Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-03 / 46-47. szám
Budapest, 1924 december 3. 5 személy szerint dr. Ripka Ferenc, nagyon benne fekszik WoltJ Károly gyomrában. Bevalljuk, nem is igen csodálkozunk ezen és akkor lennénk hipokraták, ha azt mondanánk, hogy nem értjük ezt az ellenszenvet és félelmet. Nagyon természetes tehát, hogy ahányszor csak mód kínálkozott rá a fővárosi választási törvény vitájának keretében, minden alkalmat megragadtuk és Wolff, meg csatlósai mindenkor törvénytelenségről, meg autonómiasértésről siránkoztak. Hiszen elég világos az a szándékuk, nem nehéz kitalálni, hol szőrit a csizma: de amióta Ripka az uj városházán ül, egyszer sem beszéltek olyan nyíltan, mint azt a minap tette Wolff ur, aki kijelentette, hogy minek volt ide kormánybiztos, amikor ott ül a polgármesteri székben Sipőcz Jenő. Dr. Ripka rakoncátlan és destruktiv, Sipőcz pedig engedelmes, szelíd és csöndes ember, aki mindig paríroz. Nevezték volna csak ki Sipőczöt, bezzeg nem lett volna törvénytelenség és a világ minden kincséért sem sértette volna meg a kormány a főváros autonómiáját. Az uj adókról özönével jelennek meg az ujságközlemé- nyek és a találgatások. Bocsánatot kérünk, de ezt mi egészen természetesnek találjuk. Ám a városháza sietett cáfolni, s ha mégis megszületnének az uj adók, akkor ez a cáfolat egyszerűen semmis. Azt fogják mondani, régen volt, talán igaz sem volt. Vagy csak nem mondják, hogy a bécsi adóikat azért tanulmányozták, hogy milyen adónemeket lehetne Budapesten beszüntetni? Más lesz itt alighanem a baj. Az, amit mi a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában elmondottunk. Nagyszerűek a tapasztalatok, amelyekről Ripka beszámolt, óh, a magyar demokrácia régi, szép álmai az igazságos, progresszív adók! De mi már az első órában, amikor Ripka korlátlanul lelkesedett, egy becsületes, szociális érzésű ember naiv hitével himnuszt zengett az adóbeli progresszió pompás eredményeiről; már akkor mondtuk, jönnek a láthatatlan erők, amelyek erősebbek Ripka jószándékánál. Még sokáig nem lesz Budapesten progresszív adózás, amely megkíméli a dolgozókat és megszorítja a mammut-jöve- delmeket. Egy ítéletet vár szivszorongva Budapest egész népe. A Langer-tanács előtt folyó tárgyalás felé fordul minden tekintet, mert mindenki tudni akarja, lesz-e végre gazdája annak a sok borzalomnak, ami megrázkódtatta a lelkeket, a félelem, az aggódás, a semmit sem érdemes tétlenségébe sülyesztette a várost. A förtelmes gonosztettek megakasztottak itt mindent, halálraítélt ék a műnkéit, az alkotó erőt, a gazdasági életet, elriasztották az idegent, aki itt talán nagy dolgokat akart életrekeiteríi és dermedt álomba ringatták, vagy ijesztették^ a várost, amely pedig még pár évvel előbb is tele volt az élet akarásával, a termelés szent vágyával. Most mindennek végének kell lenni. Ez az ítélet vissza fogja adni a hitet, az akarást, a munkát. Lesz gazdája a sok gonosztettnek, de még mindig akadnak majd, akik a markukba nevetnek. Hiába: bolond ember volt Mucius Scaevola: a saját kezét tette a tüzbe, amit mások gyújtottak meg; a maiak okosabbak, ők gyújtják a tüzet és másnak a kezét teszik bele. A deficit karrierje Állandóan tanácskoznak a városházi , szanálok*' A főváros aranyköltségvetéséröl ma. még nincsenek autentikus hírek; de miután a/ ügyosztályok és az üzemek már beszolgáltatták adataikat, hozzávetőlegesen már meg lehet állapítani, milyen lesz ez a költségvetés. Először is konstatálni kell. hogy ez többé nem lesz Wolff-féle szemfényvesztő, kortes-költségvetés. hanem szomorú adatokkal tárja fel a kurzus-gazdálkodás megdöbbentő adatait. Ma még csak annyit lehet tudni, hogy körülbelül ötvenmillió aranykorona kiadása lesz a fővárosnak, amivel szemben mai még folynak a tárgyalások, miként lehet a bevételeket fokozni. Deficit lesz maid bőségesen, de pontos számadatok a deficit mennyiségére vonatkozólag még nincslenek. mert igyekeznek azt még ma is minél lobban lecsökkenteni. Az adósságok letagiadását a mai rezsim természetesen nem tartja költségv'etés- szépitö eszköznek. Sőt fájdalommal kell konstatálnunk. hogy