Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-06 / 6. szám
Budapest, 1924 február 6. 5 Rassay Károly résztvesz a választójavaslat bizottsági vitájában Megkezdődik a harc a demokratikus követelések érvényesítéséért - Wolff ék küzdelme Rakovszky belügyminiszter törvényjavaslatát az elmúlt héten letárgyalta és általánosságban elfogadta a nemzetgyűlés közigazgatási bizottsága. Mint ismeretes az általános vita szónoka a belügyminiszter volt, aki némi koncessziókat tett. Ezek a koncessziók azonban Wolffékon kívül senkit sem elégítenek ki. WolffŐk azonban mindent elértek, amit akartak. Elsősorban is a tízéves domici- lium követelésével megmentettnek vélik a hatéves domiciliumot, amellyel nagyon meg lennének elégedve. Ragaszkodtak a nők passzív választóiogához is és most, bár liberális oldaJon több meggyőződéssel követelték ezt, szintén a maguk győzelmének tudják be. Liberális oldalon nem csinálnak a dologból hiú-, sági kérdést, hanem örvendenek az eredménynek. A harmadik „eredményük“ az, hogy a hitfelekezetek félkészei helyett az elöljárókat sikerült behozniok a hivatalos városatyák sorába, ami azért eredmény az ö szemükben, mert inkább elejtették a saját papjaikat is, semhogy a zsidó rabbi városatya lehessen. Mindezeknél sokkal nagyobb eredményük ama negatívum, hogy a liberális oldal követeléseinek egész komplexumát sikerült megint elgáncsoltok. Győztek, addig a mig a miniszterelnök távol volt. Most az a kérdés, hogy gróf Bethlen István jelenlétében és a londoni ut tanulságai után is ilyen könnyű, ilyen oicsó lesz-e ,a győzelem, mint akkoT volt, ^miikor legfőbb politikai barátjuk, R af- kovsz'ky Iván belügyminiszter egyedül irányította az ügyeket. Hogy valamiféle „mühibá“-nak mégis be kellett csúsznia a történtekbe, annak igen erőteljes bizonyítéka, hogy gróf Bethlen István alig melegedett meg ideliaza, azonnal városi kérdésekkel kezdett foglalkozni és azonnal az elkedvetlenített talán haragos liberális vezéreket kérette magához. Ennek a megbeszélésnek politikai részével lapunk más helyén foglalkozunk; itt csak azt említjük meg, hogy a Betblen-Bárczy-Heinrich-Ugron-féfe megbeszélésen igen fontos rész jutott a választási novella bizottsági tárgyalásának és mmdénekfölött igen komolyak voltak a liberálisoknak ama szemrehányásai, amelyeket a velük kötött megállapodásoknak tudtukon kivid való felbontása miatt tettek. A kérdés most az, mi a véleménye a miniszterelnöknek ebben a kérdésben és milyen módosításokat hajlandó tétetni Rakovszky Ivánnal, vagy utódjával a reakciós javaslaton. Nagy kérdés az is, hogy a bizottsági tárgyaláson fognak-e, ha ugyan egyáltalán lesznek, megtörténni ezek a módosítások. A közigazgatási bizottságban lefolytatandó részletes vitára azonban mindenesetre a legteljesebb felkészültséggel mennek el a liberálisok, a demokraták és a szociáldemokraták. Mindenekfö- lött.igen fontos jelenségnek kell tartani azt az értesülésünket, hogy Rassay Károly egész eréfyével kíván részt venni a bizottsági vitában és ö fogja képviselni a demokrata-párt követeléseit armál is inkább, mert —> mint megírtuk — Rassaynak a demokrata-párttal való nexusa mindinkább kiépül és a viszony már igen rövidesen teljesen kifejlődik. Az ellenzék a novella bizottsági tárgyalása előtt mindent elkövetett, hogy ne csak a közigazgatási bizottságnak legyen szava a rendkívül fontos javaslat sorsához; hanem tárgyalja le azt a jogügyi bizottság is. Ennek az állásfoglalásnak az volt az oka, hogy a közigazgatási bizottságnak sem Rassay Károly, sem Vázsonyi Vilmos nem tagja. A belügyminiszter azonban megmaradt a kényelmesebb mód mellett, hogy a közigazgatási bizottságban való tárgyalás során ne kelljen erős ellenzéki matadorokkal összemérni igénytelen kardját. Most azonban megváltozott a helyzet, mert a demokraták arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mégis, mindenáron részt keíil venni a