Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-23 / 4. szám

Ära 400 kor. Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 január 23. 4. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdón. évre 20.000 korona. Félévre _______Szerkesztőség és kiadóhiva* tö.000 kor. Állandó mellék- tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon : 137—15. szám formájában. De ha niég reakciósabbá lehetne is azt tenni, akkor is a liberalizmus és demokrácia har­cosai vonulnak bo a nyárra a közgyűlési terembe. Rossay Károly lesz o áemoMo-párt elnöke Választási fegyverbarátság a demokraták, a Kossuth-párt és a szociáldemokraták között Az interregnum ide& mé« igen rövid. Nem igen tudnánk róla kritikát mondani, aminthogy nem is igen szabad sietni vele, hiszen a kormánybiztosi székben hivatalnok-ember fill, akit nemcsak ez a tény, de külön ünnepélyes ígé­rete is távoltart a politizálástól. Bensejében melegen érezhet egyik, vagy talán inkább a másik oldal felé; de ennek a belső érzésnek tettekben megnyilatkozni nem szabad. Hiszünk benne, hogy ez Így is lesz. Annál inkább megdöbbenve tapasztaljuk, hogy -á városházán sokan vannak olyanok, akik nem érez­ték meg még a felszabadulási, akik még mindig ér­áik a régi terrort, akik nem tudnak, szabadulni a saör&yű lidércnyomástól, amely három esztendeje költözött a házukba. Wolfí Károly emberei még min­dig igen sűrűn koptatják a városháza küszöbét, bi- rfotlságosdií játszanak és ismert szerénységükkel lép­jek fel minden vonalon. Wolff Károly és Csilléry András iker-szelleme áiUndóat kisért és a megva­salt tölgyíakapukat rs hiába zámók be, egyelőre a kulcslyukon is besurran a kurzus. A világpolitikában láttunk már egyszer egy Irányzatot, amelyet szintén kurzus-nak neveztek. Akkor következett ez el Németországban, amikor a tüzesen fiatal és gyermekesen tapasztalatlan II. Vil­mos hálátlanul cselédmódra küldte cl a kancellári székből a nagy Bismarckot, hogy helyette a maga emberét, Gaprivi tábornokot a tengerészet főnökét Vilmos császár ebben a furcsa lángolásában -még á kurzus kezdetét is tengerészeti szakkifejezé­sekkel spékelve jelentette be. És ezeket a kom­mandó-szerű szavakat véljük ma Wolfí Károly szá­jából is hallani, amint a városháza felé dörgi: — Az ügyeletes Észt szerepe a hajón nekem tetőt! Az irány ugyanaz marad. Tel­jes gőzzel előre! A városházán visszhangzanak még ezek a sza­vak. Megfélemlített emberek nem tudnak szabadulni 3 kísértetektől. Tudatában vagyunk mi is ennek, mél­tányoljuk is ezt a lelki rabszolgaságot, amelybe a városháza tisztviselői három esztendő alatt süiyed- Aek. A rabszolgaság lenyűgözi hz akaratot, megbé- íiitóa az elhatározást. Idő kell hozzá, arnig az ember újra emberi mivoltának tudatára jut. Sajtos vannak a városházán olyan férfiak is, akiktől több bátorsá­got, több férfiasságot kellene várnunk, mint amilyet ♦ajíusifanak. Vannak vezető állásokban levők, akik- f«ik nmcseri joguk, (igaz, hogy a legféktelenebb ter­ror napidban sem volt) nyulszivileknek lenni. Hogy a lelkek felszabadulása a nyomasztó ■atmoszféra alól csak lassan történik meg úgy a vá­rosházán, mint a városban, annak — bevalljuk — voJ* egy igen fontos oka is. Ez az ok pedig az volt, .bogy a Rakovszky-íéfc választási novellától min­denki megriadt. Megriadt a