Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-06-27 / 26. szám
Budapest, 1924 junius 27. ä TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi HirJap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek * * * PANAMA írja: Marclal. „Súlyos bénltója a magyar kereskedelemnek a panama és a protekció rendszere“ — mondotta S á n- doir Pál az ,.Omke“ jubiláris közgyűlésén. Sándor Pál nem ifjú borzas újságíró, aki kénytelen lévén cikket írni, alkalmasabb téma hiányában nagyokat lódít és a lóditás hevében esetleg elszólja magát. Sándor Pál felelősséggel ejt ki minden szót a száján és nála a felelőtlen elgaloppirozás kizártnak vehető. 11 a ő azt mondja, hogy a magyar kereskedelemnek súlyos b é n i t ó j a a panama és a protekció rendszere, akkor neki tele van a 'tarsolya adatokkal és bizonyítékokkal állításának imeg er ő s i- tésére. Ez teljesen bizonyos 'és éppen ezért a magyar kereskedelem, a magyar erkölcs és a magyar közérdek rossz néven veheti Sándor Páltól, hogy olyan helyen, ahol őt az immunitás védi, nem hozza nyilvánosságra minden adatát és minden bizonyítékát a panamák és protekciók leleplezésére. Mert ha a panamáknak és a protekcióknak van valami ellenszere ott, ahol ez a kórság felüti a fejét, úgy ez a könyörtelen leleplezésben., a szennyeseknek nyilvános kiteregetésében van. Hiába mondja Sándor Pál vagy akárki, hogy itt panamák és protekciók vannak, ettől az állítástól egyetlen panamistának a sziigye ki nem mariul, ellenben akit egyszer lelepleztek oly módon, hogy le nem tagadhatja a gazságát, az többé nem igen fog panamázhatni, mert a magyar közéletben még a mostani áléit állapotában is van annyi erkölcsi erő. hogy az ilyen leleplezett panamistát elsöpörje a helyéről. Persze, egészségesebb és általánosabb hatású orvosság volna a panamák és protekciók forrásainak a betömése: a különféle gazdasági korlátozások, engedélyek és kivételek megszüntetése. A panamák alapja az a sok bezárt kapu a gazdasági élet területén, amely bezárt kapuk mellett azonban mindenütt ott vannak a 'mellékajtók, amelyeket a jóakarat mégis kinyithat annak, akinek akar. És ezen a ponton 'érvényesül azután a panama és a protekció. A Panama- csatorna egy áteresz, amelynek az igénybevételével óiiási utat takarít meg magának az, aki az egyik óceánból a másik óceánba akar jutni. Megspórolja megkerülni a délatmerikai kontinenst, ami- sok pénzt megér és ha nagy összeget fizet le az átkelésért, még mindig nagyon sokat takarít meg magának. A gazdasági életben is megvannak ezek a Panama-csatornák, csak megfordított az eredetük. Az amerikai Panama- csatornát a természetes elzártság állapota előzte meg. A gazdasági Panama-csatornákat azonban a szabád közlekedés lehetősége előzte meg, amelyeknek a visz- szaállitásával azonnal megszűnik a mesterséges Panama-csatorna értelme és értéke. Arnig a korlátozások megvannak, addig majdnem' hogy hasznos funkciót teljesítenek a Panama-csatornák és a Protekció-panamák, amelyek az átkelési dijat lefizetök számára jnégis lehetővé teszik a közlekedést. Ámde azért, akinek adat van a birtokában, az mégis tartozik a közéletnek azzal, hogy a nyilvánosságra hozza e derék jóltevőink nevét, megfelelő ünneplés céljából. * Sándor Pál Búd Jánost nevezte meg beszédében annak a Szent