Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-03-05 / 10. szám

Körséta a városházán Zilahi Kiss és az ellenforradalmi lendület Emeiődaruk a láthatáron Zilahi Kiss Jenő alpolgármesterrel szemben mi minden alkalommal az őt megillető .tisz­telettel voltunk. Rendkívüli imódon méltányoltuk azt a karriert, amelyet a közegészségügyi ügyosztályban iogalmazótól az alporgármesíerségig simán és zökkenő nélkül megfutott Természetesen ehhez a karrierhez vagy forradalmi idők, vagy kivételes talentumok vol­tak szükségesek. Zilahi Kiss Jenő szerencsésen bele­került a forradalom és az ellenforadaloin forgatagába. Lendítő erők voltak ezek az ő számára és épenséggel nem tehet róla. hogy közben gróf Bethlen István kormánya csúnya taktikázással letemperálta a zavar- ros időket. Neki még volt annyi ideje, hogy a felszí­nen maradhatott és hogy stilizálhatta az érdemeket, amelyeket az ellenforradalom viharos napjaiban szer­zett. Ügy látszik azonban az ö bölcs polkikája sem tu­dott egyes pillanatokban '.megküzdeni az ellenforra­dalmi lendület további megnyilvánulásaival. Ami áll a forradalomról, valószínűleg áll az ellenforradalomról is. Szóval nemcsak a forradalom, de az ellenforradalom is felfalja a gyermekeit. Zilahi Kiss Jenő alpolgármester, akinek ma már nincsen szüksége sem forradalmi, sein ellenforra­dalmi lendületre, elkeseredetten küzd ez ellen a íátum ellen. Nem, ő nem akar a nagy molochnak a gyom­rába kerülni. Pedig féllábbal odajutott. Odajuttatta az a bolondos plakát, amelyet az £ m e gróf K 1 e b e 1 s- berg Kunó akkori belügyminiszter ellen adott ki. A városházán teljesen tisztában vannak azzal, hogy Zilahi Kiss Jenő alpolgármester ur ma már egészen tisztán lát, egészen bizonyosan nem rebellis többé és nincsenek felforgató szándékai. Istenem, má­son is megesett már. hogy nagy harcok után. békén akart a helyén ülni. Zilahi Kiss Jenő temperamentuma sem az oktalanul, bután, örökké lángolók közé tar­tozik. Persze, persze, az az ostoba plakát a „herrrta- írodita miniszter“-ről. Csak ne;m méltóztatik gondolni, hogy az alpolgármester aggressziv akart volna lenni a miniszterrel szemben? Nohát, ennél azután semmi, de semmi sem állott tőle távolabb, ö csak tisztán sablonszerűén irta alá azt a plakátot. Jöttek az Érne bajtársak. Hogy azt mondják: — Édes Jenő. írnád csak alá te is! Mi (már alá­írtuk. No hát, ha csak az kell és ti is laláirtátok, akik paten'tirozottan tartós, hazafias felbuzdulók vagytok, akkor bizony neki sein lehetett módjában kitérni. De sablon, volt az egész. Hiszen méltóztatik tudni, hogy az alpolgármester hány aktát ir alá naponkint? Nem is csinál egyebet, csak aláír. Nos, igy született a hermafrodita-plakát aláírása is. Ám jöjjenek tehát az újabb tanuk és húz­zák ki Zilahi Kiss Jenő alpolgármester urat a pénz- büntetésből és juttassák át a dorgálás szelidebb lég­körébe. Ha ez igy lesz, talán még a demokraták szive is megesik rajta, tekintettel arra. hogy talán még mindig adós a damokrata-körbeli tagsági dijakkal. Van idő, még azt is ki lehet fizetni? Egészen bizonyos azonban, hogy grói Klebelsberg Kunó nem bosszúálló egyén és a városházán sok reményt fűznek a most megindult diplomáciai tárgyalásokhoz. Végre is Wolfféknak kedvence a kitűnő Zilahi Kiss, Wolffék pedig támogatói annak a kormány­nak, amely a fegyelmit elrendelte. Hát majd csak fá­tyol t lehet vetni valahogy a történtekre 'és vissza le­het ülni a polgármesteri székbe, valami különös meg- Szégyenülés nélkül. Egyelőre tehát folynak a diplomáciai tárgyalások, folynak a tanúkihallgatások, szóval minden élűiről