Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-05 / 41. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 100.000 korona.Félévre 50.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ rJLI iLr. íj il í;lí TJ llJHliXíIiidlD H>10 BJj l- iffi VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Ara 2000 kor. Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 november 5. 4L szám. Harminc mandátum n privilégiumig kerületeknek A Fővárosi Hírlap illetékes helyről szerzett értesülései Rakovszky belügyminiszter módosításairól A belügyminiszter, aki záró szót mondott a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása során. feltűnően foglalkozott Budapesttel. Többé nem a szőnyegen forgó javaslatról volt szó. hanem magáról Budapestről, az adminisztriációról. a múltról, a jövőről. Es ezt örvendletes jelnséignek kell tartanuk. Mert láttunk mi a közelmúltban egy másik fővárosi' választójogi javaslatot tárgyalni a nemzetgyűlésen. A kommíin bukása után Dömötör Mihály képviselte, mint belügyminiszter ezt a javaslatot. A .iavaslait ugyan demokratikusabb volt, mint a mostani. de viszont a belügyminiszteri' kommentár minden percben élesen sajgó sebet ütött minden pesti polgár szivén. A legfenyegetöbb pózban mondta akkor a belügyminiszter, hogy ez az :a rettenetes, az a szörnyű város, amely tapsolt az elvetemedett Bródv Sándor fércmunkájának, a Tanitónő-nek. Fájdalmas, szégyentkel'tő. Hátborzogatóan reakciós — óh, a világért sem konzervatív! — volt ez, a beszéd. S ami körülötte hullámzott. Két nagv párt kormányzott akkor koalícióban egymással. Pár szál ellenzékinek elveszett a hangja, gúny és gyűlölködés felelt minden szóra, amiit Budapest védelmében Bérez y István és Bródv Ernő elmondott. A teljesség kedvéért el kell mondanunk, hoev az akkor még „kisgazdapárti“ Rupent Rezső, a ,-vidéki ember“, sok szeretettel és megértéssel beszélt Budapestről és a részletes tárgyalásnál, szinte minden szakaszánál felállott és módosítást ajánlott ■— Budapest, a liberáliz- mus és a demokrácia érdekében. Nem szabad hálátlannak lenni, nem, szabad elfelejteni az időt. amikor egy szál ember állott ki egy milliós város védelmében. Azóta azonban nagyon nagyot változtak az i:dök. Budapest körülrajongott diáma lett. akiről még Wolff Károly. Buday Dezső és Petrovácz Gyula is úgy áradoztak parlamenti beszédeikben, hogy a méz kicsordult a szájuk szélén. Meg is érdemli ez, a város, hogy éppen azok dicsérjék, azok dédelgessék és magasztalják. akik négy esztendőn át ugyancsak mé®- kinozták. Sokat nem érnek ezek az utólagos flastro- tnok. de mégis szükség van bűnbánó nyilatkozataikra. A belügyminiszteri beszéd! azonban; több volt ezeknél. Méltányolni kell a szempontot, hogy a polgárság kezében maradjon meg a hatalom; és iev az alapelvek ellen nem, i,s lehetnek főbenjáró kifogások. Az »arany középút is nagyon szép elv. de a belügyminiszter mégis talán kissé erősebben hajlott le a konzervativizmus felé. Félni kell. hogy a polgárság jogos önvédelme ebben a megvilágításban önzésnek fog látszani és félni lehet, hogy különösen a privilé- gizált kerületek ügye elfajuló politikai harcokat koznak. De meg kell köszönni a miniszternek, hogy erről a helyről elégtételt adott a múltnak, amely alkotott, teremtett é:s amelynek irigylésre méltó példáját a kurzus nem követte, hanem négy éven át mosdatlan szájjal, az argumentumok kongó ürességének zenéje mellett ócsárolt. Hogy Wolffék íelé is megbillentette kalapját n miniszter, ez. egészen természetes, hiszen politikai fegvvertársai. akik azonban igv sincsenek megelégedve, mert hozzászoktak ahhoz! hogy ők magasztalásban részesülnek — önmaguk által. Az aranyközéputas előkelőség igen szép mondatokat esztergályozott ésí elismerte jobbra is. meg balra is a jószánidékot és kijelentette, hogy