Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-07-29 / 28-29. szám

Tizenharmadik évfolyam

Ara 2000 kor.

Budapest, 1924 julius 29.

28—29 szám.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 100.000 korona. Félévre

50.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ

VAROS!, POLITIKAI! ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL

Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám

Tanuk jelentkeznek,

akik a közérdek, a becsület oltára előtt koníiteorozva a mellüket verik és beismerik, hogy eddig a gyűlölet politikáját szolgálták. Az egyik tana, dr. Liszka Árpád igen pregnánsam mondja: „a keresztény szeretetnek mindenha rokonszenvet és, tiszteletet ébresztő fáklyája helyett a gyűlöletnek mindenkor a gyölölkö- dőkre visszacsapó ostorát villantottuk meg a vélünk szembenállók szemei előtt“. A gyűlölet ostora, meg a szeretet fáklyája: milyen könnyű a kettő között különbséget tenni és mégis esztendők kellettek hozzá, amiig Wolff Károly táborának egy töredéke rájött arra, hogy ártalmas, káros és katasztrofális volt az a müködiés, amelyet a városházán öt esztendőn át kifejtettek. Oda állhatnánk az, urak elé és saját vallomásaikat olvasva fejükre, vádat emelhetnénk ö ellenük is, mert ők azt állítják, hogy tisztán láttak mindent, tisztában voltak vele, hogy ők voltak az igazi destruktivek. Hát ha tisztám Itattak, miért nem emelték fel tiltakozó szavukat, miért nem csaptak keserű haraggal az asztalra, hogy nem lehet ezt a várost tönkretenni, nem lehet ennek a városnak derék lakosságát tovább sanyargatni. Itt nem elég védekezés, hogy egy fecske nem csinál nyarat, mert mi látták azt a megdöbbenést, azt iá kétségbeesést, ami a wolffi táboron erőt vett Ereky Károly elvesztésekor. Igenis, ha az a szecesszió, amely most van folyamatban, akkor következett volna be, amikor Liszka Árpádék először háborodtak fel a kisebbségnek a bizottságokból való kirekesztése miatt, bizony nagy jót cselekedtek volna a város, ;a lakosság, a konszolidáció érdekében, mert az. a bélyeg, amelyeket ők sütnek volt vezérük hátára, nagyon mélyen ég bele a bőrbe, bármilyen edzett legyen is az az erkölcsi íelhjáborodásokkal szemben.

Ne vegyék rossz néven tőlünk ,az urak, akik most hátat fordítottak a wolffi destrukciónak, hogy üdvözlő beszéd helyett ilyen elkésett szemrehányásokkal fogadjuk őket. De el kellett ezt mondanunk, aminthogy ők is: úgy érezték, hogy könnyitenek a lekjlismeretükön, ha őszinte vallomást tesznek. De meg is köszönjük egyben nekik, — nem azt, hogy elhagyták a pártot, mert ez lelkiismereti kötelességük volt, hanem azt — hogy értékes, megcáfolhatatlan tanúvallomásukkal igazolták a mi öt esztendős harcunk jogosságiát, igazságát, becsületességét. Méltóz- fcassanak csak egy kicsit visszaemlékezni, hányszor, de hányszor kellett hallanunk, hogy mi álkeresztények vagyunk, mert nem magasztaltuk a kereszténység vezéreként a politikai ambíciókkal felfuval- kodott Wolff Károlyt, .akiről mi sohasem voltunk és nem is lehettünk olyan lesújtó véleménnyel, mint azok az urak, akik közelről voltak szerencsések őt megismerni és akik azuitán lassankint elhagyták az ő portáját.

