Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-19 / 43. szám
Budapest, 1924 november 19. j?ÓvÁEO$H%Í£ItíP TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs A hét gazdasági botrányai Egymásután kifakadnak a kelevények — Mi van a Justh-izzó körül ? A Szalámi-botrány fináléja — A Moktár és a „breite“ A gazdasági élet pang, csak a botrányok dagadnak, mint beteig testen a genyedő kelevények. A szanálás megbénította a normális gazdasági élet kialakulását és mert normális utón szinte lehetetlen a kéréseid lehetőségeket annyira fokozni, hogy az igények kielégíthetők legyenek, amelyeket az állam támaszt úgy az etgyének, mint a vállalatokkal szemben, az önfenntartási ösztönök néha erőszakos, néha kevésbbé fair eszközökhöz nyúlnak, hogy előteremtsék mindazt, amit az élet és az állam követel. Kelzd- jiik a Justh-izzó ügyével, amely körül egy hét óta kavarognak a szenvedélyek. A Justh-izzó részvényeinek többségét megszerezte az Egyesült-izzó és ezzel ura lévén a kisebb iizemii gyárnak, beszüntette azt. Mások is tettek már ilyet, de soha akkora lárma nem kerekedett, mint e jelentéktelennek látszó s valóban nem is jelentékeny tranzakció körül. Egyszerre mindenki munkásbarát lett és ellágyult szívvel keseregnek azokért a munkásokért, akiket a gyári üzem beszüntetése munkanélkülivé tett. Aztán tovább búsulnak és a kisrészvényesek sorsa miatt aggódnak. Sajtó és nemzetgyűlés régen tört ki akkora erkölcsi felháborodásban, mint most. Mi lesz a magyar iparral. mi lesz a magyar munkással és a magyar kisrészvényessel, ha a tőke ilyen leilketlenségekre vetemedik? Ezt kérdezte a háborgó közvélemény s mi a magunk szerény hangján megfejelünk ezekre a kérdésekre. Nem szépítjük, nem is mentegetjük a kapitalizmus eljárását. Semmi közünk az Egyeisiil(-izzóhoz s ha mégis hozzászólunk az esethez, csak azért tesszük, hogy figyelmeztessük a közvéleményt, hogy rokonszenvét jobb ügyrel is fordíthatja, mint amilyen a botránnyá felfújt Justh-izzó átférje. Ez a kis vállalat az Egyesült-izzó beavat- koizása nélkül is megszűnt volna, még pedig igen hamarosan. Megszűnt volna, mert az iizelm fenntartásához szükséges forgótőkét nem tudta beszerezni. Nem hiteleztek neki, mert mindenütt tudták, hogy a gyár jövedelmezőségét sokkal inkább alapítja a tőzsdei, játékra, mint az intenzív termelésre. A Justh-izzó nem abból tartotta fenn magát, hogy villanykörtéket állított elő. A tizeunégyetzer koronás egységárból ezt nem is tehette volna. A tőzsdén spekulált papírjaival és az üzem csak arra szolgált, hogy a tőzsdei játékhoz azt a látszatot adja, mintha itt csakugyan komoly munka folyna. Most. hogy a tőzsdén megszűnt a nagyobb arányú nyerészkedés lehetősége, a vállalat elvesztette azt a bázist, amelyeln eddig dolgozott. És ha Weisz Gyula ur szive ma oly lelkesen dobog a kisrészvényesekért, légyen szabad azt kérdeznünk tőle, hogy hol volt a szive}, amikor, a Justh-izzó csaknem értéktelen papírjait drága pénzért segített a közönség nyakába varrni. És engedje meg, Weisz Gyula ur. hogy a mai el érzékeny ülésének őszinteségét is kétségbelvonjuk, mert ez a mai zokogása még mindig csak arra való, hogy kisírja a kisrészvényesekből a még náluk lévő papírokat, még pedig lethetőleg olcsó áron és az olcsón összevásárolt papírokat jó pénzért továbbadja azoknak, akik a Justh-izzót „megfojtották". Tegyék le azt a Janus-arcot, amely a kisrészvényesek felé könnyes szelmeket mutat, de a nagy- részvényesek felé biztatóan mosolyog és biztatóan suttogja: Türelem, uraim, mindjárt liferálom még azt a néhány kisrészvényelst is, akik eddig makacsul ellentállottak. És Weisz ur liferálni fogja őket és ugyanakkor szörnyen felháborodik a felett hogy milyen gáládul bánt e|l az Egyesült-izzó a munkásokkal és a kisrészvényesekkel. így fest nálunk az, ha a szociális érzés felháborodik a nagytőke kapzsiságán. De nem sokkal tisztább forrásból elred az a felháborodás sem, amely a Dunagözhajózási részvénytársaságot ostromolja a vámpauamák miatt, amelyeket a társaság alkalmazottai követtek el. Egy részvénytársaság ne|m lehet felelős azért, amit alkalmazottai