Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-30 / 5. szám
5 Budapest, 1924 január 30. WÍU2&SUJÍJ2MI’ Vasek Be kell vallani, hogy most egy kicsit hiányzik nekünk. De ha a bíróság bölcsessége némileg hosz- szabb időre szakítaná el őt a közforgalomtól, megnyugtathatjuk előre is, hogy meg fogjuk szokni a távollétét is. Aminthogy csak nehezen tudtuk megszokni azt is, hogy a kurzus többi üres és keresni vágyó lézengő ritterjei között az a dagadt kis fiskális is mindenütt ott hemzsegett. /Viert — ha talán elkerülte volna a figyelmet — el kell árulnunk, hogy Vasek Ernő eredeti, ősfoglalkozása az ügyvédség volt. Valószínű azonban, hogy ezt a mesterségét gyakorolta a legkevésbbé. Jellegzetes sárga bőrtáskájával, amely mindig tömöttségé- vel dokumentálta gazdájának hatalmas ügykörét, mindenütt ott volt; de talán a legkevesebbet mégis a bíróságon, ahol az ügyvédek közönségesen (vagy helyesebben a közönséges ügyvédek) legtöbbet szoktak forgolódni. Annál többet járt-kelt a városházán, mintha nemcsak egy városatyai mandátum lett volna, aine.yet meg kell óvni az összeférhetetlenségtől; de mintha parancsnoka, várura lett volna ennek a vastagfalu Ká- roly-kaszáryának. Emeletre föl, emeletre le, egyik a|jitón ki, ia másikon be. Hogy mit cikkázott, mit viharzott ennyit a városháza folyosóján, ezt igazán nem kötötte senkinek az orrára. Valamint azt sem, hogy a parlamentben mi dolga volt szinte mindennap. Mert Vasek Ernőnek annál sokkal több esze volt, semhogy politikai karriert akart volna megfutni. Hiszen, ha véletlenül a mandátum a lába elé hullott volna — nem mondom lehajol érte és el teszi a sárga bőrtáskába. Ki tudja mikor és hol veszi hasznát az ember az ilyesminek? De harcolni, csatázni érte nem érdemes, amikor a miniszteri ajtók zárjait megnyitják a pártklubban való szereplés, egy kis kormánybiztosi múlt, egy kis városházai kiabálás után is. Végre is minek mandátum annak, akit Vasek Ernőnek hívnak és aki a pártklubban egyenrangú a képviselőikkel, a miniszterekkel, akikkel egyazon ideál győzelméért küzdött. Most azonban nem ártott volna a mandátum, hiszen időt lehetett volna vele nyerni. Nem lehetett volna olyan könnyen becipelni a rendőrségre, nem lehetett volna olyan egyszerűen leszednie gallérját, kihúzni a cipő madzagját és átkisérni az ügyészségre. Akkor talán még mindig a mentelmi bizottság okoskodnék rajta, hogy nem politikai iildözés-e^ amikor az embert a kisemberek pénzének hűtlen kezelése miatt akarják a törvény elé állítani. Valahogy az arcára volt irva azonban ennek az embernek, hogy' szereti, fölösleges, veszedelmes módon' szereti a pénzt. Ha a portréját akarná megrajzolni az ember, feltétlenül valami ragadozó, nagy- bendőjtt hal jutna az eszébe, amely fölfalja az apró halakat. Be is bizonyította, hogy: „kleine Fische ,gute Fische“. Ezekből élt, úgy látszik. Zsíros, kerek puf- fadt képe, vaksi szeme nem keltette egy pillanatig sem a keresztényszocialista apostol benyomását, aki szent és tiszta gondolatok hirdetője, aki elszánt csatákon küzd a nyomorgó tömegek jobb megélhetéséért. Ha a hangját hallatta, sohasem csendült ki belőle krisztusi szeretet. Inkább gyülölséget szított, inkább az emberek rosszindulatát kívánta felébreszteni. Legjellemzőbb 'talán rá az az állásfoglalása, amelyet Löw Imánuel esetében tanúsított. Vasek Ernő szegedi kormánybiztos volt, tudnia kellett, ki az a Löw Imánuel, tudnia kellett, hogy hazafiság dolgában a vasekek a térdéig sem érnek fel a szegedi rabbinak. Egyes politikusok, akik talán nem hallották még hírét a sovén magyar papnak, védekezhetnek jóhiszeműséggel, amikor őt megvádolták. De Vasek, aki ismerte, uszított ellene a legvehemensebben. De a Fővárosi H i r 1 a p-nak is volt vele. egy személyes ügye. A főváros budgetjéről irott egyik objektiy, bár élesen kritizáló cikkünk után nagy vádbeszédet mondott ellenünk a kurzusnak ez a patyolatfehér lelkű leader-je. Azt a demokratikus s liberális