Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1924-05-28 / 22. szám

Budapest, 1924 május" 28.

A lemondó puritánokról

tartott vasárnap nagy beszédei Wolff Károly és azt mondta, hogy ezekre van szükség a politikában is. Meleg, őszinte tapssal kell jutalmazni ezt a mondatot, bár igazán nem először halljuk, sőt hála Istennek elég szép soréit tudnánk szem elé állítani azoknak a politikusoknak, akik ezt az elvei nemcsak hirdetik, de gyakorlatban, igenis, a maguk életében is megvalósították. A másik mondat, amely eme sarkigazság után elhagyta a vezér száját, már egészen furcsán hangzott. így szólt: „Azt mondtuk, hogy a tanítók, akik ellenkező nézetet vallottak, menjenek mécs pályára. A nagyvállalkozók Íróasztalait kitettük a városházárólíme a leendő puritánok, akik pártpolitikából cxis- tenciákat törnek össze, akik felekezeti szempontokból válogatnak a kapitalisták között, mint tót a vadkörében. Meghat bennünket ez a szerzetesi alázatosság, ez a lemondó puritánság, amellyel a maguk vállalkozóinak az Íróasztalait emelték be a városházéira és amellyel a más világnézetű tanítók helyeit a maguk politikai vallásán levőknek juttatják az állásokat.

A létszámcsökkentés

hullámai magas tarajakat vernek. A Fővárosi Hírlap információi voltak a legelsők és megelégedetten valljuk, hogy ma már mindenki tudatában van annak, hogy ezek az információk nemcsak frissek, első kézből valók, de egyben még csalhatatlanul pontosak is voltak. Megbolygatta ugyan a kurzus nyugalmát, amire vall az is, hogy a hivatalos cáfolatok özönét próbálják felénk zuditani, de minden komoly, minden valamire való eredmény nélkül. Ezek a cáfolatok nem voltak egyebek, mint rejrrodukálásai azoknak a vágyaknak és reményeknek, amelyeket . a bukott rezsim magáénak vall. Ezekről mi is kimerítően informáltuk a közönséget, de egyben igenis megírtuk azt is, hogy mi a kormány álláspontja az ö kívánságaikkal szemben, Természetesen ezek a híradások nem lehettek kedvesek, hiszen a kurzus egyik legkedvesebb gyermekének távozását is jelentik. Itt ma már nem információk és nem cáfolatok küzdenek, hanem- Zilahi Kiss Jenő érdekében folyik az agitáció és mesterkedés. Erre pedig csak egyet lehet mondani nekünk is, a polgárságnak és a kormánynak is: nem érdekel.

c

Pártalakitási

lázban szenved az egész politikai világ. Mindenki azt lesi, hogy mi fog történni a budapesti városházán, ahonnan az egész politikai átalakulásnak, amennyiben tényleg lesz ilyen, meg kell indulnia. Mi meglehetősen közömbösen nézzük az eseményeket, melyek még legföllebb csak az árnyékukat vetik előre és azt hisszük, ebben velünk tart Budapest népe is. Lesz-e egységes párt, vagy lesz-e egységes politikai front, mi ezzel édes-keveset törődünk, mert minden csak taktikai kérdés, vagy ahogy Csontos bácsi mondaná, politikai huncutság. Nekünk becsületes adminisztráció, olcsó közszolgáltatások, a polgársággal való egyforma elbánás kell, de nem politika. Aki ezeket hozza, amellé bizonnyal odaáUunk és tapsolunk neki, még ha akárhonnan keverednék is ide közénk. De politikát ne űzzenek az urak a mi bőrünkre, mert nekünk untig elég volt már abból a politikából, amely négy esztendeje dühöng a városházán. Ezt mi tökéletesen megelégeltük és most már valami mást fogunk kérni. Valami olyan rezsimet, amely végre a polgársággal is törődik, mert olyat, amely csak önmagát és korteseit dédelgeti, hizlalja, éppen eleget láttunk.

Módosítások a fővárosi javaslaton

Amit már a kormánypártban elintéztek

A héten 'keresztülment a fővárosi törvényhatóság újjáalakításáról szóló javaslat a kormánypárt íretor- táin is és most várja bizottsági, majd parlamenti tárgyalását. A liberális és demokratikus ellenzéknek nincsen módjában a legkisebb mértékben sem megelégedettnek lenni ezekkel a módosításokkal, amelyeket a kormánypárt végzett, bár ezek a módosítások már az ellenzéknek tett koncessziók sorába tartoznak. Hinni kell, hogy a módosítások sorozata nem fogmeg- állani ennél a szegényes stációnál és a bizottságok, valamint a plenum mégis csak valami elfogadható törvényt termelnek ki.

Érdemes a. napilapok gyors munkában elnagyolt tudósításai után

pontos összefoglalást adni az egységes pártban eszközölt módosításokról.