választóközönség, meg­riadtak a, tisztviselők, mert azt látták benne, hogy a kormány minden áron Wolffnak akar igazat adni: Az Irány ugyanaz marad, t e 1 j e s g ö z- 2 e 1 előre! De megdöbbent az ellenzék, a vá­rosházi hatalom jövendő várományosai is. Megdöb­bentek és némikép fölkavarodott gyomorral Lsren- hozzádot akartak mondani egyelőre a városi politi­kának. És keserűen bár. de valamennyien tapsoltunk eleinte az érlelődő elhatározásnak, hogy' a demokra­tikus ellenzék nem vesz részt a községi választá­sokban. Közben azonban sok és igen fontos okból, ame­lyeket a Fővárosi Hírlap legutóbbi számá­ban soroltunk föl, az ellenzék föladta a passzivitás ■gondolatát. A legfőbb ok az, hogy nincs az a reak­ciós kormány amely pokoli észjárással bár, de olyan választójogot tudna -kifundálni, amely győzelemre ludaá vinni Wolffék levitézlett lobogóját. Igenis, nem lesz törvény a belügyminiszter ur javaslatából a mai Szerdán este igen nagyjelentőségű vacsora volt a nemzeti demokrata-pártban. Tulajdonkénen V&- zsonyi Vilmos nevenapjáí akarták megünnepelni azok a képviselők, akik ezen az estén megjelentek. Csöndes baráti összejövetel akart fenni, ahol még csak politikai természetű beszédeket sem szándé­koztak mondani, önkéntelenül is politikára terelő­dött a beszéd sora és az egybegyűltek R a s s a y Károlyt kívánták hallani. Rassay hatalmas szónoki lendülettel beszélt, de a legmeglepőbb volt az a kijelentése, amely sejtetni engedte, hogy közel van az óra, amelyben a nemzeti demokrata-párthoz csatlakozik. Ez nem is nehéz, hiszen Vázsonyi Vihnos és Rassay Károly szinte csodálatosan egy vá­gányon haladó politikát folytatnak és ha valami a két kiváló politikust elválasztotta, akkor az csak a királykérdés lehetett. Ma azonban a kiráiykérdésrc a jótékony feledés pora rakodott le és így igen ter­mészetes frigy* lesz, hu Rassay a nemzeti demokrata- pártba kapcsolódik bele. Ezzel szemben Vázsonyi Vilmos környe­zetében nyíltan vallják, hogy az ö számukra óriási nyereség lenne Rassay, akit Vázsonyi Vilmos rend­kívül nagyra becsül és akinek tehetségét a jövő egyik világító zsenijének tartja. Vázsonyi Vilmos környezetében nem tagadják, hogy Rassay-r.ak rendkívül nagy szerepet szántak, amennyiben Vázsonyi Vilmos átengedi neki a helyét és öt kívánja a nemzeti demokratapárt elnöki székében látni. Vázsonyi fáradt. Nem akar visszavonulni a p-o- lhikátó! és a közélettől, de a terhesebb feladatokat sgjvesen áthárítja az olyan fiatal erőre, mint Ras­say, akit e g y b e o mint politikai ö r ö- kö$é t is tekTűt i. Vázsonyi és Rassay együt­tes vezérlete alatt a nemzeti dcmc-kratapárt igen nagy jövőnek néz elébe és most már a vidéken is meg akarja vetni a látót. Legelső harci felvonulásuk azonban a fővárosi választásokon lesz, amelyek tekintetében szintén hangzottal el a szerdai vacsorán fontos kijelentések. Ezekből a kijelentésekből tökéletesen nyilvánvaló, hogy a demokrata-párt, a Kossuth-párt és » szó­claJdemokrata-párt közös fronton Indul nefci a budapesti községi választásoknak és -biztosan számítanak a maguk győzelmére. Hogy a többi liberális pártok és a többi liberális várospolitikusok mit fognak csinálni, ezzel ez a szö­vetségre lépett három párt nem törődik. Értesülé­sünk szerint a többi liberális pártok és politikusok is teljes