Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-03-12 / 11. szám

Tizenharmadik évfolyam Ara 800 kor. Budapest, 1924 március 12 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 40.000 korona. Félévre 20.000 kor. Állandó mellék­let: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Bethlen kisérletettett az egysÉQes polgárit ront mega lakitására A hang Bethlené, de a kéz Wolff Károlyé — Bárczy, Ugrón, Rassay „kormány-közeibe“ jutottak? — Heinrich Ferenc és Ernst ünnepük Bethlent, Wolff pedig távollétével tüntet Hozsánna Néked oagy férfiú a- magasztos pillanatban, amikor átléped újra a városháza küszöbét, ahol rövid pár év alatt tüneményes karrieredet megfutottad, .azt a karriert, amelyet magad is csak mámoros fejjel mertél néha megálmodni. Igenis ünnepelni kell ebből az alkalomból Zilahi Kiss Jenő alpolgármester urat, akit arra kérünk, ne gondolja^ hogy most mi ellenfelei megragadjuk aiz alkalmat és gúnyosan köszöntjük őt, amikor — mint a hivatalos kommüniké mondja — a megrágalmazott minisztert férfiasán megkövette, a minisztertől szóban és Írásban bocsánatot kért. Mi igenis férfias cselekedetnek tartjuk azt, amire most szánta el magát az alpolgármester ur. Igenis ez volt Zilahi Kiss Jenő első férfias cselekedete, amelyet még soknak, nagyon soknak kell követnie. Nem tételezhetjük föl, hogy Zilahi Kiss Jenő a ,,hermafrodita“-plakát aláírásának büntető- és fe­gyelmi következményeitől riadt volna vissza, amikor meghátrált. Ennek a józanság ébredésének kell lennie. Csak aj magábaszáll'ás, a belátás, az észretérés játsz­hatott szerepet ennél a nem kellemes, de annál tisz­teié íreméltóbb lépésnél. Mert könnyű volt alákanya- rtani nevét egy szájaskodó, lármás, hencegő, szem­telen és utcai hangú rágalmazó plakát alá. Sokkal nehezebb bevallani, hogy ostobaságot cselekedtünk, hogy magas és előkelő hivatalunk dacára, belesod­ródtunk a legelsőbbrendii demagógok korcsmái horo­gét ésébe. Mi hiszünk az emberek megjavulásában, hiszünk abban, hogy a leghevesebb temperamentum is meg- íékeződik, ha kitombolta magát, vagy ha — meg­égette már a kezét. Miért ne hinnénk el, hogy Zilahi Kiss Jenő alpolgármester is eljutott most élete leg­újabb nagy fordulópontjához? Hiszünk benne, hogy ama rövid időt, amiig, a mai redszer e magas méltó­ságában meg tudja őt tartani, alaposan ki fogja használni és expiálni fogja mindazt, amit négy esz­tendő alatt elkövetett. Még éppen elég ideje van arra, hogy néhány hónap alatt, amig helyén marad­hat, kiszedje szivünkből mindazt a fullánkot, .amelyet a kommunizmus bukása óta ellenforradalmi érdemek szerzésére belénk szúrt. Nem fogjuk elfelejteni neki ezeket az ellenforra­dalmi érdemeket soha, mert ezek nem szájaskodó plakátok aláírásából állottak, hanem exisiztenciák le­töréséből és gyermekeink mentalitásának megfertő­zéséből. Elfelejteni nem fogjuk az ellenforradalmi ér­demeket, de férfias megbánás enyhítheti szivünkben az elkeseredést, amelyet — megvalljuk — vala­mennyien, akik nem középkori módon gondolkozunk, mélyen és ma még kiirthatatlannak vélt módon érzünk vele szemben. Mi szeretnénk őt békében távozni látni. Szeret­nénk, ha néhány hónap múlva, mint nyugalmazott alpolgármester szégyenkezés nélkül sétálhatna végig Budapest utcáin és azt mondhatná: minden cseleke­detemért vezekeltem, minden lelket kiengeszteltem. Szálljon magába az alpolgármester ur. Vessen, számot a lehetőségekkel, amint hogy