Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-03-12 / 11. szám

Budapest, 1924 március 12. 5 • • • Az ébredő-plakát Körséta a városházán Zilahi-Kiss bevonulása — A tanács leszögezte, hogy felekezeti szempontok nem irányítják Hej, zsidó lyány, zsidó lyány ... — Had­üzenet a numerus-claususnak • • • Ehrlich G. Gusztáv ügye a főváros szempontjából véget ért az­zal az aktussal, amikor Zilahi Kiss Jenő becsülettel megkövette gróf Klebelsberg Kunó minisztert. Sajnálatos, hogy a város­háza egyik legtöbb funkcionáriusa nem tu­dott parancsolni érzelmeinek, sokkal sajná­latosabb, mint mikor 1918-ban egy ifjú fo­galmazó forradalmi programmot adott. Az ügyet azonban közmegelégedésre megoldot­ták. Az ébredő-plakát utólagos aláírói kö­zött szereplők közül ugyanez történt Hor­váth Géza miniszteri tanácsossal is. N e m szól azonban a krónika a szintén felfüggesz­tett Darányi Ferencről, aki az Érnének igen előkelő funkcionáriusa és igy a bocsánat­kérés az ö számára szinte a lehetetlenségek birodalmába tartozik. Annál inkább meg­döbbenéssel kell látnunk, hogy — a la­pokban cáfolat nélkül megjelent híradások szerint — Darányi Ferenc tovább is vidá­man „ellenőrzi“ Budayék villamosvasutját. Olyan remek berendezése ez a dolgoknak, olyan ügyes kijátszása a konszolidálódó rendnek, hogy még mindig nehéz, kínos munka lesz kiirtani a kurzus csökevényeit. Emlékeznek-e még hölgyeim, mit jelentett a boldogult arany­koronás korszakban 4000, meg 4200 korona? Hány embernek nem volt annyi évi jöve­delme és hány ember élt meg igen jól, igen kényelmesen, igen beosztásosan évi 4000 ko­ronából. Ma 4000 korona egy liter tejet és 4200 korona égy kiló félbarna kenyeret je­lent. Vagyis ebből az következik, hogy egy háromtagú családnak a reggelije egy hó­napban minimálisan 300.000 koronát rep­rezentál. És az OKÁB. mindezt a természe­tesség hangján adja tudomásunkra akkor, amikor a tej ebben a hónapban már har­madszor, a kenyér meg Isten tudja hányad­szor drágul. Történt pedig mindez azon a kedves, ünnepi vasárnapon, amikor boldo­gan kellett tudomásul vennünk a hivatalos lapból, hogy pótházbért, pótközüzemi pót­lékot kell fizetnünk és amelyen a dohány­áru csekély újabb százszázalékkal drágult meg. No és még valami: ez a vasárnap volt a kény szer kölcsön első részletének utolsó beftzetési napja. Szép nap volt, igaz lel­künkre mondjuk. Hiába, vannak még piros- betűs ünnepek a magyar kalendáriumban. A legújabb lakbérrendeletről szólván, ne feledkezzünk meg arról se, hogy itt megint szomorú szerep jutott a jóindu­latú ellenzéknek, amely elkövetett minden tőle telhetőt, de. a népjóléti miniszter és háziúr-államtitkára hajthatatlanok marad­tak. A lakbér rendelet megszületett, kinyo­matták és március végéig le kell szurkolni a pótlékot és esetleg még majd a pótlék pótlékát is. Ki tudja?! Az ellenzéki akció tehát csődöt mondott. Nem könyveljük ezt rovásukra, mert megtettek minden tőlük telhetőt. Kérdezzük azonban, vájjon nem lett volna-e hasznos, ha a kormány párt­jához tartozó elemek, a kormányt támo­gató pártok egy kis nyomást gyakoroltak volna a lakók érdekében. A kormány párt­jában ott ül egész sor volt fővárosi bizott­sági tag, mint Platthy György, vagy Vi- czián István, meg a többiek. A kormányt támogatja maga Wolff Károly, Csilléry, Buday, Ernszt. Hol voltak ezek az urak, akik minden alkalommal, amikor valamit el akarnak érni, kíméletlenül meg tudják fenyegetni a kormányt. Hol voltak e nemes férfiak? Miért nem akartak ezúttal ellen­zékbe menni, miért annyiszor máskor? Vagy féltek, hogy a háziurak zsarolással vá­dolták volna meg őket? Nem lett volna baj, a lakók ez alkalommal boldogan men­tették volna tel a vád alól A városháza várandós. Egy izgalom mindem, hogy jön-e már, mikor jön a belügyminiszter átirata, amelyben fölhatalmazza Budapestet, hogy keblére ölelhesse Zilahi Kiss Jenőt, a méltatlanul meg­hurcolt alpolgármestert. Természetes, hogy közben mindenki meggyőződött róla. hogy az átkozott libe­rális sajtó az oka mindemnek, mert ha ez a liberális sajtó nem