erővel veszik fel a küzdelmet és sokan van­nak közöttük, akik a teljes liberális front kiépítésé­nek gondolatát még mindig nem vetették el és a n- nak érdekében hajlandók uj akcióba kezdeni. ^Egyébként hétfőn megkezdődött a Ra­kó v s zk y-féle választási novella bizottsági tárgya, lása. A liberális ellenzék parlamenti akciója, ame­lyet a törvényjavaslattal szemben fog indítani, első­sorban arra irányul, hogy’ a törvényjavaslatot ne csak a közigazgatási, hanem a jogügyi bizottságban Is letárgyalják. A közigazgatási bizottságnak ugyanis se V á- zsonyl Vilmos, se Rassay Károly nem tagja és így az ellenzéknek nem Ullana módjában, hogy a javaslatot, mielőtt ar a nemzetgyűlés elé kerül rész­leteiben is alaposan megvitathassa. Erős izgalomra ad okot az elleinzéki pártdk körében a közigazgatási bíróság döntése tó amely a választójog elvesztése körüli panaszokra vonatkozik. A közigazgatási bíróság kétségkívül igen nagy munkát végzett, mert mintegy 24.0G0 választ© ügyét kellett átvizsgálnia és döntenie arról, sza­vazó-e valaki, vagy sem. Sajnos ezldö szerint igen ellentétes hírek vannak még forgalomban. Az egyik hír szerint a közigazgatási bíróság 12.000 embernek adta vissza a választójogát, vagyis a panasz- tevők öt ven százaléka nem hiába bízott ebben a fórumban. A másik for­rás ezzel ellentétben úgy tudja, hogy a panasztevők nyolcvan százalékának megtagadták a választójo­gát, ami azt jelenti, hogy Budapestnek is­mét húszezerrel kevesebb válasz­tója v a n. A közeli napok mindenesetre biztosabb szám­adatokat hoznak majd. Korséta a városházán A kormánybiztos és a hazajáró kisértetek Zilahi Kiss fegyelmije A kormánybiztos helyzetét éppenséggel nem lehet rózsásnak nevezni, aminek az az alapja, hogy Wolffék — mint hazajáró kísértetek — minduntalan a fővá­ros autonómiájának megsértését, a jogfblytopossá« megszakadását, meg miegymást emlegetnek. Ters- tyánszky kor inán ybizros, aki valószínűleg köze­lebb áll hozzájuk, mint mihozzánk, meglehetősen egy­kedvűen veszi a szemrehányásokat, mert tisztában kell lennie vele. hogy a .kísérteteknek foga nincs. Csak- úgy ijesztgetik as embert, de h^rajjpl nem szoktak és talán nem is tudnak. De mégis különös* Kogy itt a városházán hol ebben, hol amabban a sarokban bukkaa fel egy-egy ilyen kísértet, amely erőtlenül és hozzá nem ülő módon váöalja azt a szerepet amelyet a mi oldalunkon az ő sajtóink ,.jogrend-sakál“-nak nevezett. Az ő részükön azonban nem őszinte a felhábo­rodás és nem is illik hozzájuk a szerep» hiszen .ők Mussolini, Kemai, StambuJinszky, Hitler és Luden- dorfí hívei, ök tűzre akarták vetni az alkotmányos­ságot, a parlamentarizmust, talán magát a törvényt tó ök a diktatúra, a terror hívei és csak nem régen szavalta táboruk egyik szelidtelkü reverendás tagja, hogy a numerikus többség nekik bliktri és a nume­rikus többséggel szemben, ha az nem az övék, jogos- az erőszak is. És most íme a diktatúra rajongói a kormánybiztosi kine­vezésben Is az autonómia megsértését látják, noha a kormánybiztos személye ellen távolról sin­csen "semmi kifogásuk és noha a kormány, amely a koránybiztost kiküldötte, az ő kormányuk, amelyet Í Ks ezt vegyék tudomásul már ma a bátortalanok és gyávák, a felfuvalkodottak és a hatalmi tébolyban szenvedők Is.

Next

/
Thumbnails
Contents