biztosan szá­mot vetett akkor is, amikor a kultuszminisztertől való férfias bocsánatkérésre szánta el magát. Kérdezze meg önmagát: mire és kikre számíthat még? Szá- mithat-e Wolffék és Csilléryék hálájára? Lehet-e az Ö hálájukból egyetlenegyszer is krumplilevest ebé­delni? Vagy számithat-e arra a támogatásra, amely­ben ébredő „bajtársai“, akiknek uralma ma már szintén valósággal órák kérdése, részesítették? Hiszen az ébredő-demagógia ma már őbenne is csak árulót, álkeresztényt — és mit tudjuk mi az ö termi­nológiájukat — mi mindent lát. A Sorházi-utcával nem lehet tréfálni; a Sörház-utca egyelőre még nem kér férfiasán bocsánatot. Ott azt kiálhják feléje: Jó­éjszakát Zilahi Kiss alpolgármester! A városházi politikában minden csendes. Egészen nyíltan látható most a törekvés, hogy elsősorban az országos politika vezérelveivel kell tisztába jönni és ezek a vezérelvek majd legelsősorban a fővárosi po­litikában kerülnek alkalmazásra. Különösen érdekes jelenség az a bravúros munka, amelyet gróf Beth- 1 e n István, az uj politikájához szükséges mentalitás- átesztergályozása körül teljeisit. A kaposvári beszéd­ben hallottuk gróf Bethlen István által először hir­detni a demokráciát, amelyet azelőtt mereven meg­tagadott. Külföldi politikai ígéretei, vagy lekötöttségei azonban — amelyek minden tagadás ellenére is kell hogy legyenek — nyílegyenesen megszabják az irányt, amelyen haladnia- kell. Legkevésbbé sem tartozunk gróf Bethlen Ist­ván pártjához, de el kell ismernünk, hogy a miniszter- elnök nagy pszichológus és ,a pszichológiának legnehe­zebb fajtájával, a tömeg-pszichologíával is tisztában van. Ki hitte volna pár esztendő előtt, az akkori ellen- forradalmi jelszavakkal fertőzött levegőben, hogy nem is olyan sokára, egy fejedelmi családból származó miniszterelnök azt fogja hirdetni, hogy végének kell szakadnia a felső tízezer osz­tályúi almának. Meg kell azonban állapítanunk, hogy gróf Bethlennek e héten mondott pohár­köszöntője egyenesen Budapest polgárságá­hoz intézett felhívás, amely többször hangoztatja a társadalmi és fe­lekezeti különbség-nélküliség el Két­ségtelen, hogy ennek a beszédnek jelentősége van a községi politikában és éppen ezért, ideiktatjuk szó- S'zerint való szövegben ezt a passzusát: — Gyakran szememre veítik, h 1 n t a poli­tikát követek, hogy jobbra is tekintek, balra is -tekintek, s amikor balra nézek, akkor a jobboldalt igyekeznek ellenem fellázítani, Imikor jobbra néztem, azt mondták, hogy a Beth- lein-korínány a baloldallal akar szembeszállni és reakciós vizeken evez. Semmiféléi ilyen vacilálás az én politikámon nem volt. Politikám azon ala­pul, hogy minden becsületes ember, aki azokat az alapelveket követi, melyeket kifejtettem, azt igen­is részeltessem a magam részéről ne csak a ha­talomban, de a politikai életben való részvétel minden formájában. Nézzünk csak körül magunk meliert, nem vesszük-e észre, hogy szükség van erre, nem vesszük-e észre elsősorban ebben a fővárosban magában, hogy szükség van arra, hogy a polgári társadalom végre kezet fogjon szemben azokkal a szubverziv mozgalmakkal, melyek ma még látszólag csendesek, de a polgári társadalom vállain keresztül akarnak hatalomra jutni, hogy aztán közös akarattal gyűrjék le. Erre van szükség a® általános politikában. Konstatálni kell: a miniszterelnöki szózat célt té­vesztett, mert hiába beszél egy politikus a felső tíz­ezer osizályuralmának