Mert legyünk tisztában vele, hogy súlyos vádakat emelnek Wolff Károly ellen a szociáldemokraták, ugyancsak a liberális és demokratikus polgári pártok is; de mégis azok a vádak a legfullánkosábbak, a leggyilkosabbak, amelyek eddig egy Ereky Károly, egy Horváth IV. Károly, egy Liszka Árpád ajkáról hangzottak el. Ezek után nem férhet hozzá kétség, hogy Wolff Károlyt és barátait nem a keresztény világnézet, hanem a politikai ambíció és a hatalom vágya fütötte, puffogó, döbbenetesen üres frázisaik pedig arra valók voltak, hogy hadi soraik előtt a puskapor felhője vonuljon föl mindent eltakaró függönyként. A keresztény községi párt tagjai pedig eleinte észrevétlenül benne ültek egy diktatúrában, amely nemcsak kifelé, de befelé is érvényesült. Wolff Károly autokratikus uralma példjátlan a magyar pártok történetében és hiába védekezik ma»

azzal, hogy öt a pártja nyomta mindenkor intranzi- gens irányba, ma ime már klasszikus tanúink vannak az ellenkezőre nézve. Az ő különös önimádata, mérhetetlen ambíciója, cézári hajlandóságai voltak azok ai tényezők, lamelyek minden körülmények között összeomlasztották volna a pártot. Az önistenités döbbenetes példáját produkálta Wolff Károly, aki mindenkor a tökéletesség színében szeretett volna feltűnni és hegy emberi mivoltát tiikröztesse, sohasem mondta volna Viktor Emánuellel: „Nem tudom, mit adnék érte, hogy egy szép sebet kapjak“. Pedig politikusnak szüksége van a szép sebekre, amelyeket csak a despoták tudnak ideig-óráig kikerülni, hogy

Az elmúlt hét vége felé kipattant, hogy Ters- t y á n s z k y Kálmán, a főváros kormánybiztosa távozik helyéről. Az egyik verzió szerint visszamegy a belügyminisztériumba, a másik szerint ő lesz az utódja a közmunkatanács elnöki székében Z i e1 i n s z k y Szilárdnak. Ugyanakkor kipattant az a hir is, hogy a kormány az uj kormánybiztost Besse n y e y Zeno egységespárti képviselő személyében találta meg. Idő közben azonban elhalkultak a hírek, senki sem beszélt többé a főváros uj kormánybiztosáról, sőt a miniszterelnökségen járit újságírók határozott cáfolattal tértek vissza szerkesztőségeikbe.

Mindezekkel szemben a Fővárosi Hirlap információja az, hogy

Terstyánszky augusztus elsején szabadságra megy. de még ez előtt beadja lemondását kormánybiztosi állásáról. Bessenyei Zeno személyét tényleg kombinációba vették, de ,>a politikai pártok között „kívülről hozott ember“ nem keltene megnyugvást.

amiért is ima még n e m lehet egészen határozót .tan mondani, hogy a tervbeveít kinevezés meg is történik, bár ennek a kombinációnak slánszai óráról- órára erősödnek.

Terstyánszky távozása

Ami Terstyánszky Kálmán távozását illeti, többféle kombináció forog kézen. Beavatott helyen azonban ezeket mondották a Fővárosi Hirlap munkatársának:

— Nem lehet meglepetés Terstyánszky Kálmán távozása, hiszen az ö kinevezése óta igen jelentősen megváltozott a politikai helyzet és azoik az okok, amelyek annak idején* * 1 megokoltíá tették egy hivatalnok ember kinevezését, akinek egyetlen hivatása az objektivitás volt, megszűntek. Amikor Ters- tyánszky jött, a Kormány még nem volt tisztában vele, hogy tulajdonképen milyen politikát fog csinálni a városházán és kikkel fogják ezt a politikát csinálni. Gróf Bethlen István budai beszéde óta azonban tiszta helyzetet kaptunk, a kormánynak kész szándékai vannak és már ki is választotta azokat az embereket, akikkel szándékait meg akarja valósíttatni. A főváros kormánybiztosa tehát ma már nem lehet olyan férfiú, aki — mint maga is számtalanszor hangoztatta — hermetikusan el akar zárkózni minden politikától. Ma már úgy találja a kormány, hogy politikusnak kell a főváros élére á'llani, akinek politikai szempontok szerint is ellenőriznie kell a városházán történő dolgokat. Valahogy úgy lehetne meghatározni a dolgot, hogy Budapest székesfőváros most választási kormánybiztost k a p. Az uj kormány- biztos feladata a választások irányítása lesz. Ehhez pedig olyan férfiú kell, aki politikai tésztán egyszerre, Váratlanul és annál nyomorultabbul bukjanak el.