a bécsi ut tapasztalatai sem hoznak komoly eredményeket, mert olyan demokratikus és progresszív adónemek behozatala, mint amilyeneket a tanulmányozó urak az osztrák fővárosban láttak, mutálunk rendkívüli nehézségekbe ütköznek. A pénz leromlása, de égy ben az élet általános megdrágulása is a tavalyival szemben igen súlyos terheket hozott n főváros idei költségvetése számára. Mintegy húszmillió aranykoronával kerül maid 1925- ben többe a főváros háztartása, mint került 1924-ben. Igen érdekes összehasonlításokra ad alkalmat, ha idejegyezzük, hogy 1921-ben valamennyi alap- és pénzkezelés-ágazat, együttesen 4298 millió korona bevételt és 427Ü millió korona kiadást tüntet fel. A szanálási tanácskozásokat nap-nao után folytatják. amire annál inkább szükség van. mert dec. 6-án megérkezik a külföldi bizottság is. Az. egymást követő tanácskozások egészén természetesen az uj adók hírének elterjedésére adtak alkalmat. A napisajtó tele volt az elmúlt héten ezekkel az értesülésekkel, amelyet még azzal egészítettek ki. hogy az uj adók azonban olyanok lesznek, hogy azoknak terhét ,a lakosság széles rétegei ne érezzék túlságosan. Ezek a hírek hivatalos cáfolatot involváltak, amelyet azonban mindenki hitetlenül mosolyogva fogadott. A tüzbiz'íositási adó — amelyről lapunk más helyén Írunk — megvalósítása az egyetlen, amit hivatalos helyen is beismernek, mert erre vonatkozólag már van közgyűlési határozat, bár le kell itt azt is szögeznünk, hogy ezt a jövedelmi forrást, amely tényleg nem a nép széles rétegeit sújtja, szintén nem Wolffék födözték fel; hanem azt a közvélemény és e, sajtó már szinte évtizedek óta követelte. Hősies os-TROM a temető ellen Egy évtizedes harc utolsó csetepatéi Az ember azt hitbe ejddiig, hogy a harc csak addig tant, amig élünk, most kiderül, hogy a halálunk után is tovább folyik a marakodás. Szinte csodák csodája, hogy Tram Aladár ur. a harcias temetkezési vállalkozó nem a városháza előtt ravatalozhatja fel a halottjait. Min defies tre jellemző. hogy egyetlen ember,, Trom Aladár ur. fel tudta lármázni az egész budapesti sajtót és a sajtó utján Budapest egész közvéleményét m a g (a mellé It u d t a á Ilii tani, akkor, amikor a legtávolabbról sincsen igaza. Egymásután szóltak meg a szerkesztőségek telefonjai: — Hal'ó. itt Trom Aladár betszél . . . — Tessék. Senki sem tudta, ki az a Trom Aladár, de mindenhol beugrottak neki. — Kérem az urakat, siessenek ki a temetőbe, nagy botrány lesz. A főváros nem engedi eltemetni a halottat... óriási botrány lesz. A közönség, a gyászoiló család fel van háborodva... A riporter természetesen a nyaka köré kapta a lábát és rohant a temetőbe. Persze fogalma sem volt a fővárosi és a temetkezési vállajat jogviszonyairól. egészen természetes tehát, hogy a felháborodástól reszketve tért vissza a szerkesztőségbe és tajtékzóan haragos riportot Int — öntudatlanul is — Trom Aladár ur érdekében. Pedig még annak sem használt vele. ha csak annyit nem. hogy a derék temetkezési vállalkozó hízott a gyönyörűségtől, amikor a főváros keserű megleckéztetését olvasta. Meg kell azonban végre magyarázni a közönségnek, hogy -mines igaza akkor, amikor Trom urnák segít a felháborodásban. Mindenekelőtt meg kel,! állapítani, hogy a temetkezés mindenhol a világon. legelőbb is minden világvárosban a községi üzem révén történik. Már nagyon régen, Budapesten is már évtizedek előtt -tanácsi előterjesztés készült a temetkezésnek a városi kezelésbe vételéről; de Trom Aladár befolyásos és szívós kollégái addig kilincseltek, mig a tanácsi előtelrjesztés már a bizottsági tárgyaláson megbukott. Jöttek azonban a kommunistáik, akik kegyetlenül elszedték a vállalkozóktól! az utolsó szelmfedőt is. A tanács pedig beleült a kész községesitett vállalatba. Ez nem volt nehéz feladat, de az sem érdemele me|g a -tanács és elsősorban Csupor tanácsnok, hogy amikor a kommiin községesitését nem akarta visszacsinálni, olyan invekti-vákban volt részév, amilyet még tarán senkitől sem kellett szenvednie. Addig neve'zték a tanácsot kommunistának a dühükben fuldokló entre- prise urak, amig a keresztény községi pánt