György-lovagnak, akinek a kezében már ott csillog a panama .sárkányának vérit ontó dárda és aki elég erős és elég megbízható ember ahhoz, hogy ebben a küzdelemben erős maradjon. Ml szívesen aláírjuk ezt a bizalmi nyilatkozatot Búd János becsületessége és ereje iránt, de nem hisszük, hogy egyáltalában lehet olyan földi halandó, aki elég erélyes lehessen kiirtani a panamát és a protekciót ott, ahol azok fundamentuma benne van az intézményekben. Én magamat eléggé becsületes embernek tartom és önfegyelmezés által mindig igyekeztem ezt az erőmet gyarapítani, mégis, ha gondolkozom fölötte, azt hiszem, hogyha rajtam állana, kinek adjak két vagy tizenkét kérelmező közül behozatali engedélyt olyan árucikkre, amelyre vonatkozóan tőlem függ a behozatal lehetősége és a kérelmezők között ott volna az én kedves jó Zsiga barátom, vagy az én szerelme- tes Jóska komám, ugy már csak a nagyobb megbízhatóság okából is, neki átadnám az engedélyt és nem másnak. Hogyan tudná ezt a fölöttem lévő Bud János megakadályozni? És mi oka és milyen joga volna megakadályozni, akkor, miképen, miféle mérőszerkezettel va>gy ellenőrzőkészülékkel tudná ellenőrizni, hogy hol végződik az én igazi bizalmam, amely a lel- kemből fakad és hol kezdődik az a másik bizalom, amelynek a markomba dugott, vagy az asztalomon felejtett megvesztegetési pénz, vagy ezer mindenféle egyéb formájú juttatás a forrása. Nem, uraim, nekem ugyan hiába beszél Bud János vagy akárki, hogy ő majd ki fogja erélyes kézzel irtani a panamákat és a protekciókat a közéletből: ehhez a mindenható isten ereje se elegendő. A panamák és protekciók forrásait kell bedugni, akkor a panamák és protekciók maguktól megszűnnek, míg ellenben addig, ameddig ezek a források tárva-nyitva vannak, egyszerűen fizikai és psychikai képtelenség ezeknek a társadalmi kórságoknak a megszüntetésé. A társadalom csupán átlagos beosületességii emberek önmüködéséin alapszik, annak pedig fenomenális becsiiletességiinek kell lennie, aki állanctán ellenálljon a panama szünet nélkül való kísértésének. Már voltam bátor említeni, hogy magamat elég becsületes embernek tartom és most e vallomáshoz még hozzátehetem, hogyha nekem teljesen mindegy volna, hogy két vagy több jelentkező közül kinek adjak egy tőlem függő kedvezményt, amelyre mindegyikük egyformán méltó, de csak egy kaphatja meg közülük, nem mernék esküt tenni rá, hogy nem annak adnátn, aki viszont kedveskednék nekem valamilyen módon és ezt hívják kérem szépen panamának.- ■ .n—-------------— Harc a vezérigazgatói állásért. Az Első Magyar Á t a l á n o is Biztosító Társulat és a M a g y a r-F r a n. c i a Biztosító T á r s u- l a t fúziója még nem jutott dűlőre. A tárgyalások még folynak a két társulat között és ha a tárgyalások stádiumáról nincs is tájékozva gazdasági közvéleményünk, annál többet tud azokról a belső harcokról, amelyek a két egyesítendő intézet vezérigazgatói állásáért folynak. Ebben a harcban kissé furcsa eszközöket használ Gergely Tódor, az Első Magyar vezérigazgatója. Harci eszközeit már ismerjük abból az időszakból, amikor érdemes, hozzáértő szaktekintélyek elől taktikázta el azt az állást, amelyet ma elfoglal. Ezt az állást kissé bizonytalanná teszi a fúzió lehetősége és érthető, hogy Gergely Tódor nem válogat az eszközökben, amikor