bizottsági vitában. És ennek meg is van a módja, mert a bizottsági vitában — a házszabályok szerint — bármely képviselő (tehát aki nem is tagja a bi- zottságank) részt vehet, csak éppen szavazati joga nincs. Ezen az alapon kérték fel a demokraták Ras- sayt és ezen az alapon határozta el Rassay, hogy a novella részletes tárgyalásánál már a bizottságban mindent el fog követni, hogy a demokratikus követelményeknek érvényt szerezzen és hogy a javaslat már a plénum elé törhetőbb formában kerüljön. Megbuktak a perforált jelölő-szelvények Rakovszky belügyminiszter halvaszületett mentőötlete Rakó vszky Iván belügyminiszter azokban az órákban, amikor a Fővárosi Hírlap e heti számát lezárni készülünk, retírádát fuj. Az ellenzéki lapok telve vannak olyan hitekkel1, hogy gróf B e t h 1 e n István miniszterelnök dezávuálta volna Rakovszky Iván belügyminisztert. Ez a hír ilyen formában talán nem feleli meg teljesen a valóságnak, mert a nyílt dezavuálás valószínűleg azzal az eredménnyel járt volna máris, hogy a belügyminiszter sietett volna megválni tárcájától. Valaminek azonban feltétlenül történnie kellett, mert Rakovszky belügyminiszter a miniszterelnök megérkezése óta határozottan revízió alá vette a fővárosi választójog kérdésében eddig elfoglalt álláspontját. A belügyminiszter ugyanis szükségét látta annak, hogy hosszabban nyilatkozzék 3. sajtóban az ellenzéknek teendő engedmények dolgában. Ez a nyilat- tcozait azonban ismét nem mond sokai és azt az értesülést kaptuk, hogy a liberálisok mérsékelt csoportjai sem volnának hajlandók beérni ezekkel az „éüfcédmények“-kel. A miniszter nagy szeretette! veszi védelmébe szomorú alkotását, amelyről maga is azt állítja, hogy tagadhatatlanul ,.konzervatív“ iránya. Mi pedig nagyon jól tudjuk, hogy mit szoktak a szélső jobboldalon konzervatívnak nevezni. Aztán nagy lélekzetet véve, terjengős magyarázatát adja, hogy miért van szükség a hat éves domiciliumra. Ez a magyarázga- tás valószínűleg annak a kifejezője, hogy a hat éves domiciliumból nemcsak a belügyminiszter, de maga a miniszterelnök sem szívesen engedne. ellenzéki oldalon azonban az a vélemény kezd kialakulni, hogy ha ebben a kérdésben a mérsékelt, liberálisok erőteljesen kitartanak a demokratikus pártok állásfoglalása mellett, akkor legalább pár esztendővel rövidebbre lehet s-z ab n i az e g y-h elyben lakás időtartamát. Általában az a vélemény, hogy a mérsékelt liberálisok csoportja ma a legerősebb hatást gyakorolhatja gróf Bethlen István'kormányára, amely Wolffék ellenzékbe vonulásává; a kormánypártból való kilépés sekre számit és az erőpótlást a mérsékelt liberálisoktól varia. Ahol azonban Rakovszky tényleg engedményt látszik tenni, az az intézkedés, amely szerint a jelölő-ivek aláírói leszavazottaknak tekintendők. Itt vissza kellett vonulnia, nyilván gróf Bethlen István egyenes akaratából. Kitalált hát valami izzadsá- gosati nehéz ötletet a perforált jelölő-szelvényekről, lamelyeknek — mondja — a választási igazolványokhoz való csatolásával a visszaéléseket lehetetlenné véli tenni. Az ellenzéken a periorált jelölő-szelvényeket halvaszületett mentő-ötletnek mondják, amely máris megbukott. Megkérdeztük a baloldali ellenzék egyik előkelő tagját, aki a következőket volt szives erről az ötletről a F ö v á r ősi H i r 1 a p számára elmondani; — Őszintén megvallva, sem én. sem politikai barátaim nem vagyunk tisztában a belügyminiszter ur perforált ötletének lényegével. Valami uj parasztíogás- nak szánták ezt a furcsaságot, amelyet a belügyminiszter ur fölöslegesnek tartott bővebben megmagyarázni. Pedig ez az interjú aligha úgy született, hogy a szerkesztőnek eszébe jutott, hogy mit is szólhat a belügyminiszter az ellenzék követeléseihez; hanem alighanem úgy, hogy a belügyminiszter sietett nyilvánosságra hozni azokat .az eredményeket, amelyek a miniszterelnök hazaérkezése óta kénytelen-kelletlen megszülettek. — Bármilyen furcsa machináció legyen is azonban a perforált jelölő-szelvény, máris megbukott; vagy ha formailag mégis megmaradna, nem szabad semmit sem jelentenie. A belügyminiszter ur perforálhat annyit, amennyi neki jólesik; az azonban bizonyos, hogy mi a titkos szavazást meghamisítani, kijátszani nem engedjük 'és nem nyugszunk bele abba, hogy a jelölő-ivek aláíróit bármi módon is leszavaz- v.