Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-07 / 18-19. szám
Budapest, 1924 május 7. 'jWÄZOtfTlii^P 5 A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek * «• •* Autonóm vámtarifa — írja: Marcial. — Egyetlen vidékies nívójú lapocska bábáskodása mellett történt meg a nagy esemény: az autonóm magyar vámtarifa törvényjavaslatának a benyújtása. És most megindulhat a nemzetgyűlés vitája a magyar vámpolitika fölött, amely természetesen egyetlen mákszemnyit se különbözik a világ valamennyi államának a vámpolitikájától, noha mindegyik igyekszik a magáét olyan nemzeti színűre mázolni, amilyenre csak lehet és úgy tüntetni fel, mintha a jugoszláv vámpolitikát az úristen kizárólag Jugoszlávia számára, a romáit vámpolitikát kizárólag Románia számára cs a singaléz vámpolitikát kizárólag singalézia számára teremtette volna: „a mi speciális viszonyaink“, amint azt a politikusok és kormány- férfiak mondani szokták. Holott összehasonlítva a vámpolitikákat, hajszálra ugyanazokat a vámpolitikai elveket látjuk bennük megvalósítva a iöklgönnb egyik végétől a másik végéig az egyetlen Angliát kivéve, amely legalább elvileg elismeri a s zaba dkereskedelöm ideáját és bizonyos mértékben meg is valósítja, 'mindenesetre nagyobb mértékben, mint a többi valamennyi külön-kiilön és összevéve. Nagyon találóan állapítja meg H. G. Wells gyönyörűen megírt és magyarra gyalázatosán lefordított világtörténetében, hogy amit az emberi tudomány az utolsó három évszázadban felkutatott és 'megállapított, mindabból az országok kormányzatában, de különöskép a nemzetek egymáshoz való viszonyának az elrendezésében. az úgynevezett külpolitikában semmit se valósítottak még meg: ez- még a jövő feladata. Bizony semmit! Alig van a közgazdaság tudományának olyan vitathatatlan és elvileg biztosabban megalapozott tétele, mint amely a szabadkereskedelem helytállóságát hirdeti. És ennek dacára, ez az általában helyesnek elismert elv nem tud érvényesülni a nemzetek politikájában. A külkereskedelem1 politikájában a -legsötétebb babonákat teljes nyilvánosság előtt lehet hirdetni. Magyarországnak még a következő száz esztendőben és talán a világ végéig is legfontosabb kormányzati ágának, a földmivelésiigynek olyan minisztere lehet, aki nemrégiben a parlament nyílt iilé- jSéii, pártjának zajos helyeslése közepette, állított •olyan szörnyűséget, hogy csakis az az állam élhet meg. amely minél többet visz ki és amelynek a többi államok kénytelenek a pénzüket odaadni. Csakúgy zúgott a taps nagyatádi Szabó István1 uramnak erre az egeítverő kijelentésére, amely a nemzetgazdaságban elismert elvei és a józan emberi logika szerint körülbelül olyan nívón álló bölcsesség, mintha valaki azt mondaná, hogy hiába hirdetik holmi tudósok a Beh- rmg-szérumot a difteria orvosságának, mert a valóság ezzel szemben az, hogy a Sarlós Boldog Asszony éjszakáján temetőben szedett kutyafejből készült főzet ennek a veszedelmes bttegségnek a legbiztosabb orvossága. Nem voltak lapok és igy egész sortüzi rekedt benne a tapsolókban, akik régóta készülnek már, hogy* a vámvédelem nagyszerű intézményét, amely sokkal hatalmasabb, mint a jó isten, mert képes virágzó országgá tenni olyan nyomorúságos