Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-12-24 / 51-52. szám

s' Budapest, 1924 december 24. 7 A kormánybiztos semmiféle politikai meeting számára nem ad helyiséget Nem ketiye|riink ai tömjénezés és a legszebb 'ér­demek elismerése alkalmával sem szoktunk szuper- hiti vu sokba tévedni. Ezúttal azonban abba a hely­zetibe jutottunk, hogy melegen kell üdvözölnünk Ripka/ Ferenc kormánybiztost. Nem arról van szó, hogy valamelyik fontos programmpontjának végre­hajtását sikeresen befejezte. Még ennél fontosabb az, ami most történt, mert a mi szerény nézetünk sze­rint ennek a városnak csak az lehet megmentője, aki végre kicsavarja a reakció készéből a városházi hatalmait, sőt megóvja a fővárost még attól a lát­szattól is, hogy itt az ébredő tanok hivatalos mentali­tásban szere pelheitnek. Eveken át láttuk és elkeseredetten, a város sor­sáért aggódva szefcnléltiik, hogy tendenció­zusan minden ébredő gyűlést a főváros iskoláiban tartottak meg és az ébredők évi közgyűlésé­nek színhelye a székesfőváros közgyűlési terme volt. T e m d e) n c ii ó izi u is a n kérték ezeket a terme­ket ezekre a célokra; /ment hiszen ezzel azt a látsza­tot keltették, mintha a széke/sfőváros kormányzása az Ébredő Magyarok kezében volna, az iskolákban az ő „szellemük“ lenne a hivatalos szellem és a köz­gyűlési tetrambeni legalább olyan joggal üléseznének, mint maga a közgyűlés. Sajnos, soha egyetlen hangot nem hallottunk, amely a fő­város tanácsában tiltakozott volna az ano­mália ellen, hogy az iskolákat politikai cé­lokra használják fel. Most tantják újból az ébredők évi országos kongresszusukat, de elmeik! a kongresszusnak a .szín­helye 'többé nem aiz újvárosháza közgyűlési terme, hanem a MOVE Podmanczky-utcai helyisége. Úgy szivárgott ki ez a hír, hogy a józsefvárosi ébredőknek a József-utca 28. számú házban tartott gyűlésén megjelent egy liberális újságíró, aki :az egész énteketzletet Végighallgatta. Ezen az ülésen a józsefvárosi ébredők elkeseredett dühvei tüntettek Ripka Ferenc kormánybiztos ellen. Ezt a tüntetést az elnöknek egy bejelentése ve­zette be: —• Közgyűlésünket azért tartjuk ia MOVE helyi­Vurstli vagy gyógyfürdő? A Margitsziget jövője és hivatása Néhány hét előtt foglalkoztunk a Margitsziget Részvénytársaság érdekeltségének azzal a tervével, hogy az érdekeltség a szigeten sze­retné felépitíetmi az olimpiászi uszóstadiont még pedig a Testnevelési Tanács és az Uszószövetség költségén. Ez a terv a múlt hetekben még csak kezdetleges formában jelenltikéz'étt, most azonban konkretebb formát öltött és a kiszi­várgott hírek szerint, az érdekeltség egvre nagyobb erőfeszítéseket teszi, hogy ezt a tervét megvalósítsa. Ha a hír számyrakeltekor kötelességünknek tartot­tuk, hogy a terv megvalósításával szemben állást foglaljunk, e kötelességünkről most sem mondhatunk le, mert a terv megva­lósítását olyannak tartjuk, amely súlyosan sérti a közérdek ejt. A Margitsziget, mint azt neve is mutatja, gyógyfürdőhely. Célja, rendeltetése, hogy a gyógyulásra és üdülésre szorulóknak menedékhelyet biztosítson. Gyógyforrásai világhírűek s mindenké- pen alkalmasak arra, hogy Budapest idegenforgal­mát emeljék. Amikor Budapest a szigetet a rész­vénytársaságnak bérbeadta, az a cél lebegett előtte. hogy a részvénytársaság ezt a fürdőnket továbbfejleszti és olyan intézménnyé kiszé­lesíti, hogy a legkényesebb európai igények­nek is megfeleljenek. Ehelyett azt kell látnunk, hogy a sziget napró t-napra jobban elveszti gyógy- telep jellegét és szórakozók, meg mulatozók otthonává alakult át. Nincs év, hogy ne hasitanának ki a sziget területé­ből egy hatalmas részt, amelyet mindenre használ­nak, csak olyan célokra nem, amelydk a fürdő ren­deltetéssel összhangban állanak. Nem szólunk a sziget strandfürdőjéről, mely közszükség’etet elé­gít ki egy lerongyoLt és megcsonkított országban, melynek polgárai nincsenek abban a helyzetben, hogy az országtól elszakított, vagy még távolabb eső fürdőhelyeket fölkeressenek. De szólunk azok­ról az