s e 1 k a Nándor püspök, Hoiránszky Nándor, Polónyi Géza. Török József gyógyszerész, ifj. Ábrányi Kornél. U r- v á r y Lajos, a Pesti Napló szerkesztője. Radocza János, terézvárosi követ. Hahothv Sándor, Ha­lász Géza, Gebhardt Laios, Luczenbacher Pál. És most mindez Friihwirté változott... Pogány Béla, APOLLÓ-SZBNHÁZ--- ■■■irrrxo —-------------------­FO RRAl RÓZSI ée SARKADI ALADÁR VENDKGFELLÉPTÉVEL Ma és holnap utoljára PFEFFERN« ÉS TSA ¥§!!.' ALBERT Pénteken u; műser! vegyen legújabb találmányu SALAM légiókéteiesebb fertőtlenítőszert, hogy holnap beteg ne legyen ! , Mindenütt kapható / j TUNGSRAM-LÁM PA BrüliáRS fénf! Legtakarékosabb lámpa I Egyesült Izzólámpa és Villamossági R,-T. Újpest«

Next

/
Thumbnails
Contents