területeket, ahol a ió isten kegyelme semmit se tudott produkálni. De az egyetlenegy vidékies nívójú lapocska is elegendő volt, hogy kifejezést adjon ennek a csodálkozó hódolatnak. Olvastuk benne a mélyen szántó fejtegetést, hogy a háború nyomorúságától a többtermelés fogja megváltani a világot és a vámvédelem az, ami a több- tiermelést biztosítja. Mintha Adam Smith, Say, Stuart Mül. Bastiat, Henry George, sőt Földes Béla és a nemzetgazdaságtan művelőinek egész dandárai nem is lettek volna soha> a világon: 1924-ben éppen úgy lehet állítani, hogy a vámvédelemmel többtermelést csinálunk, mint a XVU-ik században, amikor halálbüntetéssel sújtották azt, aki idegen eredetű posztóból ■ csináltatott ruhát magának. A „Wealth of Nation“ megjelenése óta eltelt másfél évszázad, még nem volt elegendő annak a kézenfekvő igazságnak köztudattá válásához, hogy nem az ekegyáros produkálja az ekét, hanem a gazda, aki megvásárolja. Az ekegyáros a gazda helyett csinálja az/ ekét, hogy a gazda evvel időt és energiát spóroljon és ezáltal többet termeljen. Ha itt van egy ekegyár, amely nemi tud boldogulni, mivel csupán 100 kilogramm búzáért tud egy ekét előállítani, holott a külföldi ekegyár 60 kilogramm búzáért tudja adni ugyanazt az ekét, akkor az állam megteheti azt, hogy honi ekegyártás érdekében 40 kilogramm búza árának megfelelő vámot vet ki a külföldi ekére, ámde ezzel nem a többtermelést szilgálja, hanem éppen az ellenkezőjét. Ez annyit jelent. hogy a gazdák mindén ekevételnél 40 kg. búzát ajándékba adtak az ekegyárosnak, amivel az ekegyáros üzletét tették virágzóvá, nem pedig a •többtercne- lést. Mert világos, hogy ha 60 kg. búzáért kaphatott volna ekét. akkor majdnem két ekét vehetett volna ugyanezért az összegért, amiért igy csak egyet vehetett. Vagy viehett volna és bizonyára vett is volna más-egyebet a 40 kg. búza áráért és ekén '-kívül csizmát, vagy kötelet, vagy szilát, vagy hordót produkált volna, amit kényíeleh elhanyagolni, ha az eke 60 kg. hely-e,ít 100 kg. búzájába kerül. Az egész különbség csak az, hogy a- 100 kg. búzáért ekét adó gyárosnak az ebből előálló virágzását mindenki látja és a gyáriparosok sajtója, Írója, szónoka bű-szikén mutathat rá a vámvédelemnek erre a nagyszerű eredményére, ellenben; a 40 kg. búzák fel nem használása miatt meg nem születőit iparok nevében senki se irkáikat, tapsolhat, szónokolhat, gratulálhat és ba-nketMr. S ii s s m a u ti. teljes nevén S ü s s m a n n Simon igen tekintélyes, vagyonos, ha-tallmas. amerikai méretek -szerint is hatalmas vállalat élén álló polgára az Egyesült-Államoknak. Külön is ki kell emelni, hogy e 1 s z á s z i. /tehát francia származású állampolgárt r ó) -m aj i kathölikus valid -s u, akinek fivére tör t énete-sen előkelő papi m é 1 -t ó s á g o t. tölt b e a cl i j o n i ér s-e k oldal á n. Mr. Süssmanm odahaza termész-e- tesen kitűnő szolgálatokát tehetett volna a magyar kölcsön körül, hiszen csak most járt itt Budapesten és bizonyára kellemes impressziókkal távozott innen. Magyarországon ugyanis aligha lehetett volna idegenként fogadni Mr. Süssmannt, aki a világszerte nagy népszerűségit, de a nálunk is -rendkívül ismert U n- t er wood i-ró gépgyárnak a központi