Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-30 / 5. szám
Budapest, 1924 január 30. o TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek » * * Céltalan a tőzsde szabadságának korlátozása írja: Marcial. Sajnálom, hogy nem volt módomban végighallgatnom F a 1 u cl i Jenő dr. előadását, amelyet a tőzsde jelentőségéről tartott a Tőzsdeklubban. Nem osztom ugyan azt a nézetét — ha ugyan a tudósítások jól adták vissza — hogy a tőzsde az ország gazdasági fejlődésének a fundamentuma, mert az ország gazdasági fejlődésének a fundamentuma volt és marad is a termelő munka, ami alatt azonban minden szakavatott munkát kell érteni, tehát az utcaseprőét éppen úgy, mint a gyárosét, a kereskedőét és a művészét, követ- kezés'képen — mint ahogy a kommunizmus idejében mondottuk volna—a tőzsdei munkások munkáját is. lís az is igaz, hogy ennek a munkának Magyarország gazdasági életében fokozottabb jelentősége van, 'mint más országokéban. Hogy miért, ezt ugyanezen alkalomnál Fleissig Sándor fejtette ki a tudósítások szerint. Azért, mert azon a primitiv gazdasági fejlődési fokon, amelyen Magyarország van, a tőke túlnyomó része immobil alakban áll a gazdaság rendelkezésére, de a modern gazdasági élet virágzása az immobil tőkék felhasználásától függ és ez az; energia- átalakitás nem lehetséges másképen, mint a tőzsde utján. Ha valaki nem akarja behunyni a szemét és befogni a fülét, akkor ez az igazság rikító színben és ordítva jelentkezik előtte. Csak az a baj, hogy Magyarországon sokkal inkább, mint más országokban, a malom alatti politizálás annyira elfogulttá teszi az embereket, hogy valóban vakokká és süketekké válnak mindennel szemben, ami nem a maguk kis párt- politikai érdekeit szolgálja. Ritka kivétel az olyan ember, mint Ereky Károly, aki a fölismert igazságok konzekvenciáit akkor is bátran le meri vonni, ha ez a pártpolitika alacsony frazeológiája szerint pálfordu- lásnak, köpönyegforgatásnak, hitehagyásnak neveztetik. Ámde a magam részéről nemcsak ebből a szempontból követelnék megbecsülést a tőzsdével szemben. Azaz, hogy nem is követelnék semmiféle megbecsülést a tőzsde számára. A tőzsde számára is azt követelném, amit minden egyéb piac számára: hogy semmi köze hozzá az államhatalomnak és a komány- nak. Az értékpapírok piacán, miként a zöldségpiacon mindenki úgy adhat és úgy vehet, ahogy kedve tartja és az államhatalom csak arra ügyelhet fel, hogy' csalás vagy egyéb büntetendő cselekmény által az emberek egymást meg ne károsíthassák. Ettől az alap- elvtől, az egyetlen elvtől, amely a gazdasági élet zavartalan menetét biztosíthatja* a háború első napjaitól kezdve és mind nagyobb mértékben távolodtak el a kormányok: az erőszakos ármegszabásoktól egészen a bolsevizmusig, a „szociális termelés“ közveszélyes bolondságáig. Amely bolondság azonban sokkal erősebben belevette magát a telkekbe, semhogy egykönnyen ki lehetne irtani a világból. A tőzsde különösen exponált céltáblája a vörös, zöld, fekete, fehér és minden egyéb színű bolsevizmus ostobaságainak és gonoszságainak. Mihelyt egy ideig hausse van a tőzsdén és könnyű szerrel nyereségekhez jut az undok naplopó banda, az emberiségnek az az aljas söpredéke, amely ilyenkor ellepi a tőzsdepalota környékét és vérlázitó szemtelenséggel adja át magát a játékszenvedély megnyilatkozásainak, azonnal