lenne, akkor eszébe sem jutott volna K 1 e- belsberg igrófnak. hogy az ébredők ellen pert indítson és ha az ébredők ellen nincsen per. akkor mi az ördögnek irta volna alá utólag Zilahi Kiss Jenő a hírneves plakátot? A belügyminiszter urnák — úgy látszik — nem túlságosan sietős az affér elintézésére ráadni az ál­dást, igy történhetett meg az a szinte hihetetlen do­log, hogy Zilahi Kiss alpolgármester lapunk zártáig nem érkezett vissza a városházára. Ennek oka azonban nem az. hogy a belügymi­niszter amerikázik, hanem az, hogy — bármennyire pöfög is a befütött autó — a dolognak meg kell járnia a maga fórumait és tudnivaló, hogy az ilyen átiratok, leiratok nem jönnek valami nagy gyorsa­sággal. Mondanunk sem kell azonban, hogy Zilahi Kiss sohasem érkezhetik a városházára elég korán... Vagy elég későn? Mozgalmasabbá tette azonban a hetet még ennél is az a másik liberális sajtó-merénylet, amely elég vakmerő volt tanácsbeli apró torzsalkodásokat nap­világra hozni. A Bukovszky-Lobmayer ösz- szecsapás, amely igenis — minden cáfolat dacára — megtörtént, igen áldásthozó volt, mert a letelepedési engedélyek körül megindult harcot előnyösen oldotta meg. Elsősorban is az összes kérvényező zsidók megkapták a letelepedési engedélyt. másodsorban pedig a tekintetes tanács kénytelen volt egy a jogrendnek megfelelő nyilatkozatot tenni, amelyben benne van a hitvallás, hogy „a tanácsot felekezeti szempontok nem vezetik“. Remélhetőleg azonban nem úgy gondolták ezt, hogy „a tanácsot felekezeti szempontok nem vezetik“ — amennyi­ben tudniillik zsidókról nincsen szó. Mert ha ezt hozzá nem gondoTták a tanácsbeli urak, ugyanakkor mit gondolhat róluk gazdájuk: Wolff Károly? Vagy csak talán nem gondolják ők is, hogy Wolff Károly már végleg letűnt a hata­lomról? A fontos az, hogy aBukovszk y-L o b m a y e r affér véget ért. Közösen írtak alá egy nyilatkozatot, amely szerint nem is isimerik egymást. Aztán elszív­ták a béke-pipát, Lobmayer pedig rágyújtott egy kurzus-nótára. Ez a nóta járja azóta, mióta az Erger- Berger szalonképtelen lett. Az Erger-Bergeir jogutóda pedig így hangzik: Hej, zsidó lyány, zsidó lyány, Mért nem fésülködöl már? Egész héten borzas vagy. Hej, vasánapra mégis csak az enyém vagy... Beszélni való ezenkívül is bőven akadt a város­házán. A Szent István-téri iskola egyik emeletének, a Keresztény Nemzeti Liga klubjának való átengedését egyenesen botrányként fogják fel a városházán. Álta­lában az a vélemény, hogy abba kell hagyni már végre a rendszert, hogy az iskolákat állandóan politikai célokra hasz­nálják. Ezt a rendszert is a kommunisták honosították meg. Az ö gyüléstehmeik voltak mindenkor az iskolák tantermei, majd később az ébredők vonultak be a tan^ termekbe és innen hangzottak el a legvadabb, min­den kereszténységet megcsufoló beszédek. A hét eseményei között természetesen 'meg kell említeni Végh János tisztifőorvos harcias nyilatko­zatát, amely talán igen élesbe vágott, de1 be kell látni, netm volt ok nélkül való és íegkevésbbé volt céltalan. Sok fiatal orvos érzékenységét bántotta talán meg a tiszitifőOTVos; de ennek az őszinte s becsületes kriti­kának el kellett hangzania. El kellett hangzania, mert ahogy Végh János írja: „az a fiatal orvos, aki dip­lomájával kezében kikerül a praktikába, ha nem ta­nulta meg az egyetemi évei alatt a hevenyfertőző be­tegségek felismerését, nemcsak nem válik segitő- társává a hatóságnak, hanem kimondhatatlan veszedelmére lesz a közegészség ü g y- n e k.