Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-06-18 / 24-25. szám

Ara 2000 kor. Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 junius 18. 24 —25 szám. aWteWaiitaiitáifiHTgBiritalilálllienHgini!iiHB»iiPHia»wnriitaMtoiiiifaüiartíitiHiiaiiinmaiiioi»a»idii»BiHa»nÉ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIK Rí ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán. évre 100.000 korona. Félévre ___ Szerkesztőség és kiadóhiva­50 .000 kor. Állandó mellék- tál: Ví. kér., Sziv-utca 18. sz. et: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon: 137-15. szám Cégtársak váltak hosszú esztendőkön át gróf Bethlen István és Wolff Károly. A harmadik cégtársként H e i n- ri c h Ferenc szerepelt, .aki a konszolidáció érdeké­ben kötötte sorsát a miniszterelnök szekjeréhez. Lát­szólag gróf Bethlen Istvánhoz éppen olyan távol vagy közel volt Heinrich, mint Wolfí. Látszólag — mondottuk —, mert úgy véljük, hogy az a tisztái reál­politika, amelyet Bethlen: folytat, valóságban mégis inkább a liberalizmus irányába mutat, mint a reak­cióéba. Nem mondottuk ezzel legyszersmind azt is, hogy Bethlen őszinte és vérbleli demokratikus poli­tikus lenne, de soha egyetlen pillanatig sem tételeztük fel róka, hogy a reakcióval másért is kacérkodnék, minthogy azt fájdalom, de mindenesetre vér nélkül akarja kipusztítani. így vagy úgy. mégis csak cégtárs volt ez a Wolff és hogy ez a cégtársi viszony kellemesnek és jólesőnek tetszett neki, bizonyltja az a tény, hogy még a kissé érdes budai beszéd után sem hajlandó a kormánypárt konstruktiv depaáidaraszát elhagyni. Egy kicsit ugyan eltávoztalak az ajtón, de ő vissza- bujt az ablakon és kijelentette, hogy bizalmatlan ugyan Bethlennel szemben, de azért nem hajlandó őt, azaz a hatalmat elhagyni. Szinte csak hogy ki nem ielentettje: — Fogjatok meg, mert rögtön liberális leszek. És miért nem mondhatná, mikor ama negyven- hármak között, akik Bethllan reverzálisát aláírták, bi­zonyára többen akadnak, akik, ha a frázisok zuhogá- sába.n nem is versenyezhetnek Wolff Károllyal, de bizonyára éppen olyan vehemenciíával zsidózták le még a kérész tényekét is, éppen olyan könnyed Le.l- kiismeretlenséggel mondták kommunistáknak a de­mokratákat. A magyar politikában igazán nem kivételesek az olyan változások és Wolfí Károly számára csak éppen olyan messze volna az ut a liberalizmusig, mint amilyen nagy ott keltett ugrania száz és száz más urnák, akik még ma is vele iivöltenek, a libe­ralizmus árokszélétől a reakció, a fajvédelem, az antiszemitizmus partjáig. Wolff mégsem teheti meg, hogy beálljon liberálisnak, mert nem a hívei, akik már szintén szeretnének szabadulni attól a politikától, amelyet a búzavirággal szoktak szimbolizálni, fordul­nának el tőle a legteljesebb undorral, hanem maguk a liberálisok, akiket boldogítani akarna. Ha pedig Bethlen mégsem csenget a hajdújának. Wolfí pedig minden bizalmatlanság ellenére mégis a kormányt támogatja, annak csak egyetlen, nagy tanulsága lehet és ez az, hogy a cégtársak nehezen tudnak elválni. Egészen bizonyos, hogy száz és száz kérdést kellene előbb likvidálni, elosztani az elosz- tandókat, visszakérni a babaruhát. így ismerjük ezt máir hosszú gyakorlatunk révén, de talán még soha sem láttuk ilyen eklatánsam bebizonyítottam Hiába, vannak üzleti titkok, vannak belső kapcsok, misz­tikus szálak, amelyek a politikában cégtársak szét­válását rendkívüli módon megnehezítik. Gróf Bethlen István ma már sokkal nyíltabb színekkel játszik, sokkal