Telje« összefoglalása ezeknek a következő:

1. A z örökös tagság kiküszöbölése. A módosított javaslat szerint a főváros törvényhatósági bizottsága 236 tagból, 20 érdekképviselőből és azokból fog állani, akiknek hivatali állásuknál-, vagy tisztségüknél fogva ülcsi és szavazati joguk van. Ez- a módosítás ellentétben ál! az eredeti javaslatnak az örökös tagokra vonatkozó rendelkezésével és lényegesen módosítja a tisztüknél fogva törvényhatósági bizottsági tagsági jogot nyert képviselők számát is. A módosítás érteimében ugyanis

az örökös tagok teljesen elmaradnak, s helyükbe az érdekképviseletek lépnek.

akiket a belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevez ki három évenként, három évre. Számuk ösz- szesen 20 lenne 'és pedig: a budapesti kereskedelmi és iparkamara jelöltjei közül 5 tag (hármat az iparosok, kettőt a kereskedők jelölnek saját soraikból), három-három tag a budapesti ügyvédi kamara, a bu- lapesti mérnök-kamara és a budapesti orvos-sziövet- ség tagjai közül, két tag a Duna-Tiszaközi mezőgazdasági kamara jelöltjei közüli egy tag a budapesti közjegyzői kamara tagjai közül és három tag a tudomány és irodalom képviseletében! az akadémiák, egyetemek és -a képzőművészeti tanács jelöltjei közül.

2. Hivataluknál fogva ugyancsak nyernek bizottsági tagságot, akiket az eredeti javaslat felsorol. A tisztségüknél fogva bizottsági tagok

j sorában azonban jelentős változások vannak.

' 3. Enyhítették a plakát-szakaszt, de még

* mindig elég szigora ez azi intézkedés, amely apodik- tikusan kimondja, hogy a plakátokon csak „tárgyilagos tudnivalókat“ szabad közzétenni. A pártgyüléseket összehívó plakátok

csak a gyűlés heiyét, idejét és szónokait szabad felsorolni,

egy bőkben tilos minden más szöveg és ábra is.

3. A hat év megszorítása is lényeges intézkedés. A hatéves domicilium ugyanis megmarad, de azzal a megszorítással, hogy a h at é v a zj ö sz- szeirás évét megelőző évtől számítandó.

4. A nőknek is van passzív v á 1 a s a tó- j o g a az uj szöveg értelmében.. Az eredeti javaslatból ugyanis kihagyták a passzív választójogról szóló szakaszból azt a meghatározást, hogy csak férfi választható.

5. A törvényhatósági bizottsági tagságból k i- záró o'kok szakaszába azt a módosítást iktatták be, hogy

aki a székesfőváros üzemeitől bármilyen illetményt élvez, nem lehet tagja a törvényhatósági bizottságnak,

kivéve a tisztviselői minőségben törvényhatósági bizottsági tagokat és nyugdíjas tisztviselőket. A kizáró okok nem vonatkoznak azokra, akiket a törvényhatósági bizottság maga küld ki, nem vonatkoznak azokra a közintézmények élén álló üzemek vezetőire sem, amelyek székesfővárosi üzemként, mint külön gazdasági egységek működnek, vagy amelyek nem a székesfőváros tulajdonai ugyan, de azokban a székes- fővárosnak anyagi érdekeltsége van. Pótlásként vették be a javaslatba, hogy nem kerül összeférhetetlenségi helyzetbe azi a bizottsági tag sem, aki a székesfővárossal olyan adás-vételi, vagy valamely szolgáltatásra irányuló jogügyletei köt, amelynek ellenértéke tarifaszerüen van megál l api v a.

6. Rendkívül fontos a kerületi beosztás módosítása. Wolffék egységespárti hívei mindenáron a tiz kerületben való választás mellett 'kardoskodtak, amivel szemben azonban a módosított javaslat szerint

Budapest 22 .kerületben fog városatyákat választani.

Az erre vonatkozó módosítást teljességében módjában van a Fővárosi Hiriap-nak közölni:

A törvényhatósági választókerületek az. 1914. évi JV. törvénycikk alapján megállapított országgyűlési választói kerületekkel azonosak, azzal a letéréssel, hogy a 17. választókerületet a VIII. közigazgatási kerületnek, a József-köruton belül eső területe, a 13. választókerületet a József-köruton kívül eső területének, a Baross-utcától északra, a 19. választókerületet pedig a Baross-utcától délre eső része és X. közigazgatási kerületet eddig is a 19. választói kerülethez tartozót része alkotja. A választókerületek közül az 1, 4. 6. 7, 9, 13, 17, 20 kerület mindegyike 12 rendes

5

és 6 póttagot, a -többi kerület mindegyike 10 rendes és 6 póttagot választ.

7. A jelölők kötelező száma továbbra is ezer marad, de

elejtették az eredeti javaslat amaz intézkedését, hogy az ajánló iv aláíróit az Hletö lajstromra leszavazottnak kell tekinteni.

A pártoknak a javaslat eme formájával szemben elfoglalt állásponját külön cikk! keretében ismertetjük.

• • •

Ki győzi meg a másikat? Politikai körökben mostanában sokat beszélnek arról, hogy a kormány felkérésére Bár ez y István Wolff Károly társaságában megy ki majd Baselire, hogy a főváros külföldi kölcsöneinek ügyében végleges megállapodást hozzon létre. Eltekintve az ut politikai i elein* őségé tői, sok szó esik arról a pikáns jelenségről lrogy a két ellentétes pólust képviselő politikus talán heteken át kénytelen lesz a napnak szinte mindem' óráiát egymás társaságában tölteni.

— Vájjon melyik győzi meg a végén a másikat — szokták kérdezni ilyenkor.

A minap azután valaki megadta a határozott választ:

— Igazán nem nehéz a felelet. Tény. hogy Wolff Károly veszedelmesen makacs politikus, kemény-fejű ember, de annál nagyobb „főző“ Bárczv István. Akit ő munkába vesz. az nem menekülhet. Az ö csodálatos charnreja mindenkit leszerel és a baloldali politika nem egyszer sikeresen használta ki Bárczynak ezt az ellentállhatatlaniságát. Hogy csak egyetlen példát mondjak, ott volt R assay Károly esete. A Clark-félie Huszár-kabinetinek tudvalevőleg Bárczy volt az igazságiigyminisztere, de keresztény párt kérlelhetetlen ellenőrt akart mellére adni. Keresve sem lehetett volna élesebb szemű, energikusabb, megalkuvást nem ismerőbb embert delegálni erre a célra, mint a fiatal Rassay Károlyt, akit meg is tették államtitkárnak. A többit aztán Rassay maga mondta el egy későbbi Ebrlich-vacsorán. Két napig ellenséges módon, szinte gyűlölködve forgolódott minisztere körüli az ifjú államtitkár, aki úgy vigyázott Bárczy minden intézkedésére, mint eev tüzérségi megfigyelő a háborúban. De csak két napig tartott ez az állapot. a harmadik napon már olyan ió vicceket mondott Bárczy István, hogy Rassavnak fel kellett melegednie irányában. A hetedik napon Dedig már boldogan konstatálhatták mind a ketten, hogy nemcsak jóbarátoik lettek, de politikai differenciák sincsenek közöttük. A fajvédők rettenetesen féltik most Wolff Károlyt attól a csodálatos fascináló erö'tőí, amellyel Bárczy István mindenkit hálójába kaparint. Ki tudja, még destruktívként jön haza Wolff Károly Baseliből. Semmit sem lehet tudni, történtek már csodák.

A létszámcsökkentési terv hibái. A kormány által a városházán tervezett lészámcsökkentési tervnek vannak megnyugtató és bölcs részleltei, de vannak hibái is. Ezek közé kell számítani szinte legelső sorban azt a gondolatot, hogy meg akarják síziün’tetni a közgazdasági ügyosztályt, amelynek élén ma az agilis P u r e b 1 Győző tanácsnok áll.’ Gazdasági körökben nagyon kedvezőtlen hatást váltott ki ez a terv, mert ez az iigyoszály igen fontos szerve az érdekképviseletek számára a városi adminisztrációnak. Még dr. Vita Emil Tanácsnok volt az; aki ezt az ügyosztályt mai fejlettségére emelte és ennek az ügyosztálynak a munkáját nélkülözhetetlenné te tte. Ma is az a munka folyik, amelyet ő indított meg és hogy ennek milyen fontossága van; mutatja az a tény, hogy egyik érdek- képviselet a másik után tesz lépéseket az iigyoszály megtartása érdekében. így írásbeli kéréssel fordultak a főváros polgármesteréhez a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, az ipartestületek elnökeinek és jegyzőinek legutóbb megtartott havi értekezlete pedig elhatározz, hogy a közgazdasági ügyosztálynak mai formájában való megtartása érdekében a legszélesebb körű agitációt indítja meg.

Csak nem? Hire jár, hogy a pénzügyminisztériumban (most készülő aranyköltségvetésben több más hivatal mellett megszüntetik a föudvarmeseri hivatalt is és igy W o 1 í f Károly nemcsak a városházi vezetőségből csöppen ki, de megszűnik méltósága is és elhagyják őt a hires lipicaiak is. Nem első eset, hogy ez a hír felröppen a levegőbe, mert már számtalan- szög hallottunk 'és olvastunk hasonló'tervekről. Nagyon jól emlékezünk még, hogy amikor Hegedűs Lóránt jött, takarékossági programmjának egyik pontja szintén a főudvarnagyi bíróság megszüntetése volt. És még sem sikerült sem neki, sem senki másnak. A lipicaiak hűek maradtak Wolff Károlyhoz. Éppen azért, kellő óvatossággal és kételkedéssel kell fogadnunk; ezt a hirt. Csak nem gondolják, hogy Wolff Károly már teljesen a múlté és hogy nincsenek már hátmögötti erők, amelyek érdekében beavatkozzanak? Csak nem gondolják, hogy Wolff Károlyt egyik napról a másikra gyalogjáróvá lehet tenni?

A Pgnit-bánya titka. Néhány hétté’! ezelőtt szinte titokban 1 i gn it - b án y á t vásárolt a főváros. A megokolás az volt. hogy gátat akarnak vetni a szénbányák árdi'ktafur áj álnak. A bánva, amely a nagy célt szolgálni hivatott lenne, Gyöngy.ösvá-