megszűntéről, amikor -a kon­klúziókat ism-ét csak Wolffék szellemében vonja le. A szubverziv mozgatnak alatt ugyanis Bethlen csak forradalmi mozgolódást, körrfmunisia törekvéseket érthetett, amit a demokratikus politikusok, de miaguk a .szocialisták is erőteljesen tagadnak. Az egységes liberális polgári front megalkotása Budapest polgárságának legszebb álma lenne, de Bethlen sem tud egységes liberális polgári frontot csinálni, ha Wolff Károly argumentu­maival invitálja a politikuskat. Lehet, hogy a politikai csiszolásnak és esztergá­lyozásnak abban a mesteri munkájában, amelyet gróf Bethlen István folytat, ezek az elválasztó élek és sarkok is lekopnak majd; ma azonban a polgári front egységét ,,-a vörös rém“-fői való félelem jelszavaival nem lehet többé megalapozni. Tény azonban, hogy gróf Bethlen ezzel az ügyes taktikával máris nagy nyereségekre tud rá­mutatni. így elsősorban említeni kell, hogy az a Heinrich Ferenc, aki ujesztendei beszédében igen ellenzéki húrokat pengetett, ezúttal nagy melegség­gel köszöntötte gróf B e t h 1 e n Istvánt, amiből a budapesti polgárság arra szeretne következtetni, hogy Heinrich Ferencnek reménye van a fővárosi választói jog terén felállított követeléseinek honorálására. Ugyancsak mind többet és többet beszél­nek Ugrón Gábornak, Bárczy Istvánnak és Rassay Károlynak a kormánypolitikához való közeledéséről. Ez azonban optikai csalódás, merttj nem ezek a politikusok közelednek a kormányhoz, hanem ellenkezően, éppen a kormánypolitika köze­ledik az ő esztendőkön át változatlanul hirdetett politikájukhoz. Ha azonban Rassay Károly — hogy úgy mondjuk — kormány-közeibe jutott, akkor ez azt is jelenti, hogy ebben a pozícióban osztozik V á- zsonyi Vilmos és a nemzeti demokrata-párt is, mert Rassay ma tökéletesen egy plattformon áll velük addig is, míg a pártba bevonul és átveszi annak vezetését. Egyelőre azonban rendszerváltozásról nincsen szó, csak annak mélyreható előmunkálatai folynak. Ennek bizonyítéka az, hogy úgy Rassay Károly, minit Vázsonyi Vilmos a közeli napokban Olasz­országba utaznak egészségük helyreállítása céljából. Feltűnést keltett különben és sokan jó jelnek mondják, hogy a Bethlen-vacsorán sem Wolff Károly, sem belső hívei nem vettek részt; de annál tüntetőbb módon vonult feli a párt másik, mérsékeltebb frakciója, a Huszár-Ernszt-csoport, amelynek nevében Ernszt Sándor fogadott örök hűséget a koirmányelnöknek. Komoly forrásból azon­ban azit halljuk, hogy Wolffék távolmaradásának egyelőire semmi jelentőséget nem szabad tulaj­donítani. Wolffék, ismert taktikájuk szerint, előbb kivárják a dolgok alakulását és azoknak ismerete után fognak álláspontjukról határozni. Ellenzéki körökben különben nagy izgalmat kelt, hogy többé nem is be­szélnek kormánykörökben a fővárosi vá­lasztó-novelláról. Mintha elsülyedt volna az egész javaslat és oda­jutott volna, ahol a rendtörvényjavaslat és a Nagy Emil-féle büntetőnovella lelték dicstelen halálukat. Maga Rakovszky Iván belügyminiszter sem tud ma már egyebet tenni, mint kegyelettel emléke­zik vissza javaslatára, amelyről csak annyit tud mondani, hogy a pénzügyi javaslatok mindennél előbbrevalók. A belügyminiszter azonban meg akarja kísérelni, hogy valamiképen közbevetőleg letángyal- ta-ssa azt az egyszakaszos, úgynevezett felhatalma­zási javaslatot, amelyben a törvényhatósági ex-lex idejére kér a nemzetgyűléstől felhatalmazást.

Next

/
Thumbnails
Contents