Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-30 / 5. szám
Tizenharmadik évfolyam Ara 400 kor. Budapest, 1924 január 30. 5. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész 'vre 20.000 korona. Félévre 10.000 kor. Állandó melléklet. TŐZSDEI HÍRADÓ VAROS!, POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca i8. sz. Telefon: 137—15. szám A villamos árdrágítása • • • Kártyarazziák zaja veri fel Budapest kietlen csendjét. Az ember napirendre térne az ilyesmi fölött, ha még mindig „karambol-körök“-ben és „te- kéző-társasúgok“-ban űznék a gyilkos játékot. Ezeket a lebujokat azonban szétugrasz- tották a detektívek, de a játékszenvedély azért nem nyugszik és most politikával takarózik. Ismerünk egy politikai akarnokot, akinek a háta mögött nem áll más, csak egy hajnalig kártyázó klub, ahol derékig dekol- tált dámák tömege pergeti minden éjszaka ideges újai között a tarka zsetonokat. Ami üzlet, az üzlet és ha utálatos is, mi azért nem kiáltunk rendőr után, de szomorúan látjuk, hogy komoly szándékú politikai körök is csak pinkapénzből tudnak pártcélokra áldozni és csak az ördög bibliájával képesek lelkesedést kiváltani. Megérjük még, hogy e kaszinók legnépszerűbb tagjukat, a krupiert fogják a törvényhatósági bizottságba beküldeni. Vícziánnak sem kell a jelölő aláírásoknak leszavazottakként való tekintése. így olvassuk legalább a Ra- kovszky-féle javaslat bizottsági tárgyalásáról kiadott félhivatalos M. T. /. tudósításában. Beszédének többi része természetesen a „tőle megszokott“ reakcionárius gondolatokkal és ideákkal van tele. Félünk, hogy ebben az egyben a M. T. I. tévedett, mert Viczián, amikor a reakciót, a Wolff ék pártérdekeit kell védeni, nem szokott tévedni. Vagy Vicziánék egyszerre előrelátók kezdenek lenni? Talán arra gondolt, hogy a kerék föl is megy, meg le is megy? Mert lehet még úgy, hogy mások lesznek a hatalom birtokéiban és akkor majd ők fogják terrorizálni azokat, akik a kezük ügyében vannak, hogy írják alá a lajstromokat. Az embert meglepi ez a világos látás, hiszen eddig mindig azt hallottuk, hogy az ő uralmuk megdönthetetlen és örökkévaló. Vagy olyan rosszul áll a Wolffék számija, hogy már ők maguk is észreveszik? Bndapest reneszánszáról olvasunk egy kör-interjut a héten. Nagyon érdekes dolgok vannak benne. Vázsonyi Vilmos azt mondja, hogy mindaddig nem lehet Budapestből semmi, amíg az emberek nem fogadják el újra a szeretet törvényét. Rákosi Jenő kereskedelmi föllendülést követel és azt mondja, hogy „a várost csak azoknak a lelke szerint lehet naggyá tenni, akik a régi Budapestet csinálták.“ Furcsa dolgokról beszélnek az emberek. Szerétéiről, meg kereskedelmi fellendülésről? ... Amióta Wolffék ülnek a nyeregben, ezeket a szavakat még csak nem is hallottuk, nemhogy a megvalósításukat láttuk volna. Akik „a régi Budapestet csinálták“, W off ék szerint panamáz- tak, pocsékoltak, adósságokat halmoztak. Egészen különös, hogy egy Rákosi Jenő, a bölcs öregség szent magaslatán a panamistákat, adósságcsinálókat és pénzpocsékolókat akarja visszahozni a gyűlölet nagy réto- rairtak helyére.- Hiába, fenekestül felfordult a világ. olyan merénylet Budapest polgársága és munkássága ellen, amilyet meg távolról sem követtek el a hatalmas, végeszakadatlan árdrágitási hadjárat egész évtizede alatt. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy innen-onnan betelik a tiz esztendő a háború kitörése óta és ez a nyomorult pesti népség, teljes egy évtizede -áll az árdrágítók szüntelen pergőtüzében. Micsoda tiz esztendő! És mégis azt kell mondanunk, hogy mindezeknek fejére a villamos teszi most a koronát a nyolcszáz koronás szakaszjeggyel és az ezernégyszáz koronás átszállójeggyel. Csak egyetlen pillantást keli vetnünk a zürichi jegyzésre és megállapítjuk, hogy a legutóbbi villamos tarifaemelés óta a korona értéke legföllebb harminc százalékkal süllyedt, ugyanakkor pedig ez a mostani merénylet hatvanöttől kilencven-százalékos1 többletet akar kivenni a közönség zsebéből. A közönségéből, amelynek zöme a jövő hó elsejével legfcllebb huszonöt százalékkal magasabb fizetést tud felmutatni, mint a most mulóban levő hónapban. Ha a villamos élén. nem előkelő keresztény urak és feddhetetlen jellemül vizi- mérnökök állanának, hanem „galíciai származású si- berek“, vagy „sziriai uzsorások“ ; akkor rögtön kész volna a koronakontreminálás vádja. Végzetes cselekedetned látjuk ezt a megokolailanul magas villamostarifát, amely ellen nem kell lázitani. Lázit az maga ellen, amint eddig is lázitott minden megokolatlan áremelés és minden ilyen alkalommal lemorzsolódott a villamos-utasok igen tekintélyes százaléka és lemorzsolódott az, emelt tarifa dacára -a villamos jövedelmezőségének igen szép hányada. Nem túlságosan sajnálnánk a mai vezetőséget, ha ennek a gazdálkodásnak áldozatul esne, amint hogy erre soha jobb és szebb kilátásai nem voltak, mint a mostani vakmerő tarifaemelésnél. De nem lehet vigasztalás még az sem, ha csúnyán és dicstelenül távoznak is a helyükről: mert mire ők kidőlnek bársonyos, meleg pozícióikból, akkorra a villamos-tarifaemelés révén fölidézett rémei a drágaságnak gyilkos vérebekként vetik rá magukat a százszorosán kiuzsorlázott publikumra. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy egy villamos-tarifaemelés hullámai megálianak a villamos- kocsi perronján. Tovább tarajoznak azok a mindennapi élet szenvedésekkel és nélkülözésekkel telt országiján. Ha drágít a villamos, drágít tovább mindenki. A villamos-tarifaemelést hozzácsapja a maga számlájához az is, aki autón Vagy kocsin jár, aki gyalogszcrrel utazik, aki vasúton vagy tragacson szállítja a maga portékáját. Végzetes cselekedet tehát minden esetben a villamos-tarifaemelés, de különösen akkor, amikor az egyben teljesen jogosulatlan is. Egy uj drlágasági hullámnak adnak kiindulási pontot azok, akik könnyelműen, szánalmasan és katasztrofálisan rossz üzleti politikával cselekszenek. Nem tréfa tehát, hanem véresen komoly valósiág az. hogy Budapest lakosságának sorsa B u d a y urék kezében van. Hatalmukban áll jól, vagy rosszul cselekedni; de hogy miként használják ki ezt a kivételes hajaimat, arra ime itt vau á szörnyű példa, amely csak később fog majd kibontakozni egész riasztó mivoltában. Majd akkor, amikor mindenki levonja a villamos-árdrágítás konzekvenciáját. Kezükben van a sorsunk és igy bánnak el velünk. És még csak önmaguknak sem használnak... A kereskedelmi miniszter is nagyon gyorsan intézte el az áremelés ügyét. Több. komolyabb mérlegelést vártunk volna, ha már a városházán a közgyűlési teremben nem akadékoskodhatott egy lelkiismeretes ellenzék. A kereskedelmi miniszternek sem ártott volna, ha utána néz, szemben állunk-e olyan általános drágulással, amely megokolja, hogy 800 koronás átszállójegyböL 1400 koronásat csináljanak. Ezt megállapítani igen egyszerű számtani művelet lett volna. De valaminek még ennél is jobban utána kellett volna nézni. Es ez az, hogy mit kap ezért a horribilis összegért a Buda y-P 1 a 11 h y-F olkusházy-triasz kényének-kedvének teljesen kiszolgáltatott közönség? Kap érte piszkos, rozoga kocsikat, amelyek amikor közlekednek, akkor is kivár hatatlanok. Kap érte újabb iizemredukciót, mert az utazó- közönség ismét meg fog fogyatkozni. Megkapja a maga mindennapi e 1 gázolásait. Része lesz továbbra is a mai kétség beejtöen gyámoltalan, b o- szantóan rossz relációkban, átszállási anomáliákban, kritikán aluli menetrendben. És végül a jövőben is glédában fognak állani az elakadt kocsik tizei, amelyekről a kalauzok viháncolva kacagnak szemébe az ezer négyszáz koronás megváltott i eggyel gyalog baktató közönségnek. Annak a vezetőségnek, amelynek mindezt köszönhetjük, sietett „segítségére“ a tarifaemelés engedélyezésével a kereskedelmi miniszter. Vagy csak nem abban a tudatban cselekedett, hogy ezzel úgyis Budayék halálos Ítéletét írja alá? A bécsi példát kell ismételten a budapesti villamos urainak szembehelyezni. Ezt a példlát R é n y i Dezső vezérigazgató ,a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában megjelent nyilatkozatába?! nagyon lekicsinyelte. Ki kell jelentenünk, hogy a vezérigazgató ur — ha jószándékuan is — mélységesen tévedett. Ne méltóztassék ugyanis elfelejteni, hogy Bécs- ben ideális a villamosközlekedés. Ideális villamos- közlekedés mellett Budapestnek sem volna semmi ellenvetése még — magas árak ellen sem. De ha a budapesti ember megfordul Bécsben, el kell sápadnia az irigységtől, amikor a Budapesten békében sem ismert nagyszerű közlekedést látja. Tisztaság, pontos menetrend, sűrűn közlekedő kocsik, pomplás ülőhelyek, udvarias kalauzok, az üzemzavar ismeretlen volta: mindezek egyenesen kihívják jogos irigységünket. Így aztán nem csoda, hí egy esztendő alatt több mint százmillióval emelkedett az utasok száma. Hasonlóképen meglepő a tarifa olcsósága is. A jegy á í a 1700 osztrák korona, előreváltva 1600 korona, reggel nyolc óráig előreváltva 1000 k o- r o n a. Ezzel a jeggyel in ás félóráig lehet utazni a k !á r h á u y átszállással. Rényi vezérigazgató nem is kísérelte meg megcáfolni a bécsi közlekedés ideális voltát. Csak a tarifa alacsonyságát igyekezett ledegradálni azzal, hogy ennek politikai okai vannak. Hát ha a budapesti „demokratikus“ városi kormányzatnak a munkássággal szemben nincsenek is politikai okai, de mindenesetre bölcs szociális és gazdasági politika volna az, amely a közlekedést olcsóvá teszi. A közlekedés a város mozgása, a város élete. A drága közlekedés mozdulatlanságot, halált idéz elő. Az olcsó életet ad. Tiltakozni kell a felfogás ellen, mintha a B. Sz. K. R. T. m a g á n v á 11 a 1 k o-
