Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-06-18 / 24-25. szám
Ara 2000 kor. Tizenharmadik évfolyam Budapest, 1924 junius 18. 24 —25 szám. aWteWaiitaiitáifiHTgBiritalilálllienHgini!iiHB»iiPHia»wnriitaMtoiiiifaüiartíitiHiiaiiinmaiiioi»a»idii»BiHa»nÉ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIK Rí ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán. évre 100.000 korona. Félévre ___ Szerkesztőség és kiadóhiva50 .000 kor. Állandó mellék- tál: Ví. kér., Sziv-utca 18. sz. et: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Telefon: 137-15. szám Cégtársak váltak hosszú esztendőkön át gróf Bethlen István és Wolff Károly. A harmadik cégtársként H e i n- ri c h Ferenc szerepelt, .aki a konszolidáció érdekében kötötte sorsát a miniszterelnök szekjeréhez. Látszólag gróf Bethlen Istvánhoz éppen olyan távol vagy közel volt Heinrich, mint Wolfí. Látszólag — mondottuk —, mert úgy véljük, hogy az a tisztái reálpolitika, amelyet Bethlen: folytat, valóságban mégis inkább a liberalizmus irányába mutat, mint a reakcióéba. Nem mondottuk ezzel legyszersmind azt is, hogy Bethlen őszinte és vérbleli demokratikus politikus lenne, de soha egyetlen pillanatig sem tételeztük fel róka, hogy a reakcióval másért is kacérkodnék, minthogy azt fájdalom, de mindenesetre vér nélkül akarja kipusztítani. így vagy úgy. mégis csak cégtárs volt ez a Wolff és hogy ez a cégtársi viszony kellemesnek és jólesőnek tetszett neki, bizonyltja az a tény, hogy még a kissé érdes budai beszéd után sem hajlandó a kormánypárt konstruktiv depaáidaraszát elhagyni. Egy kicsit ugyan eltávoztalak az ajtón, de ő vissza- bujt az ablakon és kijelentette, hogy bizalmatlan ugyan Bethlennel szemben, de azért nem hajlandó őt, azaz a hatalmat elhagyni. Szinte csak hogy ki nem ielentettje: — Fogjatok meg, mert rögtön liberális leszek. És miért nem mondhatná, mikor ama negyven- hármak között, akik Bethllan reverzálisát aláírták, bizonyára többen akadnak, akik, ha a frázisok zuhogá- sába.n nem is versenyezhetnek Wolff Károllyal, de bizonyára éppen olyan vehemenciíával zsidózták le még a kérész tényekét is, éppen olyan könnyed Le.l- kiismeretlenséggel mondták kommunistáknak a demokratákat. A magyar politikában igazán nem kivételesek az olyan változások és Wolfí Károly számára csak éppen olyan messze volna az ut a liberalizmusig, mint amilyen nagy ott keltett ugrania száz és száz más urnák, akik még ma is vele iivöltenek, a liberalizmus árokszélétől a reakció, a fajvédelem, az antiszemitizmus partjáig. Wolff mégsem teheti meg, hogy beálljon liberálisnak, mert nem a hívei, akik már szintén szeretnének szabadulni attól a politikától, amelyet a búzavirággal szoktak szimbolizálni, fordulnának el tőle a legteljesebb undorral, hanem maguk a liberálisok, akiket boldogítani akarna. Ha pedig Bethlen mégsem csenget a hajdújának. Wolfí pedig minden bizalmatlanság ellenére mégis a kormányt támogatja, annak csak egyetlen, nagy tanulsága lehet és ez az, hogy a cégtársak nehezen tudnak elválni. Egészen bizonyos, hogy száz és száz kérdést kellene előbb likvidálni, elosztani az elosz- tandókat, visszakérni a babaruhát. így ismerjük ezt máir hosszú gyakorlatunk révén, de talán még soha sem láttuk ilyen eklatánsam bebizonyítottam Hiába, vannak üzleti titkok, vannak belső kapcsok, misztikus szálak, amelyek a politikában cégtársak szétválását rendkívüli módon megnehezítik. Gróf Bethlen István ma már sokkal nyíltabb színekkel játszik, sokkal