egyéb természetű és berendezésű telepekről, amelyek csak a felső százak kedv­teléselit szolgálják: kaszinók, tetj/niszpályák épültek, pedig ilyesmiről szó sem volt abban a szer­ződésben, amelyet a Közmunkatanács kötött a rész­vénytársasággal. De igeni9 szó volt a szerződésben arról. hogy az érdekeltség 1925 végéig olyan épít­kezést hajtson végre, amely fejleszti a gyógyfürdő jellegét, elősegíti a vendégek gyógyulását, üdülését és kielégíti lakás­kényelmét. Ségébeni és nem mint rendesen az újvárosháza dísztermében, mert Ripka kormánybiztos nem b o c sá it o 11 a rendelkezésű in k r 'e. Ezeknél a szavaknál a hallgatóság soraiban óriási zaj /keletkezett: — Pfuj, pfuj! — Le vele! — Disznó! — és ehhez hasonló ordináréságok röpködtek a levegőben, de azután szép csendesen napirendre tértek a saját felháborodásuk fölött. Ripka' Ferenc kormánybiztos az eb redő-támadást büszkén könyvelheti ejl, mert minél élesebb és sű­rűbb a támadás ezekből a berkekből, a józan polgár­ságnak annál nagyobb tömegét nyeri meg a maga számára. De dicséreteit 'érdemel a kormánybiztos azért is, mert az ébredők kívánságának megtagadá- I sából nem varrt hímet önmagának és egyáltalán nem tartotta atet iá nyilvánossággal közölni. Érdeklődésünkre azonban azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a kormánybiztosnak ez az eljárása nem spo­radikus jelenség, mert egyszer és minden­korra véget vetett annak, hogy akár az isko­lákat. akár a közgyűlési termet politikai cé­lokra fel lehessen használni. A kormánybiztosnak ugyanis az a felfogása, hogy sem az iskolák, sem a többi városi helyiségeik nem arra valók, hogy ott bámely párt politikai me éti Rgekért, tartson. Az összes politikai pártok, a polgárság összes rétejgei megnyugszanak ebben, csak az ébredők berzenkednek a kormány- bá.ztoisi intézkedés elfen. Ennek azonban az az oka, hogy az iskolák tornatermeinek és egyéb városi helyiségeknek politikai célokra való kisajá­títása egyedül az ébredők monopóliuma volt. Ennek most egyszer és mindenkorra vége van, a/mi bizony nagyon fájdalmasan esik az ébredőknek, akik a műveletlen tömeget többé nem tudják majd azzal befolyásolni, hogy minden az övék: a hivatalos hatalom dísztermei csak úgy, mint a kultúra szenté­lyei, az iskolák. Úgy látszott, hogy a részvénytársaság nem zár­kózik cl el kötelezettség teljesítése elől, s ha a ter­vek kivitele késik is;! ezt inkább a gazdasági viszonyoknak, mint a részvénytársaság irányválto­zásának kell tulajdonítanunk. Magunk is belátjuk, hogy sok milliárdos építkezési tervek nem valósít­hatók meg máról-holnapra. Viszont azonban, ha ia részvénytársaságnak nem áll módjában a sziget gyógyfürdő jellegét fejleszteni, kötelezettségének ezt az elmulasztását ko­rántsem teheti azzal jóvá, hogy még inkább lerontja ezt a jelleget és olyan Intézménye­ket létesít a szigeten, amelyek egyáltalán nem válnak hasznára a gyógyfürdő rendel­tetésének. Kétségtelen, hogy az Uszóstadion a részvénytár­saság anyagi érdekeit akarja szolgálni. Csakhogy a Margitsziget gyógyfürdő s nem tisztára kapitalisztikus vállalkozás. A kapitalisztikus vállalkozásnak azt a jogát el­ismerjük, hogy a vállalat jövedelmeit fokozza, del nem szabad lemondanunk arról, hogy a fővárossal szemben vállalt köteletzettségeit ne teljesítse. A fő­város érdekeit elhanyagolni s csak a részvénytársaság érdekeit szolgálni, ez nem egyeztethető össze azokkal a szerző­déses föltételekkel, amelyeket a részvény- társaság magára vállalt. R i p ka Ferelnc kormánybiztosnak meg kelt ért- tetni a Közmunkák tanácsával, amelynek hozzájá­rulásától függ az uszóstadion tervének megvalósí­tása, hogy a Margitsziget nem forgat­ható ki ehredeti rendeltetéséből, a Margitsziget nem sülyeszthetö le a városligeti vurstli színvonalára. A Margitsziget Budapest közönségéé, a Margitsziget a bettegeké és üdülésre szorultaké s ez a közönség nem zavarható meg kényelmében, csak azért, mert egy nyereségéhes részvénytársaság újabb és újabb attrakciókkal szedetné odacsőditeni a