ássák, vagy terrorizálják. _____________ VI ., Rérai-utca 18. KIS KOMÉDIA Telefonsz.: 14-22. I ■ott és Steinhardt felléptére! az uj februári műsor. „Eljegyzés elölt*4 és „Seine Frau** bohózatok. ' ______ Kezdete pontban 8 órator. Bu dapest romodban Csereped at uicdn — £M féjemen egy doppanás Vasárnap dél van. Az intellektuális munkát végző ember türelmetlenül tekint ki az ablakon, mert — úgy érzi — esedékes lenne egy kis ideges szaladgálás az utcán. A szél rázza az ablakokat, cibálja a rollókat. Most szakadni kezd a hideg zápor, amely tűvel szurkálja az éles levegőt. Hiába minden: menni kell mégis. Az ernyő haszontalan szerszám. Egy kettőre összelapul, lehetetlenné teszi, kicsavarja a szél. Mellel kell nekimenni a viharnak. És ekkor borzalmas látvány tárul az ember szeme elé. Az utca telistele van apróra töredezett cserép-zsindellyel. És hull még mindig az emberek feje fölött. Hull, sokkal sűrűbben, mint az eső. Fél-cserepek érkeznek a háztetőkről és a hátadmögött, az ot- ro-dclőtt, az oldalad mellett szakad száz darabra a trotoáron. Még jó, ha nem a fejeden. Sikoltozó asz- szonyok, kapuk alá menekülő emberek. Irnift-amott egy-egy reklámtábla is lepuffan, a vakolat pedig hull mindenütt fehérre meszelve a járdát, amelyen széttapossák. Óh Budapest eltűnt „barátai!“ szörnyűséges látvány ez. Igen Budapest romokban van. Ezt nem lehet szépíteni, ezt nem lehet tagadni. A házak düledező állapotban és az első köíyök- vihar csei epekkel, vakolattal bontja be az utcát, vérző fejekkel gazdagítja a mentők praxisát. A háború, a forradalmak alatt minden összerombolódott. minden tönkrement, bár ennek sem szabad lett volna. De a kommun bukása óta öt esztendő múlt el. Mi történt ez alatt az öt év alatt? Semmi. Erre a kérdésre nem is lehet mást felelni. Nem történt semmi. De igen: tovább pusztult minden. A háziurak passzív rezisztenciája derűs kaján- sággal szemlélte a nemzeti vagyon pusztulásért; ez az oka annak, hogy ma vasárnap délben úgy kell járni az embernek a pesti utcán, mintha romok között menne sétálni. Szabottálás a lakbér rendeletek ellen. Nem adnak ananyparitásos lakbért — mondják — mi meg hagyjuk rombadölni a házainkat. Szörnyű gondolat, gyilkos elhatározás. És nincs, akinek ez ellen tenni hatalma volna? Hát nem lehet megértetni a háziurakkal, hogy ma nekik csak va gyo- n u k lehet, de a jövedelemről le kelt mon- daniok mindaddig, amig ,a normális viszonyok helyre - állanak. Aki pedig a vagyonát nem tudja megtartani, annak le kell mondani róla. Az államnak, a fővárosnak szavának kellene itt lenni, mert nem történik itt egyéb, minthogy a m a g á n-vagyonhoz való makacs és jogosulatlan ragaszkodás révén tönkremegy a nemzeti vagyon. Pusztulnak a házak, pusztul egész Budapest Pusztítja a háziurak passzív rezisztenciája. Budapestet azonban nem szabad kitenni a tőke kapzsiságának. Meg kell menteni ezt a várost a legerélyesebb rendszabályokkal, amelyek — ha kell — kegyetlenül büntetik a város-rombolókat és azokat, akik miatt vasárnap százával kellett a véresfejü embereknek Budapest utcáin szaíadgálniok. És mintha ezek a véresfejü emberek fenyegetően mondták volna a háziuraknak: A fejemen egy koppanás. Szaladj te is pajtás . . p. ö. FARKASVÖLGYI-féle Villamossági és Műszaki Részv.-iársaság BUDAPEST, VI., Gyárt: transformátoro- ■ Podmanlczkyn. 33. kat. magasfeszültségű. , [ a i T ] készülékeket, emeltyüs GYÁR: VIL, Kövér VÁp, * j kapcsolókat, Mztositó- Lajoa-trtca 26. ntn kát, szénkeféket. í