Százszorosán igaz ma mindez, amikor ime felvonulnak az uj tanuk, a, mi, esztendők óta hirdetett igazságaink uj tanúi. Ezek az urak becsületes, derék munkát végezhetnek a jövőben, aminthogy mostani sorsdöntő jelentőségű lépésükkel is nagy szolgálatot tettek ia konszolidáció ügyének. Sőt, mi hiszünk még abban is, hogy nem ők voltak az utolsók Wolff Károly táborában, akik megmenthetők és akik szántára szintén esedékes már a felébredés. Ezeknek a német költő gondolatával üzenjük: „Még ott is ráakadhatsz az igazi útra, ahol azt hiszed, hogy hibát követtél el“.

kintetben a leghatározottabban a kormány színeit viseli. A választások ugyan még meglehetősen (messze vannak, de a kinevezésnek mégis sürgősen meg kell történnie, mert a pártok választási készülődése október h ón a p n a k már az elején, a legteljesebb mértékben megkezdődik. A'kormány azt kívánja, hogy bizalmasa, akinek júliusban és augusztusban elég ideje lesz a tájékozódásra, a választási kampány első pillanatától kezdve a helyén legyen.

Ezzel az igen komoly helyről kapott információval szemben sokat beszélnek politikai körökben arról, hogy

Terstyánszkynak azért kellene mennie, mert

az utóbbi időben teljesen Woíffék karjaiba vetette volna magát;

ez azonban nem felel meg a valóságnak! Terstyánszky Kálmán, aki kétségkívül nagyon konzervatív gondolkodású ember, az utolsó pillanatig, amennyire csak emberileg lehetséges, megőrizte objektivitását. Hogy Terstyánszky és Wolffék .meg Gsillériék között az utóbbi időben jobb viszony állott be, annak szintén meg van a magyarázata és ez az, hogy Csillériék érezték meg a változás szelét és inkább Terstyánszky mellé állottak. Terstyánszky-páríiak lettek, semhogy uj, nem az ő politikai színeiket viselő kormánybiztost kapjanak.

Kombinációk az uj kormánybiztos személyéről

Terstyánszky utódjáról természetesen a kombinációk áradata indult meg. Legtöbbet emlegették mégis politikai körökben

Mefíy Bélát, Ugrón Gábort Márkus Jenöt és Ripka Ferencet.

Ezek közül azonban Ugrón Gáborról elejétől fogva nem igen lehetett beszélni, mert ő rá valószínűleg magasabb hivatás vár. Márkus Jenő sem lett volna hajlandó vállalni a kormánybiztosi állást, ami nem is lett volna okszerű, mert ez a 'kiváló politikus, akinél jobban senki sem ismeri Budapest adminisztrációját, köztudomás szerint a jövő polgármestere. Rátermettebb, méltóbb embert az uj politikai rezsim erre a gyönyörű méltóságra nem is találhatna és igy az átmeneti politikai szerepre nem vállalkozhatik. Nem állhatott meg egy pillanatig a Ripka kombináció sem. Ripka semmit sem akar és semmit sem vállal. Csodálatos önzetlenséggel dolgozik Budapest jobb jövője érdekében, de szerepelni nem óhajt, bár kiváló tehetsége, szónoki képessége, bölcs mérséklete és egyéni kedvessége mindenre, predesztinálják. Ö nem akar sem kormánybiztos lenni, sem pedig a polgármesterséget nem vállalná, amire pedig szintén nagyon komolyan kombinálták.

Ilyenfomán

egyedül a Meliy-kombináció volt komoly.

Me Ily Béla nevét annakidején, amikor a városháza ex-lexbo került, szintén siókat emlegették! kormánybiztos-jelöltként. Heinrich Ferenc pártja nagy erővel és szeretettel támogatta ezt a gondolatot és bár Melly Béla kiválóan liberális gondolkodású,

Terstyánszky megy — Bessenyey jón?

Mik az okai Terstyánszky távozásának? — Az uj kormánybiztos feladata a választások irányítása — Bessenyei kinevezésének akadályai