vezér- igazgatója-. Hogy mit jelent ez, annak jellemzésére elegendő, ha megemlítjük, hogy a gyártelepe egész várossal ér fel. amelyben ötvneze'rné,]. több munkás dolgozik. Minthogy pedig Unterwoodéknak Európa minden világvárosában varr képviselete, Mr. Si'rss- mariin az év elején eltökélte, hogy körülnéz egy kicsit az óvilágban, megtekinti a gyár összes képviseleteinek: működését. A nagy u-t előkészületeként az egyik legtekintélyesebb amerikai bankban kiállíttatott egy ötvenezer dolláto-s hitellevelet, /amelynek; alapján az összes nagy városok bankjaiban kiszolgáltatták neki a szükséges pénzt az illető ország -valutáiábajn. Megérkezve; Európába, végiglátogatta Párisit, Madridot. Lis-sabonit, Berlint. Rómát, a nagy Skandináv-városokat. végül Svájcon át Bécsbe, onnan pedig Budapestre érkezett. Lerándult innen még a Balkánra is, járt Belgrádbatt és Bukare-sí- ben, végül pedig visszatért Budapestre, hogy innen Bécsen át hazafelé induljon. Tény. hogy Magyarországon is jól érezte magát, csak amikor visszau-taz- t-ában Klrályhidá-ra érkezett, akadt kellemetlensége a vámvizsgálatnál. A vámtiszt ugyanis megkérdezte Mr. Siissmanut. hogy van-e idegen valutája. Persze, hogy volt. Hiszen minden nagyvárosban maradt valami a zsebében. Svájcban írtaink, Berlinben márka, Bukarestben lei, Rómában lira. Az amerikai notabilitás az első felszólításra készségesen elővette az erszényét és kirakta a töredék- vaíu-tákait, amelyek a különböző nagyvárosokban töltött napok után a zsebében maradtak. A vámtiszt megnézte az útlevelet. Süssma-nn Simon. Tökéletesen- stimmel. Ez csak egy polisibe oltott aimerikás lehet, tehát világos, mint a vakablak: va- luta-siber. Zo-rdul kiadra tehát a parancsot, hogy a hatalmas amerikai vezérigazgató-t kisérjék vissza- Budapestre. Este későn érkezett meg rendörkisérettel a fővárosba, ahol éjszakára, kihallgatás nélkül, a főkapitányság fogdájába helyezték el betörők cs csavargók közé. Másnap reggel azután átvitték a VII. kerületi kapitányságra, ahol dr. Koós Géza főtanácsos kihallgatta. Mr. Siissmann igen természetes védekezése, az volt, hogy nem ismeri a magyar detviza-ren- deletet és teljesen, gyanútlanul tartotta zsebében a töredék-valutákat, amelyeket- végighordozo-t-t Európa minden városán és sehol sem emelték ellene semmi kifogást. tezhet es igy erről nem tud a nagyközönség semmit, akár a meg nem született gyermekekről. Aki a nemzetgazdaságtan tudományával csak egy picinykét is foglalkozott, az előtt ezek a dolgok szinte gyermekesen egyszerű igazságok. A nemetgazdászok már határozottan szégyenük ezeket a dolgokat ismételgetni, mint ahogy senki se áll már neki komolyan komoly vitákat folytatni afelől, hogy a föld gömbölyű. fis ebben van a vámvédelem apostolainak a legnagyobb erőssége, mert ők milliószor megdöntött és tudományosan már egyáltalában szóba nem hozható absurd tételeket ugyanazzal a magától értetődő természetességgel képesek hangoztatni, mint akár a XVl-ik században Óuesnai és Turgot előtt. Mindaz a sok tanulás és oktatás, amelyen keresztül a szabad- keres'kedclem igazságai kikristályosodtak, mintha a világon se leit volna; aki a vámvédelemből hasznot akar húzni és ezek fizetett agitátorai, firkoncai, titkárai és mindezek szajkói ugyanazokkal az érvekkel dicsőítik a vámvédelmet, mint Colbert idejében. Valóban nehéz dolog az embereket észretériteni! A védekezés nem használt. 