cselekszenek. A Dunagözhajózási részvénytársaság erkölcsi kötelessége csak odáig megy, hogy az elvállalt szállítást korrektül lebonyolítsa. Az elvámoláshoz, pláne a vámcsalíásokhoz és csempészésekhez igazán semmi köze. Ezekből a visszaélésekből semmi haszna a társaságnak, tehát magiától értetődik, hogy nem is érdeke az ilyenfajta visszaélés. És nem lévén benne semmi érdeket, csak természetes, hogy nem is támogatja azt. Talán többet mondottunk már ezzel is a társaság védelmére, mint amennyi szükségek lett volna, miután maga a társaság amúgy is minden gyanú felett áll. Ezzel szemben bizonyos, hogy a vámcsalásoknak .rendszerré való kifejlődésében az a kefreskedelmi és pénzügyi politika a hibiás, amely még mindig nem szüntette be a behozatali kivitel a vámtilalmakat bizonyos árukra nézve. Mihelyt a és belhozatal korlátái leomlanak, megszűnnek csalások. Hogy a korlátok ledöntése csökkentené az állam bevételeit? Ez a csökkenés csak látszólagos, mert a kerelskedelern teljes felszabadítása oly közvetett jövedelmeket hoz az államnak, amelyek jóval fei.ülmulják a forgalom korlátozásából előálló jövedelmeket. A közönség erkölcsi csömörére, amelyet gazdasági életünk furcsa megnyilatkozásaival szembeni érez. nem volt gyógyító befolyással az a tárgyalás sem, amely két napig folyt a szalátni-részvények ügyében a budapesti bíróság előtt. E tárgyalásokból nyilvánvalóvá lett. hogy egy-egv vállalat papírjainak az értéke tisztára a tőzsdei spekulációtól s nem a vállalat értékének emelkeldésétöl vagy csökkenésétől függ. A papír teljesen független életet él a vállalattól és a vállalat jöveldelmezősége alig van befolyással a papírok árfolyamának kialakulására. Egy vállalat dögrováson leheh a papírjai mégis magasba szöknek, ha egy-két börzematador érdeke úgy kívánja. És nyilvánvalóvá lett, hogy a tőzsdei játék öncél, amely a legcsunyább eszközöktől sem riad vissza, amikor arról van szó, hogy a maga mindennapi hasznocskájlát bezsebelje. Abban az időben, amikor a Szalámi-botrány dühöngött a tőzsdén, a gyárnak talán áruja sem volt. És a részvények pár nap alatt egymilliót emelkedtek értékben. A papir- spekulláció kereste a (részvényeket, kereste pedig nem azért, mintha a gyár üzeme rettentő haszonnal kecsegtetett volna, de kereste, mert kötelezettségei voltak .részvények szállítására. Ez a tipikus játéknak a jellege, maga a: pö.r pedig annak kétségtelen bizonyítéka, hogy ott. ahol a játék ennyire elfajul, a tőzsde sokkal inkább kiárára, mint hasznára van a gazdasági életnek. Pedig a cél mégis az lenne, hogy a tőzsde egyik éltető s nem bénító szerve legyen az ország gazdasági életének. Elogy a botrány teljes legyen, dr. Bubit® Jenő vizsgálóbíró elrendelte dr. Moh-r Béla, a Szalámi részvénytársaság elnök-vezérigazgatója ellen nyolc mil- 1 i ár d korona erejéig a bűnügyi zárlatot, A bírói intézkedésre az adott okot, hogy Freud Béla, a Szalámi-szindikátus egyik tagja, felijelentette Mohr Bélát, mert ez Freud tilalma ellenére elzálogosította Freud szalámi- részvényeit. Imel, ilyen a részvény sorsa, akár Heim Jaquesnek, akár Mohr Bélának a kezében van. De milyen sors vár — és ez a fontosabb kérdés — az olyan részvénytársaságra, amelyneík elnök-vezérigazgatója zálogba csapja a .reábizotit részvényeket? ' Semmivel sem épületesebb az a másik per, amelyet a Moktár ellen indítottak azon a elmen, hogy az intézet egyik fiókja állítólag a napi tőzsdei Iá r folyamnál olcsóbban számolta e l egy kötés eladását. Az ilyen panaszok, ha nem is jelentkeznek polgári és bün- perek formájában, szinte mindennaposak azok sorában, akik a tőzsdén játszanak és vételeiket meg eladásaikat bankok, meg tőzsdei bizományosok utján bonyolíthatják le. A „breite“ rákfenéje ez, amely a bizományosnak igen sokszor több nyereségi lehetőséget biztosit, mint a megbízónak. De ez a tőzsde természetében, helyesebben szólva, a tőzsdei játék technikájában rejlik. A tőzsde mai alkotmánya mellett azt a látszatot kelti, hogy a tőzsde arravaló, hogy legiális tagjai csak nyerjenek, ami azt jelenti, hogy a tőzsde egy érdektársaság instrumentuma és a