megindul a dühös csaholás a tőzsde ellen és mindenhol fegyveres beavatkozást követelnek a piac ellen azok, akiknek minden szavát az irigység, a gonoszság, az ártani akarás és a butaság diktálja. Ha pedig hosszú ideig baisse van a tőzsdén, akkor jön a másik) irányú oktalanság, amely dühös türelmetlenséggel szintén az államhatalom beavatkozását követeli egy kis árfo- lyamjavitás érdekében. Ámde — miként Fleissig Sándor mondotta — a tőzsdén nem lehet vicceket csinálni. Az államhatalom kezelői deferálhatnak az egyik vagy másik irányból jövő sürgetésnek, de a tényéken semmiféle beavatkozással nem tudnak változtatni, hanem legfeljebb a fennforgó tényekkel szemben erőszakolhatnak ki valamit, ami olyasféle művelet, mint amikor a gyermekek az ujjacskájukkal fogják be a vízvezeték csapját és egy pillanatra megakasztják a folyamatot, de már a következő pillanatban az arcukba zudul a viz- sugár sokkal nagyobb erővel, mint amekkorával a megakasztás előtt működött. A piac szabadsága nem csupán azoknak az érdeke. akik a piacon bonyolítják le üzleteiket, hanem az egész országé. Időnként lehet egyik vagy másik érdekeltségnek kellemes és jövedelmező e szabadság közhatalmi korlátozása, de az országnak soha sincs a hasznára, sőt a kedvezményezett érdekeltségnek is csak kis időre, amely után jön a feketeleves: a beavatkozás hosszantartó káros következménye. Jó dolog a piacon vevőnek lenni, amikor a hatósági parancs lefogja a vevőki érdekében az árakat, de ez a lakodalom csak rövid ideig tant: utána üresen maradnak a piacok és a vevők helyzete sokkal súlyosabbá válik, mint lett volna akkor, ha a hatóságok nem veszik őket kegyes pártfogásukba. Ha a kormány enged az egyik irányú jajveszékelésnek és megakarja akadályozni, hogy a tőzsdespekuláció fölverje a búza árát, akkor mindenki bátran vehet búzát, mert bizonyos;, hogy csakhamar ugrásszerűen fog emelkedni a búza ára és ha a búzaárak hanyatlása miatt avatkozik be a kormány a tőzsde életébe, biztosra vehető, hogy nemsokára a gazdák fogják követelni az üzletkötéseik szabadságát, annyira világossá válik, hogy a hatósági beavatkozás nem használt nekik, hanem ártott. Es ha ezerszer megismétlődik, miért követelnek az emberek ezeregyedszer is hatósági beavatkozásokat? Aki erre a kérdésre meg tud felelni, az megfejtette a történelem legnagyobb titkát. Az én szerény véleményem szerint azért, mert az emberek általában ostobák és feledékenyek. A kosztpénz hajótöröttjei. Sirók és jajveszékelök tömege sötétlik Budapest utcáin. Pénzüket siratják az emberek, akik áldozatul estek lelketlen bankároknak, semmitől vissza nem riadó, elszánt tőzsdebizományosoknak. Vigasznak nagyon kevés, hogy a csalók és szédelgők legtöbbje a rendőrség kezére került. Ezzel elég tétetik a megsértett társadalmi rendnek, de ettől az elégtételtől nem kerülnek vissza a kicsalt* elherdált milliók. Ne beszéljenek arról, hogy a közönség könnyelmű, mert vakon rábízza keservesen összegyűjtött filléreit bárkire, aki magas kamatot ad neki. A közönség hiszékenysége nem csak a banknak, nem a tőzsdebizományosnak szól, hanem szól a hatóságnak is, amely az iparhatósági engedélyt kiadta a banknak, vagy é r’t é k p a p i ír k e r e s k e d ő k n e k és a zugbankárnak. A hatóság itt époly köny- nyelmü volt az engedély kiadásában, mint a közönség a pénz