1556/1.—924. s z- á ni alatt Koós főtanácsos meghozta ítéletét, amely szerint Mr. Süss in am, ti t cá I. az Un ter wood vez'érigazg a t ó i á tói elkobozták az idegen valutákat, őt magát a -toloncházba szállították és örök i d ő ki r e k i t i 111 o Ifi it á k a m ai g y a -r főrtáros- b ó 1. Már a toloncházban várta sorsát, amikor az eseményről értesült Ge/reben Béla, az Unterwood- gyár budapesti képviselője, aki dr. Walter Károly ügyvédhez rohant. Walte-rnek sikerült az ügyet a főkapitányságon még aznap elintézni és február 13-án kiszabadította a toloncházból az Unterwood vezérigazgatóját, aki gyászo-s kalandja után, -nagyon vegyes érzelmekkel hagyta el a magyar fővárost. Az eset akkoriban nem került nyilvánosságra, de el kellett mondani most, amikor a magyar kölcsön- so-rsa attól függ, hogy Magyarországnak hány és milyen lelkes barát/ai vannak a külföldön. Mégsem vádaskodunk ebből az alkalomból, nem vádoljuk dr. Koós -rendőrföumácsost sem, aki valószínűleg ragaszkodott a törvény és a/ rendelet betűjéhez; de- hivatkoznunk kell Mr. Süss martini esetére, mert a magyar •hatóságoknak óvakocíniok kell a hasonló esetektől. Ne kicsinyelje le senki az Unter wood gyár vezérigazgatójának esetét, mert nekünk még mindig élénk emlékezetünkben vannak azok az események, amelyek K a 1 s Pálnak, a bécsi Depositenbank igazgatójának letartóztatása köveíkezméuyeiképen lejátszódtak. A bécsi bankok retorziója gyötrelmes hatással volt a; magyar közgazdasági életire és ma alighanem nagyon sokan vannak-, akik szinte egész vagyonukkal fizették meg Nagy -Emil, akkori igazságügyini-niszter némileg túlzott lendületét. Jóllehet, éppen, akkor vitték ki Svájcba a magyar búzát és valóságos valuita-özön zúdult az o-r-szágra. mégis megingott a magyar valuta. Budapest sajnálatos'kíépen gazdaságilag még ma- is igen erősen függ Becstől, amint azt a frank-kontremiu gyászos napjaiban látnunk kellett; de m-a fokozottan függőben vagyunk az egész világ pénzpiacaitól, mert a magyar kölcsönnek sikerülnie kell. Sokszorosan áll •ez: Amerikára, ahonnan eped ve várjuk a- huszonöt- millió .dolláros kölcsönt, amely reánk nézve sorsdöntő jelentőségű. Aggódva figyelünk tehát mindenkire, aki odakint ismer bennünket, s aki ma élet-halál vias-ko- dásunk közben segíteni tud rajtunk, vagy ártani tud nekünk. Mr. Siissmann esetét is csak ebből a szempontból itéijiik meg és csak példának hozzuk fel arra. hogy miként nem szabad cselekednünk. Valószínű, hogy a kormány bölcsessége megtalálta már a kiengesztelés módját és megérttette Siissmann úrral, hogy ami v-ele történt, nem rendszer Magyarországon és hogy szükségünk van az ö befolyásos támogatására. I ' ■■■■■■■ Vmm.mV r .m. ..........■■■/■n „P YRAMIS“ Magyar Földbirtokosok és Földbérlök Kereskadelml Részvénytársasága BUDAPEST, VI., TERÉZ-K9RUT 26. Bank-, gabona-, Hszí-, erőtakarmány-, műtrágya-. mezőgazd. gép- és műszaki osztály. Mr. Süssmann kalandja Magyarországon New-Yorkból a pesti ioloncházon át vissza New-Yorkba TUNGSRAM-LÁM PA TŐZSDEI HÍRADÓ i