közönség adja a pénzt ahhoz, hogy az az instrumentum mindig a tőzsdetagok javára legyen kihasználható. És ha ők nyernek, még az ellen sincs kifogásuk, hogy a közönség is nyerhessen. A közönségnek csak igen kicsi része van arról tájékozva ® az ilyen perek éppen árira jók, hogy a közönség nagyrészét beavassák a tőzsde rejtelmeibe. A tőzsdének ez nein használ, de anníál többet a közönségnek. Talán mondanunk sem kell, hogy az adott esetben semmi .rendkívüli dolog nem történt a pénzintézet fiókja részéről. A „breite“ általános szokás, ami ellen persze csak akkor van kifogása a megbízónak, ha a játék veszteséggel jár. De mikor nem jfár veszteséggel? .., Kétszázezer dolláros per az Angol-Magyar Bank ellen Az Angol-Magyar Bank nem fizeti ki a Lloyd- Bank kötelezettségeit — Biztosítási végrehajtás az Angol-Magyar Bank ellen Annak az erőszakos és kétségbeesett operációnak. amelyet Krausz Simon a Lloyd Bankon végrehajtott, már jelentkeznek a súlyos következményei. Krausz Simon, hagy a Lloyd' Bank tekintélyes valuta-készletét és egyéb értékeit áttelepítse az Angol- Magyar Bank pénztárába, a Llovd Bankot beolvasztotta a saját bankjába. A megállapodás ugv szólt, hogy az Angol-Magyar Bank átveszi a Lloyd Bank aktíváit, aminiek fejében vállalja ugyanennek a banknak tartozásait. A megállapodásnak azonban idáig csak a kellemesebb részét tartotta be. de egyáltalában nem. mutat hajlandóságot arra. hogy a hitelezőklet is kielégítse. A hitelezők kielégítése miatt már erős összezördülések is voltak Krausz Simon és azon igazgatósági tagok közötti, akiket ia Lloyd Bank delegált a fuzionált intézet igazgatóságába. Mint ismeretes, a delegált igazgatóság azt követelte, hogy az Angol-Magyar Bank vállaljon kezességet a Pénzintézeti Központnál tizenhat milliárd erejéig, hogv ebből az össziegből kielégítsék a Lloyd Bank hitelezőit. Az Angol-Magyar Bank megtagadta ezt a követelést. holott a megállapodás értelmében kötelessége kielégíteni ai Lloyd Bank hitelezőinek logos igényeit. E követelések körül támadt nézeteltérések miatt Szít erényi József báró le is mondott az Angol-Magyar Banknál viselt igazgatói tagságáról. A viharok és bonyodalmak még el sem simultak e tizenhatimilliárdos-affér körül. máris uiabb botránv van keletkezőben. Ez a botrány a bíróság beavatkozását provokálja » végre bírói ítélet mond véleményt arról, hogy mi az Angol-Magyar Bank kötelessége azoknak a megállapodásoknak értelmében, amielveket a Lloyd Bankkal kötött. A megindított per előzménye, hogy a Magyar fémkereskedelmi részvénytársaság vlezér- igazgatója, Knapp Miksa julius végén 200.000 dollárt adott váltó ellenében a Llovd Banknak. A váltót annakidején a Lloyd Bank két igazgatósági tagja, Herzog Ignác és E i n h o r n Vilmos írták alá. A váltó október 25-én lett lesedékes. Közben azonban létrejött a fúzió a Lloyd Bank és az Angol-Magyar Bank között, amelynek következtében a Lloyd Bank aktívái átmentek az Angol-Magyar Bank tulajdonába. Knapp vezérigazgató a váltót iái Lloyd Bank jogutódjának, az Angol-Magyar Banknak mutatta ble, de ez megtagadta a váltó kifizetését. Miután a megindított tárgyalások nem, vezettek eredményije. Knapp beperelte az Angol Magyar-Bankot a keresked'elmi törvényszéknél. Váltó-követe lésről lévén szó. biza törvényszék kétségkívül elrendeli tositási végrehajtást. Az affér élesen világítja miete a bank-szellemnek azt a nivóját. amely ott honosodik meg. ahol Krausz Simon ragadja magához a hatalmat. A megállapodás világosain és minden kétséget kizáróan azt mondja, hogy az Angol-Magyar Bank köteles a Lloyd Bank hitelezőit kielégíteni. A 200.000 dolláros váltón szeLöw Sándor ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZ Ő CS. és KIR. FENSÉGE JÓZSEF FŐHERCEG KAMARAI SZÁLLÍTÓJA BUDAPEST, Vili, JOZSEF-KORUT 81, TELEFON: József 52-68. A MÁV. SZERZŐDÉSES ÓRASZÁLLITÓJA E lapra hivatkozók 5°/0 engedményt kapnak. MAGYARORSZÁGI VEZÉRÜGYNÖKSÉG: KAKAO CSOKOLÁDÉ LÖWI M.és KANDIA KERESKEDELMI Rt. PRALINÉ BUDAPEST, Vili., MÁTYÁS-TÉR 15. SZÁM BUDAPEST, X., DREHER-TELEP. :: TELEFON: JózseS 56-40. TELEFONSZÁM: JÓZSEF 25-21.