gondolatot propagálta a pénzügyi bizottságban, hogy a Fővárosi Hírlap szerkesztőit és munkatársait nem szabad többé beereszteni a városházára. Mert nem tömjéneztük Wolffot, Vaseket, meg a többi kurzus-nagyságot. Még Csilléry András sem ugrott be ennek az uszításnak. Mi azonban elmondhatjuk most már, .amit mindenkinek látnia kell, hogy a nyilvánosságtól való irtózásnak mindig megvan a maga oka. Akinek nincs vaj a fején, az nyugodtan mehet a napra, akinek nincs titkolni valója, annak nem kell zárt ajtók mögött tárgyalni. Vaseknek vaj volt a fején. Akkor azt üzentük neki: — Mi még mindig, mi még igen soká a városházára fogunk járni, amikor már senki sem fogja tudni, hogy kik voltak a vasekek. Ez az üzenetünk most megváltozik. Mert sok szegény kisember fog évtizedeken át megemlékezni Vasek Ernő nevéről. De nem az imádságában... (p. b.) éjszakai mulatók erkölcsi bizonyitványa A honvéd városparancsnokság eltiltja a katonatiszteket a kétes hirü éjjeli mulatók látogatásától A korán ráparancsolja a hithii muzulmánra, hogy a mecset küszöbén vesse le saruit. A budapesti honvéd városparaucsnokság sokkal tovább megy: arra kötelezi a nemzeti hadsereg tisztjeit, hogy tegyék le egyenruhájukat, mielőtt Budapest bárjainak, mulatóinak küszöbét átlépik. A rendelet intenciója kétségkívül az^ hogy az ilyen bárokban, mulatókban tobzódó élet nem egyeztethető össze azzal az erkölcsi szep- lőtlenséggel, melynek a tiszti egyenruha a szimbóluma. A honvéd városparancsnokság rendelete, melyet mostanában közöltek a budapesti áilam- rendörség főkapitányságával, szinte hivatalos igazolása annak a harcnak és a harc jogosulta Ságénak, amelyet évek óta vívunk Budapest kétes hirü éjszakai mulatói ellen. Harcunk nem a mulatós, nem a szórakozási ellen irányult. Nem- vagyunk aszkéták, nem hirdetjük a lemondást, az önsanyargatást és sohasem volt törekvésünk, hogy a dolgozó polgárság szórakozását lehetetlenné tegyük, vagy akárcsak korlátozzuk. De Budapest bárjaiban, éjszakai lebujaiban nem a dolgozó polgárság, hanem a léha, könnyelmű, bünfelé hajló exisz- tenciák keresik bűnös szenvedélyeik kielégítését. Ezek a helyiségek mindenkor a börtön-csemeték melegágyai voltak, ahonnan az ut a törvénykezési palotába vezetett. Ide nem múlani, nem szórakozni, hanem bűnös leíkiösméretiiket elhallgattatni járnak az emberek. A bűnös ember legjellegzetesebb vonása a köny- nyelmiiség és a bárok, a kétes hirü mulatók üzleti jövedelmezőségét erre a bűnös könnyelműségre alapozza a spekuláció. A tolvaj és sikkasztó könnyen kereste ,a pénzét és könnyen szórja is azt el magától. De hát Összeegyeztethető az állam erkölcsi rendjével, hogy Iparhatósági engedélyt adjon bűnös és könnyelmű emberek kifosztására? Az állam, mely egyfelől üldözi azt, aki lop, sikkaszt, fosztogat, másfelől maga ad engedélyt arra, hogy a sikkasztók és fosztogatók kifosztassanak. Még súlyosabb megítélés alá esik, hogy a hatóságok a zárórai engedélyek meghosszabbításával megkönnyebbitik a mulatóhelyiségeknek ezt a í o s z t o g a t á s >t. Ha a rendőr észre veszi éjnek idején, hogy betörők garázdálkodnak egy üzletben, rajtuk üt és arra törekszik, hogy minél előbb ártalmatlanná tegye őket. Nem igy a mulatóhelyeken. A rendőrség látja a fosztogatást, de nemcsak hogy tűri, hanem a zárórai engedély meghosszabbításával szinte módot ad arra, hogy az áldozatot alaposan, az utolsó filléréig kifosszák. Nem, az ilyen kifosztáshoz a hatóság még akkor sem nyújthat segitö kezet, ha a fosztogató jótékony célra ad nehány ezer koronát, amiért a hatóság a fosztogatás idejét meghosszabbítja a fosztogatónak. Bocsánat, de a rendőrség nem tarthat fenn ilyen támogatással ilyen intézményeket, amelyek veszélyeztetik a közrendet. A rendőrség nem támogathatja a rend ellenségeit, nem hosszabbíthatja meg azoknak a kertészeteknek „üzem“-idejét, amelyekben a bűn csemetéit nagyra nevelik. A rendőrség útmutatásnak vehetné a budapesti honvéd városparancsnokság