Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-08-23 / 31-32. szám
M l Ara 2000 kor. Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 augusztus 23. 31—32 szám. MHirtniiiniHaii'lbYiiniliBillfllha<IIHIi'IBrnai'li5iim<iic;iiiait^aufó»'litiHiDÍÍíBiina(i»diiiai8ininn;:iBi;aiiDm£ VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 100.000 korona. Félévre 50.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám A nagy probléma ime megoldást nyert. Ma már egészen bizonyosan tudjuk, iiogy R i p k a Ferenc lesz Budapest kormánybiztosa. Tisztában vagyunk vele, hogy a köz érdekében nagy áldozatot) hoz, ha elfogadja ezt a méltóságot, tudjuk azt is, hogy régóta, kinevezték volna, ha szerénysége és a szerepléstől való elzárkózása nem állítottak volna gátat eléje. Ha most a kormány mégis mindenképen öt akarja megnyerni és ha Ripka Ferenc . ellentállásának is órák alatt meg kell törnie, akkor azit kell mondanunk, hogy a kormány tudja mit cselekszik. Ripka, Ferenc k ormányhizt ossíága nyilván a: z egyetlen, a legjobb megoldás a meglehetősen bonyolult helyzetben. Mikszáth Kálmánnak egyik kedves, finom műhely-titka jut az észtünkbe. Ö maga mondta el valaha, hogyan születnek meg az ö vezércikkei, amelyeket az Országos Hirlap-ba irt: — Kiválasztottam magmanak — mondotta — egy müveit, bölcs urat, aki olyan példánya a, magyar középosztálynak, amilyennek én minden közép- osztálybeli magyart látni szeretnék. Ez a férfiú a szegedi polgármester. Neki irom minden vezércikkemet. És, minden mondatom megépítésénél az a gon- i'dólat kormányoz, hogy mijf ifog szóladl ehhez, a szegedi polgármester? Valahogy igy voltak ez,ziel gróf Bethlen István, Rakovszky Iván és Vass József is, amikor választásuk Ripka Feren c-re esett, aki mellett a kombinációk özönében .is végleg kitartottak. Ripka Ferenc bölcsessége, mérséklete, Budapest iránt való nagy szeretete, objektivitása őt tették meg a budapesti polgár mintaképéül, akinek nagyszerű tulajdonságaiban mindenki megbizhatik és meg is bizik. Ripka Ferenc a maga kerületi környezetén, kaszinóján, jótékonysági intézményein túl sohasem vállalt szerepet; de a közért való cselekvés eine kis területén olyan példát1 adott, hogy egéSiZ Budapestnek ismernie kellett tevékenységét és amikor most nagy feladatra) kell vállalkoznia, 'valósággal ki fog robbanni a valóság, hogy ennek a férfiúnak egész Budapesten és, már régesrégen ritka népszerűsége volt. Erényei között m a az a legiontosabb, hogy soha semmiféle szélsőségnek nemcsak nem vetette a karjaiba magát., de még csak azt is megakadályozta1, hogy ezeknek a szélsőségeknek perzselő lángja valahogy közelébe férkőzzék. Mindig konzervatív gondolkodású férfiúnak ismertük, aki azonban visszatorpant abban a pillanatban, amikor a konzervatív- áramlat a, reakció, a, gyűlölködés, a türelmetlenség sötét szakadéka felé kezdett sodródni. A kurzus, amely színtiszta „konstruktiv“ múltja révén igazi konjunktúra lehetett volnai a számára, egy pillanatra sem tudta magához csábítani; ugyanakkor pedig hazafias és keresztény világjíelíogása olyan erős páncél volt a mellén, hogy a reakciósok egész golyózáporát is visszaverte volna és vissza fogja verni, ha majd rohamra tökélik el magukat. Pedig működtek a sülyesztők, megkísérelték a lehetetlenné tevésnek minden eszközét Ripka Ferenccel szemben, mert tudták, érezték, rettegtek tőle, hegy ő lesz az, aki a városházát meg fogja tisztítani a fajvédő politika kilengéseitől, a törvénytelenségektől, a gyűlölet sötét lovagjaitól. Ripka Ferenc nem exponense annak a politikának, amelyet több mint egy évtizede hirdetünk ezeken a1 hasábokon. A politika árnyalati különbségeit azonban ma nem is kell tudatosan félretenni, mert ezek az árnyalati különbségek önmaguktól megszűnnek és kikapcsolódnak abban a pillanatban, amikor a legfőbb célokat látjuk: Budapestnek és minden polgárának boldogulását, ai rend, a törvényesség, az objektivitás visszaállítását, az igazság, a becsület és munka uralmát, az alkotó tevékenység reneszánszát. Hittel, bizalommal és reménységgel nézünk Ripka Ferenc kormánybiztosi kinevezése és az uj városházára való bevonulása elé, mert mai kárhoztatunk minden politikai ellentétet és tudjuk, hogy a w u j k o r m á n, y b i zi t o s minden erejével, minden tudásával, minden szeretőiével az említett legfőbb célok megvalósításáért száll harcba. Ebben a tudatban örömmel veszünk tudomást a kormány elhatározásáról és készséggel állunk oda Ripka Ferenc mellé, hogy szerény erőnkkel és tehetségünkkel támogassuk nagy munkájának elvégzésében. És velünk együtt ott áll majd mellette Budapest józaíi, komoly és tekintélyes polgárságának igen nagy tömege is. Ripka Ferenc Budapest kormánybiztosa Miért lépett vissza Bessenyey és miért nem kérték fel Bárczy Istvánt? Budapest népe megelégedéssel fogadja Ripka kinevezését Egy hét története: a iegeklatánsabb bizonyítéka annak, hogy mérhetetlen1 fontosságú ügyek közepette sincsen a magyar kormánynak nagyobb gondja1, mint az, hogy kit ne\ gézien ki Budapest kormánybiztosává. Ismételten bebizonyosodott, hogy a kormány egész politikájának tengelye a budapesti városi politika lesz. Nagyon megfontoltan, nagyon okosan kellett kiválasztani azt a férfiút, akit a kormánybiztosi méltóságra kiszemelnek, mert aki az újvárosházáról a kommunális politikáit irányítani fogja, azt ugyanolyan feladat és felelősség terheli, mint akár magát a miniszterelnököt. A nagy változásnak, a nagy átalakulásnak a budapesti kormánybiztos bűvész-kezéből kell kiindulnia. Igen meg kellett hát fontolni azt, ki 1 egyen Budapest kormánybiztosa. A Fővárosi Hirlap-nak régen tudomása volt arról, hogy szinte legelső sorban gondoltak kormánykörökben Ripka Ferjenc kinevezésére, de Ripka puritánsága olyan nagymértékű volt, hogy bántotta volna még az is, ha kormánybiztosságának lehetőségéről híreket közöltünk volna. Tisztán Ripka Ferenc érzékenységérle voltunk tehát tekintettel, és mikor erről a legkomolyabbnak bizonyult kombinációról egyáltalán nem adtunk hirt. . Utólag azonban tényként állapíthatjuk meg, hogy eleiétől kezdve a legkomolyabb kormánybiztos-jelölt Ripka Ferenc volt. A budai jesemenyek nem véletlenül játszódtak le, a budai beszéd és szereplés nem pusztám kesztyű- dobás volt WolSff Károlynak; hanem mindez azért játszódott le itt, mert gróf Bethlen István és a kormány városi politikájának legfőbb exponensét Ripka Ferencben látta. Ripka azonban vállalt minden feladatot, aminek nehézségiéi voltak, aminek ódiuma őreá hárult, de egy pillanatig sem volt hajlandó politikai szereplésének gyümölcsét keresni. Itt nem beszélünk arról, hogy Ripka számára a kormánybiztosság vállalása anyagi áldozatot jelentett volna és jelent ma is, de szólunk ama puritánságról, amely elzánkózik minden érdem learatásától. Hosszú kapacitálások folytak a legkisebb siker nélkül. A kormány egyik tagjának ekkor az az ötlete támadt, hogy Bessenyey Zlenó képviselőt kellene kinevlezni Budapest kormánybiztosává. Bessenyey imponáló, pompásan reprezentáló alak, közigazgatási szakismeretei is vannak, mindenlek felett pedig belső hivte, lelkes agitátora gróf Bethlen István politikájának. Kormánykörökben kitűnő ötletnek tartották az ő kinevezését. Közbe lépett azonban a Heinrich- csoport, amely arra az álláspontra helyezkedett, hogy Budapest élére olyan kormánybiztos kell. aki tözsgyökeres Pesti ember, lelkes és autochton polgára ennek a városnak, s aki tüzetesen ismeri Budapest egész adminisztrációiát.. Mind)ez pedig teljesen távol állott Bessenyei'' Zénótól, aki, amikor átlátta a helyzetet, önként állott el kormánybiztosi kineveztetésétől, noha már azt mindenki befejezett ténynek .vette, minthogy akkor az is volt. Már Bessenyey önkéntes visszavonulása előtt megindult egy akció abban az irányban, hogy Bár- c z y Istvánt kell megnyerni a kormánybiztosi méltóságra. Az első pillanattól fogva nem igen lehetett hinni lebben a kombinációban. Bármilyen kiváló megoldás lett volna ez, a kormány, amelynek nagyon tetszett az ötlet, nem tett komoly lépésieket ebben az irányban, miért nem akart visszautasításban részesülni. Ilyenformán megállapíthatjuk, hogy a Bárczy-kombináció nem jutott el addig a pontig, hogy felajánlották volna neki a kormánybiztosi méltóságot. A kormány nem akart refii-t kapni, de voltak ennél még szomorúbb, szégyenletesebb okok is„ A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában már beszámoltunk arról, hogy éppen 1 iberá 1 is oldalról vetettek gáncsot Bárczy k i n e v le zésének. A kormány aligha törődött volna ezzel a váratlan oldalról jött gáncs vetéssel; de Bárczy senimi szín alatt nem vállalkozhatott volna, ha éppen párthívei, elvbarátai akarják elgáncsolni. Volt például olyan liberális politikus, aki — miután az egyik szélsőbaloldali polgári lap is forszírozta Bárczy kormánybiztosságát — kijelentette, hogy Bálrcziy István neki „,t u 1 r a d i k á 1; i s“. Nem igen kell magyarázni, hogy milyen naiv és rosszindulatú beállítás ez, de bizonyos, hogy a kormány törekvéseinek nem volt hasznára ez a politikus. Még tovább ment a veszedelmes utón ez a demokratavezér, aki nagyon meggondolatlanul, de igen nagy nyilvánosság előtt igy kiáltott fel: — Csak nem akarják kormánybiztosnak kinevezni Bárczyt, ezt az ébredőt. Igazán nem firtatjuk, hogy mi volt a véleménye réglebben a demokrata-vezérnek Bárczyiróli, legke- vésbbé .akarunk pedig foglalkozni azzal a komikus váddal, hogy Bárczy ébredő; csak éppen konstatáljuk, hogy ha meg lehetett volna is nyerni Bárczyt a kormánybiztosságra, néhány liberális politikus aknamunkája elkedvetlenítette volna ettől a feltétlenül megtisztelő missziótól. Felborult tehát a kombináció is. amelynek .gyakorlati keresztülvitelére nem is történt elhatározó lépés. Két komoly jelölt neve merült fel ez idő alatt Mind a két kombináció teljesen lehetetlenné vált A kormány ti eh át most már so'tókal élesebb elhatározással visszatért a 1 e g- e J s'ö kombinációhoz. Sem B.ethllem, seim Viass, sémi Rakovszky nem voltak hajlandók többé engedni abból, hogy Ripka Ferencnek vállalnia kell a kormánybiztosságot. *