sportolókat. Elismerjük a sport jelentőségéit, de az egészségesek nem formálhatnak több jogot a sziget üdítő levegő­jére, mint a betegek és elfáradtak. A sportnak Bu­dapestnek elég szabad telre van már, s nem tűrhető, hogy egy részvénytársaság sportjelszavak hangoztatásával ártalmára legyen a szigetnek és mindazoknak a zarán­dokoknak. akik a sziget gyógyforrásait felkeresik. Hisszük, hogy Ripka Ferenc ragaszkodni fog arcnak a szerződésnek betűihez, amelyet a Közmun­kák tanácsa kötött a részvénytársasággal s kiok­tatja a részvénytársaságot kötelességeire. Ha az ér­dekeltség megértő, képességei nehézkesnek bizo­nyulna, meg kell vele érttetni, hogy a fővárosnak rendelkezésére állanak olyan eszközök, amelyekkel Jogait érvénye­síteni tudia és ha a részvénytársaság mindezek ellclnére se tudná' mohóságát csillapítani, úgy nincs más hátra, mint felbontani a szerződést és a szigetet visszaadná magának a fővárosnak. • • • • Olvasóinkhoz! Az uj esztendő közeledtével olvasótáborához for­dul a FŐVÁROSI HÍRLAP és fontos hivatásának tudatá­ban felhívja a figyelmet arra. hogy Budapest életében talán még soha nem találkoztunk olyan sorsdöntő na­pokkal, mint amilyenek most következnek. A főváros liberális gondolkodású polgársága megkezdte és meg fogja vívni a harcot, umely jogos örökségét, a város sorsának intézését, visszaperli számára. Soha nagyobb szükség nem volt megbízható elv- hü, a liberális érdekeket önfeláldozóan, ha kell: halált- megvetöen védelmező és hirdető kommunális sajtóra, mint ma. A FŐVÁROSI HÍRLAP múltja és jelene a leg­nagyobb garancia arra, hogy a liberalizmus nagy küz­delmében megtalálja hivatását és ki fogja vívni azo­kat a hatalmas eredményeket, amelyekért kötelessége mindent megcselekedni. Objektív kritikával, de ha kel­lett meg nem alkuvó támadások között állunk őrt Im­már másfél évtizede a városházán. Ma fokozott figyelemmel, fokozott energiával tef- jesitjük hivatásunkat, s Budapest liberális közönsége tudni fogja, mi a különbség aközött, ahogy ml mindig teljesítettük kötelességünket és aközött a kérész­életű próbálkozás között, amelyet a konjunkturaszülte kortesorgánumok alkalmi felvonulása jelent. A sors­döntő hónapok kezdetén, amelyeknek eredményében szentül hiszünk, a régi bizalommal és hűséggel kér­jük olvasóközönségünket, támogassa tovább is a régi szeretettel a mi törekvésünket. Egyben arra kérjük lapunk olvasóit, hogy az év végén lejáró előfizetéseket idejekorán megújítani szí­veskedjenek. Előfizetési áraink: Egész évre .... 150.000 korona Fél évre . . . . : 75.000 korona Papanek miniszteri tanácsos szerepe. Emlékezetes az a küzdelem, amely a körül folyt, hogv pénz­ügyi diktátor kerüljön-e a városházára- vagy pedig pénzügyi tanácsadói küldjenek Ripka Ferenc kormánybiztos mellé. Amint ez más­ként el stem volt képzelhető, Ripka Ferenc álláspontja a legteljesebb mértékben győzedelmeskedett és P a- p am lek Ernő dr. miniszteri tanácsost határozottan azzal a marsrutával küldte a kormány a városházára, hogy jeles szaktudásával segítségére legyen Ripkia kormánybiztosnak a (főváros gazdasági válságának megoldását célzó hatalmas munkájában. Az utóbbi napokban azután ismét zavaros hirék jártak és egyes sajtóorgánumok is informálatlanságuk fi to g tatásával olyasmiket meséltek, hogy Papanek miniszteri ta­nácsos legkötzelebb programmot fog adni és hogy most arról folynak tárgyalások, vájjon Papanek min. tanácsos a kormánybiztosnak tegyen-e jelentést, vagy egyenesen a kormánynak. A valóság ez­zel szemben az, hogy Papanek kine­vezése határozottan megjelöli fel­adatát abban, hogy a kormánybiztos­nak kell s za/k t a n á c s ot adnia. Papanek Uj köntösében, nevezetesen barna kék-fehér címkével jelenik most meg a régóta bevált és kedvelt „valódi Franck-kávépótlék“. Az uj barna-kék-fehér címkén külö­nösen előtérbe lépnek a „kávé­daráló“ ismerteíőjelek, melyek megkülönböztetik az utánzatok­tól. A „valódi Franck-kávépótlék“ úgy kell a kávéhoz, mint a leves­Már ez sem az övék.

Next

/
Thumbnails
Contents