elhelyezésében. Azaz, hogy nem is volt könnyelmű, csak a mai poliiikai rendszer befolyása alatt állott. Aki a kurzus ajánlólevelével állított be a hatósághoz, máról-holnapra megkapta az engedélyt a bankár-jogok gyakorlására. A Dun a-L 1 o y d Bank a kurzus szelleméből született meg. A Tanítók Bankja mögött pedig ott állt V asek Ernő, a keresztény községi párt alelnöke. Hol az a hatóság, amely egy vállalat komolysága, megbízhatósága iránt is érdeklődnék, ha a protektorok a kurzus fémjelzését viselik magukon. A félrevezetésben* megtévesztésben a hatósági engedélyeknek igen nagy szerepük volt. Mert ha a hatóság bizalommal volt olyanok iránt, akik idáig teljesen' távol állottak a bank-szakmától és a gazdasági élettől, miért lett volna bizalmatlan ezekkel szemben a laikus pesti polgár? A hatóságnak ezer módja van arra, hogy kikutassa a kétesnek látszó „alapítók“ szolidságát. Ez nem történt meg és a közönség tulajdonképen ennek a hivatalos mulasztásnak adja meg most az árát. Egész bizonyos, ha a hatóság a „bankok“ alapítása előtt akkora kötelességtudással végezné a dolgát, mint most az összeomlás után, a legtöbb gazdasági katasztrófa el Iatne kerülhető. Nyíltan és bátran állítjuk, hogy a hatóságok vállaira nehezedik a felelősség egy i&en nagy része azokért a bajokért, amelyek most uton-utfélen felkelnek. És aki valamikor megírja ennek a korrupt korszaknak a történetét, kénytelen lesz külön fejezetet szentelni annak, hogy a hatóságok éber szemmel kisértek minden rikkancsot, minden gyufa és cipőzsinór házalót,, de szabadon hagyták garázdálkodni azokat, akik a magyar középosztályra rávetették magukat és bűnös Ígéretekkel mindenéből kifosztották. A nagy tolvajok még mindég több bizalomnak örvendenek a hivatalokban, mint az apró senkik. Colonus. Az a Najmán, a Kohnerék Najmánja,, a hétágu koronás Najmán, az valaki. Csakúgy sugárzik az okosságtól. Reggel, délben, este mindig kitalál valamit. Most is kitalált. Pont akkor, amikor a Kohnerék trezorjába némileg megint megcsappant a tul- bőség. Hát kitalálta, hogy valami Colonus Kereskedelmi Részvénytáirsaságn a’k 100 millióra fölemeli az alaptőkéjét. És fölemelte. De nemcsak úgy egyedül, bölcs tanácsadóul Óceán Mórt is maga mellé vette. Kettesben aztán kiokoskodták, hogy a részvényekből pénzt is lehet kicsiholni. Elhatározták tehát, hogy bevezetik a tőzsdére és az engedélyezésért rövidesen a tanácshoz folyamodnak. Az aprócsontu El bogen doktor, aki úgy ráesői mint egy Szapáry, teljes hadikészültséggel már várja a Co- lonus-részvények megjelenését. A tőzsdén egyedül csak ő várja, más senki. A pesti pénz. E címen jelent meg dr. Kósa Miklósnak, a Gazdasági Hírlap főszerkesztőjének legújabb müve, lebilincselően érdekes tartalommal, hozzá méltó ízléses kiállításban. Ára 15.000 korona, kapható minden könyvkereskedésben. A könyv érdemleges méltatására legközelebbi számunkban visszatérünk. A Földhitelbank és az Amerikai Bank nagy tranzakciók előtt. A FöldhitélbankésaMa- g y arr-A m e r i k a i Bank között létesült érdekközösséget, amelyről a Tőzsdei Híradó már beszámolt, a részvénypiac rendkívül kedvezően Ítéli meg. aminek külső jelensége, hogy két hét alatt az Amerikai Bank részvényeinek árfolyama 200 százalékkal, a Földhitelbank kurzusa az utóbbi Telefon: 48-21,191-46 sürgönyeim: kuxautó Merkur bérautóüzem Äurs