“ Ezek után csak azt kérdezzük, nem gondolja-e a tisztiföorvos ur, hogy ezek a leleplezések egyenes hadüzenetet jelentenek a numerus-clausus-szal szemben? Ez a hét szellemi termelésének legfontosabb eredménye. Nein mernénk ehhez hozzámérni azt a másikat, amely a BSzKRT-nál isimét a (megállónál váltott jegy ötletét veti fel. Ez az ötlet, amely min­den esztendőben visszatér. Ez az ötlet, amellyel az ötlettelenséget és a tétlenséget szokták a BSzKRT-nál leplezni. Hosszú esztendőkön át politikai ellentétek vá­lasztottak el tőle bennünket és sok miást mindenkit, aki ma őszintén és melegen ünnepli ezt a derék, ter­mékeny, pompás szervező talentummal rendelkező embert. Ehrlich Q. Gusztáv hetvenöt esztendős lett friss eigészségben, szellemi képességeinek teljes birtokában ugyanakkor, amikor ,a:z ő alapította! Er­zsébetvárosi Kör ötvenedik születésnapját üli. A huszonöjtesztendös Ehrlich G. Gusztávtól két esz­tendővel a Dohány-utcai merénylet utánig, rettenetes nagy idő. Mégis azt kell mondanunk, hogy ki kellett bírnia ideggel és egészséggel az utolsó borzalmakban dus- kálódó tiz esztendőt is ennek, aki a megpróbáltatások tiz esztendeje előtt, negyven esztendeig olyan har­monikusan, ,a tiszteletnek és szeretetnek olyan centru­mában élt, mint Ehrlich G. Gusztáv. Politikai ellenfelei sokszor kifigurázták ezt a speciálisan pesti embert, pesti kapacitást; de a leg­nagyobb ellenségének is el kellett mindig ismernie, hogy csodálatos eszközökkel, el nem tanulható esz­közökkel tömegeket láncolt ma.ga: mellé. Tömegeket, amelyekre megingathatatlanul számíthatott. Ez volt a legnagyobb tudománya, legszebb élet- művészete. Emellett mindenki megbecsülte kedvesi, joviális modoráért, mindig élvezetes társadalmi érint­kezéséért. És a sok-sok jó tulajdonsága mellett, még valamit ki kell emelnünk és ez a zászlóhoz, a bará­tokhoz, az elvekhez, a bajtársakhoz való tökéletes hüséige. Ebben nemcsak fölülmulhataitlan, de utolér- netetlen volt. A régi magyar politika különös humora a mame- lukok közé sorozta, be Ehrlich G. Gusztávot is. Mai hetvenötesztendős korában nem tudnánk róla szebbet, becsületesebbet és őszintébbet mondani, minthogy egész életén át a liberális és demokratikus gondola­toknak volt a mamelukja. Mameluk, aki az eszméért, a vezérért rettenthetetlenüi harcol, s ha kell, min­denét, még laz életét is áldozza érte. Ehrlich G. Gusztáv hatalom volt és még ma is az az emberek között. Hatalom volt az országos po­litikában és hatalom a városházán. De mindenkor szolgája ai nagy gondolatnak, amelynek zászlóját be­csülettel hordozta. Még egy Petöii-ünnep. A Petőfi-centennárium ün­nepségei valószínűleg lezárulnak az idei március idu­sával, amikor n Szép-utcában levő Pálffy-házon le­leplezik a Peíőfi-emléktáblát. Ez az ünnep nem lesz fényes, de remélhetőleg annál bensőségesebbnek bi­zonyul majd. De általában azt is elmondhatjuk, hogy az összes Petőfi-ünnepek valami szomorú, valami szánalmas vérszegénységben szenvedtek. Minden gondolat, amely öt ünnepelni akarta, a porban csú­szott Petőfi zsenije előtt. Szárnyatlan ötletek lapul­tak a földön és szégyenszemre politikai okokból nem merték tárgyalásra tűzni az úgynevezett Petőfi-tör- vényt. Attól féltek, hogy a demokratikus ellenzék a maga céljaira fogja kihasználni Petőfit. De naivság volt ez a félelem, mert mindenkinek tisztában kellett vele lenni, hogy bármiként skatulyázzák is ezt a világ-zsenit, kormánypárti, a hatalomnak hajbókoló udvaroncot nem lehet belőle kicsiholni, őszinte öröm­mel jegyezzük föl, hogy a Petőfi centennáriumnak egyetlen egészséges, hasznos, becsületes ötlete volt és ez Lobmayer Jenő tanácsnoktól származott: az olcsó Petőfi kiadása. A Fővárosi Hírlap soha­sem kímélte, sohasem dicsérte a kurzus-tanácsnoko­kat, akik közé változatlanul odasoroljuk Lob- mayetr; Jenőt is; de elismerjük róla, hogy az olcsó Petőfi-kiadással nagyon sokat használt a magyar, kul­túrának. Igazán nem lehetetlen, hogy Wolffék még indexre teszik ezért a becsületes munkájáért, ezért az egészséges ötletéért. Lendvai is? Egy kicsit megdöbbenve nézünk az eljövendő események elé, mert a jelekből arra lehet következtetni, hogy Lendvai-Lehner István is be akar vonulni a budapesti városházára. A Fő­városi Hírlap legutóbb igazat adott G y ö r f f y hadbírónak, aki felidézte a hires imondást a bűnös B u da p es t-ről. Hát szó. ami szó, bűnös ez a város, de annyira még sem, hogy Lendvai-Lehnert is a vá- rosatyák sorában kelljen _tisztelnünk._PejJig_mindent Csak e héten Sátható még Vili. ALBERT és a ragyogó műsor az APÓ LLO-SIISlf ÄZ BSH

Next

/
Thumbnails
Contents