erőteljesebb és biztosabb a hangja, mintsem hinni lehetne, hogy a cégtársi viszony felbontása neki is nehezére esnék.. Annál inkább valószinii ez Wolff Károllyal szemben, akinek Sörház-utcai barát- kozásai nem igen kelthetnek bizalmat. De előfordulhat még egy eset és ez az. hogy Wolff Károly nem tud és nem akar megválni a ha­talomtól. Hlát csakugyan, ez a nagy puritán, ez az eszmei lény, ez az elvont valaki szerelmese lenne a földi jónak, vak emberi gyarlósággal futna a hata­lom után? óh, ismerjük a jelszavakat, ismerjük a színes takarókat. Nagyon jól tudjuk, hogy Wolfí Ká­roly ilyenkor mindig ,ai keresztény Budapest meg­mentésének szokta, nevezni becses személyének és barátainak konzerválását. A keresztény Budapest sem tiszteletreméltóbb jelszó, mint volt valaha a H- berálizmus és a függetlenség és mi sokkal jobb ke­reszténynek tartjuk gróf Bethlen Istvánt, Heinrich Ferencet, Ugrón Gábort, Márkus Jenőt, Pakots Jó­zsefet, Ripka Ferencet, mint Wolff Károlyt. Sőt, ha kell, eltudunk képzelni keresztény politikját is, ami a legliberálisabb és legdemokratikusabb kell hogy legyen — Wolff Károly nélkül is. Ugyláíszik, az a társaság, amely ma már kezdi érezni, hegy kihullott a nyeregből, szeretne legalább olyan pozíciót megtartani a városházán is, mint amilyennel még ma is. rendelkezik az országos poli­Hogy gróf Bethlen István ügyes taktikus, azt igazán senki sem vonhatja kétségbe. Ezúttal azonban igen eklatánsán bizonyosodott be, hogy a politikai technikában bravúros dolgokat tudl művelni. Aliig lehet ugyanis titok bárki (lőtt, hogy a legutóbbi napokban az ellenzék egy vésze hatalmas baklövést követett el. Ez a baklövés pedig az volt, hogy a szanálási törvény életbelépte folytán nagyon le­degradálódott indemnitási javaslat ellen ;ai legelkese- dettebb harcot akarták ezen azi oldalon megindítani. Ilyenformán nemcsak kétségessé tették a fővárosi javaslat Isorsát, de egyenesen biztosira lehetett venni, hogy az indemnitási javaslat megobstruálkisa révén, teljesen őszre marad a fővárosi törvény tár­gyalása. Ez pedig azt jelentette volna, hogy a tavasz előtt szó sem lehet Budapesten községi választásokról. vagyis Wolfíék kreatúrái az ex-lex alatt is tovább űzhetik kis játékaikat a városházán. Budapest népe várva-várjai ai korszakot, amikor elégtételt lehet szolgáltatni az üldözöttek százainak, amikor íelvirrad a becsületes alkotó munkának és amikor szabadság és demokrácia költözik be az ódon falak közé, ahol ma a körömpiszkáláson kívül, még mindig csak rombolás folyik. Mindezeknek újra való eljövetelét akadályozták volna meg azok, akik áz indemnitási vitának hosszú ranyui fását határoz­ták el. Elismerjük, hogy ezeket a politikusokat is a leg­jobb szándék vezette volniat, de tény az, hogy az indemnitási vita elnyujíása nem hozott volna eredményeket, de Budapest polgárságát is kiszolgáltatta volna a Wolfi-rezsim utó- zöngéinek. Gróf Bethlen István taktikai készsége, ra­vasz okossága azonban ismét érvényesült,' mert vol­tak eszközei és módjai, hogy megmagyaráztassa az ellenzéknek, mennyire illuzorius dolog az indemnitási javaslat megobstrulálása és milyen komoly realitás a fővárosi javaslatnak megszavazása, ami egyértelmű a községi választásoknak a közeljövő horizontjába való bevonásával. Értesülésünk szerint, tehát gróf Bethlen István hajlandó egy kompromisszumra1, amelynek értelmé­ben, ha az ellenzék gyors tempóban hajlandó át­engedni az indemnitási javaslatot, akkor a kormány is kész még a nyári szünet előtt