kezdődött. Időt kell nyerni. Mert makacs legénv ez a Zilahi Kiss, nem megy bele csak úgy szire-szöra (min­denféle megoldásba. Ha az ember körsétáját végzi a városházán, nem is igen tapasztalhat egyebet, mint a Zilahi Kiss ügy körül fölkavart izgalmakat. Futárok járnak a beliigy és a városháza között, a tanácsnok-főjegyző gondter­helt arccal jár, a tisztifőügyész magábavonultan elzár­kózott. mint a bibornokok pápaválasztáskor és a pol­gármester — szegény — teljesen beleőszült ebbe a históriába. Ámbár az is lehet, hogy az emelésekbe őszült bele. Mert ha történik még valami a Zilahi Kiss ügyön kivül a városházán, akkor az csak az örökös áremelés lehet. Nem is tudjuk, hogyan csinálják a dolgot, mint osztják be. hogy mit mikor emelnek. Naptárt állítanak össze előre, lóugrás szerint játsszák ezt a játékot? Mert talán csak van valami rendszer ebben a dolog­ban, s nem tételezhetjük fel, hogy ötletszerűen, talán éppen sorshúzással döntenék el. hogy ma, vagy hol­nap mi van. soron a drágításban. El kell mondanunk itt ma, hogy mi igazán türel­mesek és objektivek voltunk akkor, amikor csak va­lahogy is megokolt áremelkedések állottak előttünk. Megmondjuk úgy, ahogy van: igenis akárhányszor erőszakot kellett vennünk a magunk ellenzékiségén, de még igen sokszor magunk magyarázgatíuk a kö­zönségnek, hogy igy. meg amúgy, nem szabad felzu- dnini minden áremelelés miatt, hiszen esett a korona, emelkednek az árak. No igen. ez ment egy darabig. Ma azonban már nemcsak; a türelmünk, de az argumentumaink is el­fogytak. A városházán az árdrágítás eszeveszetten folyik tovább. Száz és százötven százalékos emelések a legszükségesebb dolgoknál nem is meev ritkaság- számba ugyanakkor, amikor a közönség teherbíró ereje már teljesen csődöt mondott. Gáz, villany, villa­mos, fürdő, piaci helypénz, az összes közszolgáltatá­sok a legnagyobb változatosságban emelkednek. A sze­gény. szerencsétlen tanácsot, amely maga is nagy­részben Wolffék hagyatéka, nefn lehet túlságosan Budapest, 1914 március 5. okolni, mert az emelő daruk mostani tébolyodon te­vékenysége szintén a Wolfí-rezsimböl szári na zó elvi­selhetetlen örökség. Tudjuk, a főváros háztartása nagyon dezolák állapotban van, segíteni kell rajta, ahogy lehet. De mégis azt mondanánk, hogy az igazi segedelem az lenne, ha egy drágasági roham Idején az állam és a fő­város nem járnának legelöl az árak felemelé­sében. Ez talán mégis megálljt parancsolna másoknak is. Másrészt pedig — és ez talán nagyon is aktuá­lis— mégis csak meg kellene nézni egy kicsit a fő­város üzemelt. Csak a múlt héten volt ankét a beí- ügyben, az Ereky-f$le memorandum ügyében és ha­marosan kimondották, hogy az üzemekben pedig nem lehet körülnézni, mert megsértenék a főváros autonó­miáját. Most azonban már nem egyedül E r e k y Ká­roly. de Budapest egész polgársága követeli, hogy ez megtörténjék, mert nem tudjuk másképen megérteni a közszolgáltatások állandó és kibírhatatlan áreme­lését. Fizetni fizetünk, de tudni akarjuk, hogy miért. Pirrhuszi győzelem a Krisztinavárosi Kaszinóban Wolffot elnöknek választották, de megpecsételték sorsát a községi választásokon Aki még emlékezik 1919. év őszére, az 1919. év Budájára, annak egy kicsit furcsának 'tfog feltűnni, hogy a krisztinavárosi Kaszinó vasárnapi elnök- választó-köz,gyűlésén 295, mondd kettőszázki- 1e n c v en ö t rabszolga fellázadt és W ol f f Károly ellen szavazott. Állítani merjük, hogy 1919 őszén a 295-ből egyetlen egy sem cselekedte volna meg ezt, még akkor sem, ha Wolff Károllyal szemben nem Ripka Ferenc, hanem maga Kossuth Lajos lett volna az elnökjelölt. Wolff Károly tehát kétségkívül pirrhuszj győ­zelmet aratott a krisztinavárosi Kaszinó közgyűlésén, amikor a Ripka Ferenc 295 szavazatával szemben csak 421 szavazatot tudott felmutatni. 