egzisztenciájának megmentéséről van szó. Minthogy pedig a mostani harcot M í h á l y i Zoltánnal, a Magyar-Francia biztosiló Társulat vezérigazgatójával kell megvívnia, az eszközök megválogat ás áb a n még kevésbbé alkalmazkodik a genfi konvenció szabályaihoz, mint amennyire a közben elhunyt B a l a b á n Adolf igazgatóval szemben tette. Mihályi Zoltán ugyanis igen veszedelmes ellenfél. Veszedelmessé teszi őt Gergely Tódorral szemben nemcsak közismert szaktudása, mellyel a biztosítás terén országos nevet szerzett magának: de kiváló előnye versenytársával szemben egész egyénisége, amely már az érintkezés első pillanatában az előkelő európai benyomását kelti az emberben. A vele való érintkezésben1 megérezziik a vérré vált előkelőséget, az egyéniséggé vált műveltséget és mindezen felül azt a bizonyos valamit, amit az ember nem szerezhet be sem a borbélyáná 1, sem a szabójánál, de nem szerezhet be még azon az áron sem, hogy az ősdzsentri modort i g y,e ki szik u tánozá i. Ha Mihályi bem is rendelkeznék ezekkel a kvalitásokkal oly bőségesem egészen bizonyos, hogy szaktudása., széles látóköre, kezdeményező és szervező képessége egyaránt alkalmassá teszik arra, hogy egy nagy intézet nyugodt lélékkel rábízza vezetését. És mert Gergely Tódor érzi ellenfelének óriási fölényét, nem is csodálkozunk afölött, hogy elveszti higgadtságát és a veszedelem tudatában nem riad vissza olyan eszközöktől sem, amelyeket az önfentairtás ösztöne szankcionál ugyan, de amelyeket az előkelő ízlés még sohasem vett igénybe. Gergely ur minden ereje az eszközökben rejlik. Az eszközökre épít és nem a hozzáértésre. Erre a hozzáértésre különben igen érdekes világot vet a „M iinchener Rückversicherungs Gesellschaft“ elnökének, T h i e m e urnák egykori nyilatkozata. Valamely ügyben tárgyalások folytak Thieme és az Első Magyar között, amelyet a tárgyalásokon Gergely ur képviselt. A tárgyalások kissé elhúzódtak, mire Thieme azt kérdezte az Első Magyar Biztosítótól, miért nem küldenek szakértőt a tanácskozásra? Hát nem furcsa, hogy egy tanácskozáson részt vesz az Első Magyar igazgatója és Thieme szakértőt kér? De mondott Thieme ur egyebet is. Beavatottak szerint az elnök a maga bajoros humorában igy nyilatkozott volna: „Ha egy zsidó nem ért valamihez, akkor az Isten mentsen, meg ettől!“ Thieme urnák ez az állítása csak felében igaz. Igaz odáig, hogy az Isten mentsen meg attól, ha egy zsidó nem ért valamihez. De téves az állításának az a feltevése, hogy csak az a borzasztó, ha egy zsidó nem ért valamihez. Tudniillik Gergely Tódor fir nem is zsidó. Már nem is zsidó. Krausz Simon akvizíciója. Micsoda naev lakodalom volt az országban, mikor K r a u s z Simon bevezette a magyar pénzvilágba Otto H. Kah u urat, az amerikai bankárt! Kaim ur dollárokat csöngetett a zsebében és Budapest annyira megrészegedett a dollárok muzsikájától, mint egyik-másik vendége annak a bankettnek, amelyet Kahn ur tiszteletére rendeztek. Ezen a banketten folyt a pezsgő, mindenkinek jó kedve kerekedett, csak Kahn ur maradt józan és száinitóan rideg. Mindezt pedig azért elevenítjük fel, mert most lett köztudomásúvá, hogy Kahn, ur adós maradt a bankett Cecilével. Ezt ugv méltóztas- sanak érteni, hogy Kahn ur Ígéretet tett arra nézve, hogy a külföldi kölcsön egy részét elhelyezi az amerikai pénzpiacon. Ezzel szemben a valóság az. hogv a kölcsönnek mindenütt akadt piaca, csak Amerikában nem. Miért kellett hát Kaim urat ünnepelnünk, miért kellett neki udvarolnunk? Körülbelül húsz éve, hogv a Népszínház akkori bérlője súlyos pénzügyi válsággal küzdött. A legkritikusabb pillanatban beállított a szegény megboldogult Viddrhoz egy Hosztalek neyü ur. rácsapott a pénztárcájára és vállalkozott arra, hogy Vidort és a sziliházat szanálni fogja, öt is bankettel fogadták, neki is udvaroltak a színház legszebb hölgyei és Hosztalek ur boldogan érezte az ünne- peltetés mámorát. Két hétig tartott a színház hányattatása remény és kétség között, de ekkor végre kitudódott, hogy Hosztalek urnák az egész vagyona alig több húsz koronánál. Szegény Vidor borzasztóan röstelte ezt a felsülést, de a színház primadonnái sem emlegették büszkélkedve, hogv Hosztalek ur sokszor mily gyöngédteleníil simogatta bájaikat. Egy szóval se állítjuk, hogy Kalin ur pout olyan, mint Hosztalek. A személyek különböznek egymástól, de a körülmények szörnyen egyformák. Ma már szerencsésen túl vagyunk a kölcsön legsúlyosabb akadályain s talán azért is emlékezünk meg ily jókedvűen Kaim ur budapesti kirándulásáról. A kölcsön meglesz Kahn ur nélkül is. aminek egyik legörvendetesebb tanulsága, hogy Krausz Simon sem csalhatatlan és Krausz Simon sem nélkülözhetetlen. Stux vlagyok, az Oíenpestertöl... A magyar lisztnek a világpiacokon .mindenkoron patinás neve volt. Vignettája elismert márkát jelentett, megbecsülték a nemzetközi kereskedelemben épp ugy, mint a lyoni selymet, vagy a brüsszeli csipkét és élvezettel fogyasztották, valamint a pilseni sört, vagy az egyptomi cigarettát. Hajdan, amikor még nem Stux Sándorok intézték a magyar liszt sorsát. Mert meg kell állapítani, hogy e szürke, név viselője, aki egyszerű dupla- könyvelőből a. magyar lisztgyártás diktátorává lépett elő, úgyszólván egyet jelent a hazai lisztprodukció korlátlan kormányzóságával. Stux Sándor ugyanis nagynevű elődjének, Langfelder Edének korai elhalálozása után, sorban legázolván érdemes szakembereket, az Első budapesti gőzmalom vezér- igazgatói székébe ült bele és evvel azi ügyes salto martaiéval élére került annak a kiterjedt hálózatú malomtrösztnek, amely Csonka-Magyarország lisztgyártásának; 60 százalékát produkálja. És itt ütközik bele Stux ur dilettantizmusa a magyar közgazdaság vérkeringésének megzavaró folyásába. A Sux-éra alatt ugyanis a magyar liszt külföldön minden tekintélyét elvesztette, exportképtelenné vált Csehországba, Ausztriába, hogy a távolabb fekvő nyugati államokról ne is beszéljünk. Lisztünk minősége leromlott, atni korántsem a magyar búza elfajulását jelenti, hanem rá- vall arra a tehetetlenségre, ami a Stuxok dirigálása következtében a 'lisztgyártás terén uralkodik. A magyar őstermelés vallja kárát, hogy a lisztprodukció és kereskedelem legtekintélyesebb részét Stux ur intézi, akiről a tények bizonyítják, hogy ezt a közgazdaságilag fontos hivatását hozzáértés nélkül tölti be. aki szakemberek tanácsadását gőgösen elutasítja magától és egész működése a semmittevés gruppirozásában merül ki. így pózolja az előkelőt, közben pedig tönkreteszi a magyar közgazdaság egyik legfontosabb ágát: a lisztipart,