a főbaj a közbejött háború volt, amely kikezdte a főváros gazdasági helyzetét. Ezt mi is tudjuk és a polgárság a maga egészében nagyon jól tudja. A gazdasági viszonyokat tényleg a háború kezdte ki, de nem igy az erkölcsieket, a lelkieket, amelyeknek kikezdőj'e igenis a kurzus volt. A belügyminiszter, amikor a fővárosi javaslatot talán túlzottan konzervatív elvek alapján építette ki és imég az utolsó árában is konzervatív simításokat akar rajta végezni: nem egyedül a politika ellen üzen hadat. De hadat üzen azoknak is, akik a gyűlöletet uralkodó plánétávú avatták, akik már a gyermeket is politikával traktáltáik. akik a törvényt fusnigálták és ha csak lehetett, messze elkerülték, mint az ördög a tömjént. Hogy kik ezek, melyik oldalon vannak? Valószínűleg a jobboldalon is. meg a baloldalon is. A vörös szélsőség sok tekintetben bölcsem megenyhült, a fehér szélsőség azonban — eltekintve a vezér uiabb, eddig tőlje mindig távol állott elegikus hangú nyilatkozataitól— még ma is tombol és újabb szilaj áramlatokból táplálkozik. A polgárság tudni fogja, hogy melyik oldal felé kell erősebben lesújtani. A nemzetgyűlés általánosságban elfogadta a fővárosi választásokról szóló törvényjavaslatot A most következő hét a részleteké. Azt mondják, hogy a részletes tárgyalás hozza meg a jobb- és baloldali erők hatalmas összecsapását. Hogy ezeknek az ösz- szecsapásokmak mi lesz a tengelye, azt tulujdonképen már megadta Rakovszky Iván belügyminiszter expozéja, amelyet az általános vita zárókövének helyezett el. A belügyminiszter nem beszélt elég világosan, helyesebben, »az általános vita keretében elhangzott felszólalásában nem ment bele a részleitekbe. Meg kell vallani, hogy a belügyminiszter beszédének sok része van. amely fájdalmas volt a liberális és demokratikus gondolkodású polgárságnak. már csak azért is, mert általánosságban tudott dolog, hogy a kormánypártban »a reakciós elemek minden erővel azon dolgoznak, hogy azokban a kérdésekben amelyeket a kormány nem helyez a pártfegyelem alá. a Wolffék álláspontját diadalra juttassák. A belügyminiszter beszédének kfegészitéseképen a Fővárosi Hirlap-nak módiában van a legilletékesebb forrásból információkat közölni arról, hogy mik a szándékai a kormánynak a fővárosi törvény részletes tárgyalásánál, milyen módosításokat kíván az eredeti javaslaton ejteni? Mindenek előtt a idi o m i c i 1 i u m kérdése a legfontosabb, amelynél oj szociáldemokratarPárt. de veje az egész baloldal az egyhelybenlakásnak hát évről lejjebb való szállítását követeli. A belügyminiszter azonban beszédében nem mondta ki a leghatározottabban, hogy fenntartja n hatéves egyhely- ibenlakást, a mi információnk szerint azonban ennek dacára A főváros pénzügyi helyzete rendkívül nehéz, az adójavasl,áttolhat pedig mindem hétlen leveszik a közgyűlést helyettesítő napirendről. Ez azonban a kérdést nem oldja rnleg, mert a helyzet parancsolóan megköveteli a sürgős problémák végleges rendezését. Ereky Károly erre vonatkozólag a következő nyilatkozatot tette miunkntársunknak: — A főváros jelenlegi pénzügyi helyzetének és katasztrofális válságának Wolff Károly és S i p ő c z Jenő hozzánemiértésie az oka. Ez a! két fővárosi vezér — az egyik, miírt! a többségi párt teje, a másik, mint a tanács elnöke — n,em értenek a fővárosi pénzügyekhez is ma sem tudják miben gyökerezik a bajok fforrása. Sipőcz Jenő soha egy lépést nem tett a főváros pénzügyeinek megjavítására. Wolff Károly pedig, aki par langen ti beszédében színes szappanbuborékokat eregetett, ebben a beszédében állandóan dericitímentes költségvetésről szavalt naivul és csak azt bizonyította be, hogy még ma se tudja, hogyan kellett volna a főváros; gazdálkodását vezetni akikor, amikor a többségi párt élére állt. Deficitmentes költségvetésről beszélt