el nem fogadta 1920-banf a községesitési szabályrendeletet. Ez a szabályrendelet a halottaknak a temetők halottasházában való fel ravatalozását teszi kötelezővé. A felirava-talozás és temetés pedig a főváros kizárólagos joga. Illetékes helyen erre vonatkozólag még a következőket mondták a Fővárosi Hírlap munkatársának. — A temetkezési vállalatoknak a szabály- rendelet értelmében nincs egyéb joguk, mint hogy koporsót és egyéb a temetkezéshez szükséges holmit árusítsanak és a halottat a ha’ottas- házba szabályszerű furgonon kizállitsák. Egyebet vállalni és többel megbízni a temetkezési vállalatokat nem szabad. A botrány vége pedig az, hogy Trom Aladárt az összes teimetőkből meghatározatlan időre kitiltották és ellene kihágási eljárást indítottak. • * • • Pásztor Mihály előadása Budapest válságáról. A Cobdcn-szöveíSég szemináriumában az, elmúlt kedden igen nívós és tanulságos előadást tartott Pásztor Mihály hirlapiró-kollégánk Budapest válságáról. Budapest gazdasági viszonyainak alig van jobb ismerője Pásztor Mihálynál, aki másfél évtizeddel ezelőtt .,Az eladósodott Budapest“ cimü könyvével oly sikert aratott, amely szinte páratlanul áll a magyar közgazdasági irodalomban, A jeles előadó megállapította, hogy mindaz, ami Budapesten a gazdasági élet kríziseként jelentkezik, tulajdonkiépen a fogyaisz- íás krízise. Rámutatott arra, hogy a> boltok és kereskedők száma sokkal inkább szaporodott a konjunktúrák idején, mint .akár a termelés, akár a fogyasztás. Számadatokkal kimutatta, hogy 1911-től 1923-ig hánty ipari és kereskedelmi vállalkozás, üzlet, műhely és ipartelep alakult. Ezzel szemben kimutatta, hogy hány ilyen vállalkozás oszlott fel.. Az eredmény, hogy Budapesten 14 év alatt csaknem megkétszereződött a boltok és műhelyek száma, ami nem lenne baj, ha a fogyasztóközönség vásárlóképessége nem csökkent volna legalább ötven százalékkal. Pásztor Mihály ebben a csökkenésben látja Budapest válságát. ílgetil tanulságos! volt előadásának 'az a része, amelyben azt fejtegette, hogy iái drágaság a maga külön életét éli, ami úgy értendő, hogy a közszükségleti cikkek ára. függetlenítette magát a korona és más pénz hivatalos értékétől. Számszerűen kimutatta, hogy amíg 1923 január 1-ig a svájci frank 107.4 százalékkal drágul, addig ,a megélhetés 114.4 százalékkal drágult. Még szembeötlöbb a különbség azi 1923. évben: mig 1923 december 31-ig a svájci frank 713 százalékkal drágult, addig a megélhetés drágulása 1960 százalék. Ezek a számok mutatják, hogy a drágulás egyáltalában nem alkalmazkodott a korona külföldi árfolyamához. Jelentkezik egy kiirtanivaló üzem. Rengeteg sokat hallottunk már az üzemek redukciójáról, de ezen a téren még eddig egyáltalán ntem látunk eredményeket. Az üzemek kiselejtezéséről hallottunk a kormánybiztosi programúiban, igen határozott utat- sitást adott erre a belügyminiszter szanáló-rénde- lete is. Ez elvek szerint egy-e<gy üziem megmaradásának alapfeltételei lennéntek: 1. iái tökéletes rentabilitás, 2. vagy talán légióként, hogy a legfontosabb köziszükségletet elégíti ki az üzem. és 3. hogy a kisipar elől nlem vonja el az érvényesülési lehetőséget. A fővárosnak rendkívül sok olyan üzeme van, amelyek nem 'felelnek mteg a feltételeknek és amelyek ezen az alapon megérettek ui kiirtásra. Nem akarunk ezen a helyen rámutatni azokra az üzeZENEMÜVEK, könyvek, karácsonyi és újévi ajándékok nagy választékban, Ruzltska Antlquárium, Károly körút 9. 1 Karácsonyi occasio. NÖI-, gyermek és bébé- asztalnemQsk és vászonáruk fehérneműek, Székely Jenő"1*1, IV" Kamnterma>rcr K<Srol>'utca 2. szám. (Sr rvita-tér sarok) = Opera Étterem és = Vezeklőpince Étterem VI., Andrássy-út 25. ^A^télMdén^r® újonnan átalakítva. Az Opera Étteremben brassói Korák Gábor teb'es zenekarával muzsikál, a Vezeklőben a béc-i Stimmungskapelle élén Bubi énekel. Naponta a halászlét és a halkülönlegességeket Bucsky Péter vendéglős és szakács személyesen főzi. Naponta Bucsky-l.éle é’elkülonlegességek lesznek felszolgálva. A félemeleten külön éttermek állanak a n. é. közönség rendelkezésére, Ugyanott zongora és bar-italok. Angol barmester.