erőteljesebb és biztosabb a hangja, mintsem hinni lehetne, hogy a cégtársi viszony felbontása neki is nehezére esnék.. Annál inkább valószinii ez Wolff Károllyal szemben, akinek Sörház-utcai barát- kozásai nem igen kelthetnek bizalmat. De előfordulhat még egy eset és ez az. hogy Wolff Károly nem tud és nem akar megválni a hatalomtól. Hlát csakugyan, ez a nagy puritán, ez az eszmei lény, ez az elvont valaki szerelmese lenne a földi jónak, vak emberi gyarlósággal futna a hatalom után? óh, ismerjük a jelszavakat, ismerjük a színes takarókat. Nagyon jól tudjuk, hogy Wolfí Károly ilyenkor mindig ,ai keresztény Budapest megmentésének szokta, nevezni becses személyének és barátainak konzerválását. A keresztény Budapest sem tiszteletreméltóbb jelszó, mint volt valaha a H- berálizmus és a függetlenség és mi sokkal jobb kereszténynek tartjuk gróf Bethlen Istvánt, Heinrich Ferencet, Ugrón Gábort, Márkus Jenőt, Pakots Józsefet, Ripka Ferencet, mint Wolff Károlyt. Sőt, ha kell, eltudunk képzelni keresztény politikját is, ami a legliberálisabb és legdemokratikusabb kell hogy legyen — Wolff Károly nélkül is. Ugyláíszik, az a társaság, amely ma már kezdi érezni, hegy kihullott a nyeregből, szeretne legalább olyan pozíciót megtartani a városházán is, mint amilyennel még ma is. rendelkezik az országos poliHogy gróf Bethlen István ügyes taktikus, azt igazán senki sem vonhatja kétségbe. Ezúttal azonban igen eklatánsán bizonyosodott be, hogy a politikai technikában bravúros dolgokat tudl művelni. Aliig lehet ugyanis titok bárki (lőtt, hogy a legutóbbi napokban az ellenzék egy vésze hatalmas baklövést követett el. Ez a baklövés pedig az volt, hogy a szanálási törvény életbelépte folytán nagyon ledegradálódott indemnitási javaslat ellen ;ai legelkese- dettebb harcot akarták ezen azi oldalon megindítani. Ilyenformán nemcsak kétségessé tették a fővárosi javaslat Isorsát, de egyenesen biztosira lehetett venni, hogy az indemnitási javaslat megobstruálkisa révén, teljesen őszre marad a fővárosi törvény tárgyalása. Ez pedig azt jelentette volna, hogy a tavasz előtt szó sem lehet Budapesten községi választásokról. vagyis Wolfíék kreatúrái az ex-lex alatt is tovább űzhetik kis játékaikat a városházán. Budapest népe várva-várjai ai korszakot, amikor elégtételt lehet szolgáltatni az üldözöttek százainak, amikor íelvirrad a becsületes alkotó munkának és amikor szabadság és demokrácia költözik be az ódon falak közé, ahol ma a körömpiszkáláson kívül, még mindig csak rombolás folyik. Mindezeknek újra való eljövetelét akadályozták volna meg azok, akik áz indemnitási vitának hosszú ranyui fását határozták el. Elismerjük, hogy ezeket a politikusokat is a legjobb szándék vezette volniat, de tény az, hogy az indemnitási vita elnyujíása nem hozott volna eredményeket, de Budapest polgárságát is kiszolgáltatta volna a Wolfi-rezsim utó- zöngéinek. Gróf Bethlen István taktikai készsége, ravasz okossága azonban ismét érvényesült,' mert voltak eszközei és módjai, hogy megmagyaráztassa az ellenzéknek, mennyire illuzorius dolog az indemnitási javaslat megobstrulálása és milyen komoly realitás a fővárosi javaslatnak megszavazása, ami egyértelmű a községi választásoknak a közeljövő horizontjába való bevonásával. Értesülésünk szerint, tehát gróf Bethlen István hajlandó egy kompromisszumra1, amelynek értelmében, ha az ellenzék gyors tempóban hajlandó átengedni az indemnitási javaslatot, akkor a kormány is kész még a nyári szünet előtt törvénybe iktatni a fővárosi javaslatot. Ennek persze az lenne a jelentősége, hogy még a zi ősszel meglehetne ejteni Budapesten a községi választásokat. tikában. A programmjuk ma nem lehet mlás, mint: megalkudni egy kicsit a saját elveikkel, leszerelni az igényeket és megelégedni a városházán is a hatalomban való osztozkodással, beletörődni abba, hogy a K á r o 1 y - kasz á r u yáham is csak mint konstruktiv depandansz szerepelhetnek. Mindehhez meg is lenne a varázslatos jelszó: a kárhozatos, nemzetközi szociáldemkríácia ellen való küzdelem. De ha: imigyen nem megy, akkor még mindig van egy módszer: szövetségre lépni a kárhozatos, nemzetközi szociáldemokráciával. Mert a keresztény gondolatot, a keresztény Budapestet — azazi, hogy a Wolff—Csilléry—Buday- hatalmat — az ördöggel való szövetkezés révén is meg kell menteni. Értesülésünk szerint, ma már az egész ellenzék haji a fi d ó támogatni ezt a megoldást, ha. ugyan a háttérben álló és leske- lödő konkolyhintök fel nem borítják a készülő megegyezést. Ma azonban mindenesetre az a prognózis!, hogy rövid indemnitási vita után gyorsan letárgyalják a fővárosi törvényt is, amelynek értelmében, még ebben az évben összeülhet Budapest uj törvény- hatósági bizottsága. * A nemzetgyűlés pénteki ülésének a végién azután megtörtént az első lépés abban az irlányban, hogy az indemnitás és a fővárosi törvény gyors leíáirgyiailása között paktumot létesítsenek. Rassay Károly indítványa alapján ugyanis elfogadta a nemzetgyűlés azt a napirendet, amelyen a keddi ülés ötödik programmpontja gyanánt a fővárosi törvény szerepel. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha a keddi ülésen sorra kerülne a javastelt; de reményt ad arra, hogy a nyári szünet előtt sor kerülhet annak letárgyaládára. Egyébként természetes volt a fönt elmondottak alapján, hogy gróf Bethlen István és a kormánypárt szónoka honorálták Rassay kívánságát, hozzájárultak napirendi indítványához és csak azt kötötték ki mind a ketten, hogy az indemnitási vitának sürgősen le kell zajlania. Egészen bizonyos tehát, hogy Rassey Károly nem a kormánnyal való megállapodás nélkül tette meg ezt az indítványt, hanem igenis tudnia kellett arról előzetesen gróf B et h 1 e n Istvánnak és. másoknak is. Meglepő volt B u d a y Dezső felszólalása, akinek beszédéből azt iaiz értelmet kell kihámoznunk, hogy Wolff ék túláradóan boldogok, ha hamarosan véget ér .a városházi ex-lex és az urnák elé járulhat Budapest, polgársága és munkásságai. Nagyon szeretnénk, ha ez Őszinte kívánsága lenne a Wolff- pártnak, de alig merünk hinni a nyilatkozat őszinteségében, mert aligha vágyódnak olyan választás után, amelyen Petrovácz Gyula bizalmas, de vakmerőén optimista számítása szerint is csak a szavazatok 41 százaléka juthat a keresztény községi pártnak. Nagyon fontos, hogy Gömbös Gyula, tehát a hivatalos fajvédők szónoka is úgy nyilatkozott, hogy sürgős, a JŐ városi választói jogról szóló javaslat napirendre tűzése és főként fontos a® a nyilatkozata, hogy azi indemnitási vitának hosszuranyujtiá- sát nem kívánja. Ez azt jelenti,, hogy a hosszu indemnitási vita hívei már csak a Kossuth-párt és a szociáldemokratapárt maradnának, amely pártnak ta szónokai nem tettek nyilatkozatot a pénteki napiKompromisszum készül a fővárosi törvény gyors letárgyaláséra A kormány as indemnitási JavasEat sürgős törvénybeikftaftása ellenében hallandó a fővárosi törvényt még a szünet előtt a piénum elé vinni