tör­vénybe iktatni a fővárosi javaslatot. Ennek persze az lenne a jelentősége, hogy még a zi ősszel meglehetne ejteni Buda­pesten a községi választásokat. tikában. A programmjuk ma nem lehet mlás, mint: megalkudni egy kicsit a saját elveikkel, leszerelni az igényeket és megelégedni a városházán is a ha­talomban való osztozkodással, beletörődni abba, hogy a K á r o 1 y - kasz á r u yáham is csak mint konstruktiv depandansz szerepelhetnek. Mindehhez meg is lenne a varázslatos jelszó: a kárhozatos, nemzetközi szociáldemkríácia ellen való küzdelem. De ha: imigyen nem megy, akkor még mindig van egy módszer: szövetségre lépni a kár­hozatos, nemzetközi szociáldemokráciával. Mert a keresztény gondolatot, a keresztény Budapestet — azazi, hogy a Wolff—Csilléry—Buday- hatalmat — az ördöggel való szövetkezés révén is meg kell menteni. Értesülésünk szerint, ma már az egész ellenzék haji a fi d ó támogatni ezt a megoldást, ha. ugyan a háttérben álló és leske- lödő konkolyhintök fel nem borítják a készülő meg­egyezést. Ma azonban mindenesetre az a prognózis!, hogy rövid indemnitási vita után gyorsan letárgyal­ják a fővárosi törvényt is, amelynek értelmében, még ebben az évben összeülhet Budapest uj törvény- hatósági bizottsága. * A nemzetgyűlés pénteki ülésének a végién azután megtörtént az első lépés abban az irlányban, hogy az indemnitás és a fővárosi törvény gyors leíáirgyiailása között paktumot létesítsenek. Rassay Károly in­dítványa alapján ugyanis elfogadta a nemzetgyűlés azt a napirendet, amelyen a keddi ülés ötödik programmpontja gyanánt a fővárosi törvény szerepel. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha a keddi ülésen sorra kerülne a javastelt; de reményt ad arra, hogy a nyári szünet előtt sor kerülhet annak letárgyaládára. Egyébként természetes volt a fönt elmondottak alapján, hogy gróf Bethlen István és a kormány­párt szónoka honorálták Rassay kívánságát, hozzá­járultak napirendi indítványához és csak azt kötötték ki mind a ketten, hogy az indemnitási vitának sür­gősen le kell zajlania. Egészen bizonyos tehát, hogy Rassey Károly nem a kormánnyal való megállapodás nélkül tette meg ezt az indítványt, hanem igenis tudnia kellett arról előzetesen gróf B et h 1 e n István­nak és. másoknak is. Meglepő volt B u d a y Dezső felszólalása, aki­nek beszédéből azt iaiz értelmet kell kihámoznunk, hogy Wolff ék túláradóan boldogok, ha hamarosan véget ér .a városházi ex-lex és az urnák elé járul­hat Budapest, polgársága és munkásságai. Nagyon szeretnénk, ha ez Őszinte kívánsága lenne a Wolff- pártnak, de alig merünk hinni a nyilatkozat őszinte­ségében, mert aligha vágyódnak olyan választás után, amelyen Petrovácz Gyula bizalmas, de vakmerőén optimista számítása szerint is csak a szavazatok 41 százaléka juthat a keresztény községi pártnak. Nagyon fontos, hogy Gömbös Gyula, tehát a hivatalos fajvédők szónoka is úgy nyilatkozott, hogy sürgős, a JŐ városi választói jogról szóló javas­lat napirendre tűzése és főként fontos a® a nyilat­kozata, hogy azi indemnitási vitának hosszuranyujtiá- sát nem kívánja. Ez azt jelenti,, hogy a hosszu in­demnitási vita hívei már csak a Kossuth-párt és a szociáldemokratapárt maradnának, amely pártnak ta szónokai nem tettek nyilatkozatot a pénteki napi­Kompromisszum készül a fővárosi törvény gyors letárgyaláséra A kormány as indemnitási JavasEat sürgős törvénybeikftaftása ellenében hallandó a fővárosi törvényt még a szünet előtt a piénum elé vinni

Next

/
Thumbnails
Contents