'Wolff Károlyt tehát ma még megválasztották a budaiak kaszinó­elnöknek, de rettenetes tudat lehet a számára, hogy még a kaszinó-tagok között is akad 295, akiknek nem kell. Tessék most elképzelni, milyen lehet akkor a hangulat a kispolgárok között, akiknek csak érdekei ellen cselekedett mindenkor a Keresztény Községi Párt és akik az antiszemita fertő­zésből mindenkor legkönnyebben szoktak kigyó­gyulni. A Krisztinavárosi Kaszinó közgyűlését igen nagy- készülődés előzte meg. A Wolff-párti lapok megvá­dolták Ripka Ferencet azzal, hogy hűséges Wolffiánusból liberálissá vedlett. Nincsenek közelebbi nexusaink a gázgyár vezérigazgatójához, de nem egyszer érintkeztünk vele a kurzus mézesheteiben is és meg kell állapítanunk, hogy sohasem rajongott a kurzuspolitikáért. A Krisztinavárosi Kaszinóban azonban aligha voltak néhánynál többen, akik a Ripka Ferenc világos látásával szemlélték a kurzust. A kaszinó elnöki székében azonban Ripka Ferenc ült és nem csinált politikát. Legutóbb azonban akkor, amikor a kormány városi párt megalakításával kez­dett foglalkozni, Ripka Ferenc is részt vett ebben az akcióban, sőt ma is élénken szervezkedik és maga köré gyűjti a kurzusból kiábrándult budaiakat. Sze­met szúrt ez Wolfféknak és megmozdultak ők is belül a kaszinóban. Fölhasználtak egy alkalmat, amikor két kiváló közéleti férfiúnak a kaszinó tagjai közé való felvételéről volt szó. Ez a két kiválóság ugyanis történetesen szabadkőműves volt. A két urat nem vették .fel. Ripka Ferenc pedig, aki ebben az ügyben exponálta magát, lemondott az elnökségről és visszavonult a kaszinói élettől. Megnyílt tehát a lehetősége annak, hogy Wolff Károlyt beültessék a Krisztinavárosi Kaszinó elnöki székébe, ami vasárnap meg is történt. A győzelem azonban amily mámoritó volt az első pillanatban, olyan megdöbbentő, ha józan szemmel tekintjük eztf meg. A Krisztinavárosi Kaszinó, ha az elnöki székben Ripka Ferenc ült is, de 1919 őszén tökéletesen Wolff Károlyé volt; nra azonban, amikor ő ült be az elnöki székbe, háromszáz ellensége van a kaszircó- tagok között. Aki számolni tud, tisztában lehet vele. hogy ez a háromszáz1 főnyi veszteség rengeteget je­lent, mert a háromszáz Ripka-párti, tehát liberálissá lett kaszinótag a budai közéletben sokat számit, sok embert visz magával. Ezek az urak is, akiket repre>- zentálnak nemcsak .a- legutóbbi községi választással, de a legutóbbi nemzetgyűlési választásokkal szem­ben is veszteséget jelentenek Wolffék számára, mert a nemzetgyűlési választáson sem a demokratákra, sem a szocialistákra nem szavaztak, hanem akkor még, ha kiábrándulófélben is, Wolffékat Támogatták. A legközelebbi választásokon azonban — legyenek csak nemzetgyűlési vagy községi választások — Ripka Ferenc liberális táborának fogják megadni a magját. Ezek azok. a szomorú tanulságok, amelyeket mó­dunkban van a Krisztinavárosi kaszinó elnökválasz­tásából tanulságképen Wolff Károly számára levon­nunk. Hiába, 1919 ősze óta még Budán is nagyot for­dult a világ kereke. Ne féljen fertőzéstől. Megóvja a legújabb találmánpu SULAM legtökéletesebb fertőtlenítőszer. Mindenütt kapható! SZÁNTÓ MÓR Budapest, VI., Rózsa-u, 80. P TELEFON: 174 88. j Készít és raktáron tartl — mindennemű szerelvényeket. -­TUNGSRAM - LÄMPÄ Brilliáns fényi Le gta ka rákosabb lámpa! Egyesült Izzólámpa és Villamossági R,-T, Újpesti

Next

/
Thumbnails
Contents