rendeletét és gondolkozhatnék a felett, hogy nem kötelesség e-e neki ugyanúgy gondoskodni a polgárság biztonságáról, mint ahogyan a városparancsnokság gondoskodik a tisztek védelméről. Ami nincs előnyére a katonai egyenruhának, nem lehet előnyére a polgári kabátnak. A városparancsnokság lesújtó erkölcsi bizonyítványt állított ki az éjjeli mulatóhelyeknek és a rendőrségen lenne a sor, hogy ez az erkölcsi bizonyítvány ott díszelegjen minden diszkvalifikált mulatóhely bejárója felett. Hadd lássa a polgárság, hogy hová nem léphet be jó hírének veszélyeztetése nélkül, s hogy melyik az a helyiség, ahová csak uniformis nélkül szabad belépni, nehogy a mulatóhely tulajdonosa szedje íe az uniformist. Jól látjuk, hogy Budapestnek egyik lényeges tartozéka az éjszakai élet. De ez nem éjszakai élet, itt nem egy életnek, de a bűnnek áldoznak. És a bűn: rombolás, a rombolás pedig a halál munkája. Itt a jegyzéke azoknak a helyiségeknek, ahol a halál temeti az életet. Úgy' adjuk, ahogyan a városparancsnokság állította össze a névsort. Reméljük, hogy a polgárság okul belőle. I. Bárok: Elvileg Budapesten lévő összes- bárok látogatása tilos. Az ismertebbek közül ilyenek: 1. Párisién Grill, VI., Szerecsen-u. 2. Maxim étterem és mulató, VI., Révay-u. 3. American Dring Salon. VI.. Teréz-körut. 4. New-Yorkl télikert, VII., Erzsébet-körut. 5. Intim Pálmakert, VII., Dohány-u. 66. 6. imperial bar, VII., Rákóczi-ut. 7. SirrpFcissimus, VII., Nyár-u. 4. 8. Viktoria Salon, VII., Erzsébet-körut 9. Admiral bar, IV., Magyar-u. 10. Télikert (azelőtt Excelsior bar), VII., Rákóczi-ut 72. 11. Femina (Picadilli- bar), VI., Nagymező-u. 12. Góbé-borozó (volt Kráml- bar), VII., Erzsébet-körut. 13 Pavillon Mascotte, VI., Nagymező-u. 14. Csilli-bar, VII., Dohány-u. 15. Revü- bar, VI., Andrássy-ut. 16. Pele-Mele, VI., Nagymező-u. 17. Adria-bar, VIII., Rákóczi-ut. 18. Pavillon Comique. Vili, Rákóczi-ut. 19. Clotild Salon, IV., Váci-u. II. Mulatók: 1. Trocadero, VI., Király-u. 2. Cercle des Etran- gers, VII., Erzsébet-körut. 3. Párisién Grill, VI., Sze- recsen-u. 4. Mascotte, VI., Nagymező-u. 5. Tabarin. VIII., Rákóczi-ut. 6. Casino de Paris, VI., Révay-u. Kegyelemdöfés a Uolff-rezsimneK Terstyánszky a kormánybiztossá? hoz pénzügyi szakértő kinevezését kéri Őszinte meglepetést keltett az elmúlt héten Terstyánszky Kálmán kormánybiztosnak az a hivatalos kommünikéje, amelyben bejelentette, hogy Budapest gazdálkodásának ellenőrzéséhez szakértőre van szüksége és hogy máris megkérte a pénzügyminisztert, küldjön ki egy magasrangu tisztviselőt, aki a kormánybiztos mellett fogja végezni nehéz funkcióját. Ez az intézkedés meglepetést keltett a nagyközönség soraiban, de még inkább Wolfféknál, akik teljes joggal ellenük irányuló cselekedetnek minősitik a kormánybiztos intézkedését. Ez a minősítés azonban nem taliál hangot, mert a bukott rezsim matadorjai jobbnak látják az egész dologról hallgatni és a kellemetlen játékhoz igyekszenek jó képet vágni. Annál inkább élénken kommentálják Terstyánszky intézkedését az ellenzéken, ahol abban a cselekedetben egy mintaszerűen kitűnő tisztviselő objektiv fellépését látják. Terstyánszky nem a liberális és demokrata irányzat exponense, sőt ellenkezőleg: ha valamitől tartani lehetett, inkább arról lehetett volna szó, hogy kurzista érzelmei vannak. De ha igy van is, ez a cselekedete azt mutatja, hogy le tudja magában küzdeni a pártembert. Mert a pénzügyi szakember segítség ii 1-h i v á s a határozottan kegyele m-d ö ii é s a W o 1 f L rezsimnek. Terstyánszky Kálmán nem szánta annak, de a maga bürokratikus lelkiismeretességében minden rokonszenv és minden ellenszenv kikapcsold, sával nem tehetett egyebet. A pénzügyi szakértő kinevezése csak azt jelentheti, hogy a főváros gazdálkodását olyan feldúlt állapotban találta a kormánybiztos, hoev a maga felelősségének megosztására komoly szakemberrel kénytelen az ellenőrzést gyakorolni. Az államnak igen sok:
