Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-10-05 / 37. szám

Budapest, 1924 október 5. 3 © » A pinka-ellenőrök intéznie nyer öl nem valami nagy vélemény­nyel vagyunk és valószínű az is, hogy ke­vés épeszű embert találunk Budapesten, aki helyeselni tudná* hogy a főváros képvise­lőié odaül a tiltott hazárdjáték asztala mellé, a markát tartja és szigorúan leveszi a vámot. A fővárosnak csak egyetlen tenni­valója lehet, 'y/ áldomására jut, hogy va­lahol tiltott ha*, djáték folyik és ez az egyetlen tennivaló: a másik hatóságnak, a rendőrségnek az értesítése, amely újab­ban hajnali világításban és estélyi ruhában kíséri be a bankárokat és a point ear őket. Bocsánat a drasztikus és túlélés hason­latért, de ha a főváros belenyúl a pinkába, miért ne követelhetne akkor részesedést a tolvajoktól és sikkasztóktól is? A főváros azonban adóügyekben nem ismer tréfáit, s valahogy úgy gondolkodik, hogy ha elő­kelő urak és dámák nem átallanak a tör­vénnyel szembehelyezkedni, amikor a che- min de fer-t játszóik, akkor a főváros mo­rálja sem lehet kényesebb ezekénél. Egyéb­ként pedig majd az sem lesz utolsó mulat­ság, ha aztán a razziáié detektívek sor­fala között urak, urftak, válogatott cigány­legények társaságában a pinkaellenör is ru­ganyos léptekkel vonul be a kapitányságra. Pakolta képviselő urnák pedig, aki valahogy mégis csak a kártyá­sok védelmére kelt, éppen úgy nincsen igaza, mint ahogy nem ismerjük el morál­nak a pinka-kukta főváros moráliát. Mi nem mernénk úgy következtetni, hogy ha Nádossy országos főkapitány ur klubbfá­ban hazárdjátékot játszanak, akkor a fe­rencvárosi demokratáknak is joguk van hozzá, A ferencvárosi demokratáira a mo­rálnak sokkal szigorúbb szabályai érvénye­sek, mint a mágnásokra és a zsentrikre. Mi a kispolgári erkölcsöt, a kispolgári pu­ritánságot becsüljük a legtöbbre, mert ez­zel sok minden olyasmi nem fér össze, amit a Nemzeti Kaszinó stb. környékén magától értetődőnek tekintenek. Politikai hajszát pedig nem látunk abban, ha a rendőrség a ferencvárosi demokratákat le akarja szoktatni a hazárdjátékról. Meg kell mondani végre egyszer, hogy akik a bakk- asztalon élt akarnak politizálni, azok ne politizáljanak. Ha pedig a bakk-aszlalt a politikában támadási felületnek tekintik és használják föl: akkor — ennél aztán egy­szerűbb konklúzió nincs — a demokraták­nak sürgősen és mindenünnen ki kell dob­atok ezt a — támadási feladatot. A Zita-kórház ravatalánál tiisztelettel levesszük a kala­punkat, mert ha egykori botránya hango­sabb volt is ennek az intézménynek, mint az a dicséret, amelyet mi tudunk róla mon­dani, mégsem szabad elfelejteni, hogy tíz esztendeig becsületesen és sokat dolgoz­tak benne. Most búcsúzunk az ideiglenes alkotmánytól, amelynek talán legnagyobb elismerése az a tény, hogy ideiglenesnek készült és viharos évtizedet küzdött keresz­tül. Ezren és ezren kerültek ki innen egész­ségesen és a főváros közegészségének nél­külözhetetlen tényezőjévé lett. És éppen ez az, amiért dlmélkodva kell látnunk, hogy kórházakat szüntetnek meg, mielőtt uj kór­házakat építenének. Pedig a magunk naiv fejével azt hihettük volna, hogy, mint .min­denhol, ezen a téren is szaporodott a szütz- séglet. ügyiéit szik azonban Budapesten dühöng az egészség, biztos értesülésünk van arról is, hogy járványról pedig szó sem lehet. A városháza, amelyet a jó Isten ilyen bizalmasan és kitűnően informál, nyu­godtan felel majd azért, ha megint a kór­házak kapujában rakják le a mentők a betegeket, mint azt hajdan már megtették. ^omko^jSI^^p • • • • Márkus Jenő nem akar polgármester lenni. Már­kus Jenő miniszteri tanácsos, nyugalmazott fővárosi tanácsnok, amint azt a F ő v á r o s i H i r 1 ap is több ízben megemlítette, az uj rezsimben a legkomolyabb várományosa1 a polgármesteri széknek. Budapest számára ennél kívánatosabb megoldást keresve sem lehetett volna találni és meg volt rá minden remény, hogy még a legszélsőbb pártok is megnyugodtak volna abban, hogy az ő kezében látják a főváros kor. Hiányzásának gyeplőjét. Egyéni kvalitásai, tapaszta­latai, hivatottsága valósággal predesztinálták M á r- k u s Jenőt arra, hogy a nagy reorganizáció igen fon­tos korszakában Budapest polgármestere legyen. Márkus nem kereste ezt a megtiszteltetést, a pol­gárság vehetőinek figyelme akadt meg az ő tisztelt személyén és ha valami szerepe mégis volt, akkor ez csak az lehetett, hogy el akarta hárítani magától a megtiszteltetést. Az utóbbi időben azonban mégis úgy látszott, hogy Márkus szerénysége fölött győztek az ellenállhatatlan argumentumok, meg volt rá minden remény, hogy ha a polgárság bizalmából meginvitál­ják a polgármesteri székbe, nem fogja elhárítani ma­gáról e nagy feladatot. Legújabban azonban a lehető leghatározottabb formában került nyilvánosságra Márkus Jenőnek az az elhatározása, hogy semmi s z i n alatt1 s e m haji ai n d ó »a; p o 1 g á r m e s- térség vállalására. Budapest polgársága szá­mára aim ily meglepő, éppen, olyan szomorú is ez a hír; fájdalom, azonban ma már cselekedetekkel barri- kadirozza el magát attól, hogy elhatározásának <meg- másitására rá lehessen bírni. Kétségtelen ez akkor, amikor Márkus Jenő várospolitikai itartalmú hetilap indítására' tökélte ei magát, ami egyenlő értelmű azzal, hogy teljesen a pártpolitika hullámaiba temet­kezik. Pótolhatatlan veszteségnek .tartjuk, ha Márkus Jenő nem lehet és nem akar lenni Budapest polgár­mestere, de akkor, mikor a lapszerkesztés fellegvá­rába menekül e páratlan megtiszteltété,s elől, igazán nincsen többé inód arra, hogy ebben a kitűnő meg­oldásban bízni tudjunk. Budapest sokat, nagyon sokat vészit és aligha fogja a polgárságot kárpótolni ezért a veszteségért az, hogy Márkus Jenő lapot, szer­keszt, még ha még olyan kitűnő.lesz is a lap, amely „A város“ elmet örökli Róbert Oszkártól, a kom­munista cserefogoly újságírótól. Közgyiiléspótló tanácsülés. A tanács szerdán d. u. 5 órakor közgyiiléspótló tanácsülést tart. A napiren­den főleg kisebb jelentőségű ügyek szerepelnek. Blaháné és — Wildmann ur. W i 1 d m an n Sán­dor igen, tiszteletreméltó férfiú, aki huszonöt kemény esztendőit töltött el Bekeiow Mátyás cirkuszigaz­gató szolgálatában. Az artisták jól ismerik, a nagy- közönség azonban nem igen. tudja, hogy azt az udva­rias gentelmant, aki esténkint a cirkusz bejáratánál minden látogatót melegen üdvözöl, Wildmann Sándornak hivják. A székesfőváros közönséglének te­hát semmi köze a, kiváló férfiúhoz, aki ha huszonöt­éves jubileumát ünnepelte, bizonyára annvi diarab kör. möci aranyat érdemel, ahányszor esténként üdvözlésire bólint a fejével. A tekintélyes számú körmöd ara­nyakkal azonban nem a székesfővárosnak és nem Bérezel Jenő ,tanácsnoknak keli Wildmann urat ellátni, hanem egyedül és kizárólag Beketow Mátyás cirkuszigazgató urnák. Egy kicsit megdöbbenünk és hi­tetlenül csóváljuk a fejünket, hogy milyen! oka lehetett Bércéi tanácsnoknak arra, hogy az érdemekben gaz­dag, de Bekeíow-val szemben érdolmdus, Wildmann urnák jubileumi ajándékképen hárommillió korona ajándékot folyósítson? A