Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-08-12 / 30. szám
V w Ara 2000 kor. Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 augusztus 12. 30 szám. aHRttiniiiHibtiih^nimnmiio'ii^iílbiuauioiuQismiiiQiiiniiiaBHaymsiíDmaiifühiaiiiaiiiauiaiiiaiiiBiikünic ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 100.000 korona. Félévre 50.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám • •• Kutbaestek bizony a kor mányi őtanácsosságok és mi nem vagyunk hajlandók megsiratni, hogy a méltőságosok rendje nem bővült ki az ex- várősatyákkal. Ámbár azzal sem lehetett volna szimpatikusra mázolni a bukott rezsimet, ha minden egyes hátr am ózdit óját méltóságos úrrá emelnék. Komikus csak az a dologban, hogy az urak valósággal egymást gáncsolták el, ami valószínűleg azt jelenti, hogy még ők ott egymás között sem valami büszkék egymásra. Akadt példának okáért, akinek derogált egy rangot viselni, azt egy napon kapni a másikkal, akinek tekintélye nem vetekedhetik az övével. Igaza volt a derék méltóságos-jelöltnek, mert a főtanácsosi kinevezések körül bolondság lenne demokráciáról, egyenlőségről beszélni. Csak azután a miniszterelnök rnegcsömörlött egy kicsit attól, ahogy az urak egymást szeretik. Egy kis pénz-zavarért már régen nem kell a budapesti városházán a szomszédba menni. Olyan veszedelem azonban még nemi igen fenyegetett, mint most elsején, amikor, ha a kormány gyorsan nem segít, még a tisztviselők sem kapják meg a fizetésüket. Kicsit veszedelmes volt a helyzet, de a kormány kimentette az urakat a csávából. Sőt ezúttal még a zsidó kereskedőket, akiket másodosztályú polgárokká tettek meg, sem kellett végigházalni egy kis forgalmiadó előlegért, amint az egyszer már megtörtént. Baj nem történt ezúttal, sőt mi igen mulat ságősnak találjuk az egész esetet. Hiszen az urak deficitmentes költségvetéssel dolgoznak esztendők óta! Hát igy néznek ki azok a parádés pénzügyek, hogy még a fizetéseket is kölcsön kell kérni elsején? Pedig Wolff Károlynak majd az állkapcsa szakadt le, úgy mondta, hogy ők kiemelték a kátyúból a főváros pénzügyi szekerét. Pedig ilyen tengelyig még sohasem siilyedt bele, mint most a nagy sporolók rezsimje alatt. Megpőtlékolni tehát a jövedelmi adót nem lehet. Azaz, hogy lehetni mindent lehet, csak éppen laza lelkiismeret kell ahhoz, hogy felelős helyen ülő személyek túltegyék magukat a törvény utasításain. A főváros tanácsát mi igen lelkiismeretes, sőt sok esetben félénk testületnek ismertük, amely inkább semmit se csinált, semhogy nem megsértse, de csak meg is karcolja a törvényt. Négy esztendő azonban nagy idő és négy esztendeig voltak urak Wolff Károlyék a városházán. Elegendő idő, borzalmasan nagy idő ebből az uralomból és riadtan látjuk, hogy nem csak cselekedtek, de fertőztek is. Mintha sikerült volna a tekintetes tanácsba beoltani a maguk mentalitását, amely négy esztendő minden szenvedésének és fájdalmának szülőanyja volt. El akarják gáncsolni Bárczy kormáaybiztossáiát Hetek óta kísért a kormánybiztos-válság- és — amint a Fővárosi Hírlap megírta — az volt a terv, hogy amikor Terstyánszky Kálmán szabadságra megy, máris kinevezik az utódját. Terstyánszky pedig el is ment, de az utódig még nein lehetett eljutni, ment időközben igen jelentős gondolat bukkant föl. Ez a gondolat: Bárczy István kormány-biztossága. Bessenyey Zenó kinevezése befejezett dolog volt, csak éppen liberális részről emeltek óvást az ellen, hogy bármily itisztjeletreméltó egyéniség legyen is aiz uj kormánybiztos, lehetetlen Helyzet, hogy ezt a méltóságot ne minden idegével Budapestért élő ember töltsje be. A liberális politikusok egy csoportja jött arra a gondolatra, hogy fölvetik Bárczy Istvánnak Budapest történetében olyan tiineményjes nevét. A kormány oldalán tökéletesen érzik, mit jelentene az, ha Bárczy István, Budapest igazi nagyságának megalapozója, vállalná a kormánybiztosságot. A kérdés tehát ma már csak az, hogy Bárczy István számára nincsenek-e politikai és személyi kizáró okok és megkapja-e azokat a politikai és tárgyi garanciákat, amelyek nélkül egy ilyen nagynevű férfiú természetszerűen nem vállalkozhatik. Budapest számára a legszebb örömünnep lesz az a nap, amelyen Bárczy István újból megjelenik a városhátzán, mert ezen a napon megtelnek a szivek reménységgel, hogy Budapestre ismét uj korszak, a munka, az alkotások, az ujjáépülés korszaka derül. A végső döntéstől, amikor Bárczy István válasza elhangzik, már csak napok választanak el bennünket. Sajnálatosképen idő előtt nyilvánosságra került a nagy terv és igy kurzus oldalról mindent megtesznek Bárczy kormánybiztosságának meghiúsítására, mert senkitől úgy nem félnek, mint ettől a csöndesen dolgozó, de tüneményesen alkotó embertől. A sajnálatos csak az, hogy akadnak „liberális“ politikusok is, akik sértett hiúságból, Bárczy kormánybiztosságát el akarják gáncsolni. Kétségtelen azonban, hogy lesz erő és mód, hogy ezek az intrikák eredményt ne tudjanak felmutatni, ne legyen mód arra, hogy Bárczy Istvánt bármely uton-módon elkedvetlenítsék. így kívánja jezt Budapest egész lakossága. Nagy riadalom Wolffék táborában Mi történt a krisztinavárosi kaszinóban ? — Amikor a fajvédők boldogan veszik tudomásul egy liberális politikus kinevezését A kormánybiztos-kombinációk meglehetősen elcsendesedtek. Imitt-amott még felvillan egy név, de már csak olyan formában, hogy ezt is kombinációba vették annak idején. Ma már mindenki tudja, hogy vagy Bessenyey Zeno jön, vagy megvalósul a nagy terv, hogy Bárczy Istvánt sikerül megnyerni a kormánybiztosi méltóságra. A hét azonban még teljesen Bessenyey jegyében folyt le. Az uj kormánybiztos személye körül azután most arról folyt a találgatás, vájjon mit hoz, milyen politikát fog követni, mi lesz a programmja? Programúba, politikája természetesen az lesz, — mondotta teljes egyértelműségei mindenki — ami Bethlen Istváné. Aki objektiven nézi a dolgokat, ezt világosan láthatja; a reakciós sajtó azonban kétségbeesetten hirdeti, hogy korai a liberálisok öröme, mert Bessenyey nem az ő emberük. Ezzel szemben tény az, hogy liberális oldalon meglehetősen langyos fogadtatásban részesül Bessenyey kinevezésének terve. Szimpatikus egyénisége miatt1 nem opponálnak vele szemben, de nincsenek elragadtatva attól, hogy Budapest adminisztrációját közelről nem ismerő politikust kívánnak kinevezni ellenőrzésére annak: a tárnicsnak, amelyet Woffék telhetőén a maguk részére alakítottak. Bessenyey kinevezése tehát nem liberális oldalon kelt örömet, hanem éppen ellenkezőleg, a kurzus vert hadserege lélegzett fel, amikor Bessenyey kinevezésének bizonyosságáról értesültek. Hiszen nem tartják a maguk emberének, sőt kifelé kiabálnak is, de belülről mélyen érzik, hogy rájuk nézve még rosszabbul is elsülhetett volna a dolog. Információink szerint ugyanis jogosan örvendeznek Csilléry uraimék abból az alkalomból, hogy éppen Bessenyeyt nevezik ki kormánybiztosnak és nem más valakit, akit igen komolyan kombinációba vettek. Ez a más valaki, ha objektiven kezelte volna is a kezében levő hatalmat, nagyon! kellemetlen ember lett volna Wolffék számára, akik nagy bűnt követtek/ e í e Ifi & ne. A rossz lefikiismeret nagyon irtózott ettől a kinevezéstől. Ez a kombinációba vett férfiú szintén politikus, Beihlen-párti képviselő, feltétlenül megbízható liberális ember. Nagy előnye lett volna, hogy nagyon népszerű és hogy kiváló pénzügyi tudással is rendelkezik. Mindezt még csak elszenvedték volna Wolff Károlyék ha történetesen a kormánybiztosi kombináció előtt igen súlyos természetű afférjük nem lett volna a képviselővel, akit gróf Bethlen István legbelsőbb emberei között szoktak emlegetni. Az a fajvédő riadalom legfőbb oka, hogy az egész budai kavarodás és affér, a Krisztinavárosi Kaszinóbeli ütközet a képviselő személye körül indult ki és fejlődött, dagadt naggyá. Emlékezetes, hogy a Krisztinavárosi Kaszinóba annak idején tagnak jelentkezett nehány előkelő, országos nevű budai ur, akiket minden társaság, minden klub, minden kaszinó boldogan ölelt volna keblére. A Krisztinavárosi Kaszinó választmánya azonban úgy döntött, hogy nem veszi fel tagjai közé az urakat, mert azok valaha szab a d- kőmiivesek voltak. Ripka Fehenc, a kaszinó elnöke természetesen exponálta imagát az urak érdekében, majd lemondott az elnöki tisztségről és megtörtént a szecesszió. Wolffék magukra maradtak a Krisztinavárosi Kaszinóban, Ripka Ferenc pedig megkezdte nagyirányu szervezkedését és végeredményben megjelent Budán gróf Bethlen István, hogy Wolff Károlynak a saját hazájában üzenjen hadat. Kétségtelen tehát, hogy a Budán megindult lavinának az a képviselő volt a magja, akire később a miniszterelnök mint kormánybiztosra gondolt Akik ismerik -ezt a szimpatikus politikust tudják nagyon jól, hogy sokkal más ember, semhogy bosszú h ad jár at o(t vezetett volna ' tál kormánybiztosi székből azok ellen, akik tulajdonképen neim is neki,