a nemzetgyűlésen Wolff Károly, ugyanakkor azonban nem vette figyelembe, hogy az állam minden hónapban 30—40 milliárddal, Illetőleg mikor a korona kévésbbó volt leromolva, ennek megfelelő összeggel segítette ki a főváros budgetjét. — Ez a deficit azért némi mutatkozott, mert a tanács nem készített előirányzatot., hanem egyszeEbből engedni nem hajlandó. Erős az ellentét a kerületi beosztás kérdésében is. E tekintetben a belügyminiszter már nyíltabban beszélt; de egészen világosan kifejezve, az a miniszter álláspontja, hogy a huszonkét kerületben való választást tartja helyesebbnek és így ebben az irányban módosítást fognak benyújtani, amelvet a kormány is magáévá fog tenni. A kerületi beosztásnál nem igen Várható jelentős vita. de a vihar és az ellenzék ellentállása. teljes mértékben akkor fog kirobbanni, amikor a kerületek osztályozására kerül a sor. A belügyminiszternek ugyanis ezen a téren egészen retrográd módosítása lösz az eredeti javaslaton. Meg kell állapítani, hogy Sakovszkv miniszter határozottan teljesíti Wolüék kívánságát, hogy a „belső“, „intelligensebb“ kerületek jobban honoráltassa- nak. mint » külsők. Wolfféknak azonban fájdalmuk is lesz. ment a beliigymihiszter nemcsak a Belvárosnak ési Budának, de még a Lipótvárosnak is kivételes számú városatyát akar juttatni. A privilégiumos kerületek információnk szerint ezek lesznek: a Vár, a ViziVáros, a B'elvláros. a Lipótváros belső része és az Erzsébetváros belső ír és z e. Eme kerületek között a rendes számon fölül még harminc mandátumot fognak kiosztani. ami ellen a szociáldemokraták és a demokraták is elkeseredetten fognak küzdeni. Ezek azok a módosítások, amelyek a szociáldemokrata pártot erősen gondolkodóba ejtik, ne menjenek-e passzivitásba a községi választásokon. Hogy azonban a belügyminiszternek ezeknek a tervezett módosításainak elfogadását megakadályozhassák, ahhoz az egész ellenzék kevésnek fog bizonyulni. riiem elköltött annyit, amennyi befolyt, almi nem de- ficitmentes költségvetés, hanem legföljebb olyan gazdálkodás, amely csak napról-napra él és ha megszorul, azi államtól kér milliárdokat. Wolff természetesen mint kiskaliberű és közgazdasági és pénzügyi dolgokhoz) nem értő ember, úgy gondolta, hogy szaktudása és országmentö keresztény nemzeti politikája kimerül 'abban, ha egy másik párt nyomorúságos exisztenciáju kisembereit odadobja áldozatul a körülötte ólálkodó al- vezéreknék, akik, mert semmit sem tudtak csinálni, legalább néhány exiszítencián végigtiporhattak. Sipőcz Jenő az árvaszéknél jelentéktelen hivatalnok volt s egyszerre belecsöppent a polgármesteri pozícióba anélkül, hogy tudta volna, milyen terheket és kötele- ziettségeket jelent ez a diszes állás, főleg pénzügyi szemponból. Az ő vezetése alatt állott a főváros amikor a parlamentből kimaradtam. Azi első pár hónap alatt tisztában voltam azzal, hogy a mindjobban fenyegető pénzügyi leromlást csak úgy lehet megakadályozni, ha a főváros bevételi forrásait megnöveljük, legtelsősoThain pedig az üzemekét — a bevétel legfontosabb téuyező]ét — felülvizsgáljuk és rákénysze- ritjük arra, hogy a főváros pénztárába ai békebeli szolgáltatásoknak megfelelő ösisz'eget szolgáltassák be. Az volt a kiindulási pontom, hogy minden űzetni a békebeli tételeknek annyiszorosát szolgáltassa be a fővárosnak, mint aháwyszorosra íejrraelkedett a békébe® képest az üzemek tarifája. Amikor például a gázüzemnek tarifája a békeviszonyokhoz képest ezerszeresre emelkedett, a gázüzmeknek kötelessége lett aI kormány változatlanul a hatévi egvhelv- benlakás mellett foglal állást. Wolffék a fővárost fejjel nekivitték a falnak Ereky Károly nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a főváros „deficitmentes* költségvetéséről és a Wolff—Sipőcz-rezsim káros pénzügyi politikájáról