hárommillió ma nem sok pénz, de Wildmann Sándor umiak a főváros egyetlen papirkoronányi hálával sem tartozik. Vájjon hányám vannak, akik igaz kulturértékekkel gazdagították Buda­pest életét, de ha százesztendőt jubiláltak is, nem kaptak e:gy fjtyingeit sem a fővárostól? Írók, művé­szek jubilálhatnak és; élvezhetnek, a főváros, úgy érzi, semmi köze a jubileumukhoz és a nyomorukhoz. A jubiláns Wildmann azonban hárommillió ajándékot kap. Vájjon ki vállalja a felelősséget ezért a pénz^ pocsékolásért? A rigorózus és nehézkezii Bérezel •tanácsnok? Ha igen, akkor arra kérjük a tanácsnok urat, nézzen utána, hogy a Wildmann ur hárommillió­jával szemben mennyi nyugdijait.vagy kegydija,t kap a fővárostól Blaháné, vagy L o t z Károly özve­gye? Aztán állapítsa meg a tanácsnok ur teljes ob­jektivitással, Blaháné énekelt-e, vagy Wildmann ur köszönt-e szebben Budapest közönségének? Olcsó autójáratok a Margitszigeti Nagyszállodá­hoz és Gyógyfürdőhöz. A Margitsziget igazgatósága közli, hogy október elsejétől kezdve a Lipót-köruit 2. előtti autótaxi állomásról reggel 8 órától éjjel 12 óráig félóránként autójáratok közlekednek a felső­szigeti Nagyszállodához és Gyógyfürdőhöz. Viteldij hidbelépővel 15.000 korona, vissza a városba 12.000 korona. VI., NAGYMEZŐ- UTCA 8. SZÁM. TIVOLI JEGYPÉNZTÁR- TE EFON : 30-49. VILAGF1LM KORUNK HŐSE NAGY IDŐK, NAGY EMBEREK DRÁMÁJA 10 FEJEZETBEN CECIL B. DE MILLE-RENDEZÉS Előadások kezdete: hétköznap */aö, 7, */a10 órakor, vasárnap és ünnepnap: */24, *',8. i>;48 és ;0 órakor. TKLEFON: 14-22. KOMÉDIA VI.. RÉVAI-U. 18 Minden este 8 órakor. Minden este 8 órakor. A sikamlós darab és General Troddel bohúzatujdon- ságok RÓTT és STEINHARDT felléptével. LEPTEÜ JÄI^ÖS V A S S Z E R K 1- Z E T E S V A S A R U G X A R Budapest, X., Asztalos Sándor-úi 8. Telefon: J. 33-60, J. 65-69. Gyárt mindennemű hid- és középitési vasszerkezeteket, lakatosárukat, redőnyöket, kovácsárukat. — Egyedüli gyártója a Kőpplinger-rendszerü idomvasahlnkolcnak FISCHER S. Ehrlich féle Heidihger k/Mk és központi oalorifer fűtések. Hazai és külföldi 1-rendU folytonógők és cserépkályhák, takaréktüzhelyek és kóménytoldők Budapest, VII., Dohány-utca 6. TELEFON: József 36-65. KOUARIT UACTAUI FtOÍUíNU GAZDASÁGI ÉPÜLETEK, GYÁRAK. MALMOK BEFEDÉSÉRE ÉS RÉGI Z5JNDELYTETÖK ÁTFEDÉSÉRE A LEGALKALMASABB KYTSÖlT.DjPEST ÍS MONFAICONE ’ VEGYÉSZET! &kW KOLLAR MIKLÓS ÉS BREITNER,-ftőzp.iroda: BUDAPEST, VI. Bajza-ulca Fedési munkálatokat műszaki osztályunk eszközöl. Telefon ; 12-54, 93-45 Lakásépítési akcióhoz szükséges mindennemű csövek, berendezési és csa­tornázási cikkek stb. nagy rakt ra. Tessék ajánlatot kérni! MASENÖRL EDE, VI., Csengery-utca 55 ASZTALOSOK AH9A0RAKTÄR SZÖVETKEZETE BUDAPEST, X., KEREPESI-UT 27. TELEFON JÓZSEF 46-74. Szállít mindennemű kemény- és fenyőfa asztalos, valamint építő anyagokat. Famegmunkálást rönkök feldolgozását saját üzemében vállalja MARTOS és PEMÉNY BUDAPEST, F, ZOLTÁN-UTCA 6. Szerszámok, szerszámkUlönlegessé- gek, szerszámgépek, műszaki áruk. Telefonszámok: iroda : 44-58, raktár: 175-62. SAJÁT PRÁCtZIÓS SZBRSZÁMGYÁR. Gondolkozás nélkül veheti most már a háziasszony a régóta megszokott és megked­velt FRANCK-dobozt. Az uj barna-kék-fehér címkén különösen előtérbe lépnek a „valódi Franck-kávépótlék“ is- meríetőjelei, nevezetesen a „Franck“ név és a „kávédaráló“, miáltal az utánzatokkal való megtévesztés lehetetlenné válik. A valódi Franck-kávépótlék, a kávédarálóval, a kávénak erőt, izt és